Kossuth téri apartheid fal

Megütközést kelthet a külföldiek körében a Kossuth téri apartheid fal
2006-10-22. 14:30:20

Bumeráng-hatású lehet a Kossuth téri tüntetők paravánokkal való eltakarása, mert komoly megütközést válthat ki a külföldi közjogi méltóságokból az az apartheidre emlékeztető politika, amivel fizikailag is ki akarják zárni a népet a forradalmi megemlékezésből. Gyurcsány nyíltan kirekesztő pártkongresszusi szavainak megvalósulását ezúttal a világ testközelből is megtapasztalhatja.

Kormánypárti politikai apartheid
Gyurcsányék kitalálták a nép nélküli demokráciát

De mi lesz a külföldi államfők, miniszterelnökök demokratikus szabadságjogaival? Hiszen bár tudjuk, hogy a Kossuth téri tüntetőket kulisszákkal fogják kitakarni a képből, megfosztva így őket az ünnepélyes zászlófelvonás megtekintésétől, ám ezzel egyszersmind a magasrangú diplomatákat is megalázzák. Megtagadják tőlük a lehetőséget, hogy személyes benyomásokat szerezzenek a szomorú magyar valóságról. Vagyis korlátozzák őket mozgási és információs szabadságukban. Ezen az abszurd eljáráson, a nép kiiktatásán legfeljebb egy ázsiai diktatúrában nem lepődhetnének meg. Igaz, oda ilyen nagy számban el sem mennének.

Persze miért is rökönyödnének meg a magasrangú vendégek egy olyan kormányzat kirekesztő processzusát tapasztalván, amelynek feje magától értetődő természetességgel keveri össze a diszkriminációt a demokráciával, s szórja az újabb és újabb kirekesztő kinyilatkoztatásokat? A szombati pártkongresszuson sok más, szinte nem is burkoltan fenyegető szólam mellett a (még) hivatalban lévő miniszterelnök azt is mondta: “Nem keverem össze a Kossuth téren tüntető százakat vagy ezreket a magyar néppel”. A pártállami frazeológián nevelkedett lakosság egy része talán immunis már az ilyen mondatokra, ám érdemes megállni egy gondolatfutamra. Gyurcsány ugyanis evvel nem mondott mást, mint hogy a kormányfői hazugságok és átverés-sorozatok ellen demonstrálókat expressis verbis nem tekinti a magyar nemzet részének. Ha nem ilyen szándékkal mondta volna, például úgy fogalmazott volna: a tüntetők véleményét nem tekinti a magyar nép egésze állásfoglalásának. Csakhogy nem ez utóbbi szóhasználattal élt, hanem azt mondta, amit mondott. Márpedig ezzel a nemzet testétől idegen elemként tüntette föl mindazokat, akik élni merészelnek az alkotmányban biztosított szólás- és gyülekezési szabadsággal. Más szavakkal: megüzente, hogy szabad a gazda a renitensekkel szemben. Az első gyümölcs már be is érett: Pintér Tamás Oroszlánt, a Színművészeti Egyetem docensét megtámadták tegnap este a Kossuth tér közelében, mikor nemzeti színű hajószászlójával hazafelé tartott. A legendás kaszkadőrnek az volt az összes bűne, hogy piros-fehér- zöld trikolórt vitt magával vitorlásáról. Oroszlán megvédte magát, mégha látszódott is a HírTv képernyőjén a fején ejtett seb. De ki védi meg egy infantilis áldemokrata diktátortól a még további szenvedéseknek elébe néző magyar lakosságot? Pintér Tamás föltette a kérdést: hol élünk, hogy már a nemzeti zászlóval sem lehet közlekedni az utcán?

Hol élünk? És mikor élünk? Lassanként ugyanis tényleg az lehet az érzésünk, hogy teljesen felesleges játékfilmeket készíteni az ötvenes évek terrorjáról. A mai költségvetési helyzetben sokkal takarékosabb lenne, ha minden külföldi turistát arra buzdítanának, járjon nyitott szemmel az országban, s plasztikusabb képet kap az rákosista-kádárista korszak légköréről, mint ha beülne egy moziba.

És ne legyen naív senki: a hazugságosztó pallossal járó kormányfő nem csupán a botrányos lelepleződése óta folyamatosan a Kossuth téren tüntetőket zárta ki a magyar nemzetből. A Fidesz-nagygyűlések alkalmanként több tízezres közönségét is a kirekesztendő kategóriába sorolta. Sőt, mivel Orbán Viktor elnök bejelentette, hogy az egész Fidesz-frakció részt vesz minden demonstráción, kongresszusi beszédével Gyurcsány őket sem tekinti a magyar nemzet részének. De hát kit is tekint akkor a megamilliárdos hazugsághérosz a magyar nemzethez tartozónak? Bizony gondban lehet Gyurcsány és csapata, hiszen a Kossuth tér környékén közlekedő lakosság legtöbbször nem visel magán megkülönböztető jelzéseket. Potenciális tüntető lehet tehát bármelyik járókelő, közeli lakos az október 23.-i ünnepélyes zászlófelvonáson, hiszen senkinek sem lehet belátni a fejébe, milyen reakciós gondolatok kavarognak benne a régi-új rezsimmel szemben. Komoly dilemmák ezek, bárki beláthatja. Jószándékú javaslatunk szerint megfontolandó lenne, hogy a gondosan kiválogatott, ideológiailag megbízható kádereket szereljék fel olyan piros-fehér-zöld zászlócskákkal, amelyek nem keverhetők össze a “nem a magyar nemzethez tartozó”, politikailag megbízhatatlan lakosság nemzeti kellékeivel. Minden akkreditált zászlóra, kitűzőre egy kisméretű Gyurcsány-portrét applikálhatnának, s még az ezeket hordó személyeknek is rendelkezniük kellene pártalapszervi ajánlással. Tekintettel arra, hogy már a Párt köreibe is befurakodott az ellenség, még ezek a biztonsági intézkedések sem lennének elegendőek. Mióta egy választmányi tagot kizártak a pártból, mert illetéktelen nyilvánosságot engedett be a magas testület ülésére, kiváltképp fontos lehet az éberség. Ezért a Gyurcsány-kitűző, a pártajánlás mellé még igazolnia kellene a Kosuth-tér közelébe engedett delikvensnek, hogy nem volt tagja semmiféle MSZMP-reformkörös mozgalomnak anno dazu mal, s így részese a revizionista elhajlásoknak. Hogy ne sérüljön a párton belüli demokrácia, egy engedmény mégis tétetne: a rendezők elfogadnák azt a régi pártállami kokárdát, amelynek közepén aranyozott Lenin-fej csillog-villog. Iméntiek betartásával garantáltan kiküszöbölhető lenne Gyurcsány régi kedvenc félelme: a ribillió. A nép ismét vidáman, kis zászlócskákkal integetne a magasrangú vendégeknek, mint a régi szép kádári időkben.

S ha mégis kíváncsiak lennének a külföldi állami vezetők, mi az amit eltakarnak előlük a hatalmas Potemkin-falak? Itt megint csak lenne egy javaslatunk, ami javíthatna az államháztartás gyászos helyzetén is. Kis kukucskáló lyukakat kellene vágni a térelválasztó elemeken, hogy nem csekély euró fejében a magas vendégek megtekinthessék a biztonságos kordonok közé szorított bennszülött magyar népet.

A Kossuth téri tüntetők azt mondták, a kormány meg akarja szégyeníteni őket. Nincs igazuk. A renovált régi rezsim szégyenül meg nyílt politikai apartheid-törekvéseivel a világ előtt.

Megyeri Dávid – Magyar Nemzet

Advertisements
Published in: on 2006 október 22, vasárnap at 19:13  Hozzászólás  

The URI to TrackBack this entry is: https://ludasmatyi.wordpress.com/2006/10/22/kossuth-teri-apartheid-fal/trackback/

RSS feed for comments on this post.

Vélemény, hozzászólás?

Please log in using one of these methods to post your comment:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: