A cigányok nem változnak?

2006.10.13., péntek
tomcat

blog

Bíróságon jártam ma. Nem, nem a forradalom miatt, és nem is a Népszabadság miatt, hanem egy olyan ügy miatt, amiről megtörténtekor nem írtam a blogban, mert nem akartam, hogy ezen csámcsogjon az összes cigányportál. Januárban ugyanis önvédelmi jelleggel rommá lőttem egy cigányt, amiből aztán rendőrségi ügy lett. Akkoriban éppen a cigánybűnözés kérdésével foglalkoztam, sokat szerepeltem a tévében is, nem akartam ezt meghagyni támadási felületnek.

A történet lényege annyi, hogy először a 4/6-os villamoson, aztán annak a Baross utcai megállójában fenyegetőzött nekem egy dagadt, mocskos cigány, aki egyébként korlátlan szabad idejében a Lehel téri aluljáróban lóg, és cigicigicigit kínálgat, illetve folyamatosan gondoskodik arról, hogy a kerületi kapitányság nyilvántartójában mindig friss fényképe szerepeljen. A szóváltás vége az lett, hogy leszálltam a villamosról, és megkérdeztem tőle, komolyan gondolja-e családom kiirtását, amire igenlő választ adott, egy pillangókés elővillantásával. Én egy GRP-9-est villantottam elő. Az értelemszerűen eltolódott erőviszonyok vége az lett, hogy rángógörcsöt kapott az ujjam a ravaszon, mind a kilenc gázpatron a pofájába ment, és mivel épp egy telefonfülkében tartózkodott, ez felettébb kellemetlen lehetett, pláne, hogy utána még az ajtó is rászorult. Van ilyen. A járókelők meglehetősen közönyösen szemlélték, ahogy egy fekete kabátos úriember egy teljes tárat beleereszt valakibe a telefonfülkében, az utca túloldaláról elhangzott egy “adjad neki!!” kurjantás, és itt véget is ért volna a dolog. A tetűfészek azonban sajnos felismert, bár még ez sem lett volna baj, de egy ott gördeszkázó tizenéves hülyegyerek mindjárt szaladt, hogy majd ő tanúskodik. Anyukájával kézenfogva el is mentek a rendőrségre, hogy elmondják, mit láttak (egyébként gyakorlatilag semmit, azon kívül, hogy valaki lövöldöz). Azon most ne filózzunk, ki mit tenne a tizenéves kölykével, ha azzal jönne haza, hogy “anyuanyu, láttam ma egy lövöldözést, meg is adtam a nevemet, hogy tanú leszek”, mert a jelek szerint nem mindenkinek van agya.

A cigány egyébként a rendőrségen azt hazudta, hogy elloptam tőle a 75 ezer forint értékű mobiltelefonját. Kérdezték tőle a nyomozók, hogy mi volt a készülék IMEI száma? Hát, azt nem tudta. Aztán valahogy az jutott eszébe, hogy az apja tudja. Kimentek az apjához, mire kiderült, hogy már három éve körözik. Hornyák Mihály-díj… A cigány pedig begyűjtötte a hamis vád bűntettét, éppen a saját tanúja vallomása nyomán. Neki is Hornyák Mihály-díj…

Az ügy eleinte “lőfegyverrel való visszaélés és kifosztás bűntette” címszó alatt futott, végül garázdaság vétsége lett belőle, ami pénzbüntetéssel sújtható, természetesen, ha valóban megáll. Mára tűzték ki az első tárgyalást. Meg is jelentem a Pesti Központi Kerületi Bíróságon, egy tanú kíséretében, aki történetesen látta a szóváltásunkat, és a blogban közzétett felhívás nyomán jelentkezett. A bíróság épülete előtt álltunk, a Markó utcában, amikor odajött hozzánk a Duna TV egy munkatársa, és elmondta, hogy most jön az Országgyűlés Emberi Jogi Bizottságának üléséről, ahol a rendőri túlkapásokról volt szó. Beszélgettünk, mesélte, mi volt, hogy kavartak az MSZP-sek, egyszer csak jött a cigány, egy idősebb cigány és egy gizda fehér kurva kíséretében.

– Hádde ott van, vágjuk le a fejét!

A tévés rutinosan bekapcsolta a kamerát, úgyhogy a továbbiak, ahogy a cigányok átkozódva, fenyegetőzve, keménykedve bevonulnak az épületbe, rögzítésre kerültek. Még jól jöhet, gondoltam, elvégre ezek a tetvek a bíróságon mindig az ártatlant játsszák, majd megmutatjuk a bírónak.

Felmentünk mi is a megadott emeletre, megkerestük a kijelölt termet, nekitámaszkodtunk a falnak és tovább beszélgettünk. A folyosó tele volt mindenféle sittesekkel és rokonaikkal, rendőrök és fegyőrök mászkáltak fel-alá, vezetőszíjon igazgatva őrizeteseket. A cigányok pár méterre csoportosultak, és tovább folytatták a fenyegetőzést.

– Véged van geci! Elkapunk! Há’ rálőtté’ a gyerekemre? Há’ asszed ezt megúszod, he?

Nem tulajdonítottam nagyobb jelentőséget a Győzike show különkiadásának, de a mellettünk álló smasszer mindenesetre kigombolta a pisztolytáskát, és a kezébe vette a gázsprayt. Rutinos volt. Miután az idősebb cigány kellően felbőszült azon, hogy hiába ordibál, a folyosón én vagyok az egyetlen, aki le se szarja, odabillegett hozzám, és közelről is megismételte, hogy ő engem ki fog nyírni, mert vérbosszút áll a család, miegymás.

– Tényleg? – kérdeztem nyugodtan.
– Igen, tényleg, te geci, há’ hogy képzeled hogy rálősz a gyerekemre! E’vágom a torkodat!!

Erre a dagadt fiacskája előreugrott, megütött az arcomon, és diadalmasan vigyorgott. Nagyjából akkorát ütött, mint egy nő, nem is láttam értelmét visszaütni. Már csak azért sem, mert nekem bőven elég, ha ő elkövet egy garázdaságot. Nem is vigyorgott sokáig, mert a smasszer fegyverrel a kézben nekirontott, és visszarugdosta az egész társaságot a folyosó túlsó felére.

– Kuss legyen, nem bírnak magukkal, mi?!
– Hádde rálőtt a gyerekemre…
– Brékó, harmadik emeleten rendbontás, biztonsági szolgálatot, rendőrt kérek…
– Erre hívjatok rendőrt e! Ez rám lőtt…
– Fogja be a száját!

Másodperceken belül odaért két szekus, végigmérték a tetveseket, és a nekik kijáró hangnemben kussolásra intették őket, jelezve, hogy a rendőrök már úton vannak. A biztonság kedvéért a tonfáikat is készenlétbe helyezték. Pár perc múlva jött egy huszonévesforma bírónő, kinyitotta a tárgyalótermet, és beterelt bennünket.

– Há’ bírónő! Há’ bírónő! Ez rám lőtt! – nyitotta meg a tárgyalást Lákátos Ottó (mert ez a neve a tetvesnek), és erre az egész család heves ordibálásba kezdett, miszerint hogy én rálőttem szegény gyerekre, és ezért majd bosszút állnak, “lesz ennek még folytatása”. A biztonságiak kussoltatták el őket megint, mire a bírónő végre szóhoz jutott.

– Úgy látom – kezdte kedves óvónéni-mosollyal – hogy ebben a közösségben indulatok feszülnek…
– Elnézést, bírónő – szóltam közbe – nem tartozom egy közösségbe egy rakás büdös cigánnyal.
– Ez nem rám tartozik.
– Mindegy, csak jelzem.
– Rám lőtt! Há’ rám lőtt!! – bizonygatta Lákátos.
– Úgy hallottam, történt valami a folyosón Önök között, bár nem láttam – folytatta rendíthetetlenül, átszellemült mosollyal a bírónéni. – Szeretném megkérni Önöket, hogy ez még egyszer ne forduljon elő, mert mindkettőjüket megrovásban részesítem.
– Tisztelt bírónő – szólaltam meg ismét – szeretném jelezni, hogy ami a folyosón történt, az a garázdaság minősített esete, mivel csoportosan követték el. Kérem, hívja a rendőrséget.
– Én nem tudom, mi történt. A rendőrséget nem feladatom kihívni.
– Az történt, hogy ezek a tetvek üvöltözve fenyegettek, aztán megütöttek. Ez kimeríti a garázdaság fogalmát.
– Fogunk is még! Kinyírunk!! – fogadkozott a Lákátos család.
– Ez önökre tartozik – mosolygott tovább – de ha megkérhetem önöket, ezt a hatóság látókörén kívül végezzék. Intézzék el egymás között…
– Miről beszél, bírónő?!
– Arról, hogy ezt intézzék el, ahol akarják, de ne a bíróság épületében.
– Már bocsánat, de ezzel azt akarja mondani, hogy szemet huny egy bűncselekmény felett?!
– Nézze, én nem akarok itt balhét, menjenek máshová.
– Lehet róla szó, de akkor nem sértett lesz, hanem egy szétlyuggatott hulla. Hivatkozhatok majd arra, hogy Ön adott felhatalmazást?
– Én nem…
– Dehogynem, hiszen éppen most szólított fel bűncselekmény elkövetésére.
– Én azt mondtam, nem akarom látni.
– Mi az, hogy nem akarja látni? Már bocsánat, de maga jogász, nem? Mióta legalizálták az ököljogot?!
– Ha úgy gondolja, sérelem érte, menjen a rendőrségre, és tegyen feljelentést. De itt ne verekedjen.
– Ne nekem mondja, hanem ezeknek a tetveknek! Vagy harmincan tanúsíthatják, hogy ők támadtak rám hárman!
– A tanúkutatást majd a rendőrség elvégzi…
– Nem kell elvégezni, itt ül mellettem a tanú, és odakint is vannak páran. Például az a BV-s főtörzs, aki a szomszédos terembe hozott egy vádlottat.

Ekkor nyitottak be a terembe a rendőrök.

– Jó napot, kihívtak bennünket, hogy valami rendbontás van…
– Már nincs – mosolygott a bírónő.
– A faszt nincs – borult be kissé az agyam – ez a három cigány az imént elkövette a csoportos garázdaság bűncselekményét.

A párbeszéd persze nem folyt ilyen egyszerűen, a Lákátos család mindvégig harsányan ordibálta világgá sérelmeit.

– Láthatják, most se bírnak magukkal!
– Hát, látjuk.
– Mindegy! – mondta a bírónő. – A mai tárgyalást az ügyvivő bíró betegsége miatt elnapolom. Ennyit akartam mondani. Van kérdés?
– Van! – üvöltötte Lákátos apuka. – Hogy van az, hogy rálő a gyerekemre? Há’ ezt mondja meg, bírónő! Miért nincs börtönben, he?!
– Ezt majd a tárgyaláson tegye fel, most a jelen tárgyalás elnapolásáról kérdezhet. Van valami, amit nem ért?
– Ige’! Hogy miért nincs börtönben az ilyen!
– Na, nehéz a felfogása? – vágta el a társalgást az egyik rendőr. – Szóval, mi történt itt?

Elmondtam nekik, mi történt, mire kivezették a cigányokat a teremből, és odakint felírogatták egy-egy RK lapra, mi történt és hogyan. Előkerült a smasszer is, aki a biztonságiakat hívta, ő is megerősítette a történteket.

– Ákkor is megölöm ezt a szemetet! – ordibált Lákátos apuka, míg elvezették. – Levágom a fejét!
– Egy órája mondogatja ezt – mondtam a rendőrnek.
– Mit ugácc, bázmeg?! – üvöltötte a papa, és a folyosó túlvégéről felém indult. Letettem a kezemben tartott újságot, és azon gondolkodtam, mae gerivel rúgjam-e vissza pár lépést, vagy simán kaszáljam el a térdét. De mielőtt odaért volna, a rendőrök lefogták, és kifelé tuszkolták.
– Jól van, fogja már be, tűnjön el innen!
– De ez rálőtt a gyerekemre!
– Tudjuk, lehet menni, viszlát.

Elvezették őket, de természetesen előállításról szó sem volt, noha ilyen esetben – büntetett előéletű személyekről lévén szó – ezt meg kellett volna tenni.

Lákátos tezsvír mindenesetre megtette nekem azt a szívességet, hogy aggresszíven viselkedett, így a bíróság nem nagyon fogja őt ártatlan nyuszikaként kezelni. Már csak az érdekelne, a bírónő milyen jogszabályra hivatkozva javasolta, hogy a nézeteltéréseket privát jelleggel rendezzük “a hatóságok látókörén kívül”. Én benne vagyok, de aztán nekem ne sírjanak, hogy elfogyott a kisebbség, meg leégett a tévészékház.

http://blog.tomcatpolo.hu/blog/blog/20061013.html

Advertisements
Published in: on 2006 október 14, szombat at 01:14  Hozzászólás  

The URI to TrackBack this entry is: https://ludasmatyi.wordpress.com/2006/10/14/a-ciganyok-nem-valtoznak/trackback/

RSS feed for comments on this post.

Vélemény, hozzászólás?

Please log in using one of these methods to post your comment:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: