A forradalom margójára

2006.10.08., vasárnap
tomcat

blog

Tegnap felszólaltam a Kossuth téren. Nem, sajnos nem személyesen, csak telefonon. Egyszer csak felhívtak a szervezők, hogy nem akarok-e mondani valamit, mert már órák óta injekciósok váltják egymást a színpadon a hülye verseikkel, és a közönség kezdi unni. Amúgy is éppen filozofikus gondolataim voltak, nagy vonalakban megosztottam hát a Kossuth térrel.

Ami szeptemberben történt, nem csak politikai jellegű forradalom (avagy tüntetéssorozat, avagy zavargás, avagy gonosznácicsőcselékhuligánlázadás, ellenforradalom, miegymás), hanem egy generációs ellentét felszínre kerülése, amely már régóta feszegeti a magyar társadalom kereteit. Mi, jelenlegi huszonévesek, és részben harmincévesek ugyanis egészen különös körülmények közt nevelkedtünk. Nagyszüleink még ismerték a régi, 1945 előtti Magyarországot, szüleink azonban már a szocializmus világában váltak felnőtté. Mi már olyan iskolákba jártunk, ahol az oktatás mellett nagy erőkkel folyt az ideológiai agymosás, de még volt lehetőségünk megismerni ennek ellenpontját, nagyszüleink régi történeteit. Még akkor is, ha a nagyszülők nem meséltek semmit – mert nem lehetett – még ismerünk egy régi fajta embert, akinek tartása van, tisztelettel beszél, és sem a pártutasítások, sem a konzumvilág nyüzsgése nem törte meg. A régiek tartása, erkölcse a szellemi elnyomáson is átragyog, még ha nem is szólhatnak, szólhattak hozzánk. Épp ezért felismerjük azt a rendszert, amely ezt a tartást el akarja venni tőlünk, engedelmes senkiháziakká silányítva bennünket, akik engedelmesen tapsolnak a Rendszernek, és elhiszik, hogy minden rendben van, a politikusok hazudnak, a világ ilyen.

A mi generációnk sereglett a Kossuth térre árpádsávos zászlók alatt. A mi generációnk indította el azt a nemzeti radikális szubkultúrát, amely egyre jobban terjed. Elszigetelt jelenségből ez a kultúra mozgalommá vált. Hol volt öt éve, tíz éve a Magyar Sziget, hányan vonultak fel egy-egy ilyen tüntetésen, mint a mostani, akár csak két éve is? No és miért van az, hogy szinte mindannyian egykorúak vagyunk? Mit gondoltok, miért pont “ifjúsági” mozgalom a HVIM, vagy miért “Jobboldali Ifjúsági Közösség” a Jobbik nevének feloldása? Hol van a negyvenes-ötvenes, vagy a hatvanas-hetvenes generáció? Megmondom: vagy a Fidesz-MSZP duó egyik felének csápol, mert szentül hiszi, hogy ennél messzebbre nem szabad menni a véleménynyilvánításban, vagy nem is meri kinyitni a száját.

De a mi generációnk most megmutatta, hogy hiába próbáltak bennünket elszigetelni nemzeti örökségünktől, lejáratni előttünk a nemzet jelképeit, és helyette plázákba kényszeríteni bennünket, ez azért nem sikerült maradéktalanul. S bizony mi nekimegyünk a tévészékháznak, ha hazudnak rólunk, mert mi már nem az engedelmes szüleink vagyunk. Mi már nem fogjuk be a pofánkat. Ez a generáció neki fog még menni egy-két dolognak, mint ahogy a hazug embert is előbb-utóbb pofonvágja valaki. Nem ez volt az utolsó zavargássorozat Budapesten, és ha nem marad abba a konformista nyomulás, bizony lesznek ennél még cifrábbak is. A mi generációnk politizáló fele ezen az őszön elkötelezte magát 1920 és 1956 szelleme mellett. Egy napon kihalnak Kádár nyugdíjasai, megöregednek a régi kommunisták, és mi jövünk. Ha tetszik, ha nem, ez így lesz. Az otthonülő háziasszonyokat, baltaarcú konzumdroidokat nem fogja érdekelni az egész. Rájuk ugyan nem fog tömegpárt épülni, amelyik az egészet visszafordíthatja.

Amerikában lehet showműsorral, üres szavakkal választást nyerni, de nálunk már nem sokáig. Még néhányszor talán, de nem örökké. Nekünk ugyanis van olyan történelmi múltunk, tapasztalatunk, amivel ezt megakadályozhatjuk. Szeptember 18-a éjjelén bebizonyosodott, hogy e múltat a legbársonyosabb szavú médiagazemberek sem tudják elvenni tőlünk. Akinek felnyílt a szeme, annak nem lehet többé visszaragasztani. Lehet, hogy most még visszaszavazzák a hazugot a hatalomba, de már egyre kevesebben hisznek neki. A média is csak ideig-óráig képes kitartani. Vége lesz ennek, és akkor majd nem fognak ostobán vihogni a szófordulaton, miszerint: feltámad Magyarország.

http://blog.tomcatpolo.hu/blog/blog/20061008.html

Advertisements
Published in: on 2006 október 11, szerda at 02:29  Hozzászólás  

The URI to TrackBack this entry is: https://ludasmatyi.wordpress.com/2006/10/11/a-forradalom-margojara/trackback/

RSS feed for comments on this post.

Vélemény, hozzászólás?

Please log in using one of these methods to post your comment:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: