Botos Zoltán Kossuth téri beszéde

Üdvözlök mindenkit. Örülök, hogy ilyen emberek előtt megszólalhatok.

Édesapám 56-ban ment ki az Egyesült Államokba, ahol én születtem. Sajnos lehet hallani, amikor beszélek, hogy nem magyar az anyanyelvem, de magyar a szívem. Miután történelmi és politológia szakon végeztem az egyetemen, 23 éves koromban Magyarországra jöttem. Haza jöttem. Kegyes volt hozzám a sors és a feleségemben egy igazi magyar társra leltem, és megáldott a Magyarok Istene négy gyönyörű gyermekkel. Nincsen annál szentebb dolog a világon, mint becsületes magyarként nevelni gyermekeimet.

Pont erről a becsületről szeretnék mesélni. 1996-ban vettem egy Volkswagen Passatot, egy Bécsben dolgozó embertől. Több mint 300 ezer kilométert futott már, de szinte új volt. Bár nagyon szerettem, anyagi gondok miatt úgy döntöttem, hogy eladom. Ismerősöm mondta, hogy ha visszatekerjük a kilométerórát, akkor kb. 300 000 forinttal többet kaphatok érte. Telefonon pont ezt meséltem édesapámnak. Nem azt mondtam neki, hogy ezt fogom tenni, hanem hogy ezt javasolták nekem. Síri-csend lett a vonal túloldalán. Aztán megszólalt édesapám. “Fiam, mi történt veled oda haza? Nem te változtattad meg őket, hanem fordítva. Ha ezt meg mered tenni, többé nem vagy a fiam.” És letette a kagylót. Ha elvesztettem volna becsületemet, édesapám kitagadott volna. Igen, kitagadott volna.

Nem csak gyerekként tanultam édesapámtól, hanem a mindennap példájával, mert ha a becsületet egyszer elveszítjük, azt sosem kapjuk vissza. Kár, hogy a magyar nemzet nem az édesapám példáját követi. Kérdezem én, vásárolnátok autót Gyurcsány Ferenctől? Még egy játékautót sem? Akkor tűrhetjük, hogy ő legyen ennek a szent hazánknak a vezetője? Gyurcsány Ferenc, hallgass ide! Többé nem lehetsz hazánk ura! Én, mint Magyarország fia kitagadlak Téged. Gyurcsány takarodjon innen! Gyurcsány takarodj!

Nézzetek körül itt a téren. Biztos vagyok benne, hogy közületek sokan feláldoznák életüket a szabadságunkért. Biztos vagyok benne, hogy ha a hazánk védelemről lenne szó nem riadnátok vissza a börtöntől sem. Mert ez történt 56-ban. Mert 56-ban már nem féltek, hanem cselekedtek. Mert barátaim, mi vagyunk azok, akik már nem félünk, vagy ha félünk is, most már készen állunk cselekedni, mert annyira felbosszantottak már, hogy felébredt az alvó oroszlán. Az alvó esztergomi oroszlán. A tudás népe. Igen, a mai 56 hősei mi vagyunk.

Tudjátok, hogy 56-ban hányan estek el vagy sebesültek meg harc közben? Több mint 20 000-en. Hány embert ítéltek el államellenes bűncselekmények címén? 21 668-at. Tízezreket bocsátottak el állásaikból. Több mint 400-an lettek felakasztva. És végül majdnem 200 000 embernek kellett menekülni szeretett hazánkból, mint a drága jó édesapám. Hát Gyurcsány mondta, hogy ha nem tetszik, el lehet menni. Hát meneküljön ő hazánkból. Mert ha itten marad, én nem tudom ugyanazt ígérni neki, mint ő nekünk. Azt nem tudom ígérni neki, hogy ne féljen, nem fog fájni. Inkább takarodjon!

2002-ben egyik barátommal 70 000 szórólapot készítettünk. Ezen szórólapon írtam le a be nem tartott MSZP-s ígéreteket. (Mondanom se kell, elég hosszú volt.) Bárhova is mentem osztogattam őket. Egyik nap, kocsim felé sétálva is osztottam és éppen a Batthyányi téren, egy TV2 stáb felvett, ahogyan osztogattam. Sőt a stáb tagjai is kértek belőle. Jól kihúztam magamat az öltönyömben és büszkén minden egyes tagnak átnyújtottam egyet. Gondoltam, hátha van egy kis esély az objektív hírközlésre!

Mondanom sem kell, az arcomról jó közelről készítettek felvételt. Az Esti híradóban, miközben az én képemet mutatták, bejelentették, hogy szerte az országban Fidesz támogatók gyűlöletet keltő anyagot osztanak. Nem is vagyok Fideszes! Az állásomból nem rúgtak ki, mert az enyém a cég, de körülbelül a fele ügyfelemet veszítettem el 2 hónapon belül. Azóta küzdök, hogy visszanyerjem, amit 2002-ben vesztettem el. De láss csodát… itt vagyok, itt vagyunk! Sőt minden áldott estémet itt töltöm veletek, és biztos vagyok, hogy nem megyünk el innen. Ugye nem megyünk! Nem megyünk!

Most engedjétek meg, hogy felolvassak valamit, amit sokan már hallottatok. Ezt üzent nekünk Budaházy György körülbelül két héttel ezelőtt. Azért olvasom fel, mert szerintem legtöbbünk nem értette meg a lényegét.

Tehát Budaházy György üzenete:

(Nincsen legépelve)

Be kell valljak valamit. Szégyellem magamat. Szégyellem, hogy voltak olyan emberek a Szabadság téren akik puszta kezükkel megtámadták a szovjet emlékművet, illetve azt szégyellem, hogy ott voltam, de nem vettem részt ebben. Szégyellem, hogy féltem a karhatalmi választól, a börtöntől. Féltem, hogy ismét elveszítem az ügyfeleimet. Féltem, mert ha én nem vagyok, akkor ki tartja majd el négy gyermekemet. Ki fizeti majd helyettem a házunk havi törlesztését? Kocsink törlesztéseit. Elveszíthetem otthonomat. De a kakas csípje meg, ez már megtörtént! Nem pont erről van szó? Éppen veszítjük el otthonunkat. HAZÁNKAT. Már nincs mitől félni!

Budaházy György nem gondolkozott, hogy mi lesz ha… Ö kihasználta azt a szent pillanatot és ledöntötte a karhatalom szimbólumot. Nem azon törte a fejét, hogy mi lesz vele. Hanem cselekedett a hazája érdekében. Budaházy Györgyöt nem ismerem. De Budaházy György aki bujdos, mint egy szegény legény betyár, nem bűnöző, hanem a modern korunknak a legnagyobb hőse. Szégyellem, hogy csak 500-an voltunk a Markó utcában követelni amnesztiát a politikai foglyoknak. Nem hagyhatjuk őket börtönben rohadni, és nem hagyhatjuk, hogy hőseink kényszerüljenek menekülni. Képzeljétek el Budaházy három gyermekét. Szerinted vágynak apjuk ölelésére mielőtt fejüket lefektetik párnájukra? Vajon mit gondolnak apjukról? Apjukról, akit egy egész országnyi rendőr üldöz mint egy kutyát? Vajon mit gondolnak apjukról, amikor médiánk lehuligánozza, aljas bűnözőnek nevezi. Vajon mit gondolnak rólunk, amikor mi magyarok nem állunk ki mellette. Tömegesen ott kellene lennünk. Újra és újra meg kellene szervezni tüntetéseket a Szabadság téren a szovjet emlékműnél. Erőt kellene gyakorolni a Fideszre, hogy ők is karolják fel ezt az ügyet. Ki kell küzdeni amnesztiát a politikai foglyoknak! Amnesztiát!

Mit gondolhatnak rólunk a Budaházy gyermekei. Csak egyetlen egy bátor becsületes magyar van ezen a földön? Csak az apjuk az, aki mer magyarnak lenni? Legyen áldott Budaházy György és az egész családja. Isten áldás minden magyarra, aki fel mert lépni a szovjet emlékmű ellen. Tudom, hogy nem egyedül volt ott, de ő viszi el a balhét. Ezt nem engedhetjük. Most a Budaházy szétroncsolt családjához szólók. Legyetek büszkék rá. Legyetek nagyon is büszkék rá. Budaházy György maga az, ami hiányzik ebből az országból. Budaházy György maga az, ami hiányzik Gyurcsányból és bandájából. Budaházy György maga a becsület! Nem hagyjuk el. Nincsen egyedül. Nem hagyjuk, hogy hőseinket meggyalázzák. Nem hagyjuk!

Gyermekkoromban édesapám esti mese helyett Ősi Gyökér, Nap Fiai, és Szittyakürt folyóiratokból olvasott fel nekem. Emlékszem egy történetről, amikor a Rómaiak körbe zárták egy kis Hun csapatot. Jött az éj, és lesátoroztak, készültek a másnapi csatára. A kis Hun csapat vezére egyedül sétált át a tízszeres túlerőben lévő Római vezér tábortűzéhez. Kezét bele nyújtotta a tűzbe, és ez az úgymond barbár Hun, égő karral és tökéletes latin nyelvben, kijelentette, hogy igaz hogy a Rómaiak túlerőben vannak, de ők, a Hunok, fogják megnyerni a másnapi csatát! Lángoló karral visszasétált táborához. Másnap reggelre az összes Római eltűnt.

Vajon Gyurcsány Ferenc tűzbe tenné értünk a karját?

Vajon Budaházy György tűzbe tenné értünk a karját?

IGEN!! Ő már megtette. De az igazi kérdés az…, hogy vajon mi tűzbe tennénk a karunkat Budaházy Györgyért?

Mert barátaim, ha mi tűzbe tesszük karunkat Budaházy Györgyért, akkor tűzbe tesszük a karunkat a hazánkért és a becsületért.

Ugye nincsen egyedül? Ugye nem hagyjuk el! Ugye nem hagyjuk!

Ki ért egyet azzal, hogy nincsen helye a szabadság téren a szovjet emlékműnek?

Ki ért azzal egyet, hogy a szovjet emlékmű jelenléte erőszakot gerjeszt?

Ki ért azzal egyet, hogy le kell bontani?

Ki ért azzal egyet, hogy azok akik puszta kezükkel neki támadtak, hogy azok nem bűnözők, hanem hősök?

Ki ért azzal egyet, hogy alakítsunk egy Budaházy Baráti Kört, hogy megszervezetten kiállhassunk mellette?

Akkor kérem, hogy ne menjetek el innen anélkül, hogy a nevedet, telefonszámodat és ha van, az email címedet fel nem írod a Budaházy Baráti Kör jelentkezési lapra!

Botos Zoltán vagyok, és a magyarok Istenére esküszöm, hogy nem hagyom magára Budaházy Györgyöt!

———
jelentkezés: tisza@usadatanet.net címen

http://l88.hu/about804.html

Advertisements
Published in: on 2006 október 23, hétfő at 01:11  Hozzászólás  

The URI to TrackBack this entry is: https://ludasmatyi.wordpress.com/2006/10/23/botos-zoltan-kossuth-teri-beszede/trackback/

RSS feed for comments on this post.

Vélemény, hozzászólás?

Please log in using one of these methods to post your comment:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: