Rendőri brutalitás beszámolók

A Nemzeti Jogvédő Alapítvány tudomására jutott, rendőri túlkapásokról és brutalitásról szóló esetek a múlt heti eseményekkel összefüggésben (2006. szeptember 27.)

1. Részlet egy szülő leveléből:

“Segítségüket kérném!

A fiamat szeptember 21-én hajnalban végrehajtott rendőri akcióban tartóztatták le, és tartják azóta is előzetes letartóztatásban!

Történet rövid leírása a velük hazafelé tartó barátja alapján:

Szórakozóhelyről (ellenőrizhető) hazafelé betértek egy éjjel-nappali élelmiszerboltba.

A boltból fiam és két barátja elindult hazafelé, a negyedik társuk a boltban maradt. Ez utóbbi hajlandó tanúvallomással is alátámasztani az ott történteket, mert ő így úszta meg a fiammal történt borzalmakat! A fiam és két társa elhagyta a boltot és tapasztalta, hogy futnak feléjük az emberek, kiket rendőrök kergetnek! Mivel a közelben laknak albérletben szaladni kezdtek hazafelé Mire elérték a kaput olyan közel került a tömeg, hogy már nem tudták becsukni a kaput maguk mögött, és így a tömegből páran és a rendőrök is bementek a lépcsőházba. Fiam és társai a 2. emeletre a lakásukba próbáltak bejutni, de a rendőrök utolérték, és annak ellenére, hogy hangosan mondták hogy ők itt laknak (kezükben a kulccsal) elfogták őket. A felszólításra szó nélkül feltartott kézzel megadták magukat. Ennek ellenére a lefelé kísérő rendőrök a lépcsőházban, ahol a lakók már nem látták megbilincselték őket, és a szemtanuk alapján a hangokból ítélve megverték őket. Fiamnak lábán van zúzódás, és kapott a fejére, amitől mozog az első foga! A barátját még jobban megverték, neki a szája felrepedt, olyannyira, hogy el is kellett vinni a kórházba. Össze kellet, volna varrni, de 4 óráig tartott volna, mire azt mondták erre nincs idő (látlelet van). Ez állítólag azóta sem változott.

Fiam főiskolás 4. éves és mellette másodállásban dolgozik is, mivel a taníttatás családunk szerény anyagi körülményei szükségessé teszi. Soha semmilyen összetűzésbe nem került a törvénnyel. Borzasztó volt látni azt, hogy, milyen lelki terhet is jelent számukra ez a méltatlan és igazságtalan helyzet, amibe kerültek. Ilyen megfélemlítés és borzalmas eljárás után érthető, hogy nehéz tanút találni, aki meri vállalni.”

2. 2006. szeptember 21-ei hajnali Dob utcai események igazsága – amit az üggyel kapcsolatban a szülők kiderítettek

“Elmentünk a tett színhelyére, a Dob utcai házba, ahol az eset történt és megtudtuk azokat az eseményeket, amelyeket a szemtanúk láttak.

Két fiú éjjel két óra körül barátaik hazaérkezését várták az említett ház kapuja előtt. Nemsokára meg is érkeztek azok a barátok, mind a négyen, akik a házban laknak. Néhány percig beszélgettek a ház előtt, majd a nagy zajra kimentek az Erzsébet körút és a Dob utca sarkára, amely a kaputól 30 méter, hogy megnézzék, mi történik. A rendőrök könnygáz gránátokat lőttek ki, aminek következtében nagy füst és erős szag lett. Majd megjelent a pajzsos rohamrendőrök sorfala, amitől a fiúk megijedve a tömeggel együtt a ház bejárata felé futottak.

Az utca másik végéről a Hársfa utca felől gumibotos rendőrök csapata félelmet keltve közeledett. Ez elől és a fiúk és velük néhány idegen is befutott a házba, a mágneszáras kaput valaki becsukta, amit a rendőrök erőszakkal berúgtak és üldözőbe vették őket.

A fiúk felfutottak a második emeleti lakásukig, de az ajtót már nem volt idejük kinyitni a kezükben lévő kulccsal, mert a rendőrök utolérték őket és felszólításukra azonnal felemelt kézzel megadták magukat, semmi ellenállást nem tanúsítva, kiabálták, hogy “mi itt lakunk, itt a kulcsunk, nem csináltunk semmit.”, de mindezt a rendőrök figyelembe se vették és brutálisan rángatva hátrabilincselték a kezüket. Majd elkezdték a fiúkat szidalmazni “most megtanuljátok a magyarok Istenét” és rugdosva, lökdösve ráncigálták le őket a lépcsőn egészen a földszintig. A rendőrök levonulása után került elő még egy-két személy, aki nem a lakás felé futott, hanem a lépcsőházban bújt el.

A hátrabilincselt kezű fiúkat a földszinti bejárati ajtó belső részénél brutálisan bántalmazták a rendőrök. Nagy vértócsa maradt utánuk. Meglepődve látta, hogy milyen sok rendőr vesz részt ebben az akcióban. (kb. 20 rendőr)

A tanúk elmondása szerint kilökdösték a védekezésre képtelen, hátrabilincselt kezű fiúkat a kapun, majd a fejüket, a hátukat és hasukat ütve toloncolták őket a körúton álló rabszállítóba.”

3. Részlet egy szülő leveléből:

“Elnézést kérek amiért bátorkodtam Önhöz fordulni, de az elkeseredettségemben már csak az Ön segítségében bízok. A szerdai zavargások alkalmával fiamat őrizetbe vette a rendőrség, garázdaság jogcímen. Állítólag, sörös üveggel dobálta a rendőrséget, amit a fiam váltig tagad. Megrugdosták, fejbe verték, és ennek következtében a fiam durva szóval illette meg az egyik rendőr hölgyet. Lehet, hogy ez volt a kiváltó ok, amiért őt is a garázdálkodók közé sorolták. Tanuk is voltak,(egy erkélyéről nézték végig a lakók, ahogyan elbánnak a fiammal, és véleményezték a rendőrök viselkedését). Megjegyzem, a fiam sohasem vett részt hasonló tűntetéseken, sohasem volt foci drukker, sohasem követett el hasonló tetteket. Becsületes, jó nevelt fiú. Főiskolás, tisztességes állampolgár. Sohasem ütközött a törvénnyel, mindig egyenes őszinte igazmondó felnőttként viselkedett. Hiszek az ártatlanságában, hiszek az őszinteségében, hiszek a szavában, nem csak azért mert a fiam, hanem azért is, mert nem volt értelme hazudni. Őt nem úgy ismerem, mint aki elrettenne bármilyen igazság kimondásától. Fiatal, főiskolás, megkezdte volna a tanulmányait, kötelezettségei vannak, felvette a diákhitelt, ügyintéznie kellene dolgokat, de kérem én Önt, ezek után hogyan tudná tovább józanul, sértetlenül, és olyan felhőtlenül, és határozottan folytatni a még serdülő életét, ha a rendszer végett megpecsételődött az élete. Ez egy nyomot hagy benne, bennünk, és nem viselkedhetünk úgy a továbbiakban, mintha mi sem történt volna. Ő nem bűnöző, nem garázdálkodó. Maga a védőügyvéd is említette, hogy ő sem érti miért rendelték el az előzetes letartóztatást, hisz nem tartozik a csoportos garázdasággal vádolt személyek közé. Valószínű, ha előbb történik meg ilyen eset, pl. 1 hónappal ezelőtt, akkor őt rögtön kiengedik. Viszont a rendőrségnek példát kell statuálnia. Fiam nem bűnöző, ne tegyen belőle a rendszer egy lelki sérült embert, hisz nincs bűne. Amivel vádolják, azt nem követte el. Tisztességes, becsületes életet élünk, erre tanítottuk őt is, bízom, hiszek az őszinteségében, viszont kétségbe vagyok esve, hisz az óta is keresem az igazságot, nincs lelki nyugtom, nem akarok, azaz nem szeretnék a rendszer áldozata lenni. Nem foglalkozom politikával, csak nyugodt családi életet szeretnék élni. De ezek után kérdem szépen Önt, hogyan tovább??? Mi tévő legyek, kihez forduljak? A védőügyvéd azt mondta pénteken, biztos kiengedik a fiamat, hisz vagy ejtik a vádat, vagy maximum feltételes szabadlábra helyezik. Egyik sem történt meg. Még egyszer elnézést kérek Öntől, amiért bátorkodtam levelet írni, de történtek óta se éjjelem, se nappalom, se nyugtom!!! Kérem a segítségét, tanácsát, mi tévő legyek, mit tehetek a fiam érdekében??? Lehet, hogy egy elfogult anyának tart, de mindennek ellenére és a sorozatos téves letartóztatások érdekében kérem ha módjában áll segítsen, és ha szépen megkérném, adjon tanácsot, mit tehetek még?????”

4. Szerda hajnalban a Kossuth térről a rádió környéki lakásába – hátizsákjában egy utcán talált, elhagyott rendőrségi gumibottal – igyekvő fiatalembert a rádiónál 8-10 rendőr leteperte és brutálisan megverte, ezután megbilincselve bevonszolták a Rádió épületébe, ahol egy helyiségben szabad prédára odavetették legalább 15-20 rendőr elé, akik kegyetlenül bántalmazták, állkapocs-csontja eltört, feje felrepedt, súlyos zúzódásokat szenvedett. Az eszméletvesztés határán álló szerencsétlent, ezután olyan erővel taszították be a rabszállítóba, hogy mellkasa majdnem beroppant. Ezután bevitték egy kapitányságra, ahol megbilincselve térdeltették órákon át, majd egy olyan vallomást írattak vele alá, hogy ittasan hadonászott a rendőrök felé a gumibottal miközben előlük menekült (sic !) és ezért kellett vele szemben fellépni. Jelenleg is kórházi kezelés alatt áll, szeptember 26-án operálták.

Részlet az anya leveléből:

“Kérem lehetőségeikhez, tudásukhoz képest segítsenek Neki, hiszen szeptember 23 óta alig tud beszélni és a műtét után valószínűsítem, hogy nem is fog tudni még néhány napig bármit is tenni önmagáért. Nagyon aggódóm érte. Aggódom azért is, hogy tehetetlensége és tájékozatlansága miatt nem mulasztott-e el valamilyen panasz, kérelem, felszólamlás beadásának határidejét a hatóságok felé. El tudom fogadni azt, ha bármi olyat tett, ami törvényellenes, (noha biztos vagyok benne ilyet nem cselekedett), akkor legyen törvényes következménye, de képtelen vagyok elfogadni azt, hogy brutálisan szétverjék a fejét, testét.”

5. Csütörtök hajnalban egy körúti lakos lement lakásából megnézni, hogy nem érte-e kár autóját, ekkor rohantak rá, bilincselték meg és vették őrizetbe a rendőrök.

6. Ugyanekkor a környéken egy kapualjból kilépő három fős társaság egyik fiatalkorú tagját elhurcolták, nyolc rendőr verte, rugdosta meg, jelenleg súlyos sérülésekkel otthon van lakhelyelhagyási tilalom hatálya alatt.

7. Szintén ezen időszakban egy körútra nyíló utcában parkoló autójuk felé tartott öt vidéki fiatal, akik a Kossuth téri rendezvényről szerettek volna hazamenni, mikor őket készenléti rendőrök rohanták le és bántalmaztak, majd vettek őrizetbe – egy kivételével, aki el tudott menekülni, előzetes letartóztatásban vannak.

8. Részlet egy körúti mellékutcában lakos szemtanúi beszámolójából egy olyan rendőri akcióról, amely a végletekig kimeríti a túlzott rendőri erőszak kategóriáját:

“A már elfogott és hátrabilincselt kezű max. 17 éves srácokat egyszer csak elkezdték ütni-verni, kézzel, tonfával, majd betuszkolták oket 1-1 rendorautóba és ott tovább folytatódott a verés, kiegészítve rugdosással: a kommandósok az autó tetejének a peremébe két kézzel kapaszkodva páros lábbal lendültek be az autó utasterébe többször is Ezután beszálltak melléjük ketten-ketten, becsukódtak az ajtók, és a kocsik elkezdtek rázkódni a veréstol, aminek a tompa puffanásai így is hallatszottak. Mindez 1-2 percen át tarhatott, ekkor az egyik autóból hallatszott az üvöltő kérdés: “Mik a célpontok?! Hova mentek a többiek?! Mit akartok megtámadni?!”, de a válasz csak artikulátlan hörgés-vinnyogás volt.”

9. Csütörtök hajnalban apa és 18. életévét idén betöltött fia tartottak hazafelé a Kossuth térről, de a Nyugati téren belekerültek a készenléti rendőrök dühöngő csoportjainak darálójába. A fiú megdöbbenve kérdezte a közeledő rendőröket, hogy merre lehet elmenni. Erre rárohantak hatan-nyolcan legyűrték, megbilincselték és betuszkolták a rabszállítóba. Ő egyike azon keveseknek akinél a bíróság elutasította az előzetes letartóztatása elrendelésére irányuló ügyészi indítványt, így jelenleg szabadlábon védekezhet.

10. Részlet egy fiatal újságíró beszámolójából:

Voltam délelőtt a Fővárosi Bíróságon a Markó utcában, ahol a fiatalok pere zajlik. Iszonyú! Lelkileg rettentően megviselt, pedig én sem elítélt sem hozzátartozó nem vagyok. Ártatlan fiatal egyetemistákat vittek be. Olyanokat, akik vagy a Kossuth térről vagy egyetemi buliból tartottak haza. Mivel a közlekedés megbénult ezért gyalogoltak az utcán. Ez a rendőröket nem nagyon érdekelte. Volt közöttük két olyan korombeli csinos 40-50 kg-os fiatal lány, akiknek szétverték a fejét!!!! Az összes fiatal előre megírt határozat alapján 30 napos előzetes letartóztatásba kerül. Köztörvényes bűnözőkkel zárják össze őket. Több joghallgató is van köztük, azokkal még keményebben bánnak. Az ügyvédek elvannak képedve. Az egyik ügyvédnő sírva fakadt. Azt mondják ilyet még ők sem láttak….Rémes ,mint ha az 50-es években lennénk! Szerdáról csütörtökre virradó éjszaka rám is rám támadt 30 rendőr!

Engem nem vertek meg, csak lerángatták a kabátom és a sálam. Agresszív módon eltorzult arccal kiabáltak, hadonásztak a gumibotokkal. Mondtam nekik, hogy újságíró vagyok. Erre ők azt válaszolták, hogy ki a faszt érdekel,h ki vagy te mocskos kurva! …szétbasszuk a fejed….(bocs ,h szó szerint idéztem,de nem akarom szépíteni a dolgokat) Nagy nehezen elengedtek. Bejelentést pedig hiába tettem. A rendőrség szerint örülhetek, hogy nem vittek be, nem vágtak jól pofán. Mondjuk én is örülök, hogy csak a kabátom szakadt el.. Látván ezeket a fiatalokat, főleg a lányokat. Még aznap éjszaka mikor a bejelentést tettem megkérdeztem a
rendőrnőt, akivel beszélgettem, hogy mi lenne ha nem újságíró, hanem civil fiatal nő lennék?

Szőke fiatal nők jelentik a veszélyt ? Erre azt válaszolta, hogy igen ők ugyanolyan bűnözők! ,mert az MTv Székház előtt nők szedték a követ. Másnap nem is mentem az utcára, nekem a lelki terror is elég volt. Olyan sokkot kaptam, hogy alig tudtam hazajönni. Mozgó taxiba szálltam be én nem tudtam megmondani neki elsőként hova vigyen csak annyit, hogy haza!

Félelmetes ami itt folyik!!!!”

11. Egy testvérpár elképesztő története

“Békés szándékkal testvéremmel és több barátommal szeptember 20-án részt vettünk a kormány elleni Kossuth téri demonstráción. Jó hangulatban és szelíden figyeltük az eseményeket, amelyek kimerültek a szónokok meghallgatásában és helyeslésében.

Késő este fáradtan, de reménykedve a változásban elindultunk hazafelé. A hazafelé vezető úton összetalálkoztunk az AP két újságírójával, akikkel hamar összebarátkoztunk, és véleményt cseréltünk az eseményekről. Kiérve egy forgalmas sugárútra elbúcsúztunk egymástól, majd szinte ugyanabban a pillanatban 20 rohamosztagos rendőr brutálisan megverte az Öcsémet és engem.

A fogdán elképesztő állapotok uralkodtak, szembesültem milyen is a halálfélelem. Bent összebilincselt ártatlanokat ütöttek-vertek. A 10 másik cellatársunk egytől egyig békés, utcai járókelőként kerültek be. Utcán bámészkodó, munkából hazafelé tartó, a demonstráción részt sem vevő embereket, gyerekeket, lányokat vertek meg és vittek be. A rendőr őrsön arra sem kaptunk lehetőséget, hogy családunkat és ügyvédünket értesítsük. Másnap az ügyész ismertette a vádat, miszerint csoportosan felfegyverkezve támadtuk meg a rendőri erőket. A szankció mértéke 5-8 év letöltendő börtönbüntetés. Elképesztő szerencsénkre az AP két újságírója tanúként bizonyítja, hogy ártatlanul akarják leültetni az Öcsémet és engem. Házi őrizetben várjuk további sorsunkat, és bízunk a demokrácia értékeiben.”

12. Szemtanúk levele egy brutális rendőri akcióról:

“Tisztelt Alapítvány! Mélységesen felháborodva tapasztaltuk, hogy péntek este (2006.09.22) a Kossuth téren a békés tüntetésről hazafelé menet este 10 óra magasságában a Parlament sarkánál az épület védelmére felsorakozott rendőrök három fiatalt lefognak, hátrabilincselik a kezüket, fejjel előre átdobják őket a kordonként szolgáló vaskerítésen, és miután a lefogottak betont fogtak, 10-15-en körülállva agyba főbe rugdossák őket. Az esettől 10m-re állva is hallani lehetett a rugdosáskor eltörő csontok hangját. A közelben többen is tartózkodtak, és sírva könyörögtünk a rendőröknek, hogy hagyják abba, mert megölik őket, de erre minket agresszíven eltereltek a helyszínről, és durva, nyomdafestéket nem tűrő szavakkal illették a velük vitába szálló hölgyet. (“hülye kurva”) Jelenleg is az esemény hatása alatt állok. Az események után jelentettük azt a tüntetés szervezőinek, akik telefonon beszéltek valakivel a rendőrségtől, és azt a választ kaptuk, hogy amennyiben be szeretnénk jelenteni az esetet, fáradjunk be a legközelebbi rendőrőrsre… Arról nincs információnk, hogy a három fiúnak mi volt a bűne, az egyik szemmel láthatóan ittas volt, amikor elmentünk mellettük. Az esetnek több szemtanúja van. Meg vagyunk győződve róla, hogy a három fiatalember súlyos sérüléseket szenvedett, orvosi ellátásra szorultak, de abban nem vagyunk biztosak, hogy azt meg is kapták, mert mentőautót nem láttunk azon a környéken. Kérem, hozzák nyilvánosságra ezt a történetet, hogy ne fordulhasson elő többet. Az MTV székház ostrománál vereséget szenvedett rendőrség, most minden alkalmat megragad arra, hogy bosszút álljanak akárkin, és ezt még hangoztatták is.”

A fenti rendőri cselekmények kimerítik a Btk. 226. §-a szerinti bántalmazás hivatalos eljárásban vétségét és – ha 8 napon belül gyógyuló sérülést okoz és a sértett magánindítványt terjeszt elő – a könnyű testi sértés vétségét, vagy 8 napon túl gyógyuló sérülések esetén a súlyos testi sértés bűntettét.

A Nemzeti Jogvédő Alapítvány és más jogvédő szervezetek (Helsinki Bizottság, Társaság a Szabadságjogokért, Amnesty International) által is megállapított ilyen jogtiprásoknak haladéktalanul véget kell vetni, az elkövetőket felelősségre kell vonni.

Javasoljuk, hogy aki ilyen rendőri önkényt észlel, vagy ilyennek válik áldozatává az igyekezzen tanúkat, képi bizonyítékot szerezni, majd – akár van bizonyíték, akár nincs – tegyen feljelentést ismeretlen elkövetővel szemben a Budapesti Nyomozó Ügyészségnél (1056 Budapest, Belgrád rakpart 5., tel : 266-5730) írásban vagy személyesen jegyzőkönyvbe mondva.

Budapest, 2006. szeptember 27.

Nemzeti Jogvédő Alapítvány

Advertisements
Published in: on 2006 szeptember 30, szombat at 01:58  Hozzászólás  

The URI to TrackBack this entry is: https://ludasmatyi.wordpress.com/2006/09/30/rendori-brutalitas-beszamolok/trackback/

RSS feed for comments on this post.

Vélemény, hozzászólás?

Please log in using one of these methods to post your comment:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: