Ismét átvertek minket…

…nem kicsit, nagyon!

Én mindenkinek azt mondom, hogy a Kossuth tér rendőri elfoglalása leginkább Buda török csellel való bevételét idézi. Azzal a különbséggel, hogy utána nem kezdtek el a törökök az országban olyat híresztelni az eseményekről nem tudó népnek, hogy megegyezés volt, de nem tartottuk be, és okunk is volt rá, mert (mondjuk) speciális törökverő kapákat találtak a szerszámraktárban, és a birodalom megóvása érdekében ezért elfoglalták a budai várat…

Ez a rövid lekommunikálása az eseményeknek, ezzel érdemes kezdeni, ha valakivel beszélgettek a témáról, esetleg. Utána lehet belemenni a részletekbe, hogy szándékosan húzták az időt a kommunikációval, szítottak mindenkit össze-vissza, hogy mit kellene a megállapodás szerint csinálni, aztán végül kiderült, hogy egészen más a megállapodás. Mindezek után gyanakodtunk, hogy nem lesz ez így jó, valami csel van a dologban, ha a “vezetőink” ilyen furcsán mellébeszélnek. Végül elindultunk kifelé a Garibaldi utca felé, ahogy “állítólag” meg volt beszélve, és a határidőre (éjjel 2 óra) el is hagytuk a teret! Az a 40-50 ember (egyesek szerint még annyi se) maradt bent, akik a megbeszélés alapján megmutatják a saját sátrukat, hogy figyeljenek, hogy pl. ne csempésszenek oda semmi mást a “tűzszerészek”, illetve ne ellenőrizetlenül turkáljanak a holmik között. Persze őket gumibottal zavarták kifelé (alvó 13 éves kislányt az apja mellől könnygázzal ébresztették), a sátrakat szétvágták, szerencsétlenek minden tárgya, ruhája, irata, gyógyszere bent maradt, miközben az utcán megjelent 2000 felfegyverzett rendőr és két páncélozott vízágyú. A többi már a részlet, de lényegében két óráig, mint a terelt barmok vándoroltunk a városban, majd a felmorzsolt tömeget – amikor okosan és csendben a járdára álltunk mindnyájan, hogy ne lehessen semmiféle szabálysértésről beszélni – egy látványos gumibotos rohammal szétkergették.

Jött a bolyongás a városban, próbáltuk megkeresni egymást. Reggel visszaszivárogtunk a teljesen lezárt térhez, ahol trágár beszólásokkal és pajzsokkal várták a népet. Úgy tizenöten beültünk a “szomszéd” kávézóba, mígnem egyszerre megjelent száz “bátor” rohamrendőr, akik a megnyíló kordon mögül hirtelen ránkrohantak (szeretjük az emberi jogokat, ugye). Lefutottuk őket, amúgy is hamar kifáradtak, még a váltásként utánunk küldött “könnyű” fegyverzetűeket is. Várakoztunk a szomszéd tereken, lassan visszakóboroltunk ugyan oda (közben eljött néhány a nemzetközi küldöttségből előttünk), úgy másfél órával később. Addigra viszont kijött lengyel testvéreink közvetítőkocsija! Egy ideig így megvédtek minket az előbbihez hasonló dologtól, amíg egyre többen kezdtünk gyülekezni. A korábbi napokban is mellettünk állást foglaló értelmiségiek közül is egyre többen jöttek oda, mikor a vérre éhező karhatalom vékonyka, tizenkilenc év körüli rohamrendőr lányokat küldött ellenünk pajzsfallal…

A részleteket később leírom, ha lesz több időm, hogy hitelesen értesüljetek róla, hogyan épül ki az alkotmány és nemzetközi jogot megszegő rendőrállam hazánkban. Csak tömören végigmegyek a napon:

A tértől kiszorulva először a Lánchíd irányába indultunk el, mert az látványosabb a közvélemény elött, ha ott hajtanak a rendőrök. Majd a tömegben terjedt az ötlet, hogy irány a bazilika elötti tér. Oda gyűltünk szépen lassan már sok ezren. Onnan közfelkiáltással a Corvin köz mellett döntöttünk, végigvonulva a körúton, hogy lássák az emberek, hogy mi a helyzet a valóságban. Jó sokan jöttek még, a köznél meg volt valami féle kihangosítás, így lehetett spontán népi megemlékezést tartani, beszédekkel és himnuszok éneklésével. Viszont sok türelmetlenkedés után eldöntöttük, hogy visszaindulunk a Kossuth tér felé, kerülve az Asztóriához, hogy az ott készülő pártgyűlésre jövők is lássák, hogy mozgolódik a magyar nép és sok tízezren vonulnak végig vidáman az utcákon zászlókkal. Az Arany János utca után valamennyivel viszont kisebb füstöt láttunk magunk elött, majd szirénának tűnő dolog is feltűnt. Aggasztó volt a felettünk köröző, vissza-visszatérő helikopter is. Picit vártunk, közben összekapaszkodtunk, és rendezetten, énekelve és lelkesítő skandálással megindultunk előre lépésben, ahogy az ötven éve is volt. Majd aggasztóan feltűntek a szirénák alatt a vízágyúk és a masszív pajzsfal. Lassítva, kissé aggodalmasabban vonultunk tovább, és olyan száz méterre a sorfaltól hirtelen durranások hangja és repülő, füstölgő lövedékek látványa fogadott mindenkit! Félelmetesnek tűnt, először egy picit megtorpanás, kendők az arcok elé, majd lassan meginduló rendőrök közben robbanó-föstölgő gránátok hada a levegőben…

Innentől szabadult el a pokol. Remélem még sor fog kerülni egy részletesebb beszámolóra, hogy mik is történtek, hogyan próbáltuk a földre ülve, kezünket megadásra tartva mutatni a békés szándékot. Megindultak a kemény, puskából kilőtt gumigolyók, egy fiatal férfit tőlem nem messze két méterre dobott el egy bekapott találat a földre. Rohanás hátra, ugyanakkor sok felkészültebb harcostárs észbe kapott, hogy el kell kezdeni kövekkel felszórni a teret ahogy ’56-ban, hogy a vízágyú megcsússzon rajta, ne tudjon gyorsan jönni, rohamozni. Megindult a kőtörmelék szétszórás és a barikád építés, hol mi volt hozzá alapanyagnak. Fokozatos hátrálás a könnygázfelhőben, taktikázás, néha, amikor esélyesnek tűnt, ellenrohamra indultunk, de ilyenkor azonnal hatalmas, tüdőt maró gázfelhőbe vettek minket (pedig az Arany János utcánál egy ilyen kisebb rohamból való visszafordulás után megfordult a szél, csak az akkor még nem “megedződött” tömeg nem egész száz fő kivételével hátrált, a rendőrök sorfala éppen picit szétzilálódott, a vízágyú picit félrekacsázott, győzhettünk volna egy lendületes rohammal, barikádelemekkel a kézben, de túl kevesen maradtunk ott, persze vitatható, hogy bátorságból vagy balgaságból). Úgy három óráig tartott így a rendőröknek, amíg visszanyomták a tömeget az Asztória környékének a széléhez, igyekeztünk, de nem tudtuk tovább védeni a mögöttünk állókat az előrenyomulástól és a lövedékek záporától. Kivont karddal lovasrohamra indultak, és csak keveseknél volt akkor kézügyben bármi, amivel meg lehetett volna állítani őket.

Innentől sok részre szakadtak az emberek, majd hajnali kettőkor felőrölték az utolsó komolyabb ellenállási gócot is az Erzsébet-hídnál.

Állítólag van felháborodás és ébred a vidék, meg készülődnek. Kár, hogy ezt már sokszor hallottuk, tenni is kell érte!
Értse meg mindenki, hogy nem várni kell a szervezésre, hanem el kell indulni szervezkedni, beszélni minél több emberrel, kis csoportokat alakítani, illetve akik már valahogy csoportban vannak, azokat kell mozgósítani!

Ma kellemesen hűvös, enyhén esős idő van, ilyenkor a könnygáz sem érne sokat, de megtörtek minket az elvtársak, és csak azért folyt a vér, mert egy bukott diktátort védett a karhatalom!

Isten bocsássa meg nekik, ha félreinformálás és kényszerhelyzet áldozatai lettek, de legyen hozzájuk irgalmas az Ég nemzetárulásukért és pusztításukért, ha szilárd egyetértésben cselekedtek!!!

loserock

Ehhez csak annyit tennék hozzá, hogy egy kolleganőm aki péntek éjjel a Kossuth téren sátorozott, és éjjel kettőkor a felszólításra, hogy egy fél órára hagyja el a teret, mindenét otthagyva teljesítette a kérést, viszont azóta sem kapta vissza a lakáskulcsát, telefonját, sátrát stb. és megfenyegették hogy ne is számítson rá. A lakásába azóta nem tud bejutni. (Most csináltatott új ajtót és nincs szíve szétveretni.)

L88.hu

Advertisements
Published in: on 2006 október 30, hétfő at 03:56  Hozzászólás  

The URI to TrackBack this entry is: https://ludasmatyi.wordpress.com/2006/10/30/ismet-atvertek-minket/trackback/

RSS feed for comments on this post.

Vélemény, hozzászólás?

Please log in using one of these methods to post your comment:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: