Debreceni találmány: a “zebrázás”.

Debrecen Online:
“(…) egy fiatalokból álló hetvenfős csoport a főutcán vonulni kezdett a Petőfi tér irányába, és sajátos forgalomlassítást alkalmazott. A gyalogjárdán elindulva időnként egy-egy zebrán folyamatos oda-vissza közlekedéssel akadályozta meg a kis tömeg rövidebb időre a gépjárművek forgalmát. Eközben időnként a Kossuth-nótát, a Nemzeti dalt és mást is énekeltek. A rendőrség egyébként már a tér elhagyása közben megjelent közelükben négy járművel, melyek időnként lezárták, elterelték a figyelemfelkeltő fiatalok miatt akadozó forgalmat. Alig egy óra múltán a főtérre visszaérkezve szétoszoltak, a másnapi újabb találkozásban megegyezve.”

Olvasónk beszámolója.

A debreceniek kedden este “zebráztak.”
Egy példátlanul zseniális ötlet született meg egy egyszerű magyar, debreceni fiatalember fejében. A szónokok minden este beszélnek a vidéki nagyvárosban és egyre kevesebb a tüntető. “A fiatalokat nem erre találták ki.” Ezért ez a zseni és néhány barátja kitalálták, hogy ha a rendőrség hazaküldi az útlezárási akcióból az embereket (mert megtették, arra hivatkozva, hogy azt előre be kell jelenteni), akkor egy jogilag kifogásolhatatlan módszer kell! A bejelentés után még 72 órát kell várni az útlezárás lehetőségére… az sok.

Ezért kitalálták, hogy össze kell szedni egy csomó embert és elindulni a belvárosba, és egy forgalmas útszakaszon, ott ahol ennek ellenére nincs rendőrlámpa (vidéki városban sok ilyen van), mint járókelők oda-vissza kell járni a zebrán! De persze mivel jó sokan vannak, ezért egy igen tömött sor alakul ki, amelyen autó nem tud átmenni, sem busz, sem villamos. Nem törvényellenes, mert nem az történik, hogy egy csomó ember, mint csoport, valahol eltorlaszolja önkényesen az utat. Hanem pusztán járó-kelők, akik tulajdonképpen nem is ismerik egymást, csak átmennek egy zebrán. Senki nem tilthatja meg, és nem szabhatja meg, hogy egy zebrán hányszor mehet át az ember!
Az sem lehet gond, hogy bár piros van, mégis átmennek… hiszen a sétálók elsőként zöldön mennek át, csak épp olyan hosszú a sor, hogy az autósnak meg kell várnia a végét… ami hát magyarul, sosem érkezik meg, hiszen körbe-körbe járnak.
Kedd este, 9 után az emberek elindultak rendezett sorokban a főtéri Himnuszt követően, és sokan spontán csatlakoztak.

Az első meglepetés az volt, hogy annak ellenére, hogy a mikrofonba senki nem mondta be ezt az akciót, a hangadó emberek erről nem is tudtak, érdekes módon, a zsaruk már ott voltak a főutcán! És ami még döbbenetesebb, hogy az előre megbeszélt zebrán ott állt egy rendőrautó!
Azért ebből fakadnak bizonyos következtetések! Azaz, hogy vagy zsaruk civilben, vagy valaki más ott volt az egyszerű debreceni fiatalok között is!
Hiszen egy ilyen nem ismertetett akciót honnan tudtak előre? És hogyhogy ilyen pontosan?

No, nem jelentett ez problémát a debreceni fiataloknak, hiszen a rendőrautót kikerülték, mint bárki, aki átmegy a zebrán, ha elé kerül egy autó… a rendőrautónak aztán el is kellett állnia a zebráról, hiszen szabálysértés rajta autóval megállni! Egyre több rendőrautó jelent meg, körbevették a zebrát… a forgalom leállt. A rendőrök tehetetlenek voltak. Néztek egymásra, CB-ztek, hogy most mit csináljanak. Az ég-világon semmit sem tudtak tenni. Semmilyen törvénysértés nem történt. Egyszerűen csak annyit történt, hogy nem fogyott el a zebrán átkelő emberek sora.

Az emberek, akik látták, mosolyogtak! A szituáció tényleg vicces volt. A rendőrök nagyon kemények voltak, nagyon mutogatták magukat, de pontosan tudták, hogy semmit sem tehetnek. Volt olyan járó-kelő, aki odakiáltott, hogy “Ügyesek vagytok, csak így tovább!”
Aztán a rendőrök kinyitották a zebránál álló autójuk hátsó ajtóját, és kivettek belőle gumibotokat. Ekkor az éneklés egy kicsit elhalkult. De aztán érthető volt, hogy ezt tehetetlenségükben teszik. Semmit sem tudtak tenni.
Egy tiszt-féleség ezek után odament a “zebrázókhoz” és próbálta nekik hangosan, nagyon határozottan mondani, hogy már 10 óra, és 10 óra után már nem szabad rendezvényt tartani! Ezt is kiáltotta: “Vége a rendezvénynek! Haza lehet menni.”
Ekkor odaszólt neki egy fiatalember, hogy “ez itt nem rendezvény…ezeket én nem is ismerem… mi csak átmegyünk a zebrán”. Tehát el kellett hallgatnia a tisztnek.
A zebrázás aztán folyatódott egy másik zebrán… 10 óra után egyébként abbamaradt az éneklés, hogy csendháborítással se lehessen megfogni a dolgot. Szép, csendes, barátságos, békés kis séta volt ez.
Közben kijött a tévé, újságírók, stb. A rendőrök álltak, bámultak, és közben állt a forgalom.

A nép is képes csinálni valamit? Ki hitte volna?!
Aztán visszavonultak a zebrázók a főtérre és megbeszélték, hogy ez egy tiszta és jó módszer. Semmilyen törvénysértés nincs benne, és a bürokrácia sem fogja kijátszani.
Mi debreceniek ajánljuk az ország minden városának ezt a debreceni módszert! Gyerünk “zebrázni”!

Kossuthter.com

Reklámok
Published in: on 2006 október 25, szerda at 19:42  Hozzászólás  

The URI to TrackBack this entry is: https://ludasmatyi.wordpress.com/2006/10/25/debreceni-talalmany-a-zebrazas/trackback/

RSS feed for comments on this post.

Vélemény, hozzászólás?

Please log in using one of these methods to post your comment:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: