Diktatúra 2006, Magyarország!

Diktatúra?
2006 / 09 / 20

Igen, jól látjá(to)k, úgy gondolom, hogy erről van szó. A lehető legocsmányabb eszközökkel életre hívott és fenntartott jogi, szellemi diktatúra uralkodik az országban, mely miközben teljes toleranciát kántál és vár el az emberektől, nem tolerál semmiféle, a saját álláspontjától különböző véleményt, kritikát, panaszt, függetlenül attól, hogy az jogos-e vagy sem.

Lehet azt mondani, hogy nem így van, hogy ezek csak egy paranoid bolond szavai, de aki ezt mondja, az vagy maga se lát tisztán, vagy valamely okból kifolyólag megvan az a nem csekély lehetősége, hogy burokból szemlélje a hazánkban zajló folyamatokat.

Most leszögezem, hogy én nem vettem részt a tegnapelőtt éjszaka zajló utcai eseményekben. Ez a történet későbbi részével kapcsolatban majd érdekes lesz, ezért vagyok kénytelen az elején kikötni. A tízéves húgomra vigyáztam a szüleim lakásán, amit alátámaszt két tanú, a taxitársaság naplója (hogy honnan hova utaztam), és nyilván a telefonom cellainformációja is.

Tegnap este az éjszaka szívrohammal kórházba szállított édesapámat látogattam meg a kórházban, majd onnan hét óra körül eljöttem. Nyolc óra körül értem haza, ott találtam Tomcat-et és egy barátunkat, ám jóformán köszönni se tudtam nekik, mert perceken belül erélyes, láthatósági mellényes, fegyveres, bika méretű emberek rontottak be az ajtón, falhoz parancsolva, megmotozva, megbilincselve mindenkit.

Ezt követően a barátunk személyazonosságát ellenőrizték, majd feljegyezték, végül pedig elengedték, vagyis inkább elzavarták, mondván, hogy itt eljárás folyik, nem lehet itt. Tomcat sebes kezére bilincset vertek, majd nem sokkal később elszállították, annak ellenére, hogy ő a lakás bérlője (ezt egyértelműen igazoló szerződést is prezentált), és kifejezte azirányú szándékát, hogy a házkutatási procedúra alatt jelen kíván lenni.

Ezt követően egyedül maradtam három, magát a Nemzeti Nyomozóiroda (ennek az intézménynek stílusosan a Terror háza mögött van az irodája, fogdája és kihallgatóhelyisége? gondolom az előbbiben nem lehet, mert az most sajnos éppen múzeum) munkatársának valló emberrel, akik közölték, hogy most házkutatást fognak végezni annak ellenére, hogy az adott lakcímre vonatkozóan nincs érvényes házkutatási parancsuk, bár ez csak utóbb derült ki.

Ekkor sikerült azt is megtudnom, hogy Tamást a csodálatos, és nagy értéket képező, hazánk “felszabadítóinak” dicső múltját magasztaló orosz emlékmű megrongálásával vádolják, de nem is akárhogy, zusammen az egésszel, nem is bűnrészességgel. Nem játszanak kicsiben a fiúk, nyeregben vannak.

A dologban az a pikáns, hogy bizonyos értékhatár alatt a rongálás szabálysértésnek minősül, és csak az adott értékhatár felett számít bűncselekménynek, ami ugye nekik jobban kedvez, mert akkor lehet mindenféle koholt veszélyek miatt tovább benntartani az embert. Ez meg is történt, “rongálás bűntette” miatt, állt később a kihallgatási jegyzőkönyv elején, melyet tanúvallomásomkor volt szerencsém látni, olvasni.

Térjünk vissza az otthoni szálhoz. Tamás bilincsbe verve elvitték a Vörösmarty és Aradi utca sarkán lévő irodájukba (legalábbis ezt állították), velem pedig közölték, hogy most házkutatást fognak végrehajtani, és a lakás ajtaját belülről bezárták. A hatósági tanú hívására vonatkozó jogomra mindössze annyit mondtak, hogy ne raboljuk egymás idejét, meg gondolják, hogy én se szeretnék rossz fényben feltűnni a szomszédok előtt. Jó duma, de igen, szeretnék, ha ez az ára annak, hogy legalább egy külső személy jelen legyen a procedúra során.

Hívtunk tehát egy szomszédot, és elkezdődött a lakás feltúrása. A következő tárgyak kerültek lefoglalásra: számítógép, laptop, memóriakártya, két kártyaolvasó, telefonok és Tamás útlevele. Ez utóbbi különösen figyelemreméltó annak tükrében, hogy kislánygyújtogató emberek, és sokkal súlyosabb cselekményekkel vádolt személyek is szabadlábon védekezhetnek, járhatnak-kelhetnek a világban, miközben ezek szerint a szent és sérthetetlen orosz emlékmű megrongálásának mindössze a gyanúja is elég ahhoz ma, Magyarországon, hogy lefoglalják az útleveledet, és bevarrjanak, a barátnődet az éjszaka közepén elhurcolják, és vallatásnak tegyék ki.

Mindezt kétezerhatban, az Európai Unióban, egy olyan országban, mely több, mint negyven éven át orosz megszállás alatt volt, de persze rendben, ne nézzünk a múltba, tekintsünk előre, a jövőbe! Nos, amennyiben a jövő az, ami most folyik, nem biztos, hogy abba én tekinteni szeretnék.

A házkutatás után jött a meglepetés, közölték, hogy én most azonnal menjek velük, mert tanúként meg kívánnak hallgatni, úgyhogy szedjek össze pár személyes cuccot, és induljak.

Kivezettek tehát egy kocsiig, este tizenegy órakor, és elhajtottak velem a Vörösmarty és Aradi utca sarkán található kihallgatóhelyiséghez. Ott aztán órákon át vallattak, nem válogatva a lelki és szellemi terror eszközei között. Ocsmány módon kritizálták a külsőmet, a barátomat, a vallásomat, szavaim hitelességét és engem, mint embert. Nyilvánvaló volt számomra, hogy engem próbálnak megfelelően lelkileg előkészíteni (kikészíteni, igen, így kell érteni) ahhoz, hogy terhelő vallomást tegyek Tomcat-re nézve.

Figyelemreméltó, hogy a kihallgatóhelyiségben legalább két helyen volt kiragasztva egy-egy papír, melyen más-más idézet állt, de a lényege mindkettőnek az volt, hogy a hatalomtól félni kell, az abszolút hatalomtól pedig pláne, mert ellene nem tehetsz semmit. Stílszerű, nem igaz?

Ekkor beállított egy másik úr, digitális fényképezőgéppel, aki közölte, hogy ő most fényképet készít rólam. Ennek én ellentmondtam, és közöltem, hogy elzárkózom előle, nem járulok hozzá, hogy lefényképezzen, ha valamihez fotó kell, majd kiszedik a nyilvántartásukból.

Ekkor is próbáltak rábszélni, hogy ugyan, ez csak rutinprocedúra, ne akadékoskodjak, de ez a jól ismert, fájdalomcsillapító duma, aminek nem szabad bedőlni, mert ilyenkor csinélja az ember a legnagyobb hülyeségeket. Egy tanúkihallgatásnál nem rutineljárás, hogy fotót készítenek. Pont. (Végül közöltem, hogy vallási okai vannak annak, hogy nem járulok hozzá a fotó elkészültéhez, mire az úr feszegetni kezdte, hogy milyen vallású vagyok, amihez egyébként nincs is joga.)

Majdnem három órán át zajlott a kihallgatásom, végigmondatták velem, hogy mit csináltam az elmúlt napokban. Elmondtam A-tól Z-ig, majd Z-től A-ig, majd a közbeiktatott keresztkérdésekre is válaszoltam, miközben közölték velem, hogy “majd akkor leszel szarban, kisanyám, amikor rádvarrjuk a hamis tanúzást”. Én az urat végig magáztam, ő eközben a koromra megjegyzéseket téve, és közölve, hogy a gyereke idősebb, mint én, minősíthetetlen hangnemben, foghegyről beszélt velem, és mindvégig tegezett.

A kihallgatási jegyzőkönyvet elolvasásra ugyan megkaptam, de abban javításokat, habár kifejezetten kértem, nem eszközölhettem. Az úr közölte, hogy ez így elhangzott, ő ebből kiemelni, módosítani részeket nem hajlandó, maximum hozzáírni, és ne kekeckedjek vele, mert? igen, tudjuk, mert a “gyerekem idősebb, mint te”. Ezek után hozzáírattam, hogy nagyon álmos, kimerült vagyok, és a jegyzőkönyv bizonyos részeit én nem úgy mondtam, ahogy az mégis abban szerepel.

Ezt követően még megtudtam, hogy felmerülő költségigényem nem lehet, mivel ők szállítottak be, na, de onnan valahogy haza is kell jutnom, éjszaka, mikor már semmi sem jár.

A jegyzőkönyv lezárása után fénymásolat készült a bérleti szerződésről, én pedig ki lettem rakva az éjszakába, hajnali félkettőkor. Mindezt úgy, hogy bizonyíthatóan a TV előtt ülve figyeltem minden eseményt, ami az utcán zajlott, és nem csak, hogy otthon nem voltam, a szüleim lakásában, a húgomra vigyázva vártam őket haza.

Ez ma a demokratikus Magyarország. Ha nem úgy táncolsz, ahogy ők fütyülnek, az állam csápjai elkapnak, és bedarálnak, megtörnek, péppé zúznak, majd kifosnak.

http://blog.athina.hu/?p=3039

***

Diktatúra – II. rész
2006 / 09 / 21

Az ügy folytatódik, és egyre érdekesebb fordulatokat vesz, bár ezen túlzottan meglepődnöm nem sikerült, hisz már a tegnapi hangnemből és viselkedésből (melyet a megjelenő nyomzók prezentáltak) kiderült számomra, hogy itt semleges hangnemről messze nincs szó; nagyon is negatív hozzáállás érezhető a hatalom (és az annak bárdjával lesújtó hatóságok) részéről, ami valahol érthető, de ha mindig az ellenfél érdekeit néznénk, sose nyert volna senki csatát.

Már tegnap tartottam tőle, hogy esetleges erőszakos cselekményeknek tehetik ki Tomcat-et, mikor úgy sikerült bilincsbe verniük, megmotozniuk és falhoz állítaniuk, hogy a feje hallhatóan koppant a falon. Mindezt az adott címre NEM érvényes házkutatási paranccsal, úgy, hogy nem is letartóztatás volt, hanem mindössze gyanú miatti előállítás.

Nem tudom, ezekben a percekben mi történhet vele odabent, mert már huszonnégy órája nem kaptam, nem kaphattam róla információkat. Az előállítás kezdetétől számított 72 órán belül se barátok, se családtagok, se mások nem léphetnek vele közvetlen kapcsolatba, kizárólag az ügyvéd, amennyiben erre van meghatalmazása.

Tomcat ügyvédje szerint a bűncselekmény, mellyel Tomcat-et gyanúsítják, egyáltalán nem indokolja a 72 órás előállítást, pláne nem az esetleges előzetes letartóztatást, mely harminc naptól kezdve akár évekig is elhúzódhat. Persze világos, kár törvényekről és szokásos eljárásokról beszélni, mikor itt a történet már rég nem szoborrongálásról, vagy tüntetésről szól, sokkal inkább arról, hogy félti a tökét a kormány, azok közül is elsősorban kedvenc miniszterelnökünk, és a jog kínálta lehetőségek mindegyikével (illetve, mint látjuk, azokon túl is) élve, vért izzadva próbálnak példát statuálni.

Sajnos ez az ügy politikai üggyé fog válni, ha már nem az, és innentől kezdve hitelességről és igazságról kár is álmodni.

Ez rossz, mert ha valóban így van, nyilván az következik, hogy az egyébként “szokásos” büntetési tételnél sokkal súlyosabbnak néz elébe Tomcat. Mindenki döntse el maga, hogy miként lehet egy állítólag demokratikus, normális, élhető országban ilyen. Javaslom, hogy ha hőzöngtök ezen sorok olvasása közben, gondolkozzatok el, hány, és milyen súlyosságú bűncselekménnyel vádolt ember jár-kel e pillanatban szabadon az országban, vagy a világban, aztán nézzétek meg, mi történik azokkal, akiket a napokban előállítottak, és gondoljatok bele abba, mennyire nincsenek arányban a dolgok e téren.

Tomcat-hez az ügyvédje nem jutott ma be, mert nem engedték be. Normál esetben ennek nem így kellett volna történnie, sőt, nem szabadott volna így történnie. Egyértelmű, hogy a hatalom részéről történő szándékos, és tervszerűen végrehajtott elszeparálási procedúráról van szó, melybe még az se fér bele, hogy az egyébként minden gyanúsítottnak joga szerint járó védőügyvéd felvegye vele a kapcsolatot. Hol van itt akkor a jogállam, kérdezem én!

Most ott tartunk, hogy se én, se az ügyvéd nem tudjuk, hogy éppen helyileg, fizikailag hol van Tomcat, az állapotáról sem tudunk semmit, és kapcsolatot sem engedtek vele teremteni ügyvéden keresztül.

Kíváncsian, és mindemellett borzasztóan aggódva várom a további eseményeket. Meg fogok mozgatni minden követ annak érdekében, hogy azok, akik ebben az ügyben hatósági túlkapásokat követnek el, legalább valamiféle ellenállásba ütközzenek. Ha eltaposnak, eltaposnak, de nem fogom előre elásni magam!

http://blog.athina.hu/?p=3044

***

A történet, Tomcat tollából!
2006 / 09 / 21

Tomcat kijuttatott egy általa (kézzel) írt beszámolót a tegnap és tegnapelőtti eseményekről, előállításáról és fogvatartásáról. Több kommentárt ehhez nem is fűznék, íme:
________

KEDVES HONFITÁRSAIM!

Az Andrássy út 60-ból írom nektek e sorokat. Nem, ez az épület sajnos nem múzeum. Csak az Andrássy úti irodákat alakították át, az épület többi része, a fogdák, a pincék továbbra is működnek, és a kocsibehajtó is, amelyen egykor a nagyapámmal gördült az udvarra a lefüggönyözött Pobeda. Engem most Opel hozott és verés sem volt, de egyébként nem sok változott idebenn. A hivatalos cím most Aradi utca 19-21.

Kedden délután hozta be ide, miután rám törtek az otthonomban. Érvényes házkutatási parancs nélkül feltúrták a lakást, azt sem engedték, hogy jelen legyek. Azt állították, hogy a Szabadság téri szovjet emlékmű lerombolásában való részvételemre keresnek bizonyítékokat, az ehhez használt eszközöket, de ehelyett számítógépemet, fényképezőgépemet vitték el miután megbizonyosodtak róla, hogy ezeket használom az eseményekről való tudósításhoz, ezekkel írom a blogom. Később arról vallattak, kik szerkesztenek más nemzeti híroldalakat, akik objektívan számolnak be az eseményekről, mint kuruc.infó, vagy a rockszerda.hu, és ezek a személyek hol laknak, mi az elérhetőségük, mikor láttam őket utoljára.

Egyértelműen meg akarják akadályozni, hogy megtudhassák, mi az igazság a TV székháznál történtekről, hogy nem a “csőcselék” ostromolta meg az állami sajtó szócsövét, hanem a tömeg jogosan vett elégtételt békésen érkező követeink túszul ejtéséért.

A rendőrök alig egy órával azután érkeztek hozzám, hogy telefonon beszéltem a nemzeti oldal több prominens vezéralakjával, kérve őket, alakítsunk valamiféle stábot, akik kézbe veszik az események irányítását, nem engedik, hogy a mi “kis 56-unkat” provokátorokkal közönséges utcai zavargásokká züllesszék. E beszélgetések idején kaptak parancsot a rendőrök a “begyűjtésemre”. Holott már órákkal korábban is kiszállhattak volna, hiszen lakóhelyemet már régóta feltérképezték, elmondásuk szerint titkosszolgálati eszközökkel. Barátnőmet aki az eseménynél nem is volt ott, szintén elhurcolták, órákon át vallatták és fenyegették, és tanú létére megpróbálták bűnügyi nyilvántartásban venni. Engem egyszerűen büntetett előéletűvé nyilvánítottak, minden alap nélkül.

Vigyázzatok hát! A pánikba esett patkánykormány most minden eszközt megragad, hogy az eseményeket kibillentse medréből, a tüntetések erőszakosnak minősítve feloszlassa, és egyszersmind végleg leszámoljon az egyre erősödő nemzeti mozgalommal.

Nyilván nem véletlenül indult ORTT- vizsgálat az eseményekről híven tájékoztató Hír TV ellen sem, és az sem véletlen, hogy pont az ő munkatársuk karját törték el a rendőrök.

Kérem az Alkotmányozó Nemzetgyűlés tagjait, sürgősen keressünk kapcsolatot a nemzetközi hírügynökségekkel, a sajtó megbízható képviselőivel. Ne hagyjuk magunkat, a tét nagyobb mint gondolnánk!

Budapest, 2006. szeptember 21.

Tomcat

http://blog.athina.hu/?p=3046

***

Ügyészségi határozat
2006 / 09 / 22

Ma volt az előzetes letartóztatás elrendeléséről, vagy ejtéséről szóló ügyészségi határozat ügyében a döntés. Érdekes volt, ahogyan a rendőrök gyűlölködő szemmel mértek végig a “tomcat” feliratú pólómban, de nem zavart, ez van.

Az ügyészségen nem sikerült látni az előállított (és most már sajnos előzetesben is lévő) srácokat, és az előtérnél beljebb nem is lehetett jutni, kizárólag az ügyvédeknek. A rokonok, hozzátartozók és barátok tehát lent várakozhattak, az aulában, állva a rendőrök lenéző tekintetét.

Érdekes módon “az örjöngő” csőcselék környezete és rokonai nem úgy néztek ki, mint a társadalom perifériájáról és legalsó rétegeiből szökött kétes alakok, úgyhogy ismét érdekes, hogy a médiából az sugárzik, hogy mindenki, akit kikaptak a tömegből, és felelősségre vontak, az egy szar, söpredék alak, miközben rengeteg jogtalan, alap nélküli, indokolatlan előállítás történt, és normális emberek is vannak a gyanusítottak között.

A végeredmény az, hogy az előállított srácok döntő többségénél (~ 90%) az ügyészség elrendelte az előzetes letartóztatást, bár az ügyvédek egybehangzó véleménye az, hogy ez egyértelműen politikai okokra vezethető vissza, mert jogi okok egyszerűen nem támasztják alá, nem indokolják.

Ma találkoztam azzal a lánnyal is, akinek a barátját szintén elvitték, hasonló körülmények között, mint Tomcat-et, csak ő nem úszta meg hozzám hasonlóan egy kis lelki terrorral, hanem úgy falhoz vágták, hogy megeredt a fejéből a vér, és látható sérülés tátong most ott.

A nap csúcsa az volt, mikor az egyik sírdogáló, kétségbeesett, az (alaptalanul) előállított fia miatt aggódó édesanyának odaszólt a három-négy ácsorgó rendőrből álló csoport egyik tagja, eképpen: “Milyen büdös kurva tud ilyen geci szar fiút szülni?!”

Aki erre azt mondja, hogy jogos, az menjen szépen, és köpje le a tükörben azt, akit lát, amikor belenéz.

http://blog.athina.hu/?p=3049

Reklámok
Published in: on 2006 szeptember 30, szombat at 00:35  Hozzászólás  

The URI to TrackBack this entry is: https://ludasmatyi.wordpress.com/2006/09/30/diktatura-2006-magyarorszag/trackback/

RSS feed for comments on this post.

Vélemény, hozzászólás?

Please log in using one of these methods to post your comment:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: