A maceszos gulyásforradalom országa – hol vagy szegény 56-os önfeláldozás?

2006-10-05. 21:46:37

Innen a diaszpórából lesem a hazai híreket, a nagy magyar káoszt, a naiv lelkesedést, és mindazt, amit a politikai prostituáltjaink szégyenérzet nélkül használnak fel saját anyagi érdekeik szolgálatában. A vezér nélküli tömeget oktató vezér bölcs intelme, miszerint “demokratikusan, békésen csináljunk forradalmat” – bicskát nyit a zsebemben, hiszen ki hallott már olyan forradalomról, ahol egy “jó adag szeretettel” verték agyon az elnyomó, tolvaj rezsim erőszakoskodóit a forradalmárok?

Meg voltam győződve, hogy az igazi forradalmat a tömeg elégedetlensége, elkeseredése lobbantja lángra, és a népharagra nehéz szájkosarat adni – természetesen, ha igazi forradalomról beszélünk.

Vagy talán a mostani események csupán a meglopott, kizsigerelt nép további “megjáratását” szolgálják, felhasználva a az elkeseredés fűtötte lelkesedést, egy demokratikus forradalom formájában? Értsd: “levezetjük a feszültségeket, és közben begyűjtjük a nekünk nem tetszőket”?

Úgy tűnik, hogy erről van szó.

Az MTV előtti megvezetett kakaskodást még a későbbi rendőrbalhék is felülmúlták durvaságukban, és a tömeg ennek ellenére ma a “demokratikus forradalom” változatát választotta, vagyis választatta vele a “szeressük egymást gyerekek” vezéralakjai.

A kérdés csupán az, hogy miért verik közben az adópénzből fizetett rendőrök fiatal lányok arcát pépesre? Minden bizonnyal a “demokratikus szeressük egymást” maszlag értelmében, amelyet egy vezérünk tömegcsitításra használ, holott a “védelem” amelyről szó esett ígéret formájában, a választási önreklámozás során, nem mutatja magát börtönben raboskodó, lefogott fiatal forradalmárok védelmében most, amikor arra szükség lenne.

Úgy hiszem, az is igaz, hogy a szabadságot is csak kiharcolni, és nem kikönyörögni lehet.

A magyarországi események folytatásaként forrongva, lázadozva készülünk egy igazi forradalmat, az 56-os népfelkelést megünnepelni.

Igen, ma már annyi 56-os forradalmár önreklámozza magát, mint az átkosban az iskolákat járó, gyermekeket agymosogató egykori fasisztaellenes partizán.

Nagy divat lett az 56-ot ünnepelni, sőt az ünnepet szervezni, és nem akárhogyan szervezni. Ahogy most megjáratják politikusaink a tömegeket a mostani “demokratikus forradalom” esetében, úgy szabják át az egykori 56-os dicsőséget egyesek, hogy az illeszkedjék a jelenlegi korszellemhez.

Minap egy igen szép minőségű meghívót kaptam a New York, Carnegie Hall-ban megtartandó 56-os megemlékezésre. Ellágyultan bontogattam a borítékot, keresvén benne a szép ékes magyar nyelven írt (ugyanis magyar vagyok) kedves, meghívó szöveget nemes ünnepünk alkalmából.

A sűrűn nyomtatott kilenc oldalon egy hang magyar nyelven írt sort sem találtam. Viszont egy külön oldal a rendezvényen kapható “Emlék termékek” megvásárolhatóságáról értesítenek 150 – 1000 dollár árfekvésben, mert ugye “Jézus nem űzött ki minden kufárt a templomból”.

Ha már Jézusnál tartunk, aligha hiszem, hogy szívesen látott vendég lenne ott, hiszen a megemlékezés “tiszteletbeli bizottságának” listáján Nancy G. Brinkertől Henry Kissingeren át rabbi Arthur Schneierig olyan megtisztelő neveket láttam, amelyeket még áttételesen is nehéz kötni Roth Rákosi Mátyás és hasonszőrű rezsimje ellen harcoló magyar forradalmárokhoz.

Hacsak nem kíséreljük meg a mentális párosítást magával a kommunista Rákosi-rezsimmel.

Ha már a kommunistáknál tartunk, csak gratulálni tudok a hely megválasztását illetőleg is. 1917-ben a Carnegie Hall-ban tartották meg hasonlóan magas helyárakkal a szovjet forradalom győzelmét az amerikai bankárok és kozmopoliták.

Az 1917 évi március 24-én megjelenő New York Times, így ír az eseményről:

“..A rabbi (Wise) éltette a forradalmat…’És ne feledjük, folytatta a rabbi, hogy egy tagja és tanítója vagyok egy olyan fajnak, amelynek a fele a cár birodalmában élt, és mint egy zsidó, hiszek abban, hogy semmi sem nemesebb annál, mint hogy lányai és fiai Izraelnek szerepet vállaltak ebben a csodálatos mozgalomban, amely Oroszország felszabadítását eredményezte’.”

Igen, ismerjük a “felszabadítás” lényegét. Szovjethatalomként milliókat falt fel.

Vajon a mostani ünnepi rabbi, melyik forradalomra fog emlékezni melegséggel a szívében? És Nancy G. Brinker milyen lelkiismerettel tud egy olyan ünnepség védnökeként magával szembenézni, amelyet a kommunizmus elnyomása ellen életüket is feláldozó hősök emlékére rendeztek? (Állítólag)

Merem megkérdezni, ugyanis budapesti nagyköveti időszakában a választási eredmények kihirdetését követően rohant az MSZ(m)P székházába gratulálni azoknak a politikusoknak, akik a szovjeturalomra építő öreg kommunizmus átmentőikként ma éppen egy demokratikus fából vaskarika forradalomba kényszeríttették az országot. A jobboldali pártokról summásan, mint antiszemitákról nyilatkozott ugyanakkor.

Igen, a listát folytathatnám, de azt hiszem a 25 dollártól 125 dollárig taksáló utca emberének méretezett koncert belépőket is, kifizetném, ha Wittner Mária, vagy hasonló valódi 56-os hősöket láthatnék a díszvendégek közt.

De erre aligha kerülhet sor, ugyanis az 56-os forradalom teljes kisajátításának bűvészkedéseit láthatjuk. Ma már az 56-os tűzhöz sokan, olyanok telepedtek, akik, vagy akiknek a felmenőik, sors és hittársaik több mint 30 éven keresztül lecsőcselékezték, leellenforradalmistázták azokat, akiket ma gusztustalanul, sznob keretek közt ünnepelnek.

Csak gratulálni tudok azoknak, akik ma az 56-os meghívóikra George L. Lovas, vagy Charles Vamossy nevet írnak – Lovas György és Vámossy Károly helyett, hiszen nem csak a nyelvében (ami lemaradt a meghívóról) de néha a nevében is él a magyar. (Ha magyar.)

Bokor György elnök (ha követjük az amerikainál is amerikaibbak vonalát) országában a diaszpóra magyarjainak már nem jár az anyanyelvből, csak a rongyrázó sznobizmusból, amely még Michael Kordákra és Henry Kissingerekre is rá tudja adni a “proverbiális” magyar politikai bő gatyát.

Majd ha az ünnepségen a felszólaló díszvendégek, mint “His Exellency” László Sólyom és a “Honorable” George E. Pataki hangot ad az éppen hazánkban dúló posztkommunista erőszak, tolvajlás és félrevezetések ellen, akkor a felső tízezer pénztárcájára szabott New York-i 56-os ünnepségeket valamivel őszintébbnek fogom látni.

Addig?

Hajrá Magyarok!

Neményi Péter
Connecticut, USA

Nemenyi.net

Advertisements
Published in: on 2006 október 5, csütörtök at 23:58  Hozzászólás  

The URI to TrackBack this entry is: https://ludasmatyi.wordpress.com/2006/10/05/a-maceszos-gulyasforradalom-orszaga-hol-vagy-szegeny-56-os-onfelaldozas/trackback/

RSS feed for comments on this post.

Vélemény, hozzászólás?

Please log in using one of these methods to post your comment:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: