Nyílt levél a rendőrségnek

2006.10.22., vasárnap
tomcat

blog

Kedves Rendőrség!

Holnap, október 23-án a polgári engedetlenség eszközével kívánok demonstrálni a hazánkban folyó politikai megtorlássorozat ellen. Ennek keretében a holnapi nap során nem fogok együttműködni Önökkel házi őrizetem ellenőrzését illetően. Az őrizetet nem sértem meg, a lakást nem hagyom el, de sem csengetésre, sem dörömbölésre nem fogok ajtót nyitni, erőszakos behatolás esetén pedig nem fogok tudomást venni jelenlétükről, utasításaiknak nem engedelmeskedem. Amennyiben ezt szankcionálni kívánják, jöjjenek vissza október 24-én.

És semmi egyebet nem tudok elmondani. Hajrá, Kossuth tér! Mindenki menjen.

Mellesleg: Pongrácz Gergely miért nem volt benne idáig a Wikipediában? Az angolba beírtam, a magyart csinálja meg más.

http://blog.tomcatpolo.hu/blog/blog/20061022.html

Published in: on 2006 október 22, vasárnap at 19:31  Vélemény?  

Magyar zászlóért akarták verni a kaszkadőrt

2006-10-22. 14:23:27

A Magyar Kaszkadőr Szövetség elnökét akarták tegnap este megverni a Kossuth téren. Pintér Tamás épp vitorlás hajójának zászlóját vitte haza, amikor a Parlament előtt egy kocsiból négy férfi ugrott ki, és rövid szóváltás után megütötték a filmes szakmában csak Oroszlán becenéven ismert férfit.

Pintér Tamás a Színház és Filmművészeti Egyetem docense. Több mint 400 filmben dolgozott, az ország összes színházában megfordult már mint mozgástervező, akciórendező. Szerinte csak ennek köszönhető, hogy nem történt komolyabb baja.

“Hoztam haza a hajózászlót. Itt jöttem a zebrán, és megállt egy vadonatúj BMW. Elkezdett dudálni és elkezdtek velem ordítozni, hogy mi ez te rohadt (…) hajléktalan, idesz… a térre… És én nem értettem. Azonnal ütöttek, de persze elkaptam a fejem” – nyilatkozta Pintér Tamás a HírTv-nek. “Nem tudnak leütni, attól ügyesebb vagyok. És aztán én ütöttem le őket. Majd odaálltak mögém a téren lévők. De hát ilyen nincsen. Ez nem létezik, hogy az ember nem sétálhat Magyarországon egy magyar zászlóval?” – mesélte az esetet Pintér.

Kuruc.info

Published in: on 2006 október 22, vasárnap at 19:27  Vélemény?  

Kossuth téri apartheid fal

Megütközést kelthet a külföldiek körében a Kossuth téri apartheid fal
2006-10-22. 14:30:20

Bumeráng-hatású lehet a Kossuth téri tüntetők paravánokkal való eltakarása, mert komoly megütközést válthat ki a külföldi közjogi méltóságokból az az apartheidre emlékeztető politika, amivel fizikailag is ki akarják zárni a népet a forradalmi megemlékezésből. Gyurcsány nyíltan kirekesztő pártkongresszusi szavainak megvalósulását ezúttal a világ testközelből is megtapasztalhatja.

Kormánypárti politikai apartheid
Gyurcsányék kitalálták a nép nélküli demokráciát

De mi lesz a külföldi államfők, miniszterelnökök demokratikus szabadságjogaival? Hiszen bár tudjuk, hogy a Kossuth téri tüntetőket kulisszákkal fogják kitakarni a képből, megfosztva így őket az ünnepélyes zászlófelvonás megtekintésétől, ám ezzel egyszersmind a magasrangú diplomatákat is megalázzák. Megtagadják tőlük a lehetőséget, hogy személyes benyomásokat szerezzenek a szomorú magyar valóságról. Vagyis korlátozzák őket mozgási és információs szabadságukban. Ezen az abszurd eljáráson, a nép kiiktatásán legfeljebb egy ázsiai diktatúrában nem lepődhetnének meg. Igaz, oda ilyen nagy számban el sem mennének.

Persze miért is rökönyödnének meg a magasrangú vendégek egy olyan kormányzat kirekesztő processzusát tapasztalván, amelynek feje magától értetődő természetességgel keveri össze a diszkriminációt a demokráciával, s szórja az újabb és újabb kirekesztő kinyilatkoztatásokat? A szombati pártkongresszuson sok más, szinte nem is burkoltan fenyegető szólam mellett a (még) hivatalban lévő miniszterelnök azt is mondta: “Nem keverem össze a Kossuth téren tüntető százakat vagy ezreket a magyar néppel”. A pártállami frazeológián nevelkedett lakosság egy része talán immunis már az ilyen mondatokra, ám érdemes megállni egy gondolatfutamra. Gyurcsány ugyanis evvel nem mondott mást, mint hogy a kormányfői hazugságok és átverés-sorozatok ellen demonstrálókat expressis verbis nem tekinti a magyar nemzet részének. Ha nem ilyen szándékkal mondta volna, például úgy fogalmazott volna: a tüntetők véleményét nem tekinti a magyar nép egésze állásfoglalásának. Csakhogy nem ez utóbbi szóhasználattal élt, hanem azt mondta, amit mondott. Márpedig ezzel a nemzet testétől idegen elemként tüntette föl mindazokat, akik élni merészelnek az alkotmányban biztosított szólás- és gyülekezési szabadsággal. Más szavakkal: megüzente, hogy szabad a gazda a renitensekkel szemben. Az első gyümölcs már be is érett: Pintér Tamás Oroszlánt, a Színművészeti Egyetem docensét megtámadták tegnap este a Kossuth tér közelében, mikor nemzeti színű hajószászlójával hazafelé tartott. A legendás kaszkadőrnek az volt az összes bűne, hogy piros-fehér- zöld trikolórt vitt magával vitorlásáról. Oroszlán megvédte magát, mégha látszódott is a HírTv képernyőjén a fején ejtett seb. De ki védi meg egy infantilis áldemokrata diktátortól a még további szenvedéseknek elébe néző magyar lakosságot? Pintér Tamás föltette a kérdést: hol élünk, hogy már a nemzeti zászlóval sem lehet közlekedni az utcán?

Hol élünk? És mikor élünk? Lassanként ugyanis tényleg az lehet az érzésünk, hogy teljesen felesleges játékfilmeket készíteni az ötvenes évek terrorjáról. A mai költségvetési helyzetben sokkal takarékosabb lenne, ha minden külföldi turistát arra buzdítanának, járjon nyitott szemmel az országban, s plasztikusabb képet kap az rákosista-kádárista korszak légköréről, mint ha beülne egy moziba.

És ne legyen naív senki: a hazugságosztó pallossal járó kormányfő nem csupán a botrányos lelepleződése óta folyamatosan a Kossuth téren tüntetőket zárta ki a magyar nemzetből. A Fidesz-nagygyűlések alkalmanként több tízezres közönségét is a kirekesztendő kategóriába sorolta. Sőt, mivel Orbán Viktor elnök bejelentette, hogy az egész Fidesz-frakció részt vesz minden demonstráción, kongresszusi beszédével Gyurcsány őket sem tekinti a magyar nemzet részének. De hát kit is tekint akkor a megamilliárdos hazugsághérosz a magyar nemzethez tartozónak? Bizony gondban lehet Gyurcsány és csapata, hiszen a Kossuth tér környékén közlekedő lakosság legtöbbször nem visel magán megkülönböztető jelzéseket. Potenciális tüntető lehet tehát bármelyik járókelő, közeli lakos az október 23.-i ünnepélyes zászlófelvonáson, hiszen senkinek sem lehet belátni a fejébe, milyen reakciós gondolatok kavarognak benne a régi-új rezsimmel szemben. Komoly dilemmák ezek, bárki beláthatja. Jószándékú javaslatunk szerint megfontolandó lenne, hogy a gondosan kiválogatott, ideológiailag megbízható kádereket szereljék fel olyan piros-fehér-zöld zászlócskákkal, amelyek nem keverhetők össze a “nem a magyar nemzethez tartozó”, politikailag megbízhatatlan lakosság nemzeti kellékeivel. Minden akkreditált zászlóra, kitűzőre egy kisméretű Gyurcsány-portrét applikálhatnának, s még az ezeket hordó személyeknek is rendelkezniük kellene pártalapszervi ajánlással. Tekintettel arra, hogy már a Párt köreibe is befurakodott az ellenség, még ezek a biztonsági intézkedések sem lennének elegendőek. Mióta egy választmányi tagot kizártak a pártból, mert illetéktelen nyilvánosságot engedett be a magas testület ülésére, kiváltképp fontos lehet az éberség. Ezért a Gyurcsány-kitűző, a pártajánlás mellé még igazolnia kellene a Kosuth-tér közelébe engedett delikvensnek, hogy nem volt tagja semmiféle MSZMP-reformkörös mozgalomnak anno dazu mal, s így részese a revizionista elhajlásoknak. Hogy ne sérüljön a párton belüli demokrácia, egy engedmény mégis tétetne: a rendezők elfogadnák azt a régi pártállami kokárdát, amelynek közepén aranyozott Lenin-fej csillog-villog. Iméntiek betartásával garantáltan kiküszöbölhető lenne Gyurcsány régi kedvenc félelme: a ribillió. A nép ismét vidáman, kis zászlócskákkal integetne a magasrangú vendégeknek, mint a régi szép kádári időkben.

S ha mégis kíváncsiak lennének a külföldi állami vezetők, mi az amit eltakarnak előlük a hatalmas Potemkin-falak? Itt megint csak lenne egy javaslatunk, ami javíthatna az államháztartás gyászos helyzetén is. Kis kukucskáló lyukakat kellene vágni a térelválasztó elemeken, hogy nem csekély euró fejében a magas vendégek megtekinthessék a biztonságos kordonok közé szorított bennszülött magyar népet.

A Kossuth téri tüntetők azt mondták, a kormány meg akarja szégyeníteni őket. Nincs igazuk. A renovált régi rezsim szégyenül meg nyílt politikai apartheid-törekvéseivel a világ előtt.

Megyeri Dávid – Magyar Nemzet

Published in: on 2006 október 22, vasárnap at 19:13  Vélemény?  

Nem fogtak kezet se Gyurcsánnyal, se Szilivel

2006-10-22. 14:22:08

Sólyom László köztársasági elnök Gyurcsány Ferenc miniszterelnök és Szili Katalin, az Országgyűlés elnöke jelenlétében kitüntetéseket adott át a Parlamentben vasárnap. Az ünnepségen több kitüntetett nem fogadta el sem Gyurcsány Ferenc, sem Szili Katalin kézfogását.

Az államfő a nemzeti ünnep, október 23-a, az 1956-os forradalom és szabadságharc 50. évfordulója, valamint a Magyar Köztársaság kikiáltásának 17. évfordulója alkalmából összesen több mint hetven személyiségnek adományozta a Magyar Köztársasági Érdemrend elismeréseit, a Magyar Köztársaság arany vagy ezüst érdemkeresztjét, illetve a Nagy Imre Érdemrendet. Az ünnepségen több kitüntetett a három közjogi méltóság közül csak Sólyom Lászlónak nyújtott kezet.

Több kitüntetett nem fogott kezet Gyurcsány Ferenccel és Szili Katalin házelnökkel az állami kitüntetések átadási ünnepségén a Parlamentben. Volt olyan is, aki Sólyom László val és a házelnökkel is kezet fogott, a miniszterelnökkel azonban nem.

Kézfogás nélkül vette át a Magyar Köztársasági Érdemrend csillaggal ékesített középkeresztjét Tertyánszkyné Dr. Vasadi Éva volt alkotmánybíró, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem dékánhelyettese. Tertyánszkyné Gyurcsány Ferenc miniszterelnök és Szili Katalin házelnök köszöntését utasította vissza.

Ugyancsak nem fogott kezet a két szocialista politikussal a tisztikereszttel kitüntetett Mészáros Gyula, a Pofosz veszprémi elnöke; a lovagkereszttel elismert Borbély István, a Történelmi Igazságtétel Bizottság (TIB) Csongrád megyei elnöke és Cseh Imre Márton sem.

Nem fogadta Gyurcsány Ferenc és Szili Katalin kéznyújtását a TIB tatabányai elnöke sem. Homola István 1956 októberében Budapesten és Tatabányán is részt vett a harcokban, 1958-ban hat év börtönre ítélték, 1959-ben szabadult. Ugyanígy tett Csete István nyugállományú alezredes is, akit a forradalomban való részvétele miatt 1958-ban 15 év börtönre ítéltek.

Pintér Károlyné, a Pofosz Gulag-tagozatának elnöke csak Gyurcsány Ferenccel nem fogott kezet. Az Index tudósítójának jelentése szerint, miután Pintérné lekezelt a házelnökkel, a kormányfő bizakodva nyújtotta felé jobbját, de az egykori forradalmár gyorsan elkapta kezét.

Korábban: hangos zenével fogadták Gyurcsányt

Miközben a közjogi méltóságok, kormánytagok, politikusok és vendégek folyamatosan érkeztek az állami kitüntetések átadására vasárnap, több tüntető figyelte az Országház főbejárata elé gördülő autókat, és a kormánnyal szembeni véleménynyilvánításuk eszközeként hangos zenét szólaltattak meg a hangszórókon keresztül – jelentette az MTI helyszínen tartózkodó tudósítója. Utolsóként Gyurcsány Ferenc érkezett a Parlament főbejáratához; több tüntető szidta a miniszterelnököt a rendőrség által felállított kordon előtt, de hangos kiabálás vagy fütty nem kísérte megjelenését, mint ahogy más kormánypárti politikusét sem. A kitüntetés átadására érkezők a “forradalmi színpadról” szóló “nemzeti érzelmű” dalokat hallhattak, melyek egyre hangosabban szóltak a hangszórókon keresztül, de mire a miniszterelnök az Országházba lépett, a zene teljesen elhalkult. A demonstrálók között több rendőr is körbesétált és figyelte a Rákóczi-szobor előtt már több mint egy hónapja tüntetőket.

Kuruc.info

Published in: on 2006 október 22, vasárnap at 19:12  Vélemény?  

Ünnepi undor

Mottó :
“… Csak az az egy… csak az tölt el undorral, hogy egyszer… egyszer majd azok fognak rehabilitálni, akik most felakasztanak…”
(Nagy Imre)

Akárhogyan is nézzük, október 23-a nem, és soha sem is lesz (nem lehet!) a kommunisták nemzeti ünnepe. A diktatórikus állampárt jogutódjával, a velük kollaborálókkal, valamint ez egykori gyikosokkal és azok mai leszármazottjaival (lásd az Apró-unoka Dobrev elvtársnőt és becses férjét) nincs mit együtt ünnepelni, erre ők erkölcsileg teljesen alkalmatlanok. Harci árkok lennének, és megosztott lenne ez a nemzet ? Bizonyos értelemben mindenképpen. 1956 egyfajta vízválasztó, amely kapcsán mindenkinek illik tudnia, tulajdonképpen melyik oldalhoz is tartozik igazán. Igen, a morális határvonalak rendkívűl élesek, és mindezidáig csak keveseknek adatott meg a lehetőség a hiteles átjárásra. Ugyanis nem lehetsz egyszerre a jó és a rossz oldalon, nem lehetsz egyben erkölcsös és erkölcstelen, nem hirdetheted az egyetlen létező igazságot, a magad igazságát – miközben egyfolytában hazudsz : ebben a kérdésben mindenképpen választani, dönteni kell.

És a két oldal között mindaddig nem is lesz átjárás, amíg a bolsevik gyilkosok (fizikai értelemben is) itt glasszálnak közöttünk, amíg az egykori ÁVH-s verőlegények közeli leszármazottjai ma is ott feszítenek a kormánypártok parlamenti padsoraiban.

Néhány évvel ezelőtt Gyurcsány még így vélekedett a saját apjáról :
“Az apám dzsentroid elem, aki a mai napig forradalomként emlegeti 1956-ot.”

A “miniszterelnöknek” természetesen minden joga megvan ahhoz, hogy saját apját emberileg tetszés szerint minősítgesse, de a lényeg ezúttal messze túlmutat – egy számunkra teljesen érdektelen személy – otromba jellemzésén. Ez a freudi elszólás (a továbbiakban lásd még néhány másikat is…) nyíltan elárulta Gyurcsány valódi vélekedését az 1956-os eseményekről. Miután sohasem voltam kiszes apparát, ezért fogalmam sincs arról – mennyi aljas gazemberségre tanították meg akkoriban az ifjú komszomolistákat (köztük ezt a díszpojácát), de abban látatlanban is biztos vagyok, hogy aligha minősítették népfelkelésnek akkoriban az 56-os eseményeket… Ráadásul a történelem a nyakunkra küldte ezt a kiszes idiótát, ezzel akaratlanul is meggyalázva a nemzeti forradalom tiszta méltóságát. És Gyurcsány valamikor, valahol biztosan beszélni is fog, mocskos pofájából tehát ismét meghallgathatjuk a szocialista történelemhamisítás legújabbkori, generálozott hazugságait.
(Őszintén remélem, hogy legalább a 301-es parcellát jó messzire elkerüli majd)

Gyurcsány tehát hiába lett többszörös milliárdos, az igazi énje sohasem változott meg az idők folyamán. Lélekben ő ugyanolyan büdös kommunista maradt mint volt egykoron, a forradalom cinikus megtagadása vagy a vöröscsillag emlékezetes rehabilitációja jól meg is fér egymás mellett ebben a betegesen eltorzult elmében.

Mert miféle demokrata – mitöbb, az ország valamennyi állampolgáráért felelős “közjogi méltóság” az olyan ember, aki a “rábízott” közhatalmat – nem is titkoltan – a politikai ellenfele megsemmisítésére, a közéletből való kiiktatására, vagy a hatalom antidemokratikus eszközökkel történő megtartására kívánja felhasználni ? Tudjuk, semmilyen. Szerencsére Gyurcsány “nagyívű” gondolatait hűen megőrizte számunkra a krónika, így az alábbi mondatok, a meggondolatlanul kiejtett szavak immár önmagukért beszélnek :

“… Le kell verni a jobboldalt. Az én feladatom az, hogy ennek a politikai versengésnek irányt adjak, feladatokat szabjak, és azokat számon is kérjem, s ezt meg is teszem hezitálás nélkül…”

“… Ha kizárólag a mi személyünk és politikánk a nemzet felemelkedésének egyetlen záloga, akkor hazafias tetté válik a demokratikus normák és szabályok megsértése. Ez esetben bármi megengedhető annak érdekében, hogy hatalmon maradjunk, vagy ellenkezőleg, hogy visszatérjünk a hatalomba…”

Igen, bizony – jól emlékszünk még a közelmúlt történéseinek minden lényeges rezdülésére. Hiszen ennek a politikai filozófiának a szellemében történhetett meg az Szdsz-re rárontó Medgyesy-Megyó gerinctelen megpuccsolása, így zajlott a másféléves gyurcsányi “nemkormányzás”, amikor “nyilvánvalóan nem csináltak semmit”. A fentiek fényében tehát aligha volt meglepetés a kirívóan hazug kormányzati kampány, és a szervezett választási csalással besöpört (ezért mára illegitímmé porladt) parlamenti győzelem.

Magyarországon ezzel alapjaiban deformálódott a polgári, alkotmányos demokrácia, a pártállami visszarendeződés rémképe pedig “kézzelfoghatóan” fenyegető valósággá erősödött. Gyurcsány Ferenc és lebukott kompániája egyre inkább a legsötétebb kommunista diktatúra szellemében gyakorolja a rábízott közhatalmat, miközben bátran merít a totalitárius fasisztoid rendszerek jól bevált történelmi hagyományaiból.

“Az ellenforradalom erői, a magyar nép ellenségei galád támadást intéztek a budapesti pártbizottság ellen” – áll egy emléktáblán a szocialista pártház valamelyik emeletén, ötven évvel a forradalom brutális leverése után. Az egykor gyilkos kommunista pribékek szégyenletes emlékét mind a mai napig friss virágok őrzik, az egykori állampárt mai elkötelezettjei továbbra is rendületlenül ápolják a nemzet hóhérainak gyalázatos örökségét. Akárcsak imádott vezérük, ők sem változtak semmit az idők folyamán. Hiába, aki egyszer kommunistának született többnyire már az is marad…

Ez a gyilkos fajta ma is itt van közötttünk, de a lelke nem változott csak átalakult. Így lett a leninista szocialistából neoliberális kapitalista, az öntudatos proletárból harácsoló milliárdos, a nemzet szent forradalmából a kommunista rendszer szocialista megreformálása.
De ugyanígy lett a permanens hazudozásból egy még nagyobb hazugság…

Persze bármennyire is erőlködtek ezek a diktatúrában szocializálódott férgek, mégsem lettek ők semmilyen demokraták. Hiába, minden azért még nekik sem sikerülhet.
Még néhány óra, és a hatalmat bitorló erkölcstelen bagázs ismét szájára veszi a nemzet hőseit, az ünnepi szónoklatoknál ugyanis (farizeus módon) éppen ők állhatnak most is az első sorokban.

Nekünk pedig nem marad egyéb, mint a csendes emlékezés és az ünnepi undor.
Mint általában mindig, ha ilyenkor ők szónokolnak…

Gondolkodó sarok :

“… Megilletődve állok a magyar Országházban, ahol történelmünk kimagasló személyiségei a magyar nép javára alkottak törvényeket, mint Tisza István, Klebelsberg Kunó, Hóman Bálint, de itt alkottak törvényeket egy hamis eszme nevében is, mely egy jobb sorsra érdemes nemzet elvesztésén munkálkodott. Ma, a kommunizmus áldozatainak emléknapján megidézem az áldozatokat – élőket és holtakat -, hogy együtt vádoljuk a szocialista köntösbe bújt hóhérainkat.

+ Vádoljuk őket, mert a lenini utat nagy igyekezettel honfitársaink csontjaival kövezték ki. A világ legdrágább, legfájdalmasabb útja ez, s a továbbhaladásunk tétje milliónyi emberélet volt.
+ Vádoljuk őket, mert a nemzetünk kiváló polgárait küldték bitófára és gyalázták meg holtukban is.
+ Vádoljuk őket a Gulágon embertelen körülmények között elpusztul honfitársaink nevében.
+ Vádoljuk őket az otthonuktól kifosztott és kitelepített polgárok nevében, kinek kiszemelt otthonukba betelepedtek, elrabolva egy élet munkáját.
+ Vádoljuk őket a recski haláltáborban megkínzott, megalázott emberek nevében.
+ Vádoljuk őket a munkaszolgálatosok nevében.
+ Vádoljuk őket a 298-as parcella halottai nevében, az ÁVH, mint erőszakszervezetük által fogva tartott, megkínzott és agyonvert emberek nevében.
+ Vádoljuk őket a “legdrágább kincs”, a gyermek nevében, akitől elvették az apát, az anyát, az otthon melegét.
+ Vádoljuk őket a “legfőbb érték”, az ember nevében, akit egy tollvonással küldtek bitóra vagy zártak börtönbe hosszú évekre.
+ Vádoljuk őket a megalázott, megkínzott honfitársaim nevében.
+ Vádoljuk őket a sortüzek aldozatai nevében.
+ Vádoljuk őket, mert kiölték az emberekből a hitet, a reményt, a morált, egy emberibb, tisztább élet reményét.
+ Vádoljuk őket Mindszenty bíborosért. Az Istenhez hű papokért, akiket börtönbe zártak hitükért, mert erkölcsre, hazaszeretetre nevelték népünket.
+ Vádoljuk őket, mert kifosztották az országot, hogy a dolgos magyar nép munkájából – elveiket megtagadva – lettek vörös kapitalisták.
+ Vádoljuk őket a magyar parasztok nevében, akiket megfosztottak földjeiktől, életterüktől, így téve kiszolgáltatottá őket.
+ Vádoljuk őket a nyugdíjasok nevében, akiktől elrabolták a hosszú dolgos élet gyümölcsét, bizonytalanná téve biztos nyugdíjas éveiket.
+ Vádoljuk őket történelmünk meghamisításáért.
+ Vádolnak az élők és vádolnak a holtak.
+ És vádoljuk őket, mert hitünkben megcsaltak, megloptak.

Ezért megállapítom az áldozatok nevében, soha nem lesznek képesek arra, hogy magyar politikusként egy nemzet felemelkedése érdekében cselekedjenek.
Itt teszem fel a kérdést : milyen morál alapján ülnek egy magyar parlamentben még most is és alkotnak törvényeket egy általuk tönkretett, kifosztott, megalázott nemzet számára ?
Ezért a Szent Korona tana és a magyar nemzet nevében erkölcsi hullává nyilvánítom őket!”

(Wittner Mária – egykori halálra ítélt – beszéde a magyar Parlamentben, 2001. február 25-én, a kommunizmus áldozatainak emléknapján)

Wittner Mária 19 évesen, 1956-ban fegyverrel a kezében végigharcolta a szabadságharcot, november 4-én megsebesült. 1957-ben letartóztatták és 20 éves korában első fokon halálraitélték. Ok : fegyveres szervezkedésben való részvétel, illetve az államrend megdöntésére irányuló fegyveres szervezkedés, többrendbeli meg nem állapítható gyilkossági kisérlet, fegyveres rablás, disszidálás. Később életfogytiglanra változtatták az itéletet. 13 évi hosszú börtönbüntetés után 1970-ben szabadult.

http://api01.blogdreams.hu/

Published in: on 2006 október 22, vasárnap at 19:02  Vélemény?  

Budaházy levele a vele készült interjúról

“A félreértések elkerülése végett tisztáznom kell a maszkos interjúval kapcsolatban néhány dolgot. Pörzse Sándort, aki régi jó ismerősöm, megkérdeztem, hogy akar-e csinálni velem egy interjút, és ő természetesen elvállalta. Mivel ő most a DVTV-nek is dolgozik, onnan hozta magával a kamerát. Nekem az volt a feltételem, hogy az anyag már aznap kerüljön nyilvánosságra, hogy még október 23-a előtt eljusson az emberekhez, ennek ellenére a DVTV saját produkciójaként (hogy mitől az?) csak a 26-i korongján, amit persze pénzért árul, akarja azt közzétenni.

De ismerve az ilyen demokratásmagyarnemzetesfideszpolgárikörös “hazafiságot” az interjúról, biztonságból készült egy másik kamerával is felvétel, és láss csodát, szükség is lett rá. Nos, ez az a felvétel, amit eljuttattunk a TV-khez és az Internetre. Ez 100%-ig az én “produkcióm” és ingyenes terjesztéséhez hozzájárulok, sőt kérem azt. Ez a teljes igazság!

Gyönyörű ez a legújabb forradalmunk, most valahogy minden igaztalan ember lebukik!”

Budaházy György

Kuruc.info

Az interjú

Published in: on 2006 október 22, vasárnap at 18:33  Vélemény?  

Cigánybűnözők helyett jobboldaliakat zaklat a rendőrség

2006-10-22. 02:10:20

A rezsim rendőrsége ismét megmutatta, hogy tud kemény lenni. No nem az olaszliszkai cigány gyilkosokkal vagy azok 47 segítőjével, netán a politikai maffiával, hanem ismét a nemzeti érzelműekkel. A Boráros térről szombaton elhurcolt magyaroknak rettenetes a “bűne”: kopaszok voltak és állítólag petárda is volt náluk. Hogy majd minden cigány minimum késsel mászkál és ma már hetente többször támadnak meg magyarokat, az a hatalmat nem érdekli.

Budapest IX. kerületében, a Boráros téren (tehát nem Olaszliszkán) több mint húsz símaszkos rendőr támadt rá szombat este 8 magyar fiatalra, akiknél állítólag petárda volt. A rendőrség az MTI-nek azt állította: két személyt azért állítottak elő, mert megtagadták az igazoltatást, kettőt eltűnés miatt köröztek, négy személy pedig a közbiztonságra veszélyes eszközt tartott magánál.

Petárdáért tehát, ami sok százezer embernél megtalálható, kommandósokat vet be a hatóság. A tavaly rendőrökre fejszével támadó hevesi cigányok viszont szabadlábon védekeznek.

Kuruc.info

Published in: on 2006 október 22, vasárnap at 04:10  Vélemény?  

Többszörös hasonlóság

kossuthter20061021.jpg
jerusalem-wall.jpg

Az első kép. 2006 okt. 21. Magyarország, Budapest, Kossuth tér. A második kép Jeruzsálemben készült a közelmúltban.
Ami még közös a két kép tárgyában a látvány és az ok (elszeparálás) hasonlóságán kívül: mindkét falat cionisták állították, a gójok, az eltartóik kirekesztésére.

Published in: on 2006 október 22, vasárnap at 02:40  Vélemény?  

Budaházy Pörzsének nyilatkozott

2006-10-21. 18:13:37

Egy erdős területen válaszolt az elfogatóparancs alapján körözött Budaházy György Pörzse Sándor riporter kérdéseire. Az arcát símaszkkal eltakaró “hídember” elmagyarázta a szeptember 18-ai tévéostromban betöltött szerepét, a szovjet emlékművel kapcsolatos fellépéseit, és elemezte az aktuálpolitikai helyzetet is. A Budaházyval készült riportot barátai már eljuttatták a tévétársaságokhoz, úgyhogy várható, hogy hamarosan a média is “csemegézik” ebből.

A lassan több hete bujkáló Budaházy a DVD-n elsőként azt sérelmezte, hogy önkéntes száműzetése miatt nem láthatja alig párhetes kislányát. A jelenlegi közállapotokat górcső alá véve elfogadhatatlannak tartotta, hogy ma Magyarországon bujkálniuk kell a hazafiaknak, akik gyakorlatilag 16 év káros politizálását ítélték el és léptek fel ellene a televízió és a megszállás vörös emlékművének ostromakor.

Budaházy vázolta a Gyurcsány-kormány tevékenységét és figyelmeztetett arra, hogy ma olyan időszakban élünk, amelyet egyesek, az elkötelezettek akár forradalmi helyzetként is jellemezhetnek. Budaházy ugyanakkor Pörzse kérdésére leszögezte: sem ő, sem a riporter nem élt még át forradalmat, így konkrét gyakorlati példával nem tud szolgálni. Budaházy szerint a polgári engedetlenség lehet a járható út, hiszen a sima, egyszerű tüntetésekkel nem lehet elérni a kormány menesztését, amely jelen pillanatban a legfontosabb feladat.

Arra a kérdésre, hogy politikai üldözöttnek tartja-e magát, Budaházy leszögezte: ő egy hazafi, akit családjának több száz éves múltja is a haza szolgálatárét vívott harcra kötelez. Budaházy elmondta, hogy természetesen szeretné, ha a megfogalmazása szerinti politikai üldözöttek közkegyelemben részesülnének, és kifejezte abbéli szándékát, hogy polgári engedetlenséggel is fűszerezett harcát folytatni fogja. Most nem lehet megállni, most van az a helyzet, amikor jóvátehetjük az elmúlt 16 év hibás döntéseit, és megoldhatjuk azt a problémát, hogy a kommunisták, a pufajkások örökösei vannak hatalmon – foglalta össze a bujkáló Budaházy György.

Kuruc.info

A hangfelvétel ide kattintva letölthető

A video ide kattintva tölthető le

Published in: on 2006 október 22, vasárnap at 01:21  Vélemény?  

Wittner Csömörön beszélt 56-ról

2006-10-21. 17:24:40

A kommunizmus százmillió áldozatára és az 1956-os hősök tiszteletére készült emlékművet avattak szombaton a Pest megyei Csömörön, az ünnepségen több ezren vettek részt.

Wittner Mária fideszes országgyűlési képviselő, 56-os halálraítélt az avatás alkalmából egyebek között arról beszélt: mindenkit figyelmeztetni kell, “nehogy a hazugság szennyes áradata elnyelje emlékeinket, az áldozatokat”. Hozzátette: a korábban egymással szemben álló két világrend kifosztotta hazánkat, és most azt szeretnék, hogy mindent feledve együtt ünnepeljük egy nemzet haldoklását. Nem lehet azonban együtt ünnepelni, már csak azért sem, mert az értékrendek különbözőek – mondta.

Bátovszky György, Csömör polgármestere arról szólt, hogy a község határában felállított emlékmű helyi civil kezdeményezésre valósult meg Víg János szobrászművész elképzelése szerint. A mű a Gloria Victis Közhasznú Alapítványhoz befolyt adományokból jött létre, részben kölcsönökből valósult meg, aminek visszafizetéséhez még nyolcmillió forint hiányzik.

A félkör alakú kő alkotáson a művész felrajzolta a világtérképet, ahol a négy földrészen ólommal bejelölte azokat a pontokat, ahol a kommunizmus ideológiájának a legtöbben estek áldozatul. A felette kialakított drótkerítés a rabságot fejezi ki. Az emlékmű másik része egy eldőlt kereszt, amely az ’56-os forradalmat szimbolizálja.

Kuruc.info

Published in: on 2006 október 22, vasárnap at 01:20  Vélemény?