Rendőri brutalitás: “Ez nem Amerika, kisköcsög, nincs ügyvéd!”

[…]
Aznap sem balhéztak, még csak nem is öltöztek kirívóan, és állítják, az ellenük megfogalmazott vádakkal ellentétben semmilyen módon, még verbálisan sem konfrontálódtak az akkor éppen a nagykörúton, a Nyugatitól a Blaha Lujza tér felé menetelő rohamrendőrökkel, mert nem mentek oda: a Liszt Ferenc tér felől más, rendőrmentes útvonalat keresve a Kertész utcán keresztül próbáltak hazajutni. Miután ott is rendőrsorfalba ütköztek, lefelé, az Astoria felé indultak, és végül a Nagydiófa utcánál mentek ki a Rákóczi útra.

Rosszul tették: az utca torkolatában előzetes felszólítás nélkül egy osztag rohamrendőr vetette rájuk magát. Károlyt elektromos sokkolóval földre kényszerítették, majd ütötték, rúgták ahol érték, az arca több helyen felrepedt és bedagadt. Vince feltartott kézzel megkérdezte a rohamrendőröket hogy miért ütik a bátyját. Válaszul a rendőrök “ha a testvéred, akkor te is kapsz” felkiáltással őt is gumibotozni kezdték.

Ezután műanyag bilinccsel hátrakötötték a kezüket, és az utcára térdeltették őket B. Barnabás mellé, akit akkor láttak először. A gyanúsításban már együtt szerepelnek, a fiúk szerint azért, mert a csoportos elkövetéshez minimum három tettesre van szükség, pedig semmi közük nincs B. Barnabáshoz.

A Rákóczi útról egy rabomobilban a X. kerületi rendőrkapitányságra szállították őket – elbeszélésük szerint a rohamrendőrök teljesen ad-hoc módon fogdosták össze az embereket, többek között egy részeg hajléktalant is begyűjtöttek, aki kezdetben hangosan tiltakozott, ezért addig ütötték, amíg csöndben nem maradt. A kapitányságon állítólag lincshangulat fogadta a gyanúsítottakat: sorba ültették őket a folyosón, a mellettük őrködő rohamrendőrök gumibottal és a pajzsukkal ütötték-verték a hátrabilincselt kezű őrizeteseket, többeknek csontjuk tört.

“Két rendőr meghalt, holnap már lövünk” – közölték velük ordítva. Később tizedmagukkal egy cellába kerültek, de mikor ügyvédet kértek, csak ennyit válaszoltak nekik: “ez nem Amerika, kisköcsög, nincs ügyvéd!” Őrizetbe vételükről sem a családjukat, sem az ügyvédjüket nem értesítette a rendőrség, eltűnésük miatt aggódó hozzátartozók derítették ki a hollétüket.
[…]

A Kruchina fivérek szerencséje az volt, hogy az őrizetbe vételük és agyba-főbe verésük előtti órát nem magukban töltötték: Szandelszky Béla és kolléganője, az AP hírügynökség fotóriporterei a Liszt Ferenc téren találkoztak velük csütörtökön fél kettő körül. Szandelszky szerint a fiúk a Kossuth tér felől jöttek, és arról érdeklődtek tőlük hogy hogyan lehet a rendőröket elkerülve eljutni a Blaha Lujza térre. Mivel ők is arrafelé mentek, négyesben cikkcakkban átvágtak a hetedik kerület kis utcáin.

A Nagydiófa utcán mentek ki végül a Rákóczi útra, ahol teljes nyugalom honolt, az autók jártak, a megállóban emberek várták az éjszakai buszt. A fotóriporter szerint éppen elváltak Kruchináéktól, amikor a semmiből bukkant fel az a nyolc símaszkos, azonosító nélküli rohamrendőr, akik elöljárójuk “két köcsög!” vezényszavára leteperték a fiúkat, amikor azok éppen át akartak menni az úttesten az éjszakai buszhoz. A fiúk nem dobáltak semmit, esélyük sem volt az ellenállásra a hirtelen jött rendőrattak előtt.
[…]

Szeptember 22-én, pénteken a Budai Központi Kerületi Bíróságon már “egy szkinhed” társaságában látta viszont őket, miután a fiúk ügyvédje felkutatta az AP-nél a tanúkat. “Hármasával hozták az összevert embereket, hogy csoportos elkövetés lehessen a vád. Hét órát várattak minket, hogy megtehessük a tanúvallomásunkat. A többieket futószalagon ítélték 30 nap előzetesre, nálunk homokszem került a gépezetbe, az ügyésznő idegesen hívogatta a főnökét hogy “gond van, itt van két tanú” – állítja a fotóriporter, akit az ügyet tárgyaló bírónő arra is megpróbált rávenni, hogy ne beszéljen az esetről a nyilvánosság előtt.
[…]

Dr. Magyar Péter ügyvédjelölt, a fiúk védője szerint ez nem egyedi eset. Aznap a Budai Központi Kerületi Bíróságon több kényszerintézkedésről szóló végzés pusztán a rendőrök tanúvallomásai alapján született, mindenféle egyéb bizonyíték, például videofelvételek nélkül is. “A mi esetünkben a két fiatal könnyedén tisztázható lett volna, amennyiben az ügyészség igéretéhez híven meghallgatja a két mentőtanút, akik közül az egyik amerikai állampolgár, és azóta már elhagyta az országot. Sajnálatos módon a fotóriporterek szerencsés fellelése után az ügyészségen közölték velünk, hogy időhiányában nem áll módjukban a két “koronatanú” kihallgatása. Az már külön érdekesség, hogy másnap a bíróságon az ügyészség képviselője már azt állította, hogy ha előállítottuk volna a tanúkat, akkor már megtehették volna a vallomásukat.”

A jogász szerint teljességgel szokatlan volt, hogy az ügyészség minden gyanúsítottal kapcsolatban, a gyanúsításban szereplő bűncselekmény súlyától függetlenül előzetes letartóztatás elrendelését kérte, az pedig egészen rendkívüli, hogy a bíróság ezen indítványoknak szinte kivétel nélkül helyt adott. Bár a másodfokú bíróság később sok esetben enyhített ezeken a kényszerintézkedéseken, ott és akkor “az idősebb ügyvédek közül többen elkeseredetten állapították meg, hogy ilyen hangulatot ügyészségi és bírósági folyosókon utoljára az ötvenes években éreztek” – mondja Magyar.
[…]

index.hu

Advertisements
Published in: on 2006 október 11, szerda at 01:38  Hozzászólás  

The URI to TrackBack this entry is: https://ludasmatyi.wordpress.com/2006/10/11/rendori-brutalitas-ez-nem-amerika-kiskocsog-nincs-ugyved/trackback/

RSS feed for comments on this post.

Vélemény, hozzászólás?

Please log in using one of these methods to post your comment:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: