Valakire itt nagyon nincs szükség…

Mottó: “Nemekből nem lehet országot építeni” (Gyurcsány Ferenc)
leninfleto.jpg

Úgy tűnik, csodák ezidőtájt csak Magyarországon vannak. Miután kiderült, hogy valamely rendkívűl gonosz erő hatására teljesen váratlanul (és megállíthatatlanul) egy fenyegető államcsőd felé dübörög az ország, Veres János pénzügyminiszter (egyébként nagyon helyesen, és karakteres gerincességgel) kormánya nevében elhatárolódott az “előző időszak” felelőtlen gazdaságpolitikájától (…), és bátran megnevezte az igazi felelősöket. Miután mindannyian tisztában vagyunk azzal a ténnyel, hogy idén áprilisban Veres és Kóka elvtársak egyaránt a Marsról csöppentek közénk, valamint azzal is, hogy az “előző” kormányzati ciklus de facto tulajdonképpen nem is létezett, javaslom fogadjuk el “objektív igazságnak” a rendelkezésünkre álló hivatalos kormányzati kommunikációt. Akinek a fentiekkel kapcsolatban mégis fenntartásai lennének, javaslom bátran hallgassa végig Gál J. Zoltán elvtárs (szintén nyilvánosságra került) balatonöszödi fejtágítóját az egységes kommunikációs stratégia rendkívüli fontosságáról. A nagyjából félórás előadás lényegét tömören úgy lehetne összefoglalni, hogy bár a helyzet rendkívűl szar, legalább próbáljunk meg egyformán hazudni. (Az ehhez összeállított központi kommunikációs szöveg és lózunggyűjtemény azóta már nyilván elkészült, és az ígéretnek megfelelően a koalíciós képviselők között kiosztásra is került.)

Mára tudjuk, hogy a II. Gyurcsány-kormány megalakulásával a felelőtlen gazdaságpolitikának immár vége, és csak a múltba forduló demagóg szélsőségesek tagadják a nagyívű országmegváltó “reformok” elengedhetetlen szükségességét. Miután láthatóan az egekbe szökött a kormány társadalmi támogatottsága (csak egy kisebbségben lévő, “erősen szélsőséges jobboldali csürhe” terrorizálja a “békés többséget” az utcán…), derék szociálliberálisaink bátran belecsaptak a lecsóba, és határozottan a tettek mezejére léptek.
Már éppen ideje volt, hiszen “… másfél évig majd beledöglöttünk abba, hogy úgy kellett tenni mintha kormányoztunk volna…”, de a megdöbbentően őszinte lelepleződéstől függetlenül is valakinek, valahogyan csak kormányoznia kell az országot.

Vagyis hát kellene. Esetleg nem ártana úgy tenni, mintha hasonlítana rá…

Ezért a látszatot mindenáron fenn kell tartani, kerül amibe kerül. Mindent úgy kell csinálni, mintha éppen tennének valami fontosat, közben a jónép számára megemészthetetlen reform-blablába kell becsomagolni a (még) működő állami intézmények eszement szétverését éppúgy, mint a társadalomra kirótt brutális megszorításokat. Kit érdekel már, hogy a tervezett (és részben bevezetett) kormányzati intézkedések még nyomokban sem hasonlítanak a koalíciós pártok választási ígéreteire?
Nagy hiba lenne kizárólag magamból kiindulni, de én valahogy sohasem hittem ezeknek a politikai bűnözőknek. Gyurcsány “nép nélküli demokráciájában” is azok csalódtak igazán, akik ezidáig még őszíntén hittek a hatalom morális önkorlátozásában. Ó Istenem, szegények mekkorát tévedtek!

“Aki nincs velünk, az ellenünk van!”

A “párttal, a néppel egy az útunk”- itt mindenki ellenség, aki kétségbe merészeli vonni, meg meri kérdőjelezni a kormány legitim hatalmát. Akárcsak a diktatúra idejében, a kiszes fajankók ugyanúgy leszarják a véleményünket, mint tették azt egykor. A baj nem jár egyedül, a kialakult erkölcsi deficit sajnos együtt jár a maradék állami vagyon bennfentes elkótyavetyélésével, és az úniós források megcsapolásának hihetetlenül agresszív szándékával. A cél tehát nem egy igazságos, jobb (közös) Magyarország megteremtése, hanem a fejlesztési források befogadásának görcsös megteremtése – bármilyen áron. Szerintem a polgárok többsége helyesen felismerte már, hogy ebben a süllyedő hajóban mi magunk vagyunk a felesleges ballaszt, amitől a kormány igyekszik mielőbb megszabadulni. A nagy atrakcióban tehát valamennyien útban vagyunk, és emberi mivoltunk minden “nyavajája” (mint az oktatás vagy az egészségügy) csak hátráltatja a kormányközeli “üzleti célok” mielőbbi realizálódását.
A kormányzati kommunikációt hallgatva elgondolkodtam azon, vajon mennyi felesleges dolog lehet még ebben a dübörgő posztkommunista országban – és a teljesség igénye nélkül – megpróbáltam összeollózni mindazokat a dolgokat, amelyekre állítólag már semmi szükségünk sincs…

Nincs szükség…

Kóka szerint nem kellenek vasúti szárnyvonalak. A kormánydöntés értelmében felszámolják a magyar vasúthálózat jelentős részét. Olyan ez, mint a gyorshajtás. Minnél lassabban haladsz, annál kisebb a baleseti kockázat. A legjobb az, ha egyhelyben megállsz. Akkor legfeljebb csak egy cserép eshet a fejedre. Minnél kevesebb vasút, annál kevesebb veszteség. Nulla vasút, nulla veszteség.

Ha már közlekedni sem lehet, vajon mi szükség is lenne a kistérségi postahivatalokra és a falusi iskolákra? Errefelé amúgy is túl sok a lébecoló közszolga, tízezer pedagógus elbocsájtása ennek a kormánynak már meg se kottyan. A maradék néhányezer barom ezután majd ingyen is elvégzi a törvényileg rájuk kirótt többletmunkát, csak “bátran és igazságosan” fel kell emelni számukra a kötelező óraszámot. És akik maradnak? Azoknak természetesen nincs már szükségük a közalkalmazotti bértáblára (a kontraszelektált vezető elvtársak maguktól is el tudják majd dönteni, vajon ki dolgozott “költséghatékonyan”, ezért mindenki érdemei szerint részesül majd az anyagi megbecsülésben…), sem a tizenharmadik havi bérre vagy a nyelvpótlékra…

Ennek a hatalomnak valószínűleg nincsen szüksége kiművelt, gondolkodni képes emberekre sem (ezt a reakciós faját inkább tűzzel-vassal pusztítani kell), máskülönben miért is sarcolná meg a továbbtanulni vágyó fiatalokat horribilis tandíjjal, vagy a diákhitel emelkedő kamataival? Ezután a tanulás csak úri huncutság, a szerencsésebb tehetősek egyedi kiváltsága lesz. A rebellis parasztok pedig maradjanak inkább csak otthon, és dolgozzanak cselédként a vörösbáró elvtársak vidéki nagybirtokain. És becsüljék meg hálásan a sorsukat, mert a gyurcsányi jövőképből ekvivalensen hiányoznak az újabb központi adókkal agyonsarcolt, ellehetetlenített és megnyomorított magyar kis és középvállalkozások is. Az a sok fiatal pedig, aki sem tanulni, sem dolgozni nem tud – nyugodtan elmehet innen. Kétségtelenül ők a legnagyobb tehertételei ennek az országnak, mert az “istennek sem akarnak mozdulni”.

Bárki, bármit is állít, nincs itt szükség semmiféle gazdaságélénkítő programra sem, a csókos haverok cégeinek gátlástalan állami finanszírozását a Széchenyi Terv nélkül is elegánsan meg lehet oldani. Ugyan az elbaltázott önkormányzati választások következtében néhány régióban kritikussá vált a helyzet, de Mónika majd segít, hogy ismét a régi elvtársak döntsenek az állami apanázs “pártfüggetlen” folyósításáról. Ehhez már csak az ezeréves magyar megyerendszert kell dilettánsan szétverni, és olyan új régiókra átszabni, amelyeknek az élén kinevezett kormánypárti kommiszárok fognak dönteni a felhasználható állami és úniós fejlesztési forrásokról.

Nincs szükség Magyarországon családi gazdálkodókra sem, a terményeikről már nem is beszélve. Csak a földjeik kellenének, de az valakiknak nagyon. Gondoljunk csak bele, mennyivel kevesebb agrártámogatást kellene kifizetni, ha ők a haszontalan gazdálkodás helyett (a ‘la Hajdú-Bét ügy) inkább felakasztanák magukat, és puszta létezésükkel sem nehezítenék meg az únióból behordott szemét szabad értékesítését? Ráadásul senkinek sem hiányzik, hogy ezek a büdös parasztok a koszos tarktorjaikkal és kombájnjaikkal bevonuljanak a Parlament elé, és elriasszák onnan a békés, (nem tömegoszlatott) turistákat.
(A behajtani tilos táblák már készülnek…)

Egyre inkább úgy tűnik, hogy a kormánynak nincsen szüksége az Euróra sem, máskülönben miért módosult volna a közös valuta bevezetésének (2002-ben megígért) 2007-es céldátuma a végtelenre?
Kár is lenne idegeskedni, hiszen érvényes és elfogadott konvergencia program nélkül is elvoltunk eddig valahogyan.
Persze nincsen szükség a Nemzeti Bankra sem, ugyanis azt minden hülye láthatja, hogy a jövő évtől rekordokat dönt majd az infláció. Tudjuk, tesszük – nincs szükség tehát olyanokra, még hangoztatják is a pénzromlást. Különben sincsen szükség az erős Forintra, mert abba “szinte beledöglünk”. Az orbánbérenc Járai különben is fogja be a száját.

Nincsen szükség adókedvezményekre, de lakástámogatási rendszerre sem, hiszen a Gyurcsány-csomag következtében amúgy is tömegesen buknak majd be a futó jelzáloghitelek. Aki pedig ezek után még mindig talpon maradt, azt garantáltan elintézi a “társadalmilag igazságos”, mindenkit egyformán érintő ingatlanadó. Olyan túlkínálat lesz hamarosan a magyar ingatlanpiacon (az OTP már most modellezi a helyzetet!), hogy minden vágottfarkú kufár előre dörzsölgeti már a tenyerét. Ha így folytatódik, hamarosan bérlők lehetünk a saját otthonainkban.

Kóka szerint amúgy is fenntarthatatlan a gázártámogatási rendszer, a gondoskodó állam leépítése (szerinte) össztársadalmi érdek. A jövő útja (és kormányzati szlogenje) az “öngondoskodás”, ezután fizess mindenért – természetesen még kevesebb pénzből. Gondoskodjon mindenki magáról, ahogyan tud. A szociális ellátórendszer módszeres szétverése, a társadalmi vagyon kiárusítása nyílt hadüzenet a társadalommal szemben. Túl sok lenne itt a kórház, gyermekkórház, hálapénzre ácsingozó orvos vagy a patikus? Ugyan, ez csak az ostoba ideológia. Rákosi idejében sem kellettek a kulákok – igaz, enni sem volt mit… Bokros Lajos szerint még így is kevés lesz az egészségügyben a tervezett sarc, szerintem viszont Bokros Lajosból van eggyel több a kelleténél.

Nem kellenek tehát betegek sem, amúgy is túl sokat járunk az orvoshoz. Sebaj, ezután fizetünk majd vizit, recept és ágydíjat, kapunk fizetős “ingyengyógyszert” – hátha elmegy a kedvünk betegnek lenni. (Milyen szerencse, hogy a Fidesz hazug riogatásainak soha, semmilyen alapja nincs…) A fentiek miatt feleslegesek a mentők is, minek is vinnék akaratuk ellenére orvoshoz az embereket? Hát kinek hiányzik az a sok lúzer, aki végül ott áll “megfürödve”, és sem a gyógyszerért, sem az orvosnak nem tud majd fizetni? Nincsen szükség fogyatékosokra sem, hiszen a rendszer valamennyi féllábú nyomorékja potenciális társadalombiztosítási csaló, akiket csak a mozgáskorlátozott igazolvánnyal járó ingyenes parkolási lehetőség megszerzése motivál.

Nem kellenek már a nyugdíjasok sem (túl sokba kerülnek, ráadásul a választások is befejeződtek), különben is vállaljanak részt az igazságos közteherviselésből. Miután “túlfogyasztottak”, abszolút “igazságosnak” mondható a rokkant-nyugdíjak felülvizsgálata, a nyugdíjkorhatár felemelése, a 13. havi nyugdíj eltörlése vagy a nyugdíj melletti munkavégzés feltételeinek megszigorítása és az egészségügyi járulék bevezetése. Drága nyugdíjasaink nem árt ha tudják, hogy Gyurcsány mindenáron meg akarja védeni az eddigi kiváltságaikat. Lefordítom: ez azt jelenti, hogy mindenképpen meg fogja vonni a kedvezményeket, csak azt nem tudja még hogy mikor, és aztán hogyan kenje mindezt az ellenzékre?

De nincs szükség a gyesen lévő kismamákra sem, csak feleslegesen kidobott állami pénz valamennyi. Természetesen nincs szüksége az államnak a nagycsaládos emberekre, nevelőszülőkre sem, ezek általában úgyis csak otthon henyélő semmirekellők, és 5-6 gyerekkel játszadoznak egész nap. Ezer szerencse, hogy tavasszal nem az Orbán győzött, hiszen ez a bolond még a családi adózást is képes lett volna bevezetni nekik…
Gyurcsányéknak (a befizetett adón kívűl) nincsen szükségük a teherviselő középosztályra sem, azok úgyis általában a Fideszre szavaznak. Ezen társadalmi csoport további megsarcolásának az optimalizálásán jelenleg az APEH munkatársai dolgoznak…

Nem kellenek ide állami ünnepségek sem, azokkal úgyis mindig csak baj van. Hol egy vihar, máskor egy tömegoszlatás: hát kinek hiányzik az ilyesmi? Nem kellenek ide lelkiismeretes meteorológusok sem, akik csak mindenféle hülye jelentéseket küldözgetnek a katasztrófavédelemnek, pedig senki sem tudja megállapítani hogy ez csak egy otromba fideszes vicc, esetleg komoly, megfontolt riasztás… Természetesen az 1956-os ünnepségek sem hiányoztak már senkinek, mert a klerikális jobboldal (egykor az elsőszámú osztályellenség) ismét kettészakította a nemzetet, mert nem volt hajlandó együtt ünnepelni az ’56-os gyilkosok mai leszármazottjaival.

Nincsen szükség Magyarországon ennyi “közszolgálati” médiumra sem, nyugodtan össze lehetne vonni a Duna TV-t az MTV-vel. Pártunk és kormányunk dicsőségének hirdetésére valóban elegendő lenne egyetlen állami televízió is. Ebben az esetben természetesen ellenzéki médiákra sem lenne szükség, mint ahogyan magára az ellenzékre sem. A diktatúra nem kerül olyan sokba mint ez a fránya demokrácia, ezért természetesen szabad választások sem kellenének, mint ahogyan értelmetlen választási kampányviták sem osztanák meg a sztahanovista munkamorált.

Nincs itt szükség pártatlan igazságszolgáltatásra sem, hiszen büntetlenül lopni-csalni itt kizárólag csak a kormánynak és a holdudvarának, de legfőképpen magának a miniszterelnöknek lehet.
Ebben a világban nincs szükség már erkölcsre és igazmondásra sem: végtére is mivé lenne ez a világ, ha mindig őszintén ki kellene bontani az igazság valamennyi részletét?

Szerintem…

Nincsen szükség az adók megfizetésére sem, hiszen az állam amúgy sem arra fordítja, amire kellene. Cserében amúgy sem kíván érte nyújtani semmit, ezért az APEH sem kellene már, hamarosan úgysem akad itt már senki, aki becsületesen tudna adót fizetni.
De legfőképpen nincsen szükség a koalíciós pártokra, és erre a dilettáns kormányra sem. Gyurcsányból, Lendvaiból, Hornból (“Először lőjjél, aztán magyarázkodjál!”), Kunczéból, Kókából, Molnárból (egyáltalán az Szdsz-ből különösen) már így is túl sok van.
Elviselhetetlenül sok…

A legszomorúbb mégis az, hogy hamarosan ránk, kihalófélben lévő magyarokra sem lesz itt szükség… Mi ostobák, egyszerűen csak európai emberhez méltó módon, itt szeretnénk élni – ebben a véráztatta szerencsétlen országban.
Már ha egyesek azt hagyják…

Gondolkodó sarok:

A “Gondolkodó sarokba” eredetileg valami egész másról akartam írni, de beleolvastam drága miniszterelnökünk blogjába – pontosabban a lelkes rajongók idétlen hozzászólásaiba -, és egy kissé elborult az agyam. Ennyi eszement idióta hozzászólást már rég láttam így egy csokorba kötve, mint azokon az oldalakon olvasható. Pedig az írások szerzői valószínűleg nem csak ostoba rajongók, hanem személyesen a XXI. század megtestesült szocialista intellektüelljei. A hozzászólásokat olvasva többségében inkább fiatalok, közöttük aligha van képviselője a nyugdíjas ÁVH-sok szabadcsapatának. Ők nyilvánvalóan már a műveltebb fajtából valók, a mozgalom ifjú krémjei – egyenesen a csúcs. De ha ők valóban a jéghegy csúcsa, Uramisten mi lehet ott a felszín alatt? A sok kritika dacára sem akarok, és nem tudok mindenkit megérteni. Egy bizonyos emberfajtát sajnos nem is lehet…
(api01)

“… Valami olyasmit mondott a rádióban minap Gyurcsány, hogyha jól mennek a dolgok, akkor 2009 táján már egész jól stabilizálódik az ország. Ez klassz Ferenc, igazán klassz, ha minimum három kemény év kell ahhoz, hogy kijavítsák a korábbi kormányzat balfék döntéseit, akkor jó alaposan elszabhatta a korábbi társaság ott a hajóhídon. Nem teljesen hülye ez a Ferkó gyerek. Logikája a mérhetetlen emberi butaságra alapoz. Azok akik 2006 április 23-ig elhitték neki, hogy “Lendületben az ország!”, dübörög a gazdaság, nagy a jólét és ugrásra kész a Pannon Puma azok 2009-ben is el fogják ezt hinni, ha ő majd ezt mondja. Addig meg éljen mindenki úgy, ahogyan tud. Most az áldozathozatal idejét éljük, mivel gyurcsány azt mondja, hogy ez kell. Majd 2009-ben ismét nagy lesz a jólét, ha a szemünk kopog akkor is, ha Gyurcsány azt mondja. A mosottagyú mélybolsi bunkók pedig enyhe fölénnyel, de biztos kézzel, ám üres aggyal ismét megszavazzák a szocikat vezérüknek, ha belerokkan az ország, akkor is. Hajrá Új Magyarország, hajrá Új egyensúly! Mivel a régit átmenetileg elvesztettük valahol a gazdaság dübörgése és az ország lendülete közben! Na Húzzunk bele / most az adó emelésbe, 2009-től a megújult hazudozásba!”

(Ismeretlen, 2006. 07. 27 STOP. hu)

http://api01.blogdreams.hu/

Reklámok
Published in: on 2006 október 30, hétfő at 03:35  Hozzászólás  

The URI to TrackBack this entry is: https://ludasmatyi.wordpress.com/2006/10/30/valakire-itt-nagyon-nincs-szukseg/trackback/

RSS feed for comments on this post.

Vélemény, hozzászólás?

Please log in using one of these methods to post your comment:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: