Üzenet egy rendbontótól

Szeretnék kérni mindenkit, hogy a rengeteg hazugság, csúsztatás, pontatlan tudósítás miatt, aki október 23-án Pesten volt, írja le, hogy mit tapasztalt, mit látott. Meséljétek el mindenkinek, mi történt velünk, hogy azok is megtudják, akik nem a szabad sajtót figyelik.
Ez a mi történetünk, és a legenyhébbek közül való: Délután indultunk nagyon jó hangulatban Budapestre az Astoriához barátnőmmel és édesanyjával. Az autót a város szélén hagytuk, és metróval mentünk a Kálvin térig, ahonnan gyalog sétáltunk az Astoria fele. Rengetegen siettek a Fidesz megemlékezésére idősek, fiatalok, gyerekes családok, sokan elegánsan kiöltözve, hogy méltón ünnepeljék meg az 1956-os forradalom 50. évfordulóját. Rengetegen álltak már a Múzeum körúton, de az Astoriától kiinduló utak mindegyike zsúfolásig tele volt. Nem tudom megítélni, hogy mennyien voltunk, de ha meghallgatjuk a híradásokat, és a számot megduplázzuk, akkor a pontos adat közelében lehetünk. Amit szinte azonnal észrevettünk, az a fejünk felett köröző rendőrségi helikopter volt. Kerestünk magunknak egy viszonylag jó helyet, innen hallgattuk a felszólalókat, ekkor már lehetett olyanokat hallani, hogy valahol a városban oszlatják a tömeget, de még semmi pontosat nem tudtunk. Telefonon sem lehetett információt szerezni, mert a vonalak túlterhelődtek. Az áldás és a himnuszok után sokan szépen lassan elindultak haza ez az, amin mindig csodálkozom, ott vagyunk több százezren, és senkinek semmi baja nem esik, mindenki figyel a másikra. Mi azon töprengtünk, most merre menjünk, először gondoltuk elsétálunk a Kossuth tér felé, de mellettünk mondták, hogy megközelíthetetlen, ezért gondoltuk kicsit előrébb is körülnézünk, még rengetegen voltak, de már lehetett könnyebben közlekedni az emberek között. Sokan gondolták még úgy, hogy nem mennek haza. Gyertyát gyújtottunk, és előrébb mentünk, találkoztunk ismerősökkel, beszélgettünk. Ekkor már jöttek a hírek: oszlatják a tömeget a Deák tér felől, sérült emberek vannak, babakocsis anyukákat oszlattak, időseket vertek meg. Még könnygáz patront is mutatattak. Közben a Magyarok Házának erkélyéről valaki beszélni kezdett, és mondta, hogy mi történik, de a hangosítás nem volt a legjobb, mi lassan visszasétáltunk a Múzeum körút felé. Mindenki beszélgetett, időnként a tömeg jelszavakat skandált, főleg amikor hangosabb lett a lövések zaja, de nem féltünk, azt hittünk nincs is okunk. Mindenki nyugodt volt, fényképeztünk, politizáltunk, megismerkedtünk egy fiatal családapával, mondtam is, olyan mintha teadélutánon lennénk. Semmilyen rendbontás nem történt. Egyszer azt vettük észre, hogy már nem csak a Deák tér felől, hanem a Rákóczi utca felől is lövéseket lehet hallani, és távolabb már gomolygott a könnygáz, még ekkor sem gondoltunk arra, hogy itt valami történni fog, naivak voltunk, nem is tudom, mire számítottunk. De, miért is kellett volna rosszra számítani, itt a Fidesznek bejelentett rendezvénye volt, teljesen nyugodt emberek beszélgettek az utcán. Most már tudom naiv voltam, mi miért kaptunk volna mást, mint az emberek, akiket már hajnaltól fogva oszlattak, ők sem tettek semmit.
És akkor minden előjel nélkül felgyorsultak az események. Állítólag ilyenkor bemondják a rendőrök, hogy tömegoszlatás történik, és mindenki menjen. Én ilyet nem hallottam, egyszer csak fényes csíkok húztak el a fejünk felett, és előttünk a legnagyobb tömegben tőlünk néhány méterre estek az emberek közé a könnygáz patronok, nem egy, nem kettő, hanem egy egész sorozat húsz, harminc. Hirtelen mindenki rohanni kezdett, az emberek sikítottak, de hogy mindenki megtudja, milyen a rendbontó csürhe elmondom, miközben futottunk, aki tudott segített a másiknak, nekünk is egy fiatal srác, kiabálta, hogy mit nem szabad tenni. Hirtelen mindenki kiabálni kezdett: Demokráciát! Ahogy messzebb értünk, és a gáz már nem volt annyira átható, könnyezve skandáltuk. Rettentően ideges lettem, az ember azt érzi, hogy tehetetlen. Végül is biztos megérdemeltük, mint a Deák téren levők, meg az Alkotmány utcai tömeg, meg az egész éjszakai csürhe, aki lángba borította a belvárost, mind gyújtogattunk, vertük a szembejövőket, betörtünk minden ablakot. Ja, ilyeneket nem lehet hallani. Egész nap semmi ilyesmi nem történt a fővárosban, akkor mi a bűnünk. Jaj, már tudom, olyanokat mertünk kiabálni, hogy Gyurcsány takarodj.
A provokáció után pedig senki ne csodálkozzon, hogy ha az indulatok kicsit elfajulnak, és valaki követ dob feléjük. Végül is mi könnygázt, meg gumilövedéket kaptunk, ők teljes felszerelésben követ. Igazán egyenlő küzdelem volt. Sajnálom mind a két oldal sérültjeit, de azért mindenki gondolkodjon el. Azt nyilatkozták, mindig mérlegelik, mit kell bevetni. Hát, igen. Ellenünk ezt kellett.
Még a könnygáz előtt, ahogy álltunk mellettünk telefonált egy idősebb férfi. Felemelt hangon osztott ki valakit, hogy mit gyakoroltak másfél hétig, milyen tömegoszlatás ez. Igen, egy rendőr volt. Látott minket, a rendbontókat, a nyugodtan álló, beszélgető embereket, és ideges volt, miért nem teszik a dolgukat. Biztos már várta a családja és a gyerekei. Gondolom, mikor hazament, megsimogatta a fejüket, és elmesélte a napját: Ma feloszlattuk a babakocsis kismamákat, megvertük a hazafele tartó időseket, kilőttük egy tüntető szemét, megvertünk többek között egy képviselőt is, de az újságírók, lányok sem maradhattak ki, de kedvenceim a földön fekvők, azokat jól lehet rugdalni. Na, gyerekek ez volt a papa napja, és ti mit látattok a tv-ben, én is siettem, hogy együtt nézhessünk meg egy 56-os filmet, mert akkor még tudták, hogyan kell oszlatni. Valahogy így nézhet ki náluk egy nyugodt családi este. Azt azért leszögezem, hogy tisztelet minden rendes rendőrnek.
A könnygáz után még sokáig álltunk az utca végén. Egy idő után azonban, mivel Budapesttől távol lakunk elindultunk haza, ahogy hallottuk utólag jól tettük. Vagy ott kellett volna maradnunk? Mindenkinek ott kellett volna állni rendületlenül? Vagy talán mindenkinek le kellett volna jönni, és mellénk állni? Igen!
ELÉG VOLT A GYÁVASÁGBÓL! Mindenki, ahol él menjen ki tüntetni! Elég volt. Ha együtt lépünk fel, mit mer ellenünk tenni?

K. Kata
egy rendbontó fiatal

Kossuthter.com

Advertisements
Published in: on 2006 október 30, hétfő at 05:08  Hozzászólás  

The URI to TrackBack this entry is: https://ludasmatyi.wordpress.com/2006/10/30/uzenet-egy-rendbontotol/trackback/

RSS feed for comments on this post.

Vélemény, hozzászólás?

Please log in using one of these methods to post your comment:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: