A maceszos gulyásforradalom országa – hol vagy szegény 56-os önfeláldozás?

2006-10-05. 21:46:37

Innen a diaszpórából lesem a hazai híreket, a nagy magyar káoszt, a naiv lelkesedést, és mindazt, amit a politikai prostituáltjaink szégyenérzet nélkül használnak fel saját anyagi érdekeik szolgálatában. A vezér nélküli tömeget oktató vezér bölcs intelme, miszerint “demokratikusan, békésen csináljunk forradalmat” – bicskát nyit a zsebemben, hiszen ki hallott már olyan forradalomról, ahol egy “jó adag szeretettel” verték agyon az elnyomó, tolvaj rezsim erőszakoskodóit a forradalmárok?

Meg voltam győződve, hogy az igazi forradalmat a tömeg elégedetlensége, elkeseredése lobbantja lángra, és a népharagra nehéz szájkosarat adni – természetesen, ha igazi forradalomról beszélünk.

Vagy talán a mostani események csupán a meglopott, kizsigerelt nép további “megjáratását” szolgálják, felhasználva a az elkeseredés fűtötte lelkesedést, egy demokratikus forradalom formájában? Értsd: “levezetjük a feszültségeket, és közben begyűjtjük a nekünk nem tetszőket”?

Úgy tűnik, hogy erről van szó.

Az MTV előtti megvezetett kakaskodást még a későbbi rendőrbalhék is felülmúlták durvaságukban, és a tömeg ennek ellenére ma a “demokratikus forradalom” változatát választotta, vagyis választatta vele a “szeressük egymást gyerekek” vezéralakjai.

A kérdés csupán az, hogy miért verik közben az adópénzből fizetett rendőrök fiatal lányok arcát pépesre? Minden bizonnyal a “demokratikus szeressük egymást” maszlag értelmében, amelyet egy vezérünk tömegcsitításra használ, holott a “védelem” amelyről szó esett ígéret formájában, a választási önreklámozás során, nem mutatja magát börtönben raboskodó, lefogott fiatal forradalmárok védelmében most, amikor arra szükség lenne.

Úgy hiszem, az is igaz, hogy a szabadságot is csak kiharcolni, és nem kikönyörögni lehet.

A magyarországi események folytatásaként forrongva, lázadozva készülünk egy igazi forradalmat, az 56-os népfelkelést megünnepelni.

Igen, ma már annyi 56-os forradalmár önreklámozza magát, mint az átkosban az iskolákat járó, gyermekeket agymosogató egykori fasisztaellenes partizán.

Nagy divat lett az 56-ot ünnepelni, sőt az ünnepet szervezni, és nem akárhogyan szervezni. Ahogy most megjáratják politikusaink a tömegeket a mostani “demokratikus forradalom” esetében, úgy szabják át az egykori 56-os dicsőséget egyesek, hogy az illeszkedjék a jelenlegi korszellemhez.

Minap egy igen szép minőségű meghívót kaptam a New York, Carnegie Hall-ban megtartandó 56-os megemlékezésre. Ellágyultan bontogattam a borítékot, keresvén benne a szép ékes magyar nyelven írt (ugyanis magyar vagyok) kedves, meghívó szöveget nemes ünnepünk alkalmából.

A sűrűn nyomtatott kilenc oldalon egy hang magyar nyelven írt sort sem találtam. Viszont egy külön oldal a rendezvényen kapható “Emlék termékek” megvásárolhatóságáról értesítenek 150 – 1000 dollár árfekvésben, mert ugye “Jézus nem űzött ki minden kufárt a templomból”.

Ha már Jézusnál tartunk, aligha hiszem, hogy szívesen látott vendég lenne ott, hiszen a megemlékezés “tiszteletbeli bizottságának” listáján Nancy G. Brinkertől Henry Kissingeren át rabbi Arthur Schneierig olyan megtisztelő neveket láttam, amelyeket még áttételesen is nehéz kötni Roth Rákosi Mátyás és hasonszőrű rezsimje ellen harcoló magyar forradalmárokhoz.

Hacsak nem kíséreljük meg a mentális párosítást magával a kommunista Rákosi-rezsimmel.

Ha már a kommunistáknál tartunk, csak gratulálni tudok a hely megválasztását illetőleg is. 1917-ben a Carnegie Hall-ban tartották meg hasonlóan magas helyárakkal a szovjet forradalom győzelmét az amerikai bankárok és kozmopoliták.

Az 1917 évi március 24-én megjelenő New York Times, így ír az eseményről:

“..A rabbi (Wise) éltette a forradalmat…’És ne feledjük, folytatta a rabbi, hogy egy tagja és tanítója vagyok egy olyan fajnak, amelynek a fele a cár birodalmában élt, és mint egy zsidó, hiszek abban, hogy semmi sem nemesebb annál, mint hogy lányai és fiai Izraelnek szerepet vállaltak ebben a csodálatos mozgalomban, amely Oroszország felszabadítását eredményezte’.”

Igen, ismerjük a “felszabadítás” lényegét. Szovjethatalomként milliókat falt fel.

Vajon a mostani ünnepi rabbi, melyik forradalomra fog emlékezni melegséggel a szívében? És Nancy G. Brinker milyen lelkiismerettel tud egy olyan ünnepség védnökeként magával szembenézni, amelyet a kommunizmus elnyomása ellen életüket is feláldozó hősök emlékére rendeztek? (Állítólag)

Merem megkérdezni, ugyanis budapesti nagyköveti időszakában a választási eredmények kihirdetését követően rohant az MSZ(m)P székházába gratulálni azoknak a politikusoknak, akik a szovjeturalomra építő öreg kommunizmus átmentőikként ma éppen egy demokratikus fából vaskarika forradalomba kényszeríttették az országot. A jobboldali pártokról summásan, mint antiszemitákról nyilatkozott ugyanakkor.

Igen, a listát folytathatnám, de azt hiszem a 25 dollártól 125 dollárig taksáló utca emberének méretezett koncert belépőket is, kifizetném, ha Wittner Mária, vagy hasonló valódi 56-os hősöket láthatnék a díszvendégek közt.

De erre aligha kerülhet sor, ugyanis az 56-os forradalom teljes kisajátításának bűvészkedéseit láthatjuk. Ma már az 56-os tűzhöz sokan, olyanok telepedtek, akik, vagy akiknek a felmenőik, sors és hittársaik több mint 30 éven keresztül lecsőcselékezték, leellenforradalmistázták azokat, akiket ma gusztustalanul, sznob keretek közt ünnepelnek.

Csak gratulálni tudok azoknak, akik ma az 56-os meghívóikra George L. Lovas, vagy Charles Vamossy nevet írnak – Lovas György és Vámossy Károly helyett, hiszen nem csak a nyelvében (ami lemaradt a meghívóról) de néha a nevében is él a magyar. (Ha magyar.)

Bokor György elnök (ha követjük az amerikainál is amerikaibbak vonalát) országában a diaszpóra magyarjainak már nem jár az anyanyelvből, csak a rongyrázó sznobizmusból, amely még Michael Kordákra és Henry Kissingerekre is rá tudja adni a “proverbiális” magyar politikai bő gatyát.

Majd ha az ünnepségen a felszólaló díszvendégek, mint “His Exellency” László Sólyom és a “Honorable” George E. Pataki hangot ad az éppen hazánkban dúló posztkommunista erőszak, tolvajlás és félrevezetések ellen, akkor a felső tízezer pénztárcájára szabott New York-i 56-os ünnepségeket valamivel őszintébbnek fogom látni.

Addig?

Hajrá Magyarok!

Neményi Péter
Connecticut, USA

Nemenyi.net

Published in: on 2006 október 5, csütörtök at 23:58  Vélemény?  

Budaházyt életfogytiglannal fenyegetik

2006-10-05. 20:58:04

Államellenes bűncselekmény elkövetése miatt indított nyomozást a tüntetésekkel kapcsolatban az Országos Rendőr-főkapitányság három személy, köztük Budaházy György ellen. A Nemzeti Nyomozó Iroda (NNYI) lázadás előkészülete miatt nyomoz ismeretlen tettesek ellen – hangzott el csütörtök este a Magyar Televízió Híradójában. A hírt az NNYI szóvivője is megerősítette az MTI-nek.

A Híradó értesülése szerint három ember ellen folyik a nyomozás, a többek között a Kuruc.info internetes hírportálon megjelent felhívások miatt – fenyeget az Index híradása. Egyikük a felhívást megfogalmazó Budaházy György, aki ellen már a Szabadság téri emlékmű hősi megrongálása után elfogatóparancsot adtak ki. A BTK szerint államellenes bűncselekmény miatt akár életfogytig tartó szabadságvesztés is kiszabható.

A titkosszolgálat szerint lázadásnál már a puszta jelenlét is a bűncselekmény elkövetését jelenti, függetlenül attól, hogy az állam, vagy az alkotmányos rend ténylegesen veszélybe kerül-e.

Kuruc.info

Lúdas Matyi kommentár: ha meglátjuk a környékünkön a tikosszolgálatot – az ő álláspontjuknak megfelelően – mivel “a puszta jelenlétük is bűncselekmény” az emberiséggel szemben, azonnal kinyírjuk, “függetlenül attól, hogy ténylegesen veszélybe kerültünk-e”.

Published in: on 2006 október 5, csütörtök at 23:03  Vélemény?  

Lovas István jegyzete a diktatúráról

2006-10-05. 17:40:57

Vajh nem inkább a diktatúrát jellemzi az az állapot, amelyben nincs igazságszolgáltatás, hanem csak jogszolgáltatás? Ahol a rendőri önkény olyan mérvű, hogy a betörőket és rablókat futni hagyó, maffiózókkal parolázó rendőrök ötven kilós lányok arcát verik szét vagy hasonlóan ártatlan, az utcáról vagy házakba menekült fiúk fogát verik ki? Ahol a Hírtelevíziót akarják bezáratni azért, mert képeket közvetít a Magyar Televízió székháza előtti térről, ahová e közszolgálati televízió gazemberei fülüket-farkukat ezúttal behúzva nem merészkedtek ki kameráikkal?

“Az égő autók fáklyaként világítják meg a megkülönböztetés, a társadalmi kirekesztettség mindig lobbanásra kész zsarátnokait”.

Ez idézet volt. Mégpedig a mindenhol rasszizmust, idegengyűlöletet és negatív megkülönböztetést tapasztaló szocialista Lévai Katalin európai parlamenti képviselőtől, aki az előbb elmondott mondattal reagált tavaly november elején arra, hogy Párizs elővárosaiban randalírozó fiatalok gyújtogattak.

Hogy Lévai Katalin most, amikor a Magyar Televízió előtt gyújtottak fel autókat, miért hallgat, nem lehet tudni. Talán azért, mert Párizs és egyéb globális központok közelebb állnak a szívéhez, mint Budapest, ahonnan az Európai Unió parlamentjébe érkezett, hogy – legalább is ez lenne a feladata – képviselje Magyarországot.

E jegyzet felvételekor, a múlt hét csütörtökén egyébként fiatalok Brüsszelben már harmadik napja gyújtogattak autókat. Mellékesen az Európai Unió szívében több autót gyújtottak fel, mint a Szabadság téren.

Ezt csak azért említem, mert erről nem esik szó a külföldi lapokban. És azért is, mert amikor Magyarországon égtek az autók, az egyik külföldi újságban az állt, hogy Budapesten olyan képeket látunk, mint amilyenekhez a harmadik világban szoktunk.

Milyen érdekes: ha az angliai Manchesterben vagy Brightonban, a francia Párizsban vagy a belga Brüsszelben égnek az autók, akkor a külföldnek nem jut az eszébe a harmadik világ. De az önmagában is az egész koalíciót képviselő Lévai Katalinnak sem jut eszébe most az, hogy a fáklyaként égő autók mit világítanak meg Magyarországon. Vagy pedig a békésen tüntető tízezrek mire hívják fel a figyelmet.
Netán arra, hogy Magyarországon immár kétessé vált a demokrácia léte. Ugyanis vajh nem inkább a diktatúrát jellemzi az az állapot, amelyben nincs igazságszolgáltatás, hanem csak jogszolgáltatás? Ahol a rendőri önkény olyan mérvű, hogy a betörőket és rablókat futni hagyó, maffiózókkal parolázó rendőrök ötven kilós lányok arcát verik szét vagy hasonlóan ártatlan, az utcáról vagy házakba menekült fiúk fogát verik ki? Ahol a Hírtelevíziót akarják bezáratni azért, mert képeket közvetít a Magyar Televízió székháza előtti térről, ahová e közszolgálati televízió gazemberei fülüket-farkukat ezúttal behúzva nem merészkedtek ki kameráikkal? És nem a diktatúrát jellemzi az az állapot, amelyben lassan éppen úgy nincs választási lehetőség, mint ötven évvel ezelőtt az 1956-os forradalom idején, amikor a tomboló erőszakot ugyanazok ítélték el a fasiszta csőcselék vandalizmusaként, mint akik ma teszik ugyanazt? Vagy az akkor fasisztázók fiaik és lányaik?

Nehogy azt higgyék, hogy a kommunista diktatúra és a gyurcsányi demokrácia ilyen összehasonlítása túlzás: egy oxfordi történészprofesszor, Mark Almond vonta ezt a párhuzamot a brit Guardian című napilapban. Azt írta, ’56-ban és most is Magyarországon a rezsim védelmezői huligánokat és fasisztákat vádoltak, de mindkét esetben a robbanást a kormány önvallomása okozta. Majd hozzátette: a Washington és Brüsszel által diktált makroökonómiai keretek között az embereknek nincs valódi lehetősége a választásra. Márpedig mi az, ha nem diktatórikus berendezkedés, ahol az embereknek nincs valódi lehetősége a választásra?

Budapesten 2006 szeptemberének végén az égő autók és a csendes forradalomnak is nevezett magyar események valóban fáklyaként világították meg azt, hogy Magyarországon ötven évvel az 1956-os szabadságharc után sincs szabadság.

Kuruc.info

Published in: on 2006 október 5, csütörtök at 22:54  Vélemény?  

Fényképezik az embereket a Kossuth téren!

“Egy jóbarát mesélte, hogy tegnap délután észrevette, hogy egy 20 év körüli vékony fiatalember, kezében egy bazi nagy fényképezőgéppel fotózgat a téren, de nem fotótémákat, hanem az embereket. Egyenként és szisztematikusan. Barátunk persze rögtön gyanakodni kezdett. Három teljes órán keresztül követte figyelemmel, hogy mit csinál a fotós, majd amikor megkérdezte az urat, hogy ugyan már mi a fenét csinál, a Szabad Föld munkatársának adta ki magát, és közölte, hogy a dolgát végzi. Arra már nem válaszolt, hogy mihez kezd egy családi hetilap olyan felvételek irdatlan tömegével, melyen csak arcok látszanak, mert kutya szerencséjére valaki hallván, hogy miről van szó, azt mondta: “Ugyan hagyd el! Lefotóztak már itt mindenkit a Parlament ablakaiból.” Végül a barátunk csak azért nem szólt másnak, mert nem akarta, hogy kitörjön e miatt a balhé a téren.

A tanulság ebből az, hogy jó ha felkészül mindenki. Ha tüntetni megy a kormány ellen, gondoskodjon róla, hogy ne látsszon az arca, mert sosem lehet tudni, hogy mire fogják felhasználni. Jobb ha tudjuk egyébként hogy azzal is vigyázni kell, aki egy ilyen helyzetben ránk szól, hogy “ugyan hagyjuk”. A tapasztalatom azt mutatja, hogy az ilyenek valójában képzett szakemberek, akik a kellő pillanatban profi módon lépnek fel amikor fennáll egy társuk lebukásának a veszélye.
Gyanús esetben legokosabb tehát a tüntetés szervezőit értesíteni.”

www.nibiru.hu

Published in: on 2006 október 5, csütörtök at 00:01  Vélemény?