Kik ezek???

kiez.jpg
Nézzük csak meg a “puskás” ember ruházatát és fegyverét…

Járny Tibor rendőrségi szóvivő szerint azt lehet tudni, hogy melyik egységet hol vetették be, és annak parancsnoka tudja, ki mit csinált az akció során.

(Szerintünk a “puskás illetőről” még a jó édesanyja sem tudja kicsoda, nemhogy a parancsnoka. Üdvözöljük a szóvivő urat… – szerk.)

kiez2.jpg
Nézzük csak meg a “viperás” ember ruházatát és felszerelését…

Gergényi Péter úgy nyilatkozott, hogy “az utcai egyenruhán kell, a bevetési ruhán nem kell” jelvény, majd azt állította, “mindig kell, kivéve a csapaterős gyakorlóruhát… gondolom”, és még a gravitációról is nyilatkozott: mint mondta, ezek a jelvények időnként “leesnek”.

(A “puskás” és a “viperás” miféle “csapaterős gyakorlóruhát” visel Gergényi “úr”?- szerk.)

A rendőrségi törvény nem tesz különbséget egyenruhák között, a jelvény viselete kötelező, és egy számot kell tartalmaznia – nyilatkozta az indexnek Hack Péter, aki 1990 és 2002 között volt SZDSZ-es képviselő, jelenleg az ELTE jogi kar büntetőjogi tanszékének tanára.
Mint mondta: a jelvény nélküli rendőri intézkedés szabálytalan.

“Az eljárási jogszabályok szintjén biztos, hogy semmilyen szabálysértésre nem került sor” – mondta a Járny Tibor, aki a konkrét esetekkel kapcsolatban nem kívánt nyilatkozni, mondván: az ügyészségi vizsgálat dolga a részletek feltárása.

budapest061023vipera1.jpg
(A derék rendőr urak itt épp magukat védik a “viperával” ami “szokványos önvédelmi eszköz” egy “tüntetés oszlatásánál”. Szabálysértés persze nem történt… – szerk.)

Gergényi: “Humánusak voltunk” – “Mi nem a kormányt védjük, hanem az állampolgárokat”

jobbinfo

Published in: on 2006 október 29, vasárnap at 23:59  Vélemény?  

2006.10.23-i rendőri túlkapásokból ismertetők

1.
2006. 10. 23-án este kerékpárral kinéztem a tüntetés színhelyére. A tömeget még reggel láttam, elkerültem. Néhány rendőrtől megkérdeztem, merre mehetek. Ők az esetek többségében mosolyogtak és az Astoria, illetve “a tank” felé irányítottak, két esetben átkutatták a kerékpártáskámat, amit az adott helyzetben természetesnek is tartottam. Mindvégig udvariasak voltak, én is “erőt, egészséget” kifejezéssel búcsúztam tőlük, miután megköszöntem útbaigazításukat. A Deák tér, ahol a tank volt, körül volt zárva. Ahogy a teret a mellékutcákon megkerültem, jutottam el a Városház utcába, ahol a Kossuth Lajos u. felőli végén már bele tudtam szagolni a könnygázfelhőbe, a földön gumilövedéket is találtam. 4-6 perce időzhetem ott, mikor a rendőrség belőtt a mellékutcába, belőve egy kisbusz hátsó szélvédőjét. A kisbuszt fényképeztem a Városház utcában, egyedül, háttal a Kossuth Lajos utcában álló rendőrségi kordonnak. Ekkor, a hátam mögé lopakodva? futva? minden figyelmeztetés nélkül először fejbe vertek, majd miközben ütlegeltek, rám ordítottak, hogy “Földre! Földre!”. Azonnal a földre hasaltam, kezemet a hátam mögé tettem. Ekkor könnygázzal az arcomba fújtak, miközben az arcomat rugdosták. Egy fogam pereme letörött, szám vérzett, feldagadt. Kidobálták táskámból a sapkám, kerékpároskesztyűm, gumipókjaim és kerékpáros szerszámjaim. A hátsó kereket nem tudom hogy bakanccsal vagy gumibottal, de tönkretették: két küllő elszakadt, a váltó elhajlott, a kerékben akkora nyolcas lett, hogy nem tudott akadálytalanul elfordulni. A rendőrök, miközben egyedül a földön feküdtem, elmentek, csak mikor gyanús lett, hogy csönd van körülöttem és már nem ütnek, néztem fel és vettem észre hogy egyedül vagyok újra. A rendőrök nem mondták, hogy ne menjek arra, sőt, útba igazítottak. Rengeteg rendőr mellett mentem el, békésen. Rámtámadtak figyelmeztetés nélkül, miközben egyedül voltam. Ütöttek, mikor nem jelentettem fenyegetést, földön feküdtem hátratett kézzel. Esélyt se adtak hogy elkérjem az igazolványuk számát. Rendbontásban, kiabálásban, dobálózásban nem vettem részt, rendőröket nem ingereltem.

2.
23-án a Kossuth tér Szalay utca felőli sarkánál voltam. 10 óra után néhány perccel az itt ácsorgó embereket a rendőrség felszólította, hogy a Szalay utca – Honvéd utca útvonalon távozzanak a Szent István körút irányába. A nézelődők ennek eleget is tettek, majd találkoztak az onnan – más útvonalon – korábban kiszorított demonstrálók csoportjával. Mintegy 2-300 ember elindult a Szent István körút felé. Ott a Nyugati felé vezető sávokat elfoglalva vonultunk tovább. A nyugatinál egy szakasz kommandós rendőr szegődött a nyomunkba, és tereltek minket tovább az Oktogon felé. Valaki hallotta, hogy az egyik rendőr a másiknak azt mondja, hogy “enyém a fehér pólós”. Ezután figyelmeztette a köztünk haladó fehér pólós, piros sapkás, kb. 100 kilós, szemlátomást jó erőben lévő fiatalembert, hogy vigyázzon, mert ezt hallotta. Kb 10:50-kor szemtanúja voltam, amint egy alkalmas pillanatban a kiszemelt fiatalembert a rendőrök hátulról elgáncsolták, majd a földön agyba-főbe verték, minden különösebb indok nélkül. A felháborodott tömegből néhányan körülvették a kommandósokat, akik a beavatkozástól tartva könnygázt használtak, többek közt egy másik fiatalemberrel szemben, akit fél méterről fújtak arcba. Ezután a társaságot tovább hajtották, nem tudom a megvert férfival mi lett.

3.
Október 23-án délelőtt tizenegy óra körül a Teréz körúton a Radisson Szállodával szemben, miközben az út egyik oldalán a maratonfutás zajlott, a Parlament környékéről elzavart 30-40 fő, jól öltözött polgár haladt nyugodtan. Rohamrendőrök követték őket, akik a csoporttal tartó harminc év körüli férfit felszólítás és bármilyen látható indok nélkül megtámadták és brutálisan bántalmazták. A szemtanúk szerint a férfi ismeretlen volt, az sem biztos, hogy a Kossuth tér felől jött. A férfit a rohamrendőrök először rálökték a korlátra, aki ekkor mindössze annyit tudott csak kiáltani, hogy “Mit csináltok?”, ezután a földre került, ahol négy karhatalmista agyba-főbe verte, fejét rugdosta és bottal ütötte, miközben öt társuk sorfalat állt körülöttük. Egy idősebb embert, aki szót emelt az ütlegelt érdekében és segítségére próbált sietni egyetlen ütéssel leütötték. A két tanút, akik számon kérték a rendőrökön az eljárásukat, oszlatással fenyegetve elzavarták, ők az út túloldalán, a maratonfutás mögött találtak menedéket. Onnan látták, ahogy a rendőrök, segítségnyújtás vagy mentő hívása nélkül az eszméletlen áldozatot egy rabomobilba tették és elvitték.

4.
Október 23-án este, miután a Corvin közben koncertet adott a Kárpátia együttes, dobosa és egy ismerőse egy Rákóczi úti sörözőbe tértek be. Éjjel tizenegy körül arra lettek figyelmesek, hogy az egyébként teljesen üres Rákóczi úton rendőrsorfal indult el a Keleti felé. Amikor a telt házas söröző elé értek a rendőrök, egy négy-öt fős csoport betört a helyiségbe. Már kifelé mentek, mikor egyikük észrevette rajtuk a Kárpátia feliratú pólót, mire az összes benti rendőr odament hozzájuk, és ütötték gumibottal, rúgták őket, ahol érték. A zenész ismerőse közben kérte a rendőröket, hogy ne bántsák, de azok tovább ütötték gumibottal és rugdosták, miközben némelyik közülük haragosan és kérdőn kiabálta gúnyosan, hogy “Kárpátia, Kárpátia”. Az egyik rendőr pedig azt üvöltötte, hogy “miattatok nem voltam otthon három hete, te köcsög”. Mikor a rendőrök észrevették, hogy akciójukat filmre veszik “Kamera, kamera” szavakkal sietősen elhagyták a területet. A zenész ismerőse nyolc napon túl gyógyuló sérüléseket szenvedett, fején szétnyílt a fejbőre, komoly zúzódásokat szenvedett, és begipszelt kezén, amivel védekezni próbált, eltörték a gipszet. A zenész kisebb zúzódásokkal megúszta, mivel védeni tudta a fejét.

5.
Az Erzsébet-hídon október 24-én hajnalban egy kanadai-magyar kettős állampolgár üzletembert bántalmaztak olyan súlyosan a rendőrök, hogy több napos kórházi ellátásra szorult. A sértett nem vett részt a tüntetésben. Az Erzsébet hídon a budai oldal felől sétált visszafelé és ment volna le a lépcsőn a Belgrád rakparti lakásába, amikor meglepetéssel észlelte, hogy hátulról, Buda felől jön több száz rohamrendőr a tüntetők felé a Ferenciek terére. A férfi állítása szerint egyedül állt a hídon a járdán és majdnem az összes rendőr elment mellette, amikor hirtelen megállt az egész sor és a rendőrök, akik ott álltak mellette, rákiabáltak és mielőtt bármit tudott volna tenni ütni kezdték. Amikor már három nyílt seb volt a fején, akkor a földön össze-vissza rúgták úgy, hogy eltört a bordája. Ezután a rendőrök megbilincselték a földön úgy, hogy az egyik rá ült a férfira, és olyan szorosan, hogy vérzett a karja. Ezután bevitték a Gyorskocsi utcába, ahol miután a rendőrségi orvos megvizsgálta, két rendőr kíséretében kórházba szállították, ahol ellátták sebeit.

6.
2006. október 23-án késő este nem jártak a tömegközlekedési eszközök, így gyalogosan tartottam hazafelé a Teréz körúton. Körülbelül 23 óra 30 perckor, az Aradi utca és a Szondi utca közötti szakaszon szóban elegyedtem egy székely fiatalemberrel. Polójának felirata a következő volt: “Székely vagyok, nem tápos!” A fiúval még csak néhány mondatot váltottam, amikor észevettük, hogy egy kb. húsztagú rendőrcsapat tart felénk. Nem értettem a helyzetet. Minden egy szempillantás alatt történt. Egy, a csapatból időközben kivált rendőr a felirat szövegét szemrehányó stílusban, kérdő hanglejtéssel elismételte, miután lábát a magasba lendítve szájbarúgta a szerencsétlen fiatalembert. Nekem sikerült elugranom. Székely nemzettársam a rúgás erejétől a földre zuhant, miután a bűnös rendőr csapatával együtt elégedetten a Nyugati pályaudvar irányába továbbmasírozott. Hangsúlyozom: a fiú senkit sem provokált, békésen beszélgettünk egy kapu előtt. Ha nem öt centire állok a fiatalembertől, el sem hiszem, hogy mindez megtörténhet. Megtörtént. Megfogalmazódott bennem a kérdés: mit ér az ember 2006-ban Magyarországon, ha magyar? Kérem kedves segítségüket abban, hogy a fenti esetet eljuttassák a megfelelő fórumokhoz. Szolgáltassék Igazság!!!

7.
Október 23. án részt vettem a Fidesz nagygyűlésén, majd az utána következő, eleinte békésnek tűnő tüntetésen. Éjszaka én is ott voltam a Ferenciek terénél ragadt tömeg között. Amikor megkezdődött az oszlatás, több más emberrel együtt a Dunapart felé menekültünk, a műveleti területet elhagytuk. Egy kis utcában egyedül gyalogoltam a Petőfi híd felé, amikor hátulról rohamrendőrök minden felszólitás nélkül rámtámadtak. 4-5 ember vert folyamatosan a földön gumibottal, majd az utánuk rohanó rendőrök a vesémet rugdosták. Közben folyamatosan kiabáltam, hogy nem csináltam semmit, a válasz az volt, hogy: kuss legyen. A fejemet nem tudtam felemelni, mert rögtön megrúgtak volna, majd hallottam a rendőrök mögött érkező ember hangját, ő valószínűleg rendőrtiszt lehetett, azt mondta, hogy: “ha nem csinált semmit, hagyjátok…” Ezek után az akkor már a hátamon térdelő rendőrök otthagytak, kérdésük nem volt, igazoltatás nem történt, kb. fél liter vérben tocsogott a fejem, de ők segítségnyújtás nélkül ott hagytak. Az utcában fotoriporterek is voltak, akik a vérben úszó fejemről több felvételt is készitettek, sajnos nem tudom, melyik médiától voltak, de valószínűleg elő lehet keríteni őket, az esetre biztosan emlékeznek, mert rajtam kívül ott senki sem volt már akkor, és ők hívtak mentőt hozzám. A kórházba szállítottak, ahol összevarták a fejemet, és a sérüléseimről zárójelentés készült, amikor a kórházat elhagytam. Itt kijelentem, hogy én semmiféle erőszakos cselekményben részt nem vettem, követ, egyéb hasonló tárgyat még csak a kezembe sem vettem, a rendőröket nem provokáltam, csupáncsak békésen vettem részt a demonstrációban, valamint az említett cselekmény műveleti területen kívül történt velem, felszólítás nélkül. Tanúim az illető fotoriporterek lehetnek erre. Mivel úgy érzem, hogy az események velem szemben teljesen jogtalanok voltak, panaszommal bátran fordulhatok bármilyen szervhez, az én lelkiismeretem tiszta, és mint hangsúlyoztam, nem hogy nem tartóztattak le, de még csak nem is igazoltattak, csupáncsak szórakozásból szétverték a fejemet, majd továbbálltak. Én úgy érzem, hogy ma ezt egy jogállamban semmi esetben nem tehetik meg, és ezen esetet joga van a közvéleménynek is megtudni.

8.
A Fidesz megemlékezésén vettem részt az Astorián. A rendezvény végeztével a Deák tér irányába indultunk. A Károly körút közepén járhattunk, amikor a Deák tér felől füstöt láttunk felszállni, ettől az emberek kicsit elbizonytalanodtak, de azért folytatták útjukat, sokan nem sejtették honnan származik ez a füst, melyet sűrű pukkanások kísértek. A tömeg békés volt, álmunkban sem gondoltunk arra, hogy hamarosan minden csatatérré fog változni. Egyszercsak az előttem állók hirtelen irányt változtatva rohanni kezdtek a házfalak felé. Szemben velem vágtató lovasrendőrök tűntek fel, hihetetlen iramban közeledve. Én is igyekeztem a falhoz menekülni, de ott már sokan szorongtak, így csak reméltem, hogy nem taposnak agyon abban a szent pillanatban. Elrobogtak mellettünk, utánuk néztem, lassítás nélkül rohantak bele az Astoria felé veszettül menekülő tömegbe. Szinte egy másodperccel később, ahogy a fal mellett igyekeztünk visszafelé, a Dohány utca felé (ez tűnt a legjobb menedéknek), gyalogos rendőrök sora jelent meg mellettünk, kezükben könnygázspray. Nem hagytak időt felocsúdni, már fújtak is. Az idős, szívbeteg, 45 kilós apámnak két lépésről fújta az arcába a gázt a rohamrendőr! Nekik háttal fordulva arcunkat fedezve próbáltunk a fal mellett menekülni. Ekkor jelentek meg a vízágyúk, melyek zöld festékkel lőttek minket…

9.
Az alábbiakban szeretnék Önöknek beszámolni az okt. 23.-i Fidesz nagygyűlés után velem és feleségemmel megtörténtekről. Ezek egyértelműen cáfolják a kormányzati állításokat, mely szerint a demonstrálók támadták volna a rendőröket, és bizonyítja azt, hogy előre eltervezett rendőri provokáció, bosszú volt, azzal a célzattal, hogy a nemzeti érzületű embereket megfélemlítsék, megverjék. Az események az alábbiak voltak: Miután a Fidesz rendezvény véget ért, 6 óra körül jómagunk is a tömeggel együtt a Deák tér felé indultunk, amikor a Filmmúzeum után kb. 50 méterre vaskordon zárta el az utunkat. A kordon után kb. 100 méterre zárt vonalban felsorakozott rohamrendőrség és vízágyúk voltak. (Tehát nem igaz az az állítás, hogy a Deák téri demonstrálók a Fidesz rendezvény résztvevői közé keveredtek, ezt a rendőrsorfal és kordon miatt nem is tehették volna meg.) Mielőtt a tömeg a kordont elérte volna a Károly körúton a szemben lévő ház tetejéről mesterlövészek kb. 10 lövést adtak le gumilövedékkel a tömegre, ami következtében többen megsérültek. Ezt azonnal követően a rendőrsorfalból 50-100 könnygáz gránátot, fej és lábmagasságban lőttek folyamatosan az emberek közé (még a távolabb 100-200 méterre lévők közé is). Az egyik gránát feleségem lábát súrolva esett le, amit sikerült azonnal széttaposni. A felvonulók meg sem közelítették a rendőr sorfalat, a felé semmit el nem dobtak, tehát egyértelmű volt, hogy a békés elvonulást, demonstrációt megakadályozandón arra kaptak utasítást, hogy a Fidesz rendezvényről távozó tömeget megakasszák és provokálják. A járdán kb. 10 méterre megközelítettem a rendőröket, és szóltam, hogy engedjenek utunkra. Erre csak artikulálatlan üvöltés és gumibottal fenyegető hadonászás volt a válasz. Ezt követően feleségemmel a Rákóczi úton a Körút felé próbáltuk meg elhagyni a helyszínt. Azonban néhány száz méter megtétele után láttuk, hogy kb. az Emke magasságában is rendőr sorfal van, akik szintén könnygáz gránátokat lőttek ki, egészen a Rókus kórház utánig. Miután beláttuk, hogy erre sem juthatunk tovább, visszafordultunk, és megvárva, amíg a rendezvénynek a Kossuth Lajos utcát elzáró és a továbbhaladást akadályozó berendezéseit lebontják, este 9 óra körül sikerült eljutni a Ferenciek teréig, ahol akkor még csak a mellékutcákban voltak láthatóak rendőrök…

11.
Épp arra jártam kocsival és magam vittem be kórházba egy huszonéves srácot, akinek a feje tetejét meglékelte egy rendőr, olyan kontrasztos volt a lyuk körvonala, hogy azt vélhetően inkább vipera okozhatta mintsem gumibot! A srácot a Baross utca-József körút sarkán találtam guggolva, félig észnél, mivel már 30-40 perce ott várt mentőre… ami nem jött hívásra sem, miközben rendőr magától is termett bárhol! Az ütlegelést nem láttam, csak a sérültet és a sebet.

12.
A 2006. október 23-i Fidesz által rendezett megemlékezésen vettem részt. A Deák téren, az Evangélikus templom mellett találtam helyet. A megemlékezés és a beszédek még javában zajlottak a fülsiketítő helikopterek zajában, amikor már az első könnygáz gránátok felrobbantak mellettünk. Mire a beszédeknek vége volt, már a kivetítőt nem láttam a könnygáz hatására, csak sejtettem, hogy merre sodor a tömeg. Amikor aztán véget ért az ünnepség, a Himnusz és a Székely Himnusz alatt sem pihentek a gránátok, addigra már semmi mást nem kerestem, csak hogy hogyan tudnék hazajutni, ezért próbáltam az Erzsébet-híd felé tájolódni, hiszen Budán lakom. Ám fel sem ocsúdhattunk, amikor a könnygáztól ködös légkörben lódobogás zaja tört elő, velem szemben vágtatott egy egész hadseregnyi lovas és ha egy fiatalember tanár nem húz el onnan, lehet, hogy most nem írnám ezeket a sorokat Önöknek. Végül is a Körútra sodort a tömeg, más irányban nem tudtam araszolgatni, és mire közelebb értünk az Astoriához, két könnygáz sortüzet kellett átvészelni, hol kapualjban, hol a tömegben botorkálva-futva. Akkor azonban kiderült, hogy az Astoriánál lezárták a Kossuth Lajos utcát, arra nem tudtunk menni, vissza a Deák térhez szintén nem lehetett, tehát maradt a túlélés könnygázgránát robbanások és vágtató lovak között. Ahogy így utólag is saccolom, úgy két órán keresztül nem tudtunk semerre sem menni. Szép példáját tapasztaltam az összefogásnak. Ki-ki tehetségéhez mérten segített elestünkből föltápászkodni, vaksin botorkálókat a vágtató lovak elől elhúzni. Végre nagy nehezen el lehetett szivárogni az Erzsébet-híd felé és sikerült hazaérni. Horzsolásokkal, kék foltokkal, véraláfutásokkal, lehet, erre azt mondanák, 8 napon belül gyógyul.

Nemzeti Jogvédő Alapítvány

Published in: on 2006 október 29, vasárnap at 23:48  Vélemény?  

ABOSZ feljelentése a tömegoszlatás miatt

ABOSZ feljelentése ismeretlen tettes ellen – a 2006. október 23-i tömegoszlatás- foglalkozás körében elkövetett veszélyeztetés miatt

Dr. Kovács Tamás legfőbb ügyész úr
Magyar Köztársaság Legfőbb Ügyészsége

1055 Budapest, Markó u. 16.

Tárgy: feljelentés ismeretlen tettes ellen – a tömegoszlatások folyamán – nagy valószínűséggel tömegesen megvalósult, foglalkozás körében elkövetett veszélyeztetés, illetve/valamint az egészségügyi ellátáshoz fűződő állampolgári alapjogok durva sérelme miatt

Tisztelt Legfőbb Ügyész Úr!

A Rendőrség helyett azért fordulok feljelentésemmel közvetlenül a Legfőbb Ügyészséghez, azon belül Önhöz, mert véleményem szerint a lehetséges tettesi körben akár közjogi tisztség betöltésén alapuló mentességet élvező személy felelőssége is szóba jöhet, és a büntetőeljárásról szóló törvény szerint ilyen esetekben kizárólag az ügyészség végzi a nyomozást, illetve ezen belül közvádas bűncselekmény vagy szabálysértés miatt a legfőbb ügyész indítványozza a mentelmi jog felfüggesztését.

Semmilyen rendőri túlkapás nem maradhat szó nélkül. Fontos ugyan az ügyek gyors elintézése, de ez nem mehet a törvényesség rovására – mondta Ön parlamenti bizottsági meghallgatásán, amikor a többi közt az utóbbi hetek zavargásairól kérdezték a képviselők.

Beadványomat a nemzeti ünnep délelőttjén a Kossuth téri emlékhelyhez igyekezve, majd a Falk Miksa utca és a Markó utca sarkánál való feltartóztatásom után a helyszínen és a környéken, a rendőri intézkedések indoklása, illetve az utcán lévőknek a Szent István körútig való indokolatlan kiszorítása kapcsán szerzett közvetlen tapasztalatom alapján, majd délután a média képi híradásaiból a rendőri tömegoszlatás módjáról tájékozódva terjesztem elő.

Fentiek alapján az a szilárd meggyőződésem alakult ki, hogy Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium, illetve az irányítása alá tartozó Rendőrség döntéshozatali rendszerében olyan döntések születhettek, amelyek kimeríthetik a foglalkozás körében elkövetett veszélyeztetés fogalmát.

A Büntető Törvénykönyv szerint erről van szó, ha valaki foglalkozása szabályainak megszegésével mások egészségét gondatlanságból közvetlen veszélynek teszi ki.

Meggyőződésem, hogy a könnygázhasználat demokráciában, bárki ellen korlátlanul nem alkalmazható.

Október 23.-án Budapesten a legkülönbözőbb irányultságú elektronikus média képsorai alapján bárki által jól érzékelhetően sérültek az állampolgárok számára Alkotmányunkban biztosított alapjogok, a rendőrségi törvényben előírt előírások, ennek kapcsán a rendőrség súlyosan veszélyeztette az állampolgárok egészségét, ennek során nagy valószínűséggel tömegesen megvalósult a foglalkozás körében elkövetett veszélyeztetés. Emellett az érintettek és a mentőszolgálat megfelelő tájékoztatásának hiányában sérült a vegyi tömegoszlató anyagoknak kitett állampolgároknak a megfelelő egészségügyi ellátáshoz való joga is.

A különböző hírek és a közterületeken, illetve a világhálón keresztül megszerezhető, de hivatalosan a rendőri szervek által nyilvánosságra még nem hozott adatok alapján a rendőrség az elmúlt hetekben tömegoszlatásra minden valószínűség szerint legalább kétféle, CS illetve CN jelű könnygázt használt.

Az CS egy igen irritáló anyag, amely erős könnyezés mellett súlyos köhögést vált ki, valamint megemeli a vérnyomást és a pulzust. Használata kétségkívül igen veszélyes olyan emberekre, akik asztmában, epilepsziában, illetve hasonló tüdő- vagy légúti betegségekben szenvednek.

Az Orvosi Hetilap 141. évfolyam 28. száma szerint súlyos mellékhatások, olyan esetekben fordulnak elő, amikor például a krízishelyzet hevében a rendőrök túl sokat használnak belőle, vagy pl. a könnygáznak kitettek nem távoznak a helyszínről és nem semlegesíti a könnygáz hatását a friss levegő. A szaklap szerint még nem történtek követéses vizsgálatok az emberekben kialakuló későbbi hatásokról, ezért ezeket szükséges elvégezni. A leginkább érintett csoportok valószínűleg a krónikus légúti betegek, asztmások, szívbetegek.

A CN jelű könnygáz is hasonló hatásmechanizmusú, de a másiknál is sokkal irritálóbb, és adott esetben tartós következményeket is okozó, az előzőnél sokkal veszélyesebb anyag.

Az alább közölt adatokat a CN könnygáz kémiai biztonsági kártyája alapján állítottam össze.

Hatására belégzéskor a következő azonnali veszélyek, tünetek lépnek fel: égő érzés, köhögés, torokfájás, hányinger, légszomj.

Elsősegélyként friss levegőre, nyugalomra, fél-ülő helyzet biztosítására, ha indokolt, mesterséges lélegeztetésre van szükség. Orvosi ellátást kell igénybe venni.

Szembe kerülve hatásai: vörösség, fájdalom, homályos látás, maradandó. A látás részleges elvesztése.

Már rövid idejű behatás lehetséges következményei is a könnyeztetésen kívül, hogy az anyag súlyosan irritálja/izgatja a szemet, és irritálja/izgatja a bőrt és a légzőrendszert is. A gőz vagy aerosol belégzése tüdővizenyőt okozhat. A tünetek késleltetve jelentkezhetnek. Orvosi megfigyelés indokolt.

A tüdő-vizenyő tünetei gyakran csak néhány órával később jelentkeznek és a fizikai megterhelés (ez mind a rendőröknél, mind a demonstrálók egy részénél fennállhat) fokozza súlyosságukat. Ezért fontos a nyugalomba helyezés és az orvosi megfigyelés.

Nincs adat arról, hogy a rendőrség használta-e a legtöbb nyugati országban tiltott CR jelű, az előzőeknél is veszélyesebb, köhögést, kapkodó légzést, ideiglenes vakságot és ezek együttes hatása miatt erős pánikot okozó, a borshoz hasonló szagú könnygázt, amely a legtöbb esetben teljesen cselekvésképtelenné teszi az anyagnak kitett embert, és amelyből zárt térben alkalmazva rövid idő alatt halálos dózist lehet belélegezni.

Köztudott, hogy könnygázgránát ablakon keresztül zárt térbe is bejutott, nem ismert azonban, hogy ezután az adott helyen, helyeken milyen egészségügyi intézkedés történt, vagy történt-e egyáltalán.

Ismert az is, hogy a belvárosi mellékutcákban az átszellőzés az igen szeles napoktól eltekintve nem megfelelő, és a nagy mennyiségben használt könnygáz még az eseményeket követő napon is jól érezhető volt. Erre tekintettel vizsgálandó lett volna az Orvosi Hetilap idézett számában írt súlyos mellékhatások veszélye, előfordulása.

A nem halálos vegyi hatóanyagoknak, mint a könnygázoknak a használata sok kritikát váltott és vált ki ma is, ezért sok országban nem, vagy csak igen szélsőséges cselekmények elhárítása érdekében vetik be. Megjegyzésre érdemes, hogy az ENSZ vegyi fegyverek korlátozását kitűző egyezménye szerint katonai hadviselésben mindenféle vegyi anyag használata tiltott, beleértve a nem halálos vegyi anyagokat is.

Nagy kérdés, hogy a rendvédelmi szervek működése folyamán normális-e egy demokráciában, hogy fel nem fegyverzett állampolgárok ellen bevessenek a hadviselésben tiltott eszközöket azért, mert be nem jelentett tüntetésen vesznek részt, vagy azon részt sem véve, esetleg csak azokkal egy közterületi környezetben tartózkodnak.

Többen csak azért tiltakoztak, mert egyik legnagyobb nemzeti ünnepükön, a legfontosabb helyszínen való ünneplésükben éppen a rendőrség, igen erősen vitatható jogosultság és indokok alapján megakadályozta őket.

Nem volt és nem is lehetett az Alkotmányban meghatározott rendkívüli állapot, szükségállapot vagy veszélyhelyzet, amelynek alapján az alapvető jogok így a szabad mozgás jogának gyakorlása – akkor is garanciák és kivételek mellett – felfüggeszthető vagy korlátozható lett volna. Nem volt elrendelve, és nem lehetett a honvédelemről szóló törvényben meghatározott kijárási tilalom, amelynek alapján jogszerűen korlátozni lehetett volna a lakosság utcán vagy más nyilvános helyen való tartózkodását.

A rendőrség jellemzően nem választotta el, nem emelte ki a rendbontókat a békésen ünnepelni kívánóktól, ellenkezőleg az ő számukra, és más, pusztán az utcán közlekedők számára is jogszerűen indokolhatatlanul, egész nap lehetetlenné tette a például a Kossuth tér és környezete megközelítését. Az elzárt területekre csak az ott lakásukat iratokkal dokumentálni képes embereket engedték be.

A rendőrség többségében és teljes körűen, jellemzően nem tartotta be tömegoszlatás vagy kiszorítás előtti előzetes felszólításra vonatkozó előírásokat, nem közölte, hogy a helyszínt az ott lévők milyen irányban hagyják el, sőt nem is biztosított mindig megfelelő menekülési útvonalat, és válogatás nélkül egyformán kezelt minden, az útjában lévő embert.

Az utcán lévők elmondása szerint a rendőrség több alkalommal a már menekülő emberek közé és után is könnygázt lőtt.

Az Országos Mentőszolgálat kommunikációs vezetője, Győrfi Pál ígérete ellenére nem adott számomra határozott választ arról, hogy a rendőrségtől az előzetes egyeztetéseken megkapták-e azokat az adatokat, hogy az esetlegesen bevetetendő vegyi tömegoszlató fegyverek (a könnygázok és a paprikagáz) közül mit és hol fognak bevetni. Erre szükség lenne abból a célból, hogy az alkalmazásuk következtében ellátandó személyek megfelelő orvosi kezelést kaphassanak.

Nem helyes, ha a mentők alapvetően pusztán az észlelt tünetek alapján járnak el, a pillanatnyi tüneteken túl mindenképpen fontos a hatóanyagok ismerete, mert attól függően esetleg keletkezhetnek későbbi tünetek és más következmények is, amelyek megelőzéséhez az orvosnak tudnia kell, hogy a használt vegyi anyagok alapján mire számíthat. Ilyen adatok ismeretére a betegnek (akár tüntető, akár rendőr) is szüksége van. Meg kell jegyezni, hogy a bevetéseken hosszú ideje részt vett fővárosi rendőrök nagy részének szeme jellegzetesen bevörösödött volt, ami a rájuk is ható könnygáz következménye is lehetett.

Vizsgálandó tehát a veszélyeztetés és egészségügyi ellátáshoz való jog érvényesülésének szempontjából a Rendőrség és a Mentőszolgálat együttműködésének mélysége is.

Külön járulékos veszélyt okozott, hogy a nem megfelelően kiképzett, vagy rosszabb esetben szándékosan jogsértően irányított rendőrök nem a talajjal párhuzamosan, laposan céloztak, hanem fejmagasságban vagy távolról, nagy ívben, több alkalommal járműre szerelt, a katyusa sorozatvetőkhöz hasonló kialakítású eszközzel, felülről a tömeg közé lőtték a nem jelentéktelen súlyú, így egyéb súlyos sérülést is okozni képes gránátokat.

A rendőrség túlzott mértékű és módszerű tömegoszlató eljárása következtében törvényben meghatározott veszélyeztető állapot állt fenn, olyan helyzet, amelyben az azonnali intézkedés hiánya a beteg életét vagy egészségét közvetlenül fenyegető helyzetet eredményezhet.

Röviden: a tömegoszlatások folyamán, nagy valószínűséggel tömegesen megvalósult, foglalkozás körében elkövetett veszélyeztetés, és emellett sérült a vegyi tömegoszlató anyagoknak kitett állampolgároknak a megfelelő egészségügyi ellátáshoz való joga.

Ezt erősítette az a körülmény is, hogy az állampolgárok – közvetlenül is megtapasztalva azt, hogy a rendőrség válogatás nélkül, kollektív bűnös jelleggel, egyformán kezeli az utcán útjában lévőket – a rendőri behatásra utaló sérüléseikkel, tüneteikkel, az esetleges későbbi következményektől tartva, sok esetben nem mertek orvosi ellátást igénybe venni.

Budapest, 2006. október 25.

Tisztelettel:

Pós Péter elnök
Asztmás és Allergiás Betegek Országos Szövetsége (ABOSZ)

Nemzeto Jogvédő Alapítvány

Published in: on 2006 október 29, vasárnap at 23:12  Vélemény?  

Videók

Rendőrhuligáni brutalitás a Váci utcában, miután minden csendes és néptelen már, csak a rendőrhuligánok randalíroznak

Egy székely ember a tűzvonalból (arcon lőtték)

Published in: on 2006 október 29, vasárnap at 23:07  Vélemény?  

A rendőrfőkapitány felülírta a törvényt

A törvényeket felülíró országos rendőrfőkapitányi utasítás volt az október 23-ai rendőrattak jogalapja – írja a Magyar Hírlap.
A jogalkotásról szóló 1987. évi XI. törvény külön rendelkezik a jogszabályokról, köztük a törvényekről és külön az állami irányítás egyéb jogi eszközeiről, köztük az utasításról. Utóbbit miniszter vagy országos hatáskörű szervezet vezetője – ez az országos rendőrfőkapitány – adhatja ki, de csak a közvetlen irányítása alá tartozó szervek tevékenységét szabályozhatja. Azaz a műveleti terület esetében meghatározhatja a rendőröknek, hogy milyen körülmények között alkalmazhatják, ám arról nem rendelkezhet az ORFK vezetője, hogy az utasításában leírt eljárással állampolgárok törvényben biztosított jogait – jelen esetben a gyülekezés jogát – korlátozza. A rendőrök azonosító jelvénye esetén is kérdéses – különösen egy idevágó alkotmánybírósági határozat (lásd alább) fényében -, hogy az országos rendőrfőkapitány felülírhatja-e a törvény általános szabályát, miszerint a rendőrt az egyenruhája mellett a jelvény vagy a szolgálati igazolvány igazolja.

Az azonosítás különbségei

A hivatásos rendőrök öltözetéről egy új belső utasítás (12/2006) rendelkezik, Bene László országos főkapitány látta el kézjegyével, és szeptember vége óta van hatályban. Lapunk úgy tudja, a rendelkezés belső használatra készült. A szolgálati öltözetnél minden esetben köteles az azonosító jelvényét viselni a rendőr. Az utasítás a csapatfeladatok során viselt gyakorlóöltözet minden válfajánál felsorolja az öltözet tartozékai között az azonosító jelvény hordását. A megjegyzés rovatban azonban az szerepel: gyakorlóöltözet esetén a szolgálati azonosító jelvény viselése a szolgálati elöljáró döntése értelmében – az adott szolgálati feladat időtartamára – nem kötelező.

A jelvény, illetve azonosítószám használatáról Magyar György ügyvéd azt mondta lapunknak: elfogadhatatlan, ha nem lehet azonosítani az intézkedő rendőrt, noha erről alkotmánybírósági döntés is van. “Az állampolgárokra nem vonatkoznak a rendőrfőkapitányi utasítások, de mivel rájuk hatnak ki, kifogást terjeszthetnek elő, és akkor kiderülhet, hogy szakszerűtlen vagy jogellenes volt-e az eljárás” – jelentette ki az ügyvéd. Hozzátette, a rendőrök érdeke is az azonosítás, mert akkor kiderülhet, kik voltak azok, akik túllépték hatáskörüket, az emberek pedig nem általánosítanák, ami javíthatná a közbizalmat is.

Műveletek belső használatra

Egy 1998-ban keltezett országos rendőrfőkapitányi utasítás rendelkezik a rendőri műveletekről, műveleti körzetekről, ezek zárásának lehetőségeiről. Az utasítás belső használatra készült, aláírója Forgács László egykori főkapitány.

Információink szerint a dokumentum részleteit csak magasabb beosztású vezetők ismerik. A szöveg szerint a rendőri műveletek “a szolgálati ágak egységes terv alapján megvalósított tevékenységének összessége”, amelyek bűnmegelőzési, bűnüldözési, államigazgatási és rendészeti körökhöz tartozó feladatok megoldására irányulnak. A művelet mérete helyi, területi és országos lehet. A rendőrök a műveleteket legkevesebb három pontban körbehatárolt műveleti körzetben hajtják végre. Ezek zárására lehet szükség meghatározott objektumok, személyek megóvásához vagy a közrend fenntartásának érdekében. Például, hogy távol tartsák az illetéktelen vagy veszélyt jelentő személyeket, járműveket, megakadályozzák a keresett személyek eltávozását, kitörését a lezárt területről. A kijelölt terület lezárásához szükséges erők megállapításakor figyelembe kell venni a rendezvényen a tömeg nagyságát, összetételét, hangulatát, szándékait, a tömegközlekedés helyzetét és az időjárást is. A Magosz traktoros tüntetőit is arra hivatkozva tiltották ki a Kossuth térről, hogy az műveleti terület.

Nem lehet kiterjesztően értelmezni a műveleti terület fogalmát, mert ilyen zónát akkor alakíthat ki a rendőrség, ha – mint október 23-án is – államfők és királyok biztonsága megköveteli. Ám ez csak az adott időszakra érvényes, nem lehet tovább fenntartani – közölte Magyar György ügyvéd hozzátéve: a jogszabályok nem ismerik a műveleti terület kifejezést, csak belső használatban érvényesek.

“Hogy lehetne már az alkotmányos jogokat korlátozni rendőrkapitányi utasításra?!” – válaszolta a műveleti területté nyilvánítás kapcsán feltett álnaiv kérdésünkre Lövétei István alkotmányjogász. Ezenkívül a rendőrfőkapitányi utasítás nem lehet ellentétes a rendőrségi törvényben írottakkal, mindig alárendelődik a jogszabályoknak. Lövétei szerint a gyülekezési törvény tele van lyukakkal, ezért most, amikor a gyakorlatban kellene alkalmazni, sok problémát okoz. A lyukakat a rendőrség olyan módszerekkel igyekszik lefedni, amelyek nem felelnek meg a magyar jogrendszernek, valamint nem adekvát válaszok a probléma megoldására. A jogász szerint a gyülekezési törvény sok olyan kérdéssel nem is foglalkozik, amelyekkel pedig kellene: meddig lehet gyülekezni, milyen higiénés és biztonsági körülményeket kell teremteni.

MH

Published in: on 2006 október 29, vasárnap at 23:03  Vélemény?  

Tiltakozás a védteleneket ért rendőri agresszió ellen

2006. október 23-án Budapesten, a pesti oldal történelmi negyedében, az utcán, saját elmondása és tanúk szerint álarcos rohamrendőrök összeverték Vértesaljai László jezsuita szerzetest.

A Vatikáni Rádióból és a televíziókból ismert derűs, mosolygós szerzetest, akinek papi öltözetét a rendőrök felismerték, földre zuhanása után tovább ütötték.
A veséit és a gyomrát rúgták.
Összetaposták a kezében tartott magyar zászlót.
Akkor és ott a rendőrök még sok ártatlan embert vertek össze, sebesítettek
meg gumilövedékekkel, és számos békésen ünneplő polgárt kínoztak meg gázzal.
Amit akkor és ott a karhatalom művelt, semmivel nem magyarázható, nem védhető, és történelmünk szomorú emléke marad.

Megrendülve tiltakozunk a védtelen embereket ért agresszió ellen!
Budapest, 2006. október 25-én

Hidvégi Máté biokémikus, c. egyetemi tanár
Farkas Olivér költő, kiadóvezető
Csordás Eörs rektor
Tringer László orvos, egyetemi tanár
Czakó Gábor író
Dávid Katalin, Széchenyi-díjas művészettörténész
Spányi Antal püspök
Miklós Eszter tanár
Szörényi László irodalomtörténész, egyetemi tanár
Keller Péter mérnök
Berniczei-Roykó Ádám orvos
Szalay Ákos építőmérnök
Karátson Gábor, Kossuth-díjas festő és író
Stirling János művelődéstörténész, tanszékvezető egyetemi tanár
Gyorgyovich Miklós publicista
Csókay András, Prima Primissima-díjas idegsebész
Vigyázó Gab riella irodavezető
Porvan Irén Scholastica bírósági jegyző
Csüllög István ügyvéd
Nagyné Apor Erzsébet középiskolai tanár
Kellermayer Miklós orvos, egyetemi tanár
Pruzsinszky József mérnök
Somodi Zoltán orvos
Rádonyi Dénes közgazdász
Levente Péter előadóművész, tanító
Gyürki László teológus
Mayer Klára gyógyszerész
Vasbányai Ferenc József középiskolai tanár
Vojcek László orvos
Borda Lajos antikvárius
Barabás Judit mérnök
Domonkos Máté zenetanár, szerkesztő
Csáji Attila képzőművész
Naszlady Attila orvos, c. egyetemi tanár
Filvig Géza jogász
Kodolányi János néprajzkutató, az MTA doktora
Egyed István ügyvéd
Sarbak Gábor irodalomtörténész
Richter Gézáné titkárnő
Bálint Géza reumatológus, az orvostudomány doktora
Deme Tamás tanár
Esztergár Pál villamosmérnök, gépészmérnök
Falkay György gyógyszerész, tanszékvezető egyetemi tanár
Kerpel-Fronius Sán dor orvos, egyetemi tanár
Barta György villamosmérnök
Esterházy György könyvkiadó
Zlinszky János jogász, egyetemi tanár
Benyik György teológus
Polyák Endre közgazdász

http://jobbinfo.tvn.hu/news.php?readmore=413

Published in: on 2006 október 29, vasárnap at 21:58  Vélemény?  

Beszámoló

Személyes élményeim, véleményem (Okt.23.)

Sokakkal ellentétben engem nem az Astoriánál értek először az események. A Corvin-tól békésen vonultunk az Astorián, majd a Deákon keresztül a Kossuth térre (mert ugye a “szabadság fővárosában” az ember oda megy, ahova szeretne…)

De még mielŐtt a Deák teret elértük volna, rendőrök sorfala állta el az utunkat. Minden indok nélkül persze, mert senki nem rongált és senki nem dobált. Ahogy utólag a képeket nézem, rá kell jönnöm, hogy ez így mégsem egészen igaz, mert jópár rendőr igenis dobálózott.

Itt a több ezres tömeget lassan elkezdték visszaszorítani könnygázgránátokkal és vízágyúval. Barátaimmal elöl álltunk a sorfaltól pár méterre, mikor egyik barátom közelebb ment, először trágár szavakkal kezték “felszólítani”, hogy menjen hátrébb (miért is kéne elmennie onnan? mit tett? semmit!) emlegették családtagjait is majd hirtelen feléfújtak gázsprayvel. Azt a kérdést még mindig sehol nem tették fel, hogy miért kezdték el a rendőrök “oszlatni” (vagy inkább terelni) a népet!

Semmi okuk nem volt rá, még a provokációkat [hangos jelszavak – a szerk.] is leállította a tömeg jóideig. Később ezt a békés tömeget nevezik kocsikat borogató agresszív tüntetőknek, akiket a békés tömegbe beletereltek. Tévedés, mindkét tömeg békés volt. És itt is voltak idősek és gyerekek is, ott voltak a szüleim is, de sok 60-70 éves öltönyös urat is lehetett látni, akik ünnepelni jöttek! Én ez után elhagytam a helyszínt, de ami ez után történt, az csak JOGOS ÖNVÉDELEM VOLT, mert a rendőrök kezdték az egészet!

Ez után átmentünk a Fidesz megemlékezésre meghallgatni Orbán beszédét. A Blaha és az Astoria között álltunk, és az ünnepség végén megindultunk a Deák tér felé. A lovas rohamról lemaradtunk, arról csak utólag értesültem, viszont ott voltunk mikor elkezdtek a gránátok mellett gumilövedékkel is lőni. Hallottuk, hogy már viszik a sérülteket és a mentők szirénáját. Nem tudom, mit akartak a rendőrök, de az biztos, hogy nem azt, hogy mindenki hazamenjen. Mert ezzel amit csináltak, azt nem lehet elérni. Viszont az emberek egymástól nem tudtak hova menekülni, így teljesen ki voltak szolgáltatva. Maradtam egész estig, a Blaha felé szorítottak minket, de úgy hallottam mi még jobban jártunk, mint a túloldalon rekedtek. Itt sokáig egyhelyben állt a sorfal, csak pár métereket haladt előre órákig, közbe rengeteg gránátot kilőttek, a korábbiakhoz hasonlóan derék és fejmagasságban, ezzel nem egy sérülést okozva. Itt 3-4 óra alatt a több ezer ember közül, akik folyamatosan nyelték a gázt, csak az ment el, akit a mentők vagy a “rendőrök” vittek.

Ez nem kis teljesítmény, mert ennyi idő alatt mindenkinek nagyon kimarta a szemét, a torkát, fejfájást és sokaknak hányingert okozott. Itt nem csináltunk semmit, nem dobáltunk, és nem vertük a rendőröket, nem is tudtuk volna, mert vízágyúval védték őket, meg se lehetett közelíteni a sorfalat… Aztán sok idő múlva megindultak a rendőrök (megjött az erősítés) és lovasrohammal tudták visszaszorítani az embereket. A Nagykörúton ismét lovasok vágtattak végig, aki nem tudott bemenekülni valahova annak kardlappal ütöttek a hátára, vagy ahova tudtak. Mikor visszafele mentek a lovasok, a járdán haladtam egy ismerőssel a sorfal felé, és az utolsó pillanatban vettük észre, hogy a járdán hátulról felénk rohannak és ütnek akit érnek. Szerencsénkre pont elértünk még egy beugrót, ahova már alig fértünk be a sok embertől. A sarkon egy 50 év körüli ember már nem tudott elfutni, hatalmasat a hátára vágtak. Nem láttam pontosan mi lett vele, de utána egy közeli szállodából az alkalmazottak kirohantak ellátni.

Ez után hagytam el a helyszínt, ha jól emlékszem 11 óra körül egyéb teendőim miatt. Elég nehezen tudom feldolgozni az eseményeket, azt meg főleg, hogy olyan szintű közöny fogadja ezt a társadalom részéről, amit sosem gondoltam volna. Ismerőseim körében is, a jobboldaliak is inkább nem vesznek tudomást a történtekről és elfogadják a csomagot és a jogtalan erőszakot, minthogy tegyenek valamit ellene. És tiszta a lelkiismeretük, mert szerintük megtettek mindent azzal, hogy “jó” helyre szavaztak. Szerintem az nem elég. Ez még jobban elkeserít, mint amiket az utcán láttam… Ez ellen a közöny ellen kell először tenni, mert azzal, hogy megveretjük magunkat, nem érünk el sajnos semmit. Persze azért mindenki legyen kint amikor csak tud!

D. G.

Kossuthter.com

Published in: on 2006 október 29, vasárnap at 19:50  Vélemény?  

Mexikóban belelőttek éles lőszerrel a tüntető tömegbe

Beküldve: 2006-10-28 12:29

Egy amerikai újságírót és két mexikói férfit lőttek le pénteken a mexikói Oaxaca városában, ahol a helyi kormányzó távozását követelő baloldali tüntetők barikádokat emeltek az utcákon, és összecsaptak más fegyveresekkel. Többen megsebesültek.

A halálos áldozatok között van Bradley Roland Will amerikai újságíró, aki hetek óta küld írásos és képes beszámolót a dél-mexikói városban már ötödik hónapja tartó tüntetéssorozatról.

Lizbeth Cana, a város főügyésze a baloldali tüntetőket okolta a véres erőszakcselekményekért. Kijelentette, hogy az úttorlaszokat eltávolítani akaró fegyveresek feldühödött helyi lakosok voltak, akik csupán meg akarták védeni magukat.

Tony Garza, az Egyesült Államok mexikóvárosi nagykövete azonban úgy vélte, hogy a rendőrség lépett fel fegyverrel.

A tüntetők szerint Ulises Ruiz kormányzó rendelte ki a fegyvereseket ellenük.

A tüntetők, akik között sok pedagógus van, öt hónapja lepték el a történelmi város utcáit, barikádokat emelve, járműveket gyújtva fel. A kormányzó távozását követelik, mondván, hivatalát csalással és erőszakot alkalmazva nyerte el a 2004-es választásokon. A pedagógusok jobb munkakörülményeket és béremelést is követelnek.

Az elmúlt hetekben a tüntetők és a rendőrség, valamint a fegyveresek közötti összecsapásokban legalább hatan vesztették életüket – hangzott el az InfoRádióban.

Published in: on 2006 október 29, vasárnap at 06:32  Vélemény?  

Szabadság 2006 – avagy a vörös vipera éjszakája

2006-10-27 14:40:48

Hát meg volt.
Eljött a pillanat.
Az ötvenedik évforduló.

Feledhetetlen és sokáig emlékezetes nap lesz, akárcsak az ötven esztendővel ezelőtti. Ez is bekerül majd a történelemkönyvek lapjaira, akárcsak az ötven esztendővel ezelőtti. Igaz, nem azért, mert oly lélekemelő, magasztos és fenséges lett volna, hanem azért, mert ezen a napon a zsarnokság győzött a jog felett.
A nemzet azonban nem hagyja magát! Most jött el az idő.

A nép ösztönösen megérezte a Gonoszt. De a Gonosz is érezte a népet. Zsigeri félelem járta át a zsarnok szívét. A nemzet szimbolikus központját, az ország házának helyt és otthont adó Kossuth teret hermetikusan lezáratta az ünnepelni akaró emberek elől.

Népünnepély nép nélkül.

Pimaszul pökhendi módon ördögi színjátékot mutatott be a csipollai magasságokba ívelő Francisco, a műminiszterelnök, amikor álszent ripacsként térdre borult a közutálatnak örvendő, és inkább a kommunistáknak, mint a forradalmároknak emléket állító legújabb kori lélektelen szobor-szörnyszülött előtt. A demokratúra jogállaminak látszó díszletei között tragikomikus kettősség szorításában zajlottak a nap eseményei. Az állami ünnepségen az előre biztosított, tűzszerészileg átvizsgált helyszíneken és útvonalakon terelgették az illusztris vendégeket. Pár száz méterrel és néhány utcával arrébb pedig a felbőszült radikálisokat, neki a békés, megemlékezésre érkezett FIDESZ-szimpatizánsoknak. Mindez Európában egyedülálló mértékű rendőri brutalitással párosulva. Tessék mondani, ez itten az Európai Unió? Hirtelen azt hittem, hogy a Balkánon vagyok.

Idézet a Magyar Hírlap, 2006. október 25-i számából:
‘Azokkal értünk egyet, akik úgy vélik, hogy az erőszakos cselekmények elkövetői elleni rendőri intézkedések elrendelése jogszerű volt. Ugyanakkor mi is úgy véljük, alapos vizsgálatot kell tartani minden olyan esetben, amikor felvetődik annak gyanúja, hogy a rendőrség elvetette a sulykot. Úgy gondoljuk, hogy ez a rendőrség érdeke is. Annak tudnánk örülni, ha a rendőrség munkájáról nem a rendőrök egyik vezetője nyilatkozna elégedetten.’

– Ki kell vizsgálni a rendőri túlkapásokat – mondja az FBI Akadémia hallgatójától a politológuson át a témában járatos biztonságpolitikai szakértőig bezárólag mindenki.

De vajon hogyan?

Hogyan vizsgálod ki a rendőri túlkapást, amikor nem tudod beazonosítani az elkövetőt? Nem tudod beazonosítani, hiszen maszkkal el volt takarva a rendőrök arca. Mint utóbb megtudhatta a széles publikum, a rendőri azonosító jelzést a szervnek minden esetben viselnie kell! Itt egyetlen egy rendőrön sem volt rajta. A rozsdásodásnak indult vasprefektus kissé szarkasztikusan valami olyasmit mondott, hogy biztos leestek a csetepaté közepette, mert csak egy tűvel van odafogatva az egyenruhához. Egy néző nagyon szellemes ötlettel állt elő a HírTV betelefonálós műsorában, felkérte a többi televíziónézőt, hogy aki talál ilyen, az utcán elveszett rendőri azonosítót, akár csak egyetlen darabot is, az legyen olyan kedves és vigye be a szerkesztőségbe, hadd mutassák be. Eddig még egyet sem találtak.

Természetesen mindenki tisztában van azzal, hogy a rendőri brutalitásnak egyetlen célja volt, elvenni az emberek kedvét attól, hogy az utcára menjenek tüntetni a jogaikért. A legújabb intézkedések is ebbe az irányba mutatnak, a fővárosi önkormányzat kormánypárti része, Degesz urammal az élén, egy követ fúj a Francisco-féle magánszocialista államhatalommal.

Már gyártják a mezőgazdasági gépek behajtását tiltó táblákat (százon felüli darabszámban), hogy a gazdák ne hajthassanak be traktoraikkal székes fővárosunkba, nehogy ismét egymásra találhasson vidék és főváros, bizonyos területeket pedig egyszerűen átminősítettek, hogy azokon ne lehessen tüntetni. Végül is a főváros köré is húzható kordon, traktorokkal úgy is meg lehet bénítani a kutyaszaros világváros életét, nem igaz? Lehet, hogy Degesz uram ezúttal öngólt lőtt?

Félnek.
A hatalom fél a néptől.
A néptől, melynek szolgálatára állítólag felesküdött.

A párt egykori belső hadseregét, a munkásőrséget már felszámolták, hova forduljunk hát, ha kedvünk támad szétcsapni az ostoba nép között? Marad a rendőrség. A rendőrség, aki állítólag minket szolgál és minket véd.
Képzeljék el, milyen lehet, amikor nem szolgál és nem véd?

Voltunk páran, akik a tavaszi országgyűlési választások eredményét látva, aggályainknak adtunk hangot az ötvenedik évforduló kapcsán. Aggódtunk, mert hiszen feloldhatatlan ellentétnek tűnt számunkra az, hogy a szabadságot egykoron vérbefojtók ideológiai örököse álljon oda ‘ünnepelni’ a forradalom ötvenedik évfordulóját.

Ez olyan fokú képtelenség, olyan önellentmondás, amit talán Kósa Lajos hasonlata fogalmaz meg a legjobban:
‘El tudják-e képzelni, hogy Auschwitzban a reform náci párt koszorúz, akinek a vezetője olyan kocsiból száll ki, amit az áldozatoktól vettek el?’

Azt hiszem ebben benne van minden. Tömören és lényegre törően. Az Internetre aztán felkerült egy másik, hasonlóan szellemes szösszenet is, egy képzeletbeli hirdetés, ami Kósa Lajos megállapításához hasonlóan pontosan tükrözi a hazánkban jelenleg uralkodó képtelen helyzetet, s egyúttal fricskát is állít a posztkommunisták elmaradhatatlan oldalnehezéke által hamisan értelmezett parttalan liberalizmusnak is. Jól példázza, mit jelent az, amikor a szabadság szabadosságba csap át, amikor elferdítenek és/vagy félremagyaráznak egy fogalmat, vagy éppen belemagyaráznak valamit.

A hirdetés szövege így szól:
‘A Holocaust Emléknap MÉLTÓ megünnepléséhez a túlélők keresik:
– az egykori tábori felügyelőiket,
– a kivégzőosztagok tagjait
– valamint mindenkit, akik az SS kötelékéhez tartoztak
Megbékélés, közös emlékezés teszi az ünnepet ÜNNEPPÉ!
Közös megemlékezésünkre hazánk, valamit Európa vezető politikusait is meg kívánjuk hívni!’

Természetesen mindannyian tudjuk, hogy a náci haláltábor egykori géppuskás kápója soha a büdös életben nem fog együtt ünnepelni az egykori fogollyal, ez legalább olyan képtelenség, annyira elképzelhetetlen, mint az, hogy egy posztkommunista miniszterelnök, aki ráadásul becsapta a nemzetét, megszegte a hivatali esküjét, avasson fel egy ’56-os emlékművet, ráadásul egy olyant, amelyik ellen tiltakozott az összes még ma élő egykori forradalmár.

Persze eftikéim hajlamosak arra, hogy különbséget tegyenek a nemzeti szocialista meg a nemzetközi szocialista elnyomás között. Pedig a kettő ugyanaz. Az áldozatok számát milliókban mérhetjük mindkét esetben, és ez alól semmi sem adhat felmentést. Az ember azt hinné, hogy ebben az újonnan felnőtt KISZ-generációban talán nagyobb hajlandóság mutatkozik a demokráciára, mint az egykori keményvonalas vén pufajkásoknál, de hamar kiderül, hogy tévedünk, ha ezt gondoljuk, a foxi-maxin alapos munkát végeztek az eftársak. Volt honnan meríteni.

Nyúljunk csak vissza az alapokig és rögtön meg fogjuk érteni Fletó Fletovics Jemelján, ismertebb nevén Francisco, a műminiszterelnök észjárását.

Idézet az MSZMP KB 1989.02.10-11-i üléséről készült jegyzőkönyvből:
‘Én szerintem nincs és nem is szabad megengednünk azt, hogy 1956 kapcsán valamiféle lelkiismereti válság keletkezzen mindazoknál, azokban akik akkor fegyvert fogtak, mert akik fegyvert fogtak novemberben, és novemberben felléptek, azok az ellenforradalommal szemben léptek fel. És ez a lényeg. És ezért kapták a kitüntetést, vagy az elismerést, és így tovább (62. old. HORN GYULA)’

Egy másik idézet ugyaninnen (a sajtóról néhány mondatban): ‘Én azt hiszem… hogy befolyás legyen, hogy megnyerjük a húsz legjobb újságírót, akin keresztül lehet befolyást nyerni, megteremthető… (102. old. Aczél György)’

Idézzük csak vissza, mit is mondott Gy. F. a sajtóról, elhíresült őszödi beszédében?
‘…fölkészíteni a legbefolyásosabb lapok vezetőit és vezető publicistáit, hogy mire számíthatnak, bevonni őket ebbe a folyamatba.’

Kísérteties a hasonlóság, ugye?

Tovább a lenini úton a nagy Aczél György nyomdokain a kis aczél-acsádik, bolgárgyurik meg oroszjóskák segítségével. Néha azonban a trutyi már a szájig ér, ilyenkor nincs mit tenni, ókor-ókor az ellenzék iránti szimpátiával igazán nem vádolható sajtóorgánumok némelyikénél is elszakad a cérna, a kis magyar abszurd képtelenségei kiverik a biztosítékot. Az Index helyzetértékelése arról, hogyan közvetítették némely televíziók az eseményeket:
‘A konkurens tévécsatornák is rájöttek arra, hogy a tüntetők nem bántják a HírTV-t. Mindenki más meg ugyebár az országot rabszolgasorban tartó kozmopolita nagytőke kiszolgálója, ezért a többi tévéstáb akkor vannak biztonságban, ha nem nagyon reklámozzák magukat. A TV2 közvetítőkocsiját ezért egy HírTV-s molinóval álcázták, a Magyar Televízió pedig a felvételek tanúsága szerint külföldi, bérelt közvetítőkocsival tudósít az eseményekről. Pedig van nekik saját, nem is egy. Miközben újra dübörög a banda / csőcselék / megbántott magyarság / játéktehénhez imádkozó pogánysereg a budapesti utcákon, tankokat köt el, és sorozatvetővel lövik őket a rendőrök, a három közszolgálati adó kizárólag az állami ünnepséget közvetíti. Zúgnak a gumibotok, csattognak a rendőrlovak, de a köztévéken – az m1-en, az m2-n és a Dunán – Kulka János beszél. Volt egy vicc régen, nem azért, hogy keltsem a hangulatot, csak úgy. A szovjet egyesen Brezsnyev beszél, órákig. A kettesen egy rendőr látható, gumibotot lóbálva: nem tetszik a Brezsnyev elvtárs beszéde?!’

A diktátor imitátor

‘Le kell verni a jobboldalt. Az én feladatom az, hogy ennek a politikai versengésnek irányt adjak, feladatokat szabjak, és azokat számon is kérjem, s ezt meg is teszem hezitálás nélkül.’ Gyurcsány Ferenc

No, hát kedves barátaim, ilyenek erre mifelénk a demokraták. Az egyik, miközben féltéglával veri a mellét, hogy nála nagyobb demokratát még nem hordott a hátán a föld, hackereivel csendes és agresszív hatékonysággal némíttatja el az Open Democracy (Nyitott Demokrácia) nevű honlapot, ahol arról lehet szavazni, ki a legpocsékabb demokrata. Gyorsan kellett cselekednie, hiszen közel járt ahhoz, hogy behozhatatlan előnyre tegyen szert valami thaiföldi diktátorocska előtt, aki a minap puccsal került hatalomra.

Ejnye, de ismerős ez valahonnan!

Mindeközben a Tükörország politikai küzdőterének másik felét uraló másik demokratát már azért is le ‘minidiktátorozzák’, ha egy kissé fel meri emelni a hangját, ne adj’ Isten hangosabban mer sóhajtani. Van egy zsidó mondás: ‘Csak egészség legyen, a többit megvesszük!’

Úgy tűnik a kormányfő is ismeri ezt a mondást, szórta is a pénzt két kézzel az elmúlt időszakban. A gond csak az, most már kicsinység túlzásba viszi a shoppingolást. A cehhet pedig velünk akarja kifizettetni. Én meg nagyon rühellem, ha a hátam mögött másra költik el a kosztpénzt. Azzal meg aztán végképp nem tudok kibékülni, ha ezek után még pókerarccal szemrebbenés nélkül bele is hazudnak a képembe.
Hát ezért kell mennie, hát ezért kell menniük!
De minél hamarabb!

Isten áldja Magyarországot!
A szocialista nagyváros öntudatos polgára

Mária Országa

Published in: on 2006 október 29, vasárnap at 06:02  Vélemény?  

MVSZ: Ezentúl Gergényi dönt gyülekezési jogunkról

2006-10-28. 23:41:35

Rendőrállam: az MVSZ nem demonstrálhat a Kossuth téren

A Magyarok Világszövetsége (MVSZ) nem demonstrálhat november 4-én a budapesti Kossuth téren, rendőrség elutasító határozatát a szervezet szombaton kapta kézhez – ezt Gyetvay György Gergely, az MVSZ budapesti elnöke mondta az MTI-nek.

A határozatból, amelyet a budapesti elnök a Várban tartott népgyűlésen megmutatott a távirati iroda tudósítójának – az olvasható, hogy a Kossuth tér legkésőbb november 24-ig lehet műveleti – azaz biztonsági okból elzárt – terület, melyet Gergényi Péter, Budapest rendőrfőkapitánya október 23-án hajnalban nyilvánított azzá.

Kuruc.info

Published in: on 2006 október 29, vasárnap at 04:35  Vélemény?