“Szétverjük a fejét mindenkinek!” – újabb áldozat beszámolója

2006-10-30. 08:14:50

A hét végén újabb brutális rendőri akciókról számoltak be a Magyar Nemzetnek olyan súlyos sérüléseket szenvedett emberek, akiket ártatlanul vertek véresre október 23-án. Egyikük egy belvárosi étteremben készült vacsorához barátai körében, amikor nyolc, rendőrruhába öltözött, símaszkot viselő alak rontott be “szétverjük a fejét mindenkinek, rohadt szemetek” felkiáltással.

A Kecskeméti utcában lévő Magyar étteremben tartózkodókat, köztük külföldieket, sőt a szomszéd vendéglátó szakácsát is ütlegelni kezdték tonfával a rendőrök. A férfi testén tizennyolc látható ütésnyom maradt, a feje négy helyen szakadt fel, a koponyacsont a füle mögött eltörött, a bal keze mutatóujját szilánkosra törték. Azóta már járt nála a nyomozó hatóság, mára kihallgatásra idézték, és jelezte, hogy feljelenti a rendőrséget, kártérítési pert is indít. Egy férfit a hét második felében a Kossuth tér közelében ért rendőri atrocitás, miután autójával a környéket járta az ablakon kilógatott nemzeti színű zászlóval. Több civil szervezet és a Független Jogász Fórum is tiltakozását fejezte ki a hét végén az indokolatlan rendőrségi brutalitás és a törvénysértő hatósági eljárások miatt.

Eközben némileg ellentmondásos nyilatkozatok hangoznak el különböző rendőri vezetők, illetve szóvivők részéről a pénteken a Rendőrségi Biztonsági Szolgálat (Rebisz) parancsnoka által bejelentett belső vizsgálatról. A Rebisz vezetője pénteken azt mondta: vizsgálatot rendelt el, mert az október 23-i tüntetések feloszlatásáról látott olyan felvételeket, amelyeken a rendőrök kifogásolhatóan jártak el. Az ORFK szóvivőjének közlése szerint azonban “tényfeltáró vizsgálat” indul. Ez alapján viszont a rendőrök megúszhatják tettüket akár fegyelmivel is.

Szétverjük a fejét mindenkinek, rohadt szemetek! – a belvárosi Kecskeméti utcában lévő Magyar étterembe ezzel a felkiáltással rontott be nyolc, rendőrruhába öltözött, símaszkot viselő alak, hogy nyomban utána megkezdjék a helyiség szétverését és a vendégek ütlegelését. Az eseményekről Sz. Zoltán (mérnök egy építőipari cégnél) számolt be a Magyar Nemzetnek, aki barátjával és egy fiatal hölggyel éppen vacsorához készülődött. Elmondta: október 23-án fél nyolc körül farolt be az étterem elé egy rendőrségi furgon, amelyből nyolc-tíz személy szállt ki, kettő a teraszon ülő vendégeknek esett neki, a többi trágár szavakat üvöltve a bent lévőkre támadt rá felszólítás, igazoltatás nélkül. “Rajtam tizennyolc látható ütésnyom maradt, miután tonfával agyba-főbe vertek, amikor lány ismerősömet próbáltam védeni. A fejem négy helyen szakadt fel, a koponyacsontom a fülem mögött eltörött, a bal kezem mutatóujját szilánkosra törték, mindkét kezemen zúzódások láthatók. A felgyógyuláshoz nyolc-tíz hét kell, a koponyámon keletkezett sérülés az életem végéig elkísér. Elképesztő, hogy államilag finanszírozott, rendőrruhába bújtatott emberek félholtra verhetnek békés járókelőket, lincselést folytathatnak a Belvárosban.

A helyiségben volt a szomszéd étterem szakácsa is, aki szintén kérte a hivatalos öltözéket viselőket, hogy ne bántsák, mert ő dolgozik, erre a következő választ kapta: »Dolgozol te, a k… anyádat, az életedben nem dolgoztál, te köcsög.« Miután könnygázt fújtak az étterembe, és rácsapták a tulajdonosnőre az ajtót, távoztak a rendfenntartók. A szakácsot és engem később mentővel vittek kórházba, útközben rendőrök megállították az autót, az ajtókat kinyitva trágárságokat kiabáltak a sérülteknek, az orvosok határozott fellépésére volt szükség, hogy az utunkat folytatni tudjuk. Azóta már járt nálam a nyomozó hatóság, hétfőre kihallgatásra idéztek, az biztos, hogy én feljelentem a rendőrséget, és valószínűleg kártérítési pert indítok” – mondta Sz. Zoltán.

Az étteremben egyébként amerikai vendégek is voltak, ők egy órán keresztül a mellékhelyiségben bujkáltak, az eset után arról beszéltek, hogy ilyen eljárást csak a Dél-afrikai Köztársaságban, az apartheid-rendszerben láttak. Megvertek egy kanadai férfit és egy német házaspárt is, több vendég sírógörcsöt kapott. R. Gábor rendezvényszervező, akinek az ujját törték az étteremben, közölte: Moszkvából és Bécsből is jelezték, olyan városba, ahol rendőrök vétlen külföldieket lincselnek, nem merik ügyfeleiket küldeni. Több tanú is arról számolt be, a randalírozó rendőrök úgy viselkedtek, mintha narkotikum befolyása alatt lettek volna.

(MNO)

Published in: on 2006 október 30, hétfő at 23:59  Vélemény?  

L’Opinione: őskommunista gazemberek ítélik el a magyar tüntetőket

opinione.it

A mérsékelt olasz polgári lap azt írja, az 1956-os magyar felkelők “lemészárlóinak unokái szerint azok, akik ma Magyarországon a hazug, posztkommunista kormány ellen tüntetnek, fasiszták. És mint ilyenek, csak elítélésre és nem meghallgatásra érdemesek”. “Neofasisztákként” pedig “nincs joguk megszólalni”. “Őskommunista gazemberség” a régmúlt ócska, harmadik internacionalista kelléktárából előhúzni olyan ostoba ellentétpárokat, mint a “fasiszta-antifasiszta”. A népnek minden joga megvan arra, hogy a “szabadalmazott”, önmagukat leleplező hazug posztkommunistákból álló magyar kormány ellen tüntetessen, írja a L’Opinione.

Lovas István – Magyar Nemzet

Published in: on 2006 október 30, hétfő at 17:52  Vélemény?  

Video: rendőri brutalitások

Published in: on 2006 október 30, hétfő at 05:26  Vélemény?  

Üzenet egy rendbontótól

Szeretnék kérni mindenkit, hogy a rengeteg hazugság, csúsztatás, pontatlan tudósítás miatt, aki október 23-án Pesten volt, írja le, hogy mit tapasztalt, mit látott. Meséljétek el mindenkinek, mi történt velünk, hogy azok is megtudják, akik nem a szabad sajtót figyelik.
Ez a mi történetünk, és a legenyhébbek közül való: Délután indultunk nagyon jó hangulatban Budapestre az Astoriához barátnőmmel és édesanyjával. Az autót a város szélén hagytuk, és metróval mentünk a Kálvin térig, ahonnan gyalog sétáltunk az Astoria fele. Rengetegen siettek a Fidesz megemlékezésére idősek, fiatalok, gyerekes családok, sokan elegánsan kiöltözve, hogy méltón ünnepeljék meg az 1956-os forradalom 50. évfordulóját. Rengetegen álltak már a Múzeum körúton, de az Astoriától kiinduló utak mindegyike zsúfolásig tele volt. Nem tudom megítélni, hogy mennyien voltunk, de ha meghallgatjuk a híradásokat, és a számot megduplázzuk, akkor a pontos adat közelében lehetünk. Amit szinte azonnal észrevettünk, az a fejünk felett köröző rendőrségi helikopter volt. Kerestünk magunknak egy viszonylag jó helyet, innen hallgattuk a felszólalókat, ekkor már lehetett olyanokat hallani, hogy valahol a városban oszlatják a tömeget, de még semmi pontosat nem tudtunk. Telefonon sem lehetett információt szerezni, mert a vonalak túlterhelődtek. Az áldás és a himnuszok után sokan szépen lassan elindultak haza ez az, amin mindig csodálkozom, ott vagyunk több százezren, és senkinek semmi baja nem esik, mindenki figyel a másikra. Mi azon töprengtünk, most merre menjünk, először gondoltuk elsétálunk a Kossuth tér felé, de mellettünk mondták, hogy megközelíthetetlen, ezért gondoltuk kicsit előrébb is körülnézünk, még rengetegen voltak, de már lehetett könnyebben közlekedni az emberek között. Sokan gondolták még úgy, hogy nem mennek haza. Gyertyát gyújtottunk, és előrébb mentünk, találkoztunk ismerősökkel, beszélgettünk. Ekkor már jöttek a hírek: oszlatják a tömeget a Deák tér felől, sérült emberek vannak, babakocsis anyukákat oszlattak, időseket vertek meg. Még könnygáz patront is mutatattak. Közben a Magyarok Házának erkélyéről valaki beszélni kezdett, és mondta, hogy mi történik, de a hangosítás nem volt a legjobb, mi lassan visszasétáltunk a Múzeum körút felé. Mindenki beszélgetett, időnként a tömeg jelszavakat skandált, főleg amikor hangosabb lett a lövések zaja, de nem féltünk, azt hittünk nincs is okunk. Mindenki nyugodt volt, fényképeztünk, politizáltunk, megismerkedtünk egy fiatal családapával, mondtam is, olyan mintha teadélutánon lennénk. Semmilyen rendbontás nem történt. Egyszer azt vettük észre, hogy már nem csak a Deák tér felől, hanem a Rákóczi utca felől is lövéseket lehet hallani, és távolabb már gomolygott a könnygáz, még ekkor sem gondoltunk arra, hogy itt valami történni fog, naivak voltunk, nem is tudom, mire számítottunk. De, miért is kellett volna rosszra számítani, itt a Fidesznek bejelentett rendezvénye volt, teljesen nyugodt emberek beszélgettek az utcán. Most már tudom naiv voltam, mi miért kaptunk volna mást, mint az emberek, akiket már hajnaltól fogva oszlattak, ők sem tettek semmit.
És akkor minden előjel nélkül felgyorsultak az események. Állítólag ilyenkor bemondják a rendőrök, hogy tömegoszlatás történik, és mindenki menjen. Én ilyet nem hallottam, egyszer csak fényes csíkok húztak el a fejünk felett, és előttünk a legnagyobb tömegben tőlünk néhány méterre estek az emberek közé a könnygáz patronok, nem egy, nem kettő, hanem egy egész sorozat húsz, harminc. Hirtelen mindenki rohanni kezdett, az emberek sikítottak, de hogy mindenki megtudja, milyen a rendbontó csürhe elmondom, miközben futottunk, aki tudott segített a másiknak, nekünk is egy fiatal srác, kiabálta, hogy mit nem szabad tenni. Hirtelen mindenki kiabálni kezdett: Demokráciát! Ahogy messzebb értünk, és a gáz már nem volt annyira átható, könnyezve skandáltuk. Rettentően ideges lettem, az ember azt érzi, hogy tehetetlen. Végül is biztos megérdemeltük, mint a Deák téren levők, meg az Alkotmány utcai tömeg, meg az egész éjszakai csürhe, aki lángba borította a belvárost, mind gyújtogattunk, vertük a szembejövőket, betörtünk minden ablakot. Ja, ilyeneket nem lehet hallani. Egész nap semmi ilyesmi nem történt a fővárosban, akkor mi a bűnünk. Jaj, már tudom, olyanokat mertünk kiabálni, hogy Gyurcsány takarodj.
A provokáció után pedig senki ne csodálkozzon, hogy ha az indulatok kicsit elfajulnak, és valaki követ dob feléjük. Végül is mi könnygázt, meg gumilövedéket kaptunk, ők teljes felszerelésben követ. Igazán egyenlő küzdelem volt. Sajnálom mind a két oldal sérültjeit, de azért mindenki gondolkodjon el. Azt nyilatkozták, mindig mérlegelik, mit kell bevetni. Hát, igen. Ellenünk ezt kellett.
Még a könnygáz előtt, ahogy álltunk mellettünk telefonált egy idősebb férfi. Felemelt hangon osztott ki valakit, hogy mit gyakoroltak másfél hétig, milyen tömegoszlatás ez. Igen, egy rendőr volt. Látott minket, a rendbontókat, a nyugodtan álló, beszélgető embereket, és ideges volt, miért nem teszik a dolgukat. Biztos már várta a családja és a gyerekei. Gondolom, mikor hazament, megsimogatta a fejüket, és elmesélte a napját: Ma feloszlattuk a babakocsis kismamákat, megvertük a hazafele tartó időseket, kilőttük egy tüntető szemét, megvertünk többek között egy képviselőt is, de az újságírók, lányok sem maradhattak ki, de kedvenceim a földön fekvők, azokat jól lehet rugdalni. Na, gyerekek ez volt a papa napja, és ti mit látattok a tv-ben, én is siettem, hogy együtt nézhessünk meg egy 56-os filmet, mert akkor még tudták, hogyan kell oszlatni. Valahogy így nézhet ki náluk egy nyugodt családi este. Azt azért leszögezem, hogy tisztelet minden rendes rendőrnek.
A könnygáz után még sokáig álltunk az utca végén. Egy idő után azonban, mivel Budapesttől távol lakunk elindultunk haza, ahogy hallottuk utólag jól tettük. Vagy ott kellett volna maradnunk? Mindenkinek ott kellett volna állni rendületlenül? Vagy talán mindenkinek le kellett volna jönni, és mellénk állni? Igen!
ELÉG VOLT A GYÁVASÁGBÓL! Mindenki, ahol él menjen ki tüntetni! Elég volt. Ha együtt lépünk fel, mit mer ellenünk tenni?

K. Kata
egy rendbontó fiatal

Kossuthter.com

Published in: on 2006 október 30, hétfő at 05:08  Vélemény?  

Video: öltönyös 56-os hős, 56-os zászlóval, terror áldozatává válik

A magyar történelmi zászlóval a nemzeti ünnepen közterületen fölvonuló férfi Lévay Attila, 1956. október 28. és november 4. között, illetve utána is kamaszfiúként járta a forradalmi Budapestet kerékpárral. “Több helyen is láttam cipősdobozt, amelyben pénzt gyűjtöttek és betört kirakatot táblával, hogy az áru biztonságban a házmesternél van.” December 20-án Ausztria felé elhagyta az országot és a menekülttáborból végül Angliában kötött ki.

“A rendőr kordon előtt megálltam, az egyik tiszt azt mondta, hogy “Engedjétek be!”. Ez az ember kint állt és meg is lökött. A kordon szétnyílt és néhány lépést bementem a rendőrök közé. A zászlót kitépték a kezemből és végül a földre dobták. Annak ellenére, hogy semmi ellenállást nem mutattam, ok nélkül elkezdtek brutálisan ütlegelni.” (a zászló földre dobása már nincs rajta a filmen, de az látható, ahogy pajzzsal is megütik – a szerk.)

Az ott lévő vízágyú mögé vitték, közben fejét a járműhöz verték. A rendőrök közül valaki odakiáltott, hogy “hagyjátok abba, mert még itt döglik meg”. Amikor a bilincselésre került sor, Lévay Attila mondta, hogy a jobb karja és kulcscsontja korábban eltört, ezért nem tudja jobban hátra nyújtani a kezét.
A rendőr ennek ellenére hátrarántotta és un. “gyorsbilinccsel” (valójában vékony műanyag szalag, melynek bilincsként való használata törvényességi aggályokat fölvet – szerk.) összekötözte, ami azután mélyen belevágódott a csuklójába.
Lévay Attila október 23. este fél héttől másnap reggel fél hétig volt előállítva, rendzavarás miatt indítottak ellene eljárást, mert a rendőrség szerint borosüveget dobott a rendőri sorfal felé. Zászlóját szabadon engedésekor kérése ellenére nem kapta vissza a rendőrségtől.

Kossuthter.com

Published in: on 2006 október 30, hétfő at 04:36  Vélemény?  

Ismét átvertek minket…

…nem kicsit, nagyon!

Én mindenkinek azt mondom, hogy a Kossuth tér rendőri elfoglalása leginkább Buda török csellel való bevételét idézi. Azzal a különbséggel, hogy utána nem kezdtek el a törökök az országban olyat híresztelni az eseményekről nem tudó népnek, hogy megegyezés volt, de nem tartottuk be, és okunk is volt rá, mert (mondjuk) speciális törökverő kapákat találtak a szerszámraktárban, és a birodalom megóvása érdekében ezért elfoglalták a budai várat…

Ez a rövid lekommunikálása az eseményeknek, ezzel érdemes kezdeni, ha valakivel beszélgettek a témáról, esetleg. Utána lehet belemenni a részletekbe, hogy szándékosan húzták az időt a kommunikációval, szítottak mindenkit össze-vissza, hogy mit kellene a megállapodás szerint csinálni, aztán végül kiderült, hogy egészen más a megállapodás. Mindezek után gyanakodtunk, hogy nem lesz ez így jó, valami csel van a dologban, ha a “vezetőink” ilyen furcsán mellébeszélnek. Végül elindultunk kifelé a Garibaldi utca felé, ahogy “állítólag” meg volt beszélve, és a határidőre (éjjel 2 óra) el is hagytuk a teret! Az a 40-50 ember (egyesek szerint még annyi se) maradt bent, akik a megbeszélés alapján megmutatják a saját sátrukat, hogy figyeljenek, hogy pl. ne csempésszenek oda semmi mást a “tűzszerészek”, illetve ne ellenőrizetlenül turkáljanak a holmik között. Persze őket gumibottal zavarták kifelé (alvó 13 éves kislányt az apja mellől könnygázzal ébresztették), a sátrakat szétvágták, szerencsétlenek minden tárgya, ruhája, irata, gyógyszere bent maradt, miközben az utcán megjelent 2000 felfegyverzett rendőr és két páncélozott vízágyú. A többi már a részlet, de lényegében két óráig, mint a terelt barmok vándoroltunk a városban, majd a felmorzsolt tömeget – amikor okosan és csendben a járdára álltunk mindnyájan, hogy ne lehessen semmiféle szabálysértésről beszélni – egy látványos gumibotos rohammal szétkergették.

Jött a bolyongás a városban, próbáltuk megkeresni egymást. Reggel visszaszivárogtunk a teljesen lezárt térhez, ahol trágár beszólásokkal és pajzsokkal várták a népet. Úgy tizenöten beültünk a “szomszéd” kávézóba, mígnem egyszerre megjelent száz “bátor” rohamrendőr, akik a megnyíló kordon mögül hirtelen ránkrohantak (szeretjük az emberi jogokat, ugye). Lefutottuk őket, amúgy is hamar kifáradtak, még a váltásként utánunk küldött “könnyű” fegyverzetűeket is. Várakoztunk a szomszéd tereken, lassan visszakóboroltunk ugyan oda (közben eljött néhány a nemzetközi küldöttségből előttünk), úgy másfél órával később. Addigra viszont kijött lengyel testvéreink közvetítőkocsija! Egy ideig így megvédtek minket az előbbihez hasonló dologtól, amíg egyre többen kezdtünk gyülekezni. A korábbi napokban is mellettünk állást foglaló értelmiségiek közül is egyre többen jöttek oda, mikor a vérre éhező karhatalom vékonyka, tizenkilenc év körüli rohamrendőr lányokat küldött ellenünk pajzsfallal…

A részleteket később leírom, ha lesz több időm, hogy hitelesen értesüljetek róla, hogyan épül ki az alkotmány és nemzetközi jogot megszegő rendőrállam hazánkban. Csak tömören végigmegyek a napon:

A tértől kiszorulva először a Lánchíd irányába indultunk el, mert az látványosabb a közvélemény elött, ha ott hajtanak a rendőrök. Majd a tömegben terjedt az ötlet, hogy irány a bazilika elötti tér. Oda gyűltünk szépen lassan már sok ezren. Onnan közfelkiáltással a Corvin köz mellett döntöttünk, végigvonulva a körúton, hogy lássák az emberek, hogy mi a helyzet a valóságban. Jó sokan jöttek még, a köznél meg volt valami féle kihangosítás, így lehetett spontán népi megemlékezést tartani, beszédekkel és himnuszok éneklésével. Viszont sok türelmetlenkedés után eldöntöttük, hogy visszaindulunk a Kossuth tér felé, kerülve az Asztóriához, hogy az ott készülő pártgyűlésre jövők is lássák, hogy mozgolódik a magyar nép és sok tízezren vonulnak végig vidáman az utcákon zászlókkal. Az Arany János utca után valamennyivel viszont kisebb füstöt láttunk magunk elött, majd szirénának tűnő dolog is feltűnt. Aggasztó volt a felettünk köröző, vissza-visszatérő helikopter is. Picit vártunk, közben összekapaszkodtunk, és rendezetten, énekelve és lelkesítő skandálással megindultunk előre lépésben, ahogy az ötven éve is volt. Majd aggasztóan feltűntek a szirénák alatt a vízágyúk és a masszív pajzsfal. Lassítva, kissé aggodalmasabban vonultunk tovább, és olyan száz méterre a sorfaltól hirtelen durranások hangja és repülő, füstölgő lövedékek látványa fogadott mindenkit! Félelmetesnek tűnt, először egy picit megtorpanás, kendők az arcok elé, majd lassan meginduló rendőrök közben robbanó-föstölgő gránátok hada a levegőben…

Innentől szabadult el a pokol. Remélem még sor fog kerülni egy részletesebb beszámolóra, hogy mik is történtek, hogyan próbáltuk a földre ülve, kezünket megadásra tartva mutatni a békés szándékot. Megindultak a kemény, puskából kilőtt gumigolyók, egy fiatal férfit tőlem nem messze két méterre dobott el egy bekapott találat a földre. Rohanás hátra, ugyanakkor sok felkészültebb harcostárs észbe kapott, hogy el kell kezdeni kövekkel felszórni a teret ahogy ’56-ban, hogy a vízágyú megcsússzon rajta, ne tudjon gyorsan jönni, rohamozni. Megindult a kőtörmelék szétszórás és a barikád építés, hol mi volt hozzá alapanyagnak. Fokozatos hátrálás a könnygázfelhőben, taktikázás, néha, amikor esélyesnek tűnt, ellenrohamra indultunk, de ilyenkor azonnal hatalmas, tüdőt maró gázfelhőbe vettek minket (pedig az Arany János utcánál egy ilyen kisebb rohamból való visszafordulás után megfordult a szél, csak az akkor még nem “megedződött” tömeg nem egész száz fő kivételével hátrált, a rendőrök sorfala éppen picit szétzilálódott, a vízágyú picit félrekacsázott, győzhettünk volna egy lendületes rohammal, barikádelemekkel a kézben, de túl kevesen maradtunk ott, persze vitatható, hogy bátorságból vagy balgaságból). Úgy három óráig tartott így a rendőröknek, amíg visszanyomták a tömeget az Asztória környékének a széléhez, igyekeztünk, de nem tudtuk tovább védeni a mögöttünk állókat az előrenyomulástól és a lövedékek záporától. Kivont karddal lovasrohamra indultak, és csak keveseknél volt akkor kézügyben bármi, amivel meg lehetett volna állítani őket.

Innentől sok részre szakadtak az emberek, majd hajnali kettőkor felőrölték az utolsó komolyabb ellenállási gócot is az Erzsébet-hídnál.

Állítólag van felháborodás és ébred a vidék, meg készülődnek. Kár, hogy ezt már sokszor hallottuk, tenni is kell érte!
Értse meg mindenki, hogy nem várni kell a szervezésre, hanem el kell indulni szervezkedni, beszélni minél több emberrel, kis csoportokat alakítani, illetve akik már valahogy csoportban vannak, azokat kell mozgósítani!

Ma kellemesen hűvös, enyhén esős idő van, ilyenkor a könnygáz sem érne sokat, de megtörtek minket az elvtársak, és csak azért folyt a vér, mert egy bukott diktátort védett a karhatalom!

Isten bocsássa meg nekik, ha félreinformálás és kényszerhelyzet áldozatai lettek, de legyen hozzájuk irgalmas az Ég nemzetárulásukért és pusztításukért, ha szilárd egyetértésben cselekedtek!!!

loserock

Ehhez csak annyit tennék hozzá, hogy egy kolleganőm aki péntek éjjel a Kossuth téren sátorozott, és éjjel kettőkor a felszólításra, hogy egy fél órára hagyja el a teret, mindenét otthagyva teljesítette a kérést, viszont azóta sem kapta vissza a lakáskulcsát, telefonját, sátrát stb. és megfenyegették hogy ne is számítson rá. A lakásába azóta nem tud bejutni. (Most csináltatott új ajtót és nincs szíve szétveretni.)

L88.hu

Published in: on 2006 október 30, hétfő at 03:56  Vélemény?  

Valakire itt nagyon nincs szükség…

Mottó: “Nemekből nem lehet országot építeni” (Gyurcsány Ferenc)
leninfleto.jpg

Úgy tűnik, csodák ezidőtájt csak Magyarországon vannak. Miután kiderült, hogy valamely rendkívűl gonosz erő hatására teljesen váratlanul (és megállíthatatlanul) egy fenyegető államcsőd felé dübörög az ország, Veres János pénzügyminiszter (egyébként nagyon helyesen, és karakteres gerincességgel) kormánya nevében elhatárolódott az “előző időszak” felelőtlen gazdaságpolitikájától (…), és bátran megnevezte az igazi felelősöket. Miután mindannyian tisztában vagyunk azzal a ténnyel, hogy idén áprilisban Veres és Kóka elvtársak egyaránt a Marsról csöppentek közénk, valamint azzal is, hogy az “előző” kormányzati ciklus de facto tulajdonképpen nem is létezett, javaslom fogadjuk el “objektív igazságnak” a rendelkezésünkre álló hivatalos kormányzati kommunikációt. Akinek a fentiekkel kapcsolatban mégis fenntartásai lennének, javaslom bátran hallgassa végig Gál J. Zoltán elvtárs (szintén nyilvánosságra került) balatonöszödi fejtágítóját az egységes kommunikációs stratégia rendkívüli fontosságáról. A nagyjából félórás előadás lényegét tömören úgy lehetne összefoglalni, hogy bár a helyzet rendkívűl szar, legalább próbáljunk meg egyformán hazudni. (Az ehhez összeállított központi kommunikációs szöveg és lózunggyűjtemény azóta már nyilván elkészült, és az ígéretnek megfelelően a koalíciós képviselők között kiosztásra is került.)

Mára tudjuk, hogy a II. Gyurcsány-kormány megalakulásával a felelőtlen gazdaságpolitikának immár vége, és csak a múltba forduló demagóg szélsőségesek tagadják a nagyívű országmegváltó “reformok” elengedhetetlen szükségességét. Miután láthatóan az egekbe szökött a kormány társadalmi támogatottsága (csak egy kisebbségben lévő, “erősen szélsőséges jobboldali csürhe” terrorizálja a “békés többséget” az utcán…), derék szociálliberálisaink bátran belecsaptak a lecsóba, és határozottan a tettek mezejére léptek.
Már éppen ideje volt, hiszen “… másfél évig majd beledöglöttünk abba, hogy úgy kellett tenni mintha kormányoztunk volna…”, de a megdöbbentően őszinte lelepleződéstől függetlenül is valakinek, valahogyan csak kormányoznia kell az országot.

Vagyis hát kellene. Esetleg nem ártana úgy tenni, mintha hasonlítana rá…

Ezért a látszatot mindenáron fenn kell tartani, kerül amibe kerül. Mindent úgy kell csinálni, mintha éppen tennének valami fontosat, közben a jónép számára megemészthetetlen reform-blablába kell becsomagolni a (még) működő állami intézmények eszement szétverését éppúgy, mint a társadalomra kirótt brutális megszorításokat. Kit érdekel már, hogy a tervezett (és részben bevezetett) kormányzati intézkedések még nyomokban sem hasonlítanak a koalíciós pártok választási ígéreteire?
Nagy hiba lenne kizárólag magamból kiindulni, de én valahogy sohasem hittem ezeknek a politikai bűnözőknek. Gyurcsány “nép nélküli demokráciájában” is azok csalódtak igazán, akik ezidáig még őszíntén hittek a hatalom morális önkorlátozásában. Ó Istenem, szegények mekkorát tévedtek!

“Aki nincs velünk, az ellenünk van!”

A “párttal, a néppel egy az útunk”- itt mindenki ellenség, aki kétségbe merészeli vonni, meg meri kérdőjelezni a kormány legitim hatalmát. Akárcsak a diktatúra idejében, a kiszes fajankók ugyanúgy leszarják a véleményünket, mint tették azt egykor. A baj nem jár egyedül, a kialakult erkölcsi deficit sajnos együtt jár a maradék állami vagyon bennfentes elkótyavetyélésével, és az úniós források megcsapolásának hihetetlenül agresszív szándékával. A cél tehát nem egy igazságos, jobb (közös) Magyarország megteremtése, hanem a fejlesztési források befogadásának görcsös megteremtése – bármilyen áron. Szerintem a polgárok többsége helyesen felismerte már, hogy ebben a süllyedő hajóban mi magunk vagyunk a felesleges ballaszt, amitől a kormány igyekszik mielőbb megszabadulni. A nagy atrakcióban tehát valamennyien útban vagyunk, és emberi mivoltunk minden “nyavajája” (mint az oktatás vagy az egészségügy) csak hátráltatja a kormányközeli “üzleti célok” mielőbbi realizálódását.
A kormányzati kommunikációt hallgatva elgondolkodtam azon, vajon mennyi felesleges dolog lehet még ebben a dübörgő posztkommunista országban – és a teljesség igénye nélkül – megpróbáltam összeollózni mindazokat a dolgokat, amelyekre állítólag már semmi szükségünk sincs…

Nincs szükség…

Kóka szerint nem kellenek vasúti szárnyvonalak. A kormánydöntés értelmében felszámolják a magyar vasúthálózat jelentős részét. Olyan ez, mint a gyorshajtás. Minnél lassabban haladsz, annál kisebb a baleseti kockázat. A legjobb az, ha egyhelyben megállsz. Akkor legfeljebb csak egy cserép eshet a fejedre. Minnél kevesebb vasút, annál kevesebb veszteség. Nulla vasút, nulla veszteség.

Ha már közlekedni sem lehet, vajon mi szükség is lenne a kistérségi postahivatalokra és a falusi iskolákra? Errefelé amúgy is túl sok a lébecoló közszolga, tízezer pedagógus elbocsájtása ennek a kormánynak már meg se kottyan. A maradék néhányezer barom ezután majd ingyen is elvégzi a törvényileg rájuk kirótt többletmunkát, csak “bátran és igazságosan” fel kell emelni számukra a kötelező óraszámot. És akik maradnak? Azoknak természetesen nincs már szükségük a közalkalmazotti bértáblára (a kontraszelektált vezető elvtársak maguktól is el tudják majd dönteni, vajon ki dolgozott “költséghatékonyan”, ezért mindenki érdemei szerint részesül majd az anyagi megbecsülésben…), sem a tizenharmadik havi bérre vagy a nyelvpótlékra…

Ennek a hatalomnak valószínűleg nincsen szüksége kiművelt, gondolkodni képes emberekre sem (ezt a reakciós faját inkább tűzzel-vassal pusztítani kell), máskülönben miért is sarcolná meg a továbbtanulni vágyó fiatalokat horribilis tandíjjal, vagy a diákhitel emelkedő kamataival? Ezután a tanulás csak úri huncutság, a szerencsésebb tehetősek egyedi kiváltsága lesz. A rebellis parasztok pedig maradjanak inkább csak otthon, és dolgozzanak cselédként a vörösbáró elvtársak vidéki nagybirtokain. És becsüljék meg hálásan a sorsukat, mert a gyurcsányi jövőképből ekvivalensen hiányoznak az újabb központi adókkal agyonsarcolt, ellehetetlenített és megnyomorított magyar kis és középvállalkozások is. Az a sok fiatal pedig, aki sem tanulni, sem dolgozni nem tud – nyugodtan elmehet innen. Kétségtelenül ők a legnagyobb tehertételei ennek az országnak, mert az “istennek sem akarnak mozdulni”.

Bárki, bármit is állít, nincs itt szükség semmiféle gazdaságélénkítő programra sem, a csókos haverok cégeinek gátlástalan állami finanszírozását a Széchenyi Terv nélkül is elegánsan meg lehet oldani. Ugyan az elbaltázott önkormányzati választások következtében néhány régióban kritikussá vált a helyzet, de Mónika majd segít, hogy ismét a régi elvtársak döntsenek az állami apanázs “pártfüggetlen” folyósításáról. Ehhez már csak az ezeréves magyar megyerendszert kell dilettánsan szétverni, és olyan új régiókra átszabni, amelyeknek az élén kinevezett kormánypárti kommiszárok fognak dönteni a felhasználható állami és úniós fejlesztési forrásokról.

Nincs szükség Magyarországon családi gazdálkodókra sem, a terményeikről már nem is beszélve. Csak a földjeik kellenének, de az valakiknak nagyon. Gondoljunk csak bele, mennyivel kevesebb agrártámogatást kellene kifizetni, ha ők a haszontalan gazdálkodás helyett (a ‘la Hajdú-Bét ügy) inkább felakasztanák magukat, és puszta létezésükkel sem nehezítenék meg az únióból behordott szemét szabad értékesítését? Ráadásul senkinek sem hiányzik, hogy ezek a büdös parasztok a koszos tarktorjaikkal és kombájnjaikkal bevonuljanak a Parlament elé, és elriasszák onnan a békés, (nem tömegoszlatott) turistákat.
(A behajtani tilos táblák már készülnek…)

Egyre inkább úgy tűnik, hogy a kormánynak nincsen szüksége az Euróra sem, máskülönben miért módosult volna a közös valuta bevezetésének (2002-ben megígért) 2007-es céldátuma a végtelenre?
Kár is lenne idegeskedni, hiszen érvényes és elfogadott konvergencia program nélkül is elvoltunk eddig valahogyan.
Persze nincsen szükség a Nemzeti Bankra sem, ugyanis azt minden hülye láthatja, hogy a jövő évtől rekordokat dönt majd az infláció. Tudjuk, tesszük – nincs szükség tehát olyanokra, még hangoztatják is a pénzromlást. Különben sincsen szükség az erős Forintra, mert abba “szinte beledöglünk”. Az orbánbérenc Járai különben is fogja be a száját.

Nincsen szükség adókedvezményekre, de lakástámogatási rendszerre sem, hiszen a Gyurcsány-csomag következtében amúgy is tömegesen buknak majd be a futó jelzáloghitelek. Aki pedig ezek után még mindig talpon maradt, azt garantáltan elintézi a “társadalmilag igazságos”, mindenkit egyformán érintő ingatlanadó. Olyan túlkínálat lesz hamarosan a magyar ingatlanpiacon (az OTP már most modellezi a helyzetet!), hogy minden vágottfarkú kufár előre dörzsölgeti már a tenyerét. Ha így folytatódik, hamarosan bérlők lehetünk a saját otthonainkban.

Kóka szerint amúgy is fenntarthatatlan a gázártámogatási rendszer, a gondoskodó állam leépítése (szerinte) össztársadalmi érdek. A jövő útja (és kormányzati szlogenje) az “öngondoskodás”, ezután fizess mindenért – természetesen még kevesebb pénzből. Gondoskodjon mindenki magáról, ahogyan tud. A szociális ellátórendszer módszeres szétverése, a társadalmi vagyon kiárusítása nyílt hadüzenet a társadalommal szemben. Túl sok lenne itt a kórház, gyermekkórház, hálapénzre ácsingozó orvos vagy a patikus? Ugyan, ez csak az ostoba ideológia. Rákosi idejében sem kellettek a kulákok – igaz, enni sem volt mit… Bokros Lajos szerint még így is kevés lesz az egészségügyben a tervezett sarc, szerintem viszont Bokros Lajosból van eggyel több a kelleténél.

Nem kellenek tehát betegek sem, amúgy is túl sokat járunk az orvoshoz. Sebaj, ezután fizetünk majd vizit, recept és ágydíjat, kapunk fizetős “ingyengyógyszert” – hátha elmegy a kedvünk betegnek lenni. (Milyen szerencse, hogy a Fidesz hazug riogatásainak soha, semmilyen alapja nincs…) A fentiek miatt feleslegesek a mentők is, minek is vinnék akaratuk ellenére orvoshoz az embereket? Hát kinek hiányzik az a sok lúzer, aki végül ott áll “megfürödve”, és sem a gyógyszerért, sem az orvosnak nem tud majd fizetni? Nincsen szükség fogyatékosokra sem, hiszen a rendszer valamennyi féllábú nyomorékja potenciális társadalombiztosítási csaló, akiket csak a mozgáskorlátozott igazolvánnyal járó ingyenes parkolási lehetőség megszerzése motivál.

Nem kellenek már a nyugdíjasok sem (túl sokba kerülnek, ráadásul a választások is befejeződtek), különben is vállaljanak részt az igazságos közteherviselésből. Miután “túlfogyasztottak”, abszolút “igazságosnak” mondható a rokkant-nyugdíjak felülvizsgálata, a nyugdíjkorhatár felemelése, a 13. havi nyugdíj eltörlése vagy a nyugdíj melletti munkavégzés feltételeinek megszigorítása és az egészségügyi járulék bevezetése. Drága nyugdíjasaink nem árt ha tudják, hogy Gyurcsány mindenáron meg akarja védeni az eddigi kiváltságaikat. Lefordítom: ez azt jelenti, hogy mindenképpen meg fogja vonni a kedvezményeket, csak azt nem tudja még hogy mikor, és aztán hogyan kenje mindezt az ellenzékre?

De nincs szükség a gyesen lévő kismamákra sem, csak feleslegesen kidobott állami pénz valamennyi. Természetesen nincs szüksége az államnak a nagycsaládos emberekre, nevelőszülőkre sem, ezek általában úgyis csak otthon henyélő semmirekellők, és 5-6 gyerekkel játszadoznak egész nap. Ezer szerencse, hogy tavasszal nem az Orbán győzött, hiszen ez a bolond még a családi adózást is képes lett volna bevezetni nekik…
Gyurcsányéknak (a befizetett adón kívűl) nincsen szükségük a teherviselő középosztályra sem, azok úgyis általában a Fideszre szavaznak. Ezen társadalmi csoport további megsarcolásának az optimalizálásán jelenleg az APEH munkatársai dolgoznak…

Nem kellenek ide állami ünnepségek sem, azokkal úgyis mindig csak baj van. Hol egy vihar, máskor egy tömegoszlatás: hát kinek hiányzik az ilyesmi? Nem kellenek ide lelkiismeretes meteorológusok sem, akik csak mindenféle hülye jelentéseket küldözgetnek a katasztrófavédelemnek, pedig senki sem tudja megállapítani hogy ez csak egy otromba fideszes vicc, esetleg komoly, megfontolt riasztás… Természetesen az 1956-os ünnepségek sem hiányoztak már senkinek, mert a klerikális jobboldal (egykor az elsőszámú osztályellenség) ismét kettészakította a nemzetet, mert nem volt hajlandó együtt ünnepelni az ’56-os gyilkosok mai leszármazottjaival.

Nincsen szükség Magyarországon ennyi “közszolgálati” médiumra sem, nyugodtan össze lehetne vonni a Duna TV-t az MTV-vel. Pártunk és kormányunk dicsőségének hirdetésére valóban elegendő lenne egyetlen állami televízió is. Ebben az esetben természetesen ellenzéki médiákra sem lenne szükség, mint ahogyan magára az ellenzékre sem. A diktatúra nem kerül olyan sokba mint ez a fránya demokrácia, ezért természetesen szabad választások sem kellenének, mint ahogyan értelmetlen választási kampányviták sem osztanák meg a sztahanovista munkamorált.

Nincs itt szükség pártatlan igazságszolgáltatásra sem, hiszen büntetlenül lopni-csalni itt kizárólag csak a kormánynak és a holdudvarának, de legfőképpen magának a miniszterelnöknek lehet.
Ebben a világban nincs szükség már erkölcsre és igazmondásra sem: végtére is mivé lenne ez a világ, ha mindig őszintén ki kellene bontani az igazság valamennyi részletét?

Szerintem…

Nincsen szükség az adók megfizetésére sem, hiszen az állam amúgy sem arra fordítja, amire kellene. Cserében amúgy sem kíván érte nyújtani semmit, ezért az APEH sem kellene már, hamarosan úgysem akad itt már senki, aki becsületesen tudna adót fizetni.
De legfőképpen nincsen szükség a koalíciós pártokra, és erre a dilettáns kormányra sem. Gyurcsányból, Lendvaiból, Hornból (“Először lőjjél, aztán magyarázkodjál!”), Kunczéból, Kókából, Molnárból (egyáltalán az Szdsz-ből különösen) már így is túl sok van.
Elviselhetetlenül sok…

A legszomorúbb mégis az, hogy hamarosan ránk, kihalófélben lévő magyarokra sem lesz itt szükség… Mi ostobák, egyszerűen csak európai emberhez méltó módon, itt szeretnénk élni – ebben a véráztatta szerencsétlen országban.
Már ha egyesek azt hagyják…

Gondolkodó sarok:

A “Gondolkodó sarokba” eredetileg valami egész másról akartam írni, de beleolvastam drága miniszterelnökünk blogjába – pontosabban a lelkes rajongók idétlen hozzászólásaiba -, és egy kissé elborult az agyam. Ennyi eszement idióta hozzászólást már rég láttam így egy csokorba kötve, mint azokon az oldalakon olvasható. Pedig az írások szerzői valószínűleg nem csak ostoba rajongók, hanem személyesen a XXI. század megtestesült szocialista intellektüelljei. A hozzászólásokat olvasva többségében inkább fiatalok, közöttük aligha van képviselője a nyugdíjas ÁVH-sok szabadcsapatának. Ők nyilvánvalóan már a műveltebb fajtából valók, a mozgalom ifjú krémjei – egyenesen a csúcs. De ha ők valóban a jéghegy csúcsa, Uramisten mi lehet ott a felszín alatt? A sok kritika dacára sem akarok, és nem tudok mindenkit megérteni. Egy bizonyos emberfajtát sajnos nem is lehet…
(api01)

“… Valami olyasmit mondott a rádióban minap Gyurcsány, hogyha jól mennek a dolgok, akkor 2009 táján már egész jól stabilizálódik az ország. Ez klassz Ferenc, igazán klassz, ha minimum három kemény év kell ahhoz, hogy kijavítsák a korábbi kormányzat balfék döntéseit, akkor jó alaposan elszabhatta a korábbi társaság ott a hajóhídon. Nem teljesen hülye ez a Ferkó gyerek. Logikája a mérhetetlen emberi butaságra alapoz. Azok akik 2006 április 23-ig elhitték neki, hogy “Lendületben az ország!”, dübörög a gazdaság, nagy a jólét és ugrásra kész a Pannon Puma azok 2009-ben is el fogják ezt hinni, ha ő majd ezt mondja. Addig meg éljen mindenki úgy, ahogyan tud. Most az áldozathozatal idejét éljük, mivel gyurcsány azt mondja, hogy ez kell. Majd 2009-ben ismét nagy lesz a jólét, ha a szemünk kopog akkor is, ha Gyurcsány azt mondja. A mosottagyú mélybolsi bunkók pedig enyhe fölénnyel, de biztos kézzel, ám üres aggyal ismét megszavazzák a szocikat vezérüknek, ha belerokkan az ország, akkor is. Hajrá Új Magyarország, hajrá Új egyensúly! Mivel a régit átmenetileg elvesztettük valahol a gazdaság dübörgése és az ország lendülete közben! Na Húzzunk bele / most az adó emelésbe, 2009-től a megújult hazudozásba!”

(Ismeretlen, 2006. 07. 27 STOP. hu)

http://api01.blogdreams.hu/

Published in: on 2006 október 30, hétfő at 03:35  Vélemény?  

Van Houtte parancsnok: legfőbb cél a tüntetők segítése

2006-10-29 18:42

A BELGA RENDŐRSÉG CSAK OLYAN ESZKÖZÖKET HASZNÁL, AMELYEKET A TÁRSADALOM ELFOGAD.

Benoit van Houtte a belga szövetségi rendőrség készenléti erőinek parancsnoka. 38 éves, 11 gyermek apja. 1996 és 2005 között külföldi rendfenntartó erők oktatásában is részt vett: Magyarországon egy ízben tanított és többször járt. Irodája falán egy bekeretezett fotó is függ, két lovas turistával – egyik magyarországi útjáról. Megfigyelőként számos európai csúcson és egyéb jelentősebb eseményeken vett részt Spanyolországtól Thaiföldig. Brüsszeli tudósítónk a készenléti erők hatalmas laktanyájában kereste fel a hosszabb beszélgetésre azonnal készen álló kapitányt, hogy megtudja, miként viselkedik a belga szövetségi rendőrség készenléti parancsnoksága tüntetések esetén.

Kérdés: Milyen tüntetési helyzet kezelhető a legnehezebben?

Válasz: Amikor nagyon sok a békés tüntető és jelen van egy kis csoport, amely minden áron bajt akar keverni. Ez azért nagyon nehéz helyzet, mert nem lehet könnyen fellépni a kis csoporttal szemben a nagy tömeg érintetlenül hagyása nélkül.

Azt előre kell bocsátanom, hogy az elmúlt évtizedekben Belgiumban komoly tapasztalatokra tettünk szert a tüntetések kezelésében, hiszen az európai intézmények jelenléte miatt is itt sokat tüntetnek. A korábbi években történtek incidensek, de ma már nyugodt a helyzet. És a tüntetők is nyugodtak.

Egyébként mintegy tizenöt évvel ezelőtt megváltoztattuk Belgiumban a beavatkozás filozófiáját. Korábban inkább támadó jelleggel léptünk fel és szigorúan a rendfenntartásra koncentráltunk. Ha a tüntetők letértek az előre jelzett útvonalról, akkor azonnal beavatkoztunk és visszatereltük őket a tervezett útvonalra. E beavatkozások során nem egyszer került sor különféle incidensekre.

Mára azonban a filozófiánkat teljes mértékben megváltoztattuk. Amit a rendőrségi kiképzésen is elsajátítanak embereink. Ma már nem rendfenntartásról beszélünk, hanem a közutak- és terek tárgyalásos igazgatásáról.

Ha a tüntetők üzenetet akarnak közvetíteni, akkor a lehetséges korlátokig menve segítünk nekik ezt megtenni, mégpedig elfogadható feltételek mellett. Óriási munkát fektetünk be a tüntetésszervezőkkel felvett kapcsolatokba, még a tüntetés előtt. Megtudjuk tőlük, hogy milyen, saját szolgáltatásokat tudnak végezni a tüntetések idején. Megvizsgáljuk, hogy fenn tudják-e tartani a rendet és el tudják-e szigetelni a velük szemben nem tetszésüket kifejező csoportokat. Vagy azt, hogy a tüntetések idején tudják-e tartani velünk kapcsolatot és jelezni például, hogy egy csoport nem tartozik hozzájuk és így nekünk könnyebb beavatkozni e csoporttal szemben.

Kérdés: A tüntetőknek kötelességük szervezőkről gondoskodniuk?

Válasz: Igen. Elméletileg minden tüntetéshez polgármesteri engedély szükséges. Ha a tüntetőknek nincs engedélyük, akkor a tüntetés nem törvényes. Vannak olyan tüntetések, amelyek nem legálisak, de ennek ellenére nem lépünk fel velük szemben. Vagyis hivatalból nem kell fellépnünk a nem engedélyezett tüntetésekkel szemben sem.

A legális tüntetéseknél a szervezők a polgármesteri engedély birtokában elmondják, elképzelésük szerint nagyjából mennyien lesznek; megkérdezzük őket az általuk nyújtandó belső szolgáltatásaikról és arról, hogy hová és hol szeretnének felvonulni. Tehát például az Európai Parlament épülete elé, ahol külön helyet biztosítunk a tüntetőknek. Ez vonatkozik az Európai Tanács épületére is, ahol – akár csúcstalálkozók alkalmával -, a tüntetők bármi ellen demonstrálhatnak.

Kérdés: A tüntetők az Európai Tanács illetőleg a vele szemben fekvő Európai Bizottság épületeihez vezető sugárúton is felvonulhatnak, amely Brüsszel egyik fő közlekedési ütőere?

Válasz: Minden esetben tárgyalás útján döntjük el, vagyis a tüntetés jellegétől, a tüntetők számától és a tüntetés kockázatától függően.

Kérdés: Mondjuk egy húszezres tömeg esetében mehetnek e sugárúton?

Válasz: Hogyne, mint ahogyan ezt már meg is tették. E sugárúttal vannak bizonyos technikai jellegű problémák. A parkba azonban már nem mehetnek, mert az úgynevezett “semleges övezet”. De erre külön törvény vonatkozik.

De visszatérek még a tüntetést megelőző munkára. Ebben a fázisban igen sok információt szerzünk. Például azt, hogy a tüntetésben résztvevők milyen veszélyt jelenthetnek, milyen szándékkal érkeznek a demonstrációra, milyen eszközeik vannak, hogy eljuttassák üzeneteiket. Vagyis meg akarunk győződni arról, hogy békésen akarnak-e tüntetni vagy feltétlenül bajt akarnak kavarni. Ennek érdekében felvesszük a helyi rendőrséggel a kapcsolatot, hogy információt szerezzünk a résztvevőkről. A szerzett információk alapján azután kiértékeljük a várható veszély mértékét. Így elő tudunk készülni és igyekszünk elkerülni a meglepetéseket. Ez egy jól bejáratott folyamat, amely szintén hozzájárul a tüntetések békés lebonyolításához.

Kérdés: Milyen eszközöket használhatnak a beavatkozásra?

Válasz: Az úgynevezett “hagyományos eszközöket”. A tüntetések biztosítását átlagesetben közrendőrök végzik, akik egyszerűen esetenként magukra öltik a kék sisakot. Vannak azután a szövetségi készenléti erők – ezek mi vagyunk -, amelyeket segítségül lehet hívni. De erre ritkább esetekben kerül sor. Ha tehát a helyi rendőrség nem tud megbirkózni egy tüntetéssel, akkor tőlünk kérnek erősítést. Mi pedig bevethetünk vízágyút…

Kérdés: Festékes vizet használhatnak?

Válasz: Nem. Noha erre megvan a technikai lehetőségünk, de ezt sem a múltban nem tettük, se nem vásároltunk és nem is akarunk festéket beszerzeni. Teljes mértékben kielégítőnek találjuk a vízsugarat. Most már igen nagy teljesítményű vízágyúink vannak, amelyekkel nagyon pontosan lehet célozni. Sőt, épp most vásárolunk még modernebbeket, amelyek már annyira pontosak, hogy akár egyetlen ember ellen is irányíthatjuk a sugarat. A sugárnyomást pedig oly mértékben tudjuk fokozni, hogy fel tudjuk tartóztatni a tüntetőt továbbhaladásában. A vízágyukat már mintegy negyven éve használjuk és gyakorlatilag soha nem okoztunk sérülést. Vagyis igen precíz, sérülést nem okozó eszközről van szó. Csak egyetlen egyszer sérült meg valaki, akinek a szemébe ment a vízsugár.

Ez megfelel filozófiánknak, mert a lehető legalacsonyabb szinten akarjuk tartani a fizikai korlátozást.

Használunk még könnygázt, de ezt igen ritkán vetjük be. Talán egyszer egy évben – sőt: az utóbbi két-három évben nem is használtuk.

Először persze a vízsugárral próbálkozunk.

Kérdés: Gumigolyót is használnak?

Válasz: Nem használunk. Csak teszteltük. De nálunk csak olyan eszközt használunk, amelyet a társadalom elfogadhatónak tart. Belgiumban törvény szabályozza, hogy lőfegyvert nem lehet használni. De lélektanilag sem fogadható el egy olyan rendőr megjelenése, aki a tüntetőkre lő.

Kérdés: Kardlapoznak?

Válasz: Nem. Utoljára – ha jól emlékszem – a hatvanas években használtuk. De akkor még nem voltam rendőr. Azóta a lovasrendőrök csak hosszú gumibotot használnak és azt is csak akkor, ha a rendőr saját maga kerül veszélybe. A lovasrendőröket tüntetésnél sokkal inkább megfigyelésre és a szervezőkkel való kapcsolattartásra használjuk. Vagyis a kard a régmúlté.

Kérdés: Belgiumban kötelező a rendőrök számmal azonosítása?

Válasz: Nem, de mivel kis országról van szó, kicsi a rendőrség és szükség esetén mindig tudjuk azonosítani az eljáró rendőrt. Vagy ha éppen az adott rendőrt nem tudjuk beazonosítani, azt mindig tudjuk, hogy melyik rendőr volt az adott területen a felelős.

Kérdés: Maszkot viselhetnek a rendőrök?

Válasz: Akkor, ha az arcukat kell védeni például Molotov-koktél ellen. Nomex anyagból készült maszkot használunk, amely védelmet nyújt az égéssel szemben. Minden rendőrnek az értésére adjuk, hogy a maszkot ne vegyék fel túl hamar, hanem csak kifejezetten égési sebek elkerülésére és nem azért, hogy ne ismerjék fel őket.

Kérdés: Térjünk vissza az erőszakos csoportocskák leválasztására. Ezt hogyan teszik?

Válasz: A legfontosabb az, hogy nehogy pánikot keltsünk a tömegben. Vagyis nem érkezhetünk úgy felszerelkezve, hogy a tömeg megrémüljön és netán meneküljön, az emberek egymást tapossák, sérüléseket okozva. Először is megkíséreljük megakadályozni, hogy az erőszakra készülő vagy bajkeverő csoport ne csatlakozhasson a tüntető tömeghez. Ha ez nem sikerül, akkor igyekszünk a közelben lenni és megakadályozni a károkozást. Vannak olyan eszközeink is, amelyek segítségével behatolhatunk a tömegbe és a tömeg sűrűjében letartóztathatunk egyedeket. A lényeg az, hogy ennek során ne legyen összetűzés. Ez nagyon nehéz munka.

Kérdés: És ha egy kemény anarchista csoporttal van dolguk?

Válasz: Ha például a tüntetés végén mennek és mindent törnek-zúznak, igyekszünk leválasztani őket a menetről és letartóztatjuk őket. Ilyenkor használhatjuk az említett kényszerítő eszközöket a nyugalom helyreállítása érdekében. Nem pedig az erőszak növelésére. A beavatkozás lényege, hogy a beavatkozás utáni eredmény jobb legyen a beavatkozás előtti helyzetnél.

Kérdés: Viperát használnak, mint amit lehetett látni egyes fotókon a budapesti rendőrök kezében?

Válasz: Nem ismerem ezt az eszközt. Szerencsére. De rendőreinket arra tanítjuk, hogy egy tüntetésre nem verekedni mennek, hanem a tüntetőknek segíteni a nyugodt, békés rend fenntartásában.

Kérdés: Mikor foghatnak le valakit?

Válasz: Belgiumban két esetben. Ismeretes az úgynevezett “adminisztratív” célú őrizetbe vétel, amelyhez nem kell törvénysértést elkövetnie. Ha valaki a közrendet fenyegeti – noha semmit nem tett még – maximálisan 12 óra időtartamra le lehet tartóztatni. Ha például valaki közelít a tüntetőkhöz és hátizsák van rajta, azt átkutathatjuk. Ha mondjuk köveket találunk benne, őrizetbe vehetjük. Így azután elkerülhetőek az incidensek. De ugyanez a helyzet, ha valaki a tüntetésekre maszkban vagy botokkal érkezik. A másik fajta lefogás a bírósági őrizetbe vétel. Ebben az esetben az illetőt 24 óra alatt bíróság elé kell állítani.

A bíróság pedig dönt. A döntés megkönnyítése érdekében már évek óta alkalmazunk “bizonyítási team”-eket, amelyek feladata az, hogy videóra rögzítsék az eseményeket, majd a CD-ROM-ot átadják a bíróságnak. A team mellett pedig egy “letartóztatási team” működik. A két csoport koordinált munkájához sokat kell tanulni és gyakorolni. A gyakorlat azt mutatja, hogy ez a munkánk nagyon sikeres és hatékony. Ilyenkor az sem vitás, hogy ki fizet az összetört tárgyakért. Ezt focimeccseknél is alkalmazzuk. Azóta a meccsek sokkal nyugodtabb körülmények között zajlanak le.

Kérdés: Mi lenne, ha Magyarországról Önt felkeresné egy szervező és azt mondaná, mintegy tízezer magyar az uniós intézmények épületei előtt kíván tiltakozni a magyarországi rendőrterror ellen?

Válasz: Ilyenre gyakran kerül sor, ha nem is tízezren vesznek részt a tüntetésen. Még Japánból is jöttek tüntetni. Szinte minden nap tüntetnek az uniós intézmények épületei előtt.

A kérdésére térve: az illető felveszi a helyi brüsszeli rendőrséggel a kapcsolatot és megbeszélik a tüntetés menetét. A rendőri egység bennünket felkér, hogy Magyarországon szerezzünk információt magyar kollégáinknál arról, hogy kik akarnak jönni, ismerik-e őket, erőszakos emberek-e, milyen járművel érkeznek…

Kérdés: Mire a magyar rendőrség azt az információt adná, hogy ezek mindegyike erőszakos ember…

Válasz: Azért az információt elemezzük. Ha tudjuk, hogy a magyar rendőrség ellen tüntetnek és tőlük azt az információt kapjuk, hogy ötezer terrorista készülődik Brüsszelbe, akkor ezt az információt értékén kezeljük. Vannak olyan országok, amelyekkel egyszerű, bejárt kommunikációs csatornáink vannak az információ hitelessége ellenőrzésére, de Magyarország esetében kissé hosszabban kellene keresnünk a megfelelő forrásokat. De a legfontosabb az, hogy a tüntetők mivel érkeznek, mert ha például vonattal, akkor segítünk fogadásukban is.

Kérdés: Mindez heteket vesz igénybe?

Válasz: Néhány napot. Főként sürgős esetekben.

Lovas István
Brüsszel

jobbik.net

Published in: on 2006 október 30, hétfő at 02:20  Vélemény?  

Az “Otpor” is tiltakozik a rendőrterror ellen

2006-10-29. 20:24:38

A Milosevics megbuktatásában oroszlánrészt vállaló szerb Otpor (Ellenállás) ifjúsági mozgalom vezetői arról tájékoztatták Toroczkai Lászlót, a Magyar Nemzeti Bizottság 2006 ügyvivőjét, hogy a hétvégén nemzetközi sajtótájékoztatók ítélik el Belgrádban a budapesti rendőrterrort és Gyurcsány Ferenc újmódi diktatúráját.

Az Otpor kifejezésre juttatta azon véleményét, hogy Gyurcsány Ferenc módszerei nem sokban térnek el Szlobodan Milosevicséitől, és felháborítónak tartják, hogy míg őket hangosan támogatta az Európai Unió, amikor utcai harcokat vívtak a politikai irányítás alatt álló belgrádi rendőrséggel, addig Gyurcsány esetében Brüsszel elnéző.

Az elmúlt években az Otpor világszerte a demokratikus ellenzékiség szimbólumává vált, képviselőit az Európai Unióban a demokrácia élharcosai között tartják számon.

Kuruc.info

Published in: on 2006 október 30, hétfő at 02:14  Vélemény?  

Tiltakozik a Magosz a gyülekezési jog tiprása ellen

2006-10-29. 19:15:21

Arról, hogy mikor és hol, mindenszentek után dönt a Magosz demonstrációs bizottsága. Obreczán Ferenc, a szervezet főtitkára szerint elfogadhatatlan, hogy miután Demszky Gábor a választási kampányban még nagy falunak nevezte Budapestet, néhány hónappal később a közgyűléssel kitiltatja onnan a traktorokat.

– A közgyűlés tulajdonképpen a gyülekezésről szóló törvényt írta felül, és így tiltotta meg azt, hogy a gazdák a Kossuth térre vonuljanak. Műveleti területté nyilvánította a Kossuth teret. Jogilag azt nem értjük, hogyha műveleti terület, akkor a Parlament megközelítése hogyan lehetséges, hiszen műveleti területen ezek szerint senkinek sem lehet belépni.

A parlament hogyan fog ezután működni? – tette fel a kérdést Obreczán Ferenc, a Magyar Gazdakörök és Gazdaszövetkezetek Szövetségének főtitkára.

A demonstrációs bizottság és a jogászok összeültek, és levelet írtak a rendőrségnek. A Társaság a Szabadságjogokért szervezet ügyvivője úgy látja, hogy a rendőrség nem háríthatja el a felelősséget, és nem hivatkozhat hatáskör hiányára, amikor nem engedélyezi a gazdák demonstrációját. Ahogy arra sem, hogy a Kossuth tér műveleti terület.

– A műveleti terület fogalom nem szerepel a gyülekezési törvényben. A gyülekezési törvény pontosan felsorolja azokat az indokokat, amikor egy rendezvényt be lehet tiltani, illetve egy rendezvényt fel kell oszlatni. Az, hogy műveleti terület, ez nemhogy a gyülekezési törvényben, de a rendőrségi törvényben sem szerepel. A műveleti terület, mint fogalom, a honvédelmi törvénynek a szóhasználata. Hát hála
Istennek Budapest, de egyáltalán a Magyar Köztársaság területe nem haditerület, tehát én elképedve hallgatom, hogy folyamatosan és rendszeresen a rendőri vezetés arra hivatkozik, hogy műveleti terület, és ott ezért vagy azért nem lehet semmit sem csinálni – vélekedett Schiffer András, a Társaság a Szabadságjogokért ügyvivője.

Schiffer András szerint a gyülekezési törvény 14 évig többé-kevésbbé hibátlanul működött, ezért nem érti, hogy a kormány most miért akarja azt megváltoztatni. Így veszélyesnek tartja azt is, hogy a traktorok megjelenése éppen akkor jelent veszélyt a közlekedésre, amikor a politikai helyzet diktálja.

Kommunista ombudsman a gyülekezési jog korlátozása mellett

Az állampolgári jogok országgyűlési biztosának általános helyettese kétségbeesett kísérletnek nevezte, hogy a főpolgármester a gazdák budapesti demonstrációjának engedélyeztetése közepette KRESZ-táblákkal tiltotta ki a traktorokat a Belvárosból. Az InfoRádió arra utaló kérdésére, hogy ez a döntés nem válhat-e precedensértékűvé, és nem vezethet-e a gyülekezési jog korlátozásához, Takács Albert megjegyezte: valóban “van a problémának egy olyan oldala, hogy ha egyszer elkezdünk egy téglát lerakni, akkor könnyen lehet, hogy abból fal épül”.

Mint az ombudsman megjegyezte, a traktoros tüntetésnek számos érdekes vetülete van. – Azon is el kell gondolkozni, hogy ha egy olyan demonstráció, amin erőgépek vannak, esetleg jogszerűtlenné válik, hogyan lehet azt utólag rendészetileg kezelni – hívta fel a figyelmet Takács Albert. – Ugye, azt mondjuk, hogy erőszak alkalmazására, támadásra alkalmas eszköz, egy kő, egy bot, az ne legyen a tüntetőnél. Akkor egy traktor miért legyen nála? – fogalmazott.

Kuruc.info megjegyzés: a kényszeresen hazudozó Takács Albert nem látott rendőri atrocitást 23-án, miközben mozgássérültet, gyermeket, nőket, vakokat bántalmaztak a rohamosztagos bűnözők, egy embert pedig fél szemére megvakítottak. Ezek után nem csoda, hogy eszébe sem jut feltenni a kérdést, milyen alapon korlátozza az alkotmányban garantált gyülekezési jogot Demszky és bandája, és milyen alapon lehetnek a rendőröknél szinte kizárólag súlyos sérülés okozására alkalmas viperák.

HírTV, InfoRádió

Published in: on 2006 október 30, hétfő at 02:12  Vélemény?