Szabadság 2006 – avagy a vörös vipera éjszakája

2006-10-27 14:40:48

Hát meg volt.
Eljött a pillanat.
Az ötvenedik évforduló.

Feledhetetlen és sokáig emlékezetes nap lesz, akárcsak az ötven esztendővel ezelőtti. Ez is bekerül majd a történelemkönyvek lapjaira, akárcsak az ötven esztendővel ezelőtti. Igaz, nem azért, mert oly lélekemelő, magasztos és fenséges lett volna, hanem azért, mert ezen a napon a zsarnokság győzött a jog felett.
A nemzet azonban nem hagyja magát! Most jött el az idő.

A nép ösztönösen megérezte a Gonoszt. De a Gonosz is érezte a népet. Zsigeri félelem járta át a zsarnok szívét. A nemzet szimbolikus központját, az ország házának helyt és otthont adó Kossuth teret hermetikusan lezáratta az ünnepelni akaró emberek elől.

Népünnepély nép nélkül.

Pimaszul pökhendi módon ördögi színjátékot mutatott be a csipollai magasságokba ívelő Francisco, a műminiszterelnök, amikor álszent ripacsként térdre borult a közutálatnak örvendő, és inkább a kommunistáknak, mint a forradalmároknak emléket állító legújabb kori lélektelen szobor-szörnyszülött előtt. A demokratúra jogállaminak látszó díszletei között tragikomikus kettősség szorításában zajlottak a nap eseményei. Az állami ünnepségen az előre biztosított, tűzszerészileg átvizsgált helyszíneken és útvonalakon terelgették az illusztris vendégeket. Pár száz méterrel és néhány utcával arrébb pedig a felbőszült radikálisokat, neki a békés, megemlékezésre érkezett FIDESZ-szimpatizánsoknak. Mindez Európában egyedülálló mértékű rendőri brutalitással párosulva. Tessék mondani, ez itten az Európai Unió? Hirtelen azt hittem, hogy a Balkánon vagyok.

Idézet a Magyar Hírlap, 2006. október 25-i számából:
‘Azokkal értünk egyet, akik úgy vélik, hogy az erőszakos cselekmények elkövetői elleni rendőri intézkedések elrendelése jogszerű volt. Ugyanakkor mi is úgy véljük, alapos vizsgálatot kell tartani minden olyan esetben, amikor felvetődik annak gyanúja, hogy a rendőrség elvetette a sulykot. Úgy gondoljuk, hogy ez a rendőrség érdeke is. Annak tudnánk örülni, ha a rendőrség munkájáról nem a rendőrök egyik vezetője nyilatkozna elégedetten.’

– Ki kell vizsgálni a rendőri túlkapásokat – mondja az FBI Akadémia hallgatójától a politológuson át a témában járatos biztonságpolitikai szakértőig bezárólag mindenki.

De vajon hogyan?

Hogyan vizsgálod ki a rendőri túlkapást, amikor nem tudod beazonosítani az elkövetőt? Nem tudod beazonosítani, hiszen maszkkal el volt takarva a rendőrök arca. Mint utóbb megtudhatta a széles publikum, a rendőri azonosító jelzést a szervnek minden esetben viselnie kell! Itt egyetlen egy rendőrön sem volt rajta. A rozsdásodásnak indult vasprefektus kissé szarkasztikusan valami olyasmit mondott, hogy biztos leestek a csetepaté közepette, mert csak egy tűvel van odafogatva az egyenruhához. Egy néző nagyon szellemes ötlettel állt elő a HírTV betelefonálós műsorában, felkérte a többi televíziónézőt, hogy aki talál ilyen, az utcán elveszett rendőri azonosítót, akár csak egyetlen darabot is, az legyen olyan kedves és vigye be a szerkesztőségbe, hadd mutassák be. Eddig még egyet sem találtak.

Természetesen mindenki tisztában van azzal, hogy a rendőri brutalitásnak egyetlen célja volt, elvenni az emberek kedvét attól, hogy az utcára menjenek tüntetni a jogaikért. A legújabb intézkedések is ebbe az irányba mutatnak, a fővárosi önkormányzat kormánypárti része, Degesz urammal az élén, egy követ fúj a Francisco-féle magánszocialista államhatalommal.

Már gyártják a mezőgazdasági gépek behajtását tiltó táblákat (százon felüli darabszámban), hogy a gazdák ne hajthassanak be traktoraikkal székes fővárosunkba, nehogy ismét egymásra találhasson vidék és főváros, bizonyos területeket pedig egyszerűen átminősítettek, hogy azokon ne lehessen tüntetni. Végül is a főváros köré is húzható kordon, traktorokkal úgy is meg lehet bénítani a kutyaszaros világváros életét, nem igaz? Lehet, hogy Degesz uram ezúttal öngólt lőtt?

Félnek.
A hatalom fél a néptől.
A néptől, melynek szolgálatára állítólag felesküdött.

A párt egykori belső hadseregét, a munkásőrséget már felszámolták, hova forduljunk hát, ha kedvünk támad szétcsapni az ostoba nép között? Marad a rendőrség. A rendőrség, aki állítólag minket szolgál és minket véd.
Képzeljék el, milyen lehet, amikor nem szolgál és nem véd?

Voltunk páran, akik a tavaszi országgyűlési választások eredményét látva, aggályainknak adtunk hangot az ötvenedik évforduló kapcsán. Aggódtunk, mert hiszen feloldhatatlan ellentétnek tűnt számunkra az, hogy a szabadságot egykoron vérbefojtók ideológiai örököse álljon oda ‘ünnepelni’ a forradalom ötvenedik évfordulóját.

Ez olyan fokú képtelenség, olyan önellentmondás, amit talán Kósa Lajos hasonlata fogalmaz meg a legjobban:
‘El tudják-e képzelni, hogy Auschwitzban a reform náci párt koszorúz, akinek a vezetője olyan kocsiból száll ki, amit az áldozatoktól vettek el?’

Azt hiszem ebben benne van minden. Tömören és lényegre törően. Az Internetre aztán felkerült egy másik, hasonlóan szellemes szösszenet is, egy képzeletbeli hirdetés, ami Kósa Lajos megállapításához hasonlóan pontosan tükrözi a hazánkban jelenleg uralkodó képtelen helyzetet, s egyúttal fricskát is állít a posztkommunisták elmaradhatatlan oldalnehezéke által hamisan értelmezett parttalan liberalizmusnak is. Jól példázza, mit jelent az, amikor a szabadság szabadosságba csap át, amikor elferdítenek és/vagy félremagyaráznak egy fogalmat, vagy éppen belemagyaráznak valamit.

A hirdetés szövege így szól:
‘A Holocaust Emléknap MÉLTÓ megünnepléséhez a túlélők keresik:
– az egykori tábori felügyelőiket,
– a kivégzőosztagok tagjait
– valamint mindenkit, akik az SS kötelékéhez tartoztak
Megbékélés, közös emlékezés teszi az ünnepet ÜNNEPPÉ!
Közös megemlékezésünkre hazánk, valamit Európa vezető politikusait is meg kívánjuk hívni!’

Természetesen mindannyian tudjuk, hogy a náci haláltábor egykori géppuskás kápója soha a büdös életben nem fog együtt ünnepelni az egykori fogollyal, ez legalább olyan képtelenség, annyira elképzelhetetlen, mint az, hogy egy posztkommunista miniszterelnök, aki ráadásul becsapta a nemzetét, megszegte a hivatali esküjét, avasson fel egy ’56-os emlékművet, ráadásul egy olyant, amelyik ellen tiltakozott az összes még ma élő egykori forradalmár.

Persze eftikéim hajlamosak arra, hogy különbséget tegyenek a nemzeti szocialista meg a nemzetközi szocialista elnyomás között. Pedig a kettő ugyanaz. Az áldozatok számát milliókban mérhetjük mindkét esetben, és ez alól semmi sem adhat felmentést. Az ember azt hinné, hogy ebben az újonnan felnőtt KISZ-generációban talán nagyobb hajlandóság mutatkozik a demokráciára, mint az egykori keményvonalas vén pufajkásoknál, de hamar kiderül, hogy tévedünk, ha ezt gondoljuk, a foxi-maxin alapos munkát végeztek az eftársak. Volt honnan meríteni.

Nyúljunk csak vissza az alapokig és rögtön meg fogjuk érteni Fletó Fletovics Jemelján, ismertebb nevén Francisco, a műminiszterelnök észjárását.

Idézet az MSZMP KB 1989.02.10-11-i üléséről készült jegyzőkönyvből:
‘Én szerintem nincs és nem is szabad megengednünk azt, hogy 1956 kapcsán valamiféle lelkiismereti válság keletkezzen mindazoknál, azokban akik akkor fegyvert fogtak, mert akik fegyvert fogtak novemberben, és novemberben felléptek, azok az ellenforradalommal szemben léptek fel. És ez a lényeg. És ezért kapták a kitüntetést, vagy az elismerést, és így tovább (62. old. HORN GYULA)’

Egy másik idézet ugyaninnen (a sajtóról néhány mondatban): ‘Én azt hiszem… hogy befolyás legyen, hogy megnyerjük a húsz legjobb újságírót, akin keresztül lehet befolyást nyerni, megteremthető… (102. old. Aczél György)’

Idézzük csak vissza, mit is mondott Gy. F. a sajtóról, elhíresült őszödi beszédében?
‘…fölkészíteni a legbefolyásosabb lapok vezetőit és vezető publicistáit, hogy mire számíthatnak, bevonni őket ebbe a folyamatba.’

Kísérteties a hasonlóság, ugye?

Tovább a lenini úton a nagy Aczél György nyomdokain a kis aczél-acsádik, bolgárgyurik meg oroszjóskák segítségével. Néha azonban a trutyi már a szájig ér, ilyenkor nincs mit tenni, ókor-ókor az ellenzék iránti szimpátiával igazán nem vádolható sajtóorgánumok némelyikénél is elszakad a cérna, a kis magyar abszurd képtelenségei kiverik a biztosítékot. Az Index helyzetértékelése arról, hogyan közvetítették némely televíziók az eseményeket:
‘A konkurens tévécsatornák is rájöttek arra, hogy a tüntetők nem bántják a HírTV-t. Mindenki más meg ugyebár az országot rabszolgasorban tartó kozmopolita nagytőke kiszolgálója, ezért a többi tévéstáb akkor vannak biztonságban, ha nem nagyon reklámozzák magukat. A TV2 közvetítőkocsiját ezért egy HírTV-s molinóval álcázták, a Magyar Televízió pedig a felvételek tanúsága szerint külföldi, bérelt közvetítőkocsival tudósít az eseményekről. Pedig van nekik saját, nem is egy. Miközben újra dübörög a banda / csőcselék / megbántott magyarság / játéktehénhez imádkozó pogánysereg a budapesti utcákon, tankokat köt el, és sorozatvetővel lövik őket a rendőrök, a három közszolgálati adó kizárólag az állami ünnepséget közvetíti. Zúgnak a gumibotok, csattognak a rendőrlovak, de a köztévéken – az m1-en, az m2-n és a Dunán – Kulka János beszél. Volt egy vicc régen, nem azért, hogy keltsem a hangulatot, csak úgy. A szovjet egyesen Brezsnyev beszél, órákig. A kettesen egy rendőr látható, gumibotot lóbálva: nem tetszik a Brezsnyev elvtárs beszéde?!’

A diktátor imitátor

‘Le kell verni a jobboldalt. Az én feladatom az, hogy ennek a politikai versengésnek irányt adjak, feladatokat szabjak, és azokat számon is kérjem, s ezt meg is teszem hezitálás nélkül.’ Gyurcsány Ferenc

No, hát kedves barátaim, ilyenek erre mifelénk a demokraták. Az egyik, miközben féltéglával veri a mellét, hogy nála nagyobb demokratát még nem hordott a hátán a föld, hackereivel csendes és agresszív hatékonysággal némíttatja el az Open Democracy (Nyitott Demokrácia) nevű honlapot, ahol arról lehet szavazni, ki a legpocsékabb demokrata. Gyorsan kellett cselekednie, hiszen közel járt ahhoz, hogy behozhatatlan előnyre tegyen szert valami thaiföldi diktátorocska előtt, aki a minap puccsal került hatalomra.

Ejnye, de ismerős ez valahonnan!

Mindeközben a Tükörország politikai küzdőterének másik felét uraló másik demokratát már azért is le ‘minidiktátorozzák’, ha egy kissé fel meri emelni a hangját, ne adj’ Isten hangosabban mer sóhajtani. Van egy zsidó mondás: ‘Csak egészség legyen, a többit megvesszük!’

Úgy tűnik a kormányfő is ismeri ezt a mondást, szórta is a pénzt két kézzel az elmúlt időszakban. A gond csak az, most már kicsinység túlzásba viszi a shoppingolást. A cehhet pedig velünk akarja kifizettetni. Én meg nagyon rühellem, ha a hátam mögött másra költik el a kosztpénzt. Azzal meg aztán végképp nem tudok kibékülni, ha ezek után még pókerarccal szemrebbenés nélkül bele is hazudnak a képembe.
Hát ezért kell mennie, hát ezért kell menniük!
De minél hamarabb!

Isten áldja Magyarországot!
A szocialista nagyváros öntudatos polgára

Mária Országa

Advertisements
Published in: on 2006 október 29, vasárnap at 06:02  Hozzászólás  

The URI to TrackBack this entry is: https://ludasmatyi.wordpress.com/2006/10/29/szabadsag-2006-avagy-a-voros-vipera-ejszakaja/trackback/

RSS feed for comments on this post.

Vélemény, hozzászólás?

Please log in using one of these methods to post your comment:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: