Szemtanúként az alábbiakat szeretném nektek elmondani, és kérlek adjátok tovább!
Ma délután a Fidesz megemlékezésén vettem részt az Astorián. A rendezvény végeztével a Deák tér irányába indult meg a tömeg nagy része, mivel az Astoria téri metrómegálló le volt zárva, és leghamarabb ott szállhattak metróra.
A Károly körút közepén járhattunk, amikor a Deák tér felől füstöt láttunk felszállni, ettől az emberek kicsit elbizonytalanodtak, de azért folytatták útjukat, sokan nem sejtették honnan származik ez a füst melyet sűrű pukkanások kísértek. A tömeg békés volt, álmunkban sem gondoltunk arra, hogy hamarosan minden csatatérré fog változni. Egyszercsak az előttem állók hirtelen irányt változtatva rohanni kezdtek a házfalak felé. A másodperc törtrésze alatt megértettem, miért. Szemben velem vágtató lovasrendőrök tűntek fel, hihetetlen iramban közeledve. Én is igyekeztem a falhoz menekülni, de ott már sokan szorongtak, így csak reméltem, hogy nem taposnak agyon abban a szent pillanatban. Elrobogtak mellettünk, utánuk néztem, lassítás nélkül rohantak bele az Astoria felé veszettül menekülő tömegbe.
Abba a tömegbe, melyben gyermekek és idősek is szép számmal voltak! Kezdett eluralkodni a pánik. De ez csak a kezdet volt.
Szinte egy másodperccel később, ahogy a fal mellett igyekeztünk visszafelé, a Dohány utca felé (ez tűnt a legjobb menedéknek), gyalogos rendőrök sora jelent meg mellettünk, kezükben könnygázspray. Nem hagytak időt felocsúdni, már fújtak is. Az idős, szívbeteg, 45 kilós apámnak két lépésről fújta az arcába a gázt a rohamrendőr! Nekik háttal fordulva arcunkat fedezve próbáltunk a fal mellett menekülni. Ekkor jelentek meg a vízágyúk, melyek zöld festékkel lőttek minket. (Mint utólag megtudtam, azért, hogy később megkülönböztethetők legyenek a “veszélyes” tüntetők a békés tüntetőktől, és így könnyen be lehessen őket gyűjteni!) Szerencsémre ekkor egy kapualjhoz értem és még idejében beugrottam rajta, de ahogy visszanéztem láttam, hogy két vízágyús kocsi között egy harmadik tankszerű alkalmatosság gördül be, és lőni kezd felfele, a házak felé, de csak a fákat találta el, és amivel lőtt (nem értek a fegyverekhez), szikrát hányva csapódott az ágakba. Szerencsére egy udvarrendszerbe jutottam a kapualjból, amin keresztül sértetlenül kijutottunk a Rumbach utcába. Itt is tömegesen menekültek az emberek, majd a Dob utca felé mentem, eddigre kezdett elmúlni a könnygáz hatása, onnan már sértetlenül tudtam hazajutni.
Azért mondtam el nektek, hogy lássátok, az utcai zavargásokat nem a szkinhed csőcselék kezdte. Ez volt a kezdet, ezután indultak meg a bátrabbak a város több pontjára, mert betelt a pohár!
Nem lehet elhallgatni azt, hogy Budapesten, 2006-ban, az Európai Unióban fegyvertelen és békés, hazafelé igyekvő embereket lovasrendőrrel és könnygázzal terrorizáljanak!
Ha nem lettem volna szemtanúja az eseményeknek, nem hinném el, de igaz: Magyarország rendőrállam! És fényévekre van a demokráciától!
Ötven évet vártak! És visszajöttek! De talán ilyen példátlan aljasságot még a kommunisták sem tettek soha, hogy miközben nemzeti ünnepen magukat ünneplik, aközben a vétlen népet véresre verik az utcán!
És még valamit. Sokan azt mondják majd, véletlen volt. Nem. Nem volt véletlen. A rendőrség napokkal ezelőtt jelezte a mentőszolgálatnak, hogy ma estére nagy mennyiségű, különböző vércsoportú vérplazma álljon készenlétben az ügyeletes kórházakban!
Adjátok tovább, messze hangozzon az üzenet!
V.M.
—
Így 60 fele jarva, hogy milyen egy kivont kardos rendor lovasroham kozvetlen kozelrol, es megismertem a konnygazbomba szagat, fustjet es hogy hogyan kell elbanni vele…
Kimentunk tenap ugy fel 5 fele a Fidesz-naggyulesre, ott akartuk kezdeni a tuntetest.
Vettunk is egy “fasiszta” zaszlot (Arpad-savosat), mert mar eleg reg szerettunk volna es lehetett kapni.
Rengetegen voltak, idosebbek es fiatalabbak, sok-sok gyerek, babakocsi, miegyeb.
Az Astorianal volt a szinpad, a Rokustol allt a tomeg, a Szentkiralyitol mar nem akartunk elorebb menni mert furakodni kellett volna, olyan tomott sorok voltak.
Szepen meghallgattuk Orbant, aki megint hazakuldte az embereket, aztan gondoltuk, a “nyugis” tuntetesen mar voltunk, most megnezzuk a “brutalisat” is, hiszen ha az ember kormanyt szeretne donteni ahhoz a szep szavak nem elegendoek.
No el is indultunk, a tomeg miatt a Sip utca-Dohany utca felol akartunk a Kossuth ter fele menni, igen am, de ott mar szaladtak szembe sokan, es a zsinagoga elol mar nem lehetett kimenni a kiskorutra mert a rendormegafonok oszoljra szolitottak fol a tomeget es ezt erositettek azzal, hogy neha konnygazgranatot lottek a tomegbe….
Ott acsorogtunk egy darabig, jott 2 mento is, apoltak azokat, akiket a konnygazgranat eltalalt – mert annak ugye nincs szeme, hogy a foldon robbanjon, ha ember all az utjaban, nekimegy, ha fal vagy uvegablak vagy parkolo auto, akkor annak.
Mikor a rendorok ugy gondoltak, hogy mar eleg sokan hatramenekultek, akkor egy csapat lovasrendort eresztettek ra a Dohany utcaban allokra, akik kardlapoztak akiket ertek.
Mi bemenekultunk sokadmagunkkal a zsinagoga racsai ele, elottunk kozvetlen vonultak vissza a buszke rendorok a meg buszkebb es sz*rosabb lovaikon (otthagytak vastagon a nevjegyyuket az utcan…..
K. kozvetlen le is fotozott egyet, lattuk a szemen (a rendornek, nem a lonak, az baratsagos volt), hogy gondolkodik egy pillanatra, odavagjon-e a kardlappal de keson eszmelt es tul kozel voltunk, nem tudott volna lenditeni…..
Majd fenykepek mennek….
Ott dekkoltunk meg, vagy jo fel orat, gondoltuk, a zsinagogara csak nem lonek, ebben tevedtunk, nekik ezt is szabad ;o), igy mi is taposhattuk a konnygazgranatot, amit a fiataloktol eltanultunk, hogy ne jojjon a gaz ki belole. Na amikor a 2 mento elment az utca torkolatabol, a filmmuzeum mellol, egyre kozelebb ert a rendorsorfal, es lattuk, hogy verik a filmmuzeum mellett allokat, akik nem szaladtak el, mi is nyulcipoztunk, ami szegyen ugyan, de hasznos.
A nyomda elott fiatalok utcai viragcserepekbol (nagy betongurigak) barrikadokat epitettek.
A Sip utcan visszamentunk a Rakoczi utra, ahol meg egesz nyugi volt es nagyon sokan voltak, oregek, gyerekek, de latva-hallva az egyre kozelebb robbano granatokat ment kifele a tomeg a Keleti fele.
Mi meg dekkoltunk egy darabig, sok massal egyutt (eleg sok ismerossel talalkoztunk meg ekkor is, kollegak stb, szoval ilyen hozzank hasonlo csocselekkel), aztan mikor mar a Sip utcan at epp a fejunk fole es mellenk lottek – a volt Apisz elott alltunk), akkor innen is elindultunk.
Dekkoltunk meg a Szentkiralyi utca elott egy darabig, aztan folmantunk a Balahaig.
Oda epp megjott kb. 10 motoros, Harley Davidsonos figurak, akiknek nagyon megorult mindenki, mert mar eleg regen a “bekes” tuntetok mellett allnak.
Sokan mondogattak, hogy ki kell menni a Hosok terere, ahol a makacs hazudos 19:56-kor emlekmuvet avat.
Na szoval elindultunk a Hosok terere, ami eleg bonyolult es hosszadalmas vallalkozas volt, mert ugye tunteto taxiba nem ul ;o), na meg taxi se nagyon volt sehol 
), es a BKV se kozlekedtetett semmit.
A metro ele meg nem epitettek akadalyokat ;o) (a Blahan font mar epp elkezdtek allitani ezeket), igy azzal mentunk fol a Keletiig es onnan gyalog a Hosok terere, az avatando uj borzadmany fele.
Nem tudom, ki latta kepen, de eszmeletlen randa.
No a Felvonulasi ter el volt ketrecelve, es sajnos a liget fele akartuk tobbedmagunkkal megkerulni, ki kellett menni egeszen messze mert
hermetikusan le volt zarva vasracsokkal, es kb. 20 meterenkent alldogalltak parosaval belul a rendorok.
Kb. a Damjanich utcatol nem lehetett tovabb menni.
Nem akartunk a varos fele mennni, mert ott sem tudtuk, milyen melyen zartak le a teruletet.
Feltik egyetlen kincsuket, a hazudost.
No nagy nehezen – szinte erdei utakon – vegulis aterkeztunk a ter Hosok tere feloli oldalara, ahol mar sokan voltak, szerencsesebbek, akik pl. a kisfoldalattival jottek ki. Bekesen kiabalgattunk ;o), nehanyan futtyogettek, mikor elkezdodott az unnepseg, es Kosary Domokos meg meg egy volt ´56-os bacsi beszelt – altalaban azt skandaltuk, hogy “arulo” meg persze e szokasos “bucsubuli, tancolj Feri”-t – de “Feri” meg nem volt ott.
Megjelent itt is vagy 10 motoros, es ok adtak a hangerot, porgettek a motorokat.
Na mikor megjelent a hazudos, akkor aztan lett hangzavar.
Persze nem torodott vele, szinpadiasan lehajolt az emlekmu elott, ugy maradt vagy 1 egesz percig, a hangzavar a tetopontjara hagott – o meg a kozvetlen ott allo kocsijaba es vihargyorsan elhuzott.
Meg nehany diplomata, kiegyeb hozott viragokat aztan elmentek a diszsorfalas katonak is, a rendorok meg maradtak.
Mi is eljottunk haza, aztan itthonrol lattuk a tv adasokat, hogy mi minden tortent meg ejjel is a varosban……..
op
—
Ez téboly!
Mi is alig értünk haza a Fidesz gyűlés után, nem akartunk hinni a szemünknek, hogy ilyen megtörténhet!
Úgy aposztrofálhatnánk, hogy a rendőrök őrjöngenek, s ha mi, a tüntetők, őket elővezettethetnénk, akkor bátran meg lehetne tennünk, mert ez az őrjöngés nem sokban különbözik az MTV ostrománál a tüntetők részéről látottaktól! [csak annyiban, hogy szadizmus a rendőrök indíttatása!]
Felháborító!
Esetleg arra is gondolhatnánk, hogy szomorú, de akkor hiába haltak meg az 56-os fiataljaink?
Hiszen mintha megállt volna az idő, ugyanott tartunk: a hazugság és álságosság, aljasság uralja országunkat!
B.
—
A néni és a magyar zászló
Mindenkinek tudnia kell, hogy direkt kerítettek be minket és esély sem volt hazajutni annak sem, aki haza akart menni!!!!
Azt még kihangsúlyoznám, hogy a Blaha Lujza téren gyakorlatilag a békés, ünneplő tömeget várta a rendőrség, mert aki a 2-es metróra akart szállni csak ott tehette meg.
Aki szép lassan ment arra felé (végülis miért szaladt volna???), azokat kapták el a rendőrök akik nem is tudom miért voltak ott, hisz a randalírozás a Deák téren volt.
Valami megváltozott bennem.
Megéreztem amiről az 56-osok beszélnek, hogy olyan volt az a pár nap az utcán, mint ha a föld felett jártak volna.
Idős nénivel beszélgettem, mondta, hogy ő nem fél.
Ketten voltak.
A néni és a magyar zászló!!!
H.G.
—
Az Uránia előtt kezdődött a gumi lövedékek kilövése
Most értem haza, a rendezvény után.
Bementünk az Urániába és ott hallgattuk az előadást, majd a himnuszt, és vidáman integettünk a hazafelé tartóknak,mondván, ha a tömeg bejut a metróba akkor indulunk.
Kb. az ünnepség résztvevőinek 1/3-a ment el az Uránia előtt kezdődött a gumi lövedékek kilövése, majd jött a könnygáz, szerintem annyi idő nem volt, hogy normálisan eljussanak a Blaháig.
A hallgatóság szerintem nem tüntetési szándékkal jött ide, a hangulat fantasztikus volt égtek a gyertyák lengtek a zászlók.
És egyszer csak kirobbant, ami kirobbant és az ünneplő tömeg vált tüntetővé, mert azzá tette a brutális rendőri jelenlét.
Az emberek nem értik, mi váltotta ki, annyi biztos, hogy senki nem akart agresszív összecsapást.
Csőcseléket nem láttunk, inkább jól öltözött vidám embereket.
Ugyan úgy mint a Tv előtti dolgok ez is provokáció nélkül csendes elvonulással ért volna végett és tudtam volna fogadni a vendégeimet.
Kis pokol volt vérző fejű gyerekekkel, akik nem bíztak meg az orvosokban ill. az adat rögzítés miatt papírzsebkendős ellátás volt.
Hazafelé jövet felháborodtam a rádiókat hallgatva, még a Kossuth is csőcseléknek nevezett bennünket.
Végül is nem rossz, ha több diplomás emberekből tevődik össze a csőcselék és vezető beosztású emberekből.
Kik lehetnek a többiek?
Ilyenkor sem szólalhat meg Sólyom László?
Pedig nagy szükség lenne rá!
Kinek kell áldozattá válni?
EU államok vezetőinek nem volt szeme.
L.
—
Én is a megemlékezésre mentem, arra, amire mehettek az emberek. A Corvin közbe sajnos nem jutottam el, de gondoltam a Fidesz rendezvényére elmegyek.
Mikor kiszálltam a metróból a Deák téren, már könnygázba érkeztem (kb 3/4 5 volt), szóval sírva kerestem a legrövidebb utat az Astoriához. MINDEN le volt zárva. Nagy nehezen eljutottam a Múzeum krt-ra, ahol rengeteg babakocsis, kisgyermekes családdal találkoztam. Ekkor már OV beszélt.
Bevallom őszintén figyelni már nem nagyon tudtam, mert láttam a Deák teret, és mivel könnygáz gránátba érkeztem, végig bőgtem az egészet. Meg amúgy is.
A Himnusz utáni csendbe egy nő kiabált be, hogy a Deák téren verik a magyarokat, de mindenki csitította, gyakorlatilag hülyének nézték. Az ünnepség végén átfúrtam magam a tömegen, hogy találkozzam a barátnőmmel a R. Bank előtt. Még egy darabig maradtunk, megpróbáltuk elérni a Húgomékat, de a leterheltség miatt ez lehetetlen volt. Mire addig jutottunk, hogy elindulunk a Blaha felé, addigra elkezdtek “lőni”. Ekkor ilyedtem meg legelőször. Mert azt lehetett érezni, hogy ennyi idő alatt nem megy le a tömeg békésen a metróba, szóval ez mégis másról szól…. És mégis merre menjünk haza???? (engem 2 kisgyerek várt itthon, meg a férjem aki rendkívül ideges volt)
Elmentünk az Astoriánál lévő Burger Kingbe, ahol azt hittük békében megvárhatjuk, hogy mi lesz. Nem ragozom: az utcában könnygáz, hogy enyhítsük a könnyeket, az étteremben lévő vízágyúból locsoltak az utcára, szóval megoldottuk pillanatnyilag. Aztán egyszercsak berontottak a rendőrök és üvöltve zavartak ki, hogy azonnal takarodjunk ki innen. Volt aki kiabált, hogy szeretné megkapni a már kifizetett üdítőjét, mi eközben először próbáltunk elbújni (ez nevetséges volt), majd közöltem a rendkívül toleráns és szimpatikus rendőrrel, hogy elmegyünk, ha biztosítja, hogy a kollégái nem vernek véresere a kapuban…. Megragadott az ember [ezek nem emberek! - a szerk.] és kicsit arrébb lökött, mondjuk, hogy kirepültem az utcára. Ott kérdeztem a kedves kollégákat, hogy mégis merre mehetnék haza, amikor is közölték, hogy a Kálvin tér felé, DE GYORSAN, szóval futottam… És sírtam. És azon gondolkoztam ó, hogy miért…???
…Hazaértem… nézem a Tv-t, hallgatom a hazugságokat. Én is barikádot emelnék már…, amikor mást nem lát az ember, csak azt, hogy hogy a kiváló rendőrök alig várják, hogy beléjük kössenek. Zokogok! Minden elismerésem azoké, akik még most is kitartanak. Sajnos én most nem tehetem, mert a gyerekeim (2 és 7 évesek), akik megjelentek még negyed 11-kor, kézen fogva, hogy nem tudnak aludni…, szóval ők visszatartanak… De sírok…!!!
Hajrá magyarok!!!
Köszönöm, hogy meghallgattatok!
V. Nóra
—
Nem tudok napirendre térni!!
Most értem haza, miután családomtól – Pécsről is – kétségbeesett telefonokat kaptam.
Ott voltam a Deák térnél, majd a Károly körút – Dohány utca kereszteződésénél kellett futásnak eredni a lövöldözés miatt.
Tanusíthatom, hogy csupa jól szituált, ember vett körül, fiatalok, középkorúak, idősek, sokan családostól. Idősebb asszonyok sírtak.
Gyalázat, ahogyan ez az ünnep lezajlik. A rendőrség egyre brutálisabb, szívfájdalom nélkül lövik a tömegre a könnygáz gránátokat, nem győztünk elugrálni előlük.
Így is eltalált többeket. Védtelenségünkben elkapott a dűh, ha lehetett volna mivel, visszalőttem volna gondolkodás nélkül.
Jobban belegondolva, az 50 éves évforduló a jelenlegi helyzetben méltó volt 1956-hoz!
Majd, ha később visszagondolok rá, újra könnybe lábbad a szemem és elszorul a torkom, mint ma a sok könnygáztól.
Békések vagyunk a végtelenségig, de legalább tartsunk ki!
T.
—
Folyik a vér a pesti utcán
Az Astoriánál a nagygyűlés után még lehetőséget sem kaptak a békés elvonulásra, a részvevők, mert rendőroszlatás áldozatai lettek! Az a módszerük, hogy újra és újra felezik és bekerítik az így megosztott tömeget és kíméletlen szadizmussal közvetlen közelről – cseresznye nagyságú – gumilövedékkel lövik az embereket. Nagyon sok a súlyos sérült!!! SOS! Segítsen már valaki, mert még a mentő sem tudja megközelíteni a helyszínt!!! Van akinek a szemét lőtték kis egy ilyen lövedékkel. Van, aki a földre kerülve, sebesülten is megbilicselik és rugdossák őket!!!
SOS!!! Lovasrendőrrohammal mennek neki a fegyvertelen, békésen tüntető embereknek! SOS!!!
Arra készül a rendőrség, hogy a Duna felé szorítsa a tömeget…
BMI
—
Nem tüntetők voltunk
Tisztelt Fideszes KDNP vezetők! Minden jobboldali TV és rádió tüntetésről beszél és zavargásról, a baloldaliak meg jó esetben csak csürhéről,rosszabb esetben kisebb agresszív csoportról.
Ez utóbbi volt maga fegyverzetével, felszereltségével a rendőrség.
A Corvintól jövők beszéltem közülük nem eggyel csak emlékező sétálók voltak, nem volt vezető csak véletlenszerűen találkoztak az emlékhelyeken és csapódtak össze(nem volt egyetlen szervezet által sem meghirdetett közös séta) együtt emlékeztek az 56-os eseményekre, és útjuk során nem volt semmilyen atrocitás sem egészen a Deák térig, amíg a rendőrök el nem kezdtek élőben gyakorlatozni.
Tehát két társaság keveredet össze: az emlékező úton sétálók (akikkel én beszéltem azok mind közép és felsőfokú végzettségű több gyermekes családapák és anyák voltak) és mi a Fidesz gyűlés résztvevői. Egyikünk sem akart tüntetni. Ha nem jönnek a rendőrök nem válunk a nap szereplőivé. Kérem Önöket, hogy tájékoztassák a médiákat, hogy minket ne csőcseléknek, ne agresszoroknak, ne tüntetőknek, ne zavargóknak nevezzenek, hanem csendesen emlékező polgároknak és Fidesz gyűlés résztvevőinek akik nem tudtak elmenekülni a rendőrök által állított csapdából. Későbbiekben aktivizálódottak azok már a felmérgesítettekből és a provokáltakból kerültek ki. A tények mielőbbi pontosítását előre is köszönve
tisztelettel dr. Gy.M.
—
2006 október 23-án délelőtt 10 óra 30 perckor Tamás Károly telefonüzenete
Elképesztő módon két órája terelgetnek minket utcáról utcára fegyveresek. Most is egy fegyveres áll előttem. A Honvéd utcán vagyunk éppen.
56-os veteránként azt kell megélnem, hogy a hivatalos ünnepély idején fegyverrel kergetnek Pest utcáin, mintha ismét a határon túlra akarnának szorítani.
Kérem értesítsék a sajtót, hogy ez a helyzet Pest utcáin.
Tiltakozom, elkeserítőnek tartom mindezt.
Magyarország és Budapest a mienk, magyaroké, nem hagyjuk innen kiszorítani magunkat.
