Observations of an eyewitness and of an old freedom-fighter


One Eye-witness Account of the Events in Budapest on October 23, 2006 between 2:00 PM and 7:00 PM

Since the trams only went as far as the Blaha Lujza Square, I had to walk from there to Corvin Circle.

Corvin Circle (about 2:00 PM)

I could not even get into Corvin Circle. Even the intersection was full of people. The older people were sitting on folding stools, some of them were on the sidewalk, some sitting on the steps at the store entrances and some on sides of the flower-beds. Most people were standing and I joined them to listen to the speakers. At the tram stop several young people were sitting on top of the shelter, among them a man wearing a coat on which was written POLICE and he was taking photographs of the people taking part in the commemoration event.

During Lezsák’s speech, the people passed the word that we should all go to Kossuth Square and continue the commemoration there. So carrying flags, several groups slowly began the walk along Üllői Út to Kiskörút toward the Astoria Hotel. Occasionally a shout could be heard: Gyurcsány go away! Come with us! (This was shouted to the passers-by and the people at the apartment windows.) Along the way, here and there a policeman could be seen and above our heads the helicopter circling endlessly.

We arrived at the Astoria after 3 o’clock, where they were getting ready for the commemoration. We left there and crossed Bajcsy Zsilinszky Út to reach Alkotmány utca. The crowd was growing by the minute, many of them were older people, my age. A few young people from the 64 County Movement could be seen but the majority were older people.

Alkotmány utca (3:30 PM)
In the meantime, another group arrived from Corvin Circle. The police had dispersed them and they were going toward the Parliament along the Kiskörút. At the entrance to Alkotmány utca, the barriers had been moved aside, probably by the groups moving through in the morning or in the afternoon. By the time we arrived there, they were propped against trees or walls. In the center of the street was a wall of policemen. The crowd protested. I must have been in the third or fourth row from the front, about 4 or 5 meters from the police and I could clearly hear the shouts of the people in front of me: “Why can we not go to Kossuth Square? Let us through!”

With a clear conscience, I can report that the people in the crowd were waving only the Hungarian tricolor and the striped Árpád flag and they had no weapons, only ribbons, shopping-bags, back-packs and other than the few words I have quoted, they shouted nothing else. In Alkotmány utca, there were no Molotov cocktails and nobody tried to get any. There were many people from the countryside who had joined us. The people were calm, they were mostly amazed. Along with me, they could not believe that they were confronted by a cordon of police.

Then somebody started to sing the National Anthem and everybody joined in. They had not even come to the end when somebody spoke through a megaphone and told the crowd to move along Bajcsy Zsilinszky Út toward the Basilica. Right after this, the police began throwing tear-gas grenades into the crowd. Nobody in the crowd attacked the police! Alkotmány utca was filled with tear-gas and people retreating. Only shouts and cries of pain could be heard. Someone shouted: “The police have trampled an old lady to death!”

(It was surprising that on Alkotmány utca, apart from the sounds of the guns firing, we heard nothing from the police. They didn’t shout, they didn’t talk and they were unusually short people. Later on, in Madach Square, people said they heard them talking and shouting to each other in an unidentifiable language.)

The people in the front lines were beaten by the police carrying shields and wearing helmets. Many of them (mainly men) were arrested on the corner of Bajcsy Zsilinszky Út and Alkotmány utca and herded into police wagons parked in the direction of the Nyugat Railway Station. The people further back were luckier because they had a little time to run away from the police.

Later on it was reported that, among those people who were close to the Nyugat Railway Station, there were many who attended to the wounded and helped the ambulances. They were trapped because more groups of police came from the direction of the Nyugat Railway Station on Bajcsy Zsilinszky Út toward the Basilica

A young man running alongside me caught a tear-gas grenade in his face and became covered in smoke and soot. He did not even know where he was. I don’t think he was fully conscious. He had to be pulled away from the police. He came to himself on Bajcsy Zsilinszky Út and from there, ran on alone. I do not know what happened to him.

Another young boy started to shout: “I have lost my flag!” And he started to run back toward the police. He managed to find it within a few meters and together we ran along Bajcsy Zsilinszky Út. All the while, we could hear the tear-gas grenades exploding. We managed to reach the Ó-utca and succeeded in escaping from the police. We continued to run along as far as the Opera House because from the end of the street, the tear-gas grenades continued to be thrown at us.

On Andrássy Út, the mood was quieter. There were a few peaceful onlookers, people walking along, some pushing toddlers in strollers. We told them not to go into Ó-utca or Bajcsy Zsilinszky Út because the police were throwing tear-gas bombs at the people. They did not believe us and some of them started out in that direction.

Deák Square – Gerlóczy Street (after 4:30 PM)

I went from Andrássy Út toward the Basilica. The police cordon had not yet reached there. I crossed Madách Square to hurry to the Fidesz rally. From the Film Museum, the speeches could already be heard.

There were many men in the garden of the Synagogue. From Dohány utca, I could see several men in black ski-masks going toward Deák Square. People were staring at them. A woman was crying because she didn’t know how to get home. The police cordon was strung across the gates to the houses.

On the corner of the Film Museum, a man showed me the burn wounds on his leg and on his side. (I saw him the next day on TV, in a hospital bed.) I stood scarcely a step away from him. Many people were making films of him. I think his name was Farkas. The wound on his side was the size of my palm, 1.5 cm deep with blackened edges. He said that he was hit with a tear-gas grenade. On the TV they said that the wound on his leg was caused by a rubber bullet.

I went back in the direction of the church on the Kiskörút. (I traversed the route between the Film Museum and Deák Square several times.) It was at that time that some men were taking the letters (SZABADSÁG, that means freedom) from the Bazaar to the barricade on Deák Square. Gunshots and loud noises could be heard continuously. There were constant exchanges of shouts between the wall of policemen and the crowd. The police beat up a young kid who was lying on the pavement. I could see that he was not moving and did not get up. They said he was dead. The ’56 tank was there at that time too. I think the demonstrators brought it there as a symbol, not because they wanted to run over anyone with it.

Two or three men started out toward the Astoria carrying the blood-stained tricolor flag belonging to the young boy who was lying on Deák Square, shouting: “They have killed a man! His blood is on this flag. Help!” (Truly the flag was blood-stained.)

In the meantime the Fidesz rally had ended and many people were starting out in the direction of Deák Square. Some of the Fidesz organizers tried to prevent them, saying that the Fidesz rally had permission to be held as far as Gerlóczy utca. Up to that point, everyone was safe. They warned people in their own interest not to go toward Deák Square!

They had hardly finished saying this when from the Kiskörút, mounted police, (women too) galloped into the crowd which filled the street. Many older people and families with children were among them, intending to go home.

At the same time, the police started to fire the tear-gas grenades and the rubber bullets and they brought in the water cannon. The street was filled with people running, trying to escape. Everyone helped everyone else, they helped the disabled and lifted up children so that the crowd would not crush anyone. My handbag got caught on an iron post. A man running behind me caught it up and, as he was running by, he handed it back to me. Many people were trying to shelter from the bullets in the entrances of the shops, the police later chased them out and beat them. (Somebody told me this as we were running.)

We were running toward Wesselényi utca. It was full of people. The police were throwing tear-gas grenades continuously. It was not possible to cross the intersections to get to Rákóczi Út because they would shoot at us. From the Nagykörút, we managed to get to Rákóczi Út and from there we went toward the Eastern Railway Station. (At the end of Rákóczi Út, there were several police cars standing across the road under the overpass. They closed the road, although at that time only a few people could be seen coming and going.

Eastern Railway Station (about 7 PM)

I bought a piece of fried dough in front of the platform. The saleslady, noticing the tricolor ribbon I was wearing, asked if I was coming from the demonstration. She said: “Not long ago there was a policewoman here who stated that a policeman had been lynched on Deák Square.” “I have just come from there,” I answered. “They have not lynched anyone. They say that there are three dead, all demonstrators, not a policeman.”

October 26, 2006

A retired professor

PS. The news has reported that on Alkotmány utca and elsewhere, some demonstrators wore ski-masks so that they might not be identified. On the contrary, they were wearing them to protect themselves from the effects of the tear-gas grenades.


From Andrew Pongrátz

I have just arrived in New York from Budapest. I cannot put into words what happened yesterday. Ten minutes after the completion of the Fidesz commemoration event, as we went toward our car, in the huge crowd of approximately 10 thousand people, peacefully walking home, suddenly there were the sounds of screaming and a frighteningly loud noise. My nephew took hold of my arm and pulled me from the street where about 50 mounted police, brandishing their swords, were galloping into the peaceful crowd that was walking home.

Families with young children in strollers, young people and elderly people were cast aside as the horses galloped through. Then came the tear-gas bombs, which were thrown into the crowd, followed by rubber bullets. Just imagine, everyone ran as fast as they could in any direction. I was lucky that I was with my 30 year-old nephew who led me out of the cloud of tear-gas smoke in the square in front of the Astoria. These attacks of the mounted police, the tear-gas bombs and the rubber bullets were repeated over and over again.

This morning at 7 am, before going to the airport, I went into the Parliament and made a complaint to the Vice President of the Parliament, Sándor Lezsák, because this morning the Parliament was to discuss the police brutality against the Hungarian people. A complaint is not enough, rather a denunciation should be launched about the assault on myself and the Hungarian people. Somebody needs to take responsibility for this. Please circulate this message from the scene of the brutality, so that the Hungarians and the world will learn what happened in Budapest, the Capital of Hungary, on the 50th anniversary of our Freedom Fight.

András Pongrátz, the youngest of the 6 Pongrátz brothers of Corvin Circle.
Budapest and New York October 24, 2006.


Egy szemtanú vallomása a 2006. október 23-án 14. 00 – 19. 00 óra közt
történt budapesti eseményekről

Többedmagammal gyalog indultam a járdán Blaha Lujza térről a Corvin-köz felé. A villamosok csak a Blaháig közlekedtek.

Korvin-köz (du. 2 óra körül)

A Korvin-közbe nem lehetett bejutni. Még a kereszteződés is tele volt emberrel. Az idősebbek összecsukható széken ültek, néhányan a járdaszegélyen, az üzletek lépcsőbejáróin vagy a virágládák szélein üldögéltek. A többség állt, s velem együtt figyelmesen hallgatta a szónokokat. A villamos-megállóban levő műanyag esővédő tető tetején fiatalok voltak, köztük egy RENDŐRSÉG feliratú kabátot viselő férfi is ült, s javában fényképezte az megemlékezésen résztvevő embereket.

A Lezsák-beszéd alatt futótűzként terjedt a hír, el kellene menni a Kossuth térre, s ott folytatni a megemlékezést.

Zászlókat lengetve több laza csoport, lassan, komótosan megindult az Üllői úton a Kiskörút ill. az Astoria felé. Néha hallatszott egy-egy bekiabálás: Gyurcsány, takarodj! Gyertek velünk (ez az utcai járókelőknek és az ablakban levő embereknek szólt.) Útközben imitt-amott egy-egy rendőrt is lehetett látni. Meg a fejünk felett fáradhatatlanul köröző helikoptert.

Három után értünk az Astoriához, ahol készülődtek a megemlékezésre. Azon túlhaladva a Bajcsy Zsilinszky úton keresztül elértünk az Alkotmány utcáig. Egyre sűrűbb lett a tömeg, feltűnt, hogy sok a korombeli idősebb ember. Néhány 64 vármegyés fiatalt is lehetett látni, de nem ők voltak túlsúlyban, hanem az idősebb korosztály.

Alkotmány utca (du. fél 4 körül)

Közben a Nyugati felől is érkezett a Korvin-közből egy csoport. Kiderült, a rendőrök feloszlatták őket, s a Körúton indultak a Parlament felé.

Az Alkotmány utca bejáratánál levő fémrács-kordonokat a reggeli v. a délelőtti felvonulók tolhatták félre, mert mire odaértünk már fáknak, falnak voltak támasztva. Az utca közepén rendőrsorfal állt. A tömeg megtorpant. A rendőröktől kb 4-5 méterre, a harmadik, negyedik sorban lehettem, s jól hallottam az elől álló felvonulók kiabálását: Miért nem mehetünk a Kossuth térre? Engedjetek!

Nyugodt lelkiismerettel kijelenthetem a felvonulóknál csak nemzetiszínű és Árpádsávos zászló volt s kokárdák, szatyrok, hátizsákok, és a kimondott szavakon kívül semmiféle erőszakot, nem alkalmaztak. Az Alkotmány utcában senkinél nem volt Molotov-koktél, még csak meg se próbáltak gyártani. Sok volt köztünk a vidéki.

Az emberek nyugodtak voltak, inkább csodálkozóak. Velem együtt nem hitték el, hogy rendőrkordonba ütköztek.

Ekkor valaki elkezdte a Himnuszt; mindenki együtt énekelt. A Himnusznak vége sem lett, amikor megszólalt egy hangosbemondó (automata géphangnak tűnt), hogy a tömeg oszoljon a Bajcsy Zsilinszky úton a Bazilika felé. Ennek elhangzása után azonnal megindultak a rendőrök, s potyogtak a könnygáz gránátok. Nem a felvonulók támadtak! Az Alkotmány utca megtelt füsttel, és visszafelé rohanó emberekkel. Csak kiabálás és fájdalomüvöltés hallatszott. Valaki elkiáltotta magát: Egy öregasszonyt agyontapostak a rendőrök!

(Feltűnő volt, hogy az Alkotmány utcában a rendőrök részéről nem hallatszott a lövöldözésen kívül semmi, nem kiabáltak, nem beszéltek, s meglepően kistermetűek voltak. Később a Madách téren sokan mondták, több rendőr ismeretlen nyelven beszélt, kiabált egymással.)

Az első sorokban levőket a sisakos, pajzsos rendőrök kegyetlenül ütötték, sokat (inkább férfiakat) elfogták a Bajcsy-Alkotmány utca sarkán és a Nyugati irányában álló zsuppkocsiba hurcolták. A hátrább állók szerencséjére, mert maradt egy pici idejük, hogy eltávolodjanak a rendőröktől.

A Nyugati-felüljáró lábánál nézegetők közül (mint utólag kiderült) sokan a sebesülteket ápolták, és segítettek a mentősöknek. Ezért kelepcébe kerültek, mert a Nyugati felől is megindultak a rendőrök a Bajcsyn a Bazilika irányába.

Egy mellettem futó fiatalembernek az arcába pattant egy könnygáz-gránát, beterítette füsttel, korommal. Szegény, azt sem tudta hol van, azt hiszem nem is volt magánál. Úgy kellett elvonszolni a rendőrök elől. A Bajcsyn tért magához, s onnan már egyedül futott. Nem tudom mi lett vele.

Egy másik fiatal srác elkezdett kiabálni, elveszítettem a zászlómat, s megindult vissza a rendőrök felé. Alig pár méterről sikerült visszacibálni, s együtt futottunk a Bajcsyn. Közben egyfolytában potyogtak a könnygáz-gránátok. Nekünk az Ó-utcán sikerült egérutat nyerni, de futottunk az Operáig, mert az utca végéről utánunk lőtték a könnygáz-gránátokat.

Az Andrássy úton idilli volt a hangulat. Néhány békés nézelődőnek, sétálgatónak, babakocsit tologatónak szóltunk, nehogy elinduljanak kíváncsiskodni az Ó-utcába, meg a Bajcsyra, mert a rendőrök könnygázzal lövik az embereket. Nem hitték el, és sokan indultak arrafelé.

Deák tér- Gerlóczy utca (du. fél 5 után)

Az Andrássy úton a Bazilika felé mentem. A rendőrkordon akkor még nem ért oda. A Madách téren át a Fidesz-rendezvényre igyekeztem. A Filmmúzeum táján már lehetett hallani a beszédeket.

A Zsinagóga kertjében sok férfiember volt. A Dohány utca felől néhány fekete sí-maszkos férfit lehetett látni, amint a Deák-tér felé tartottak. Az emberek megbámulták őket.

Egy nő sírt, mert nem tudott hazamenni. A házuk kapujába torkollott a rendőr-kordon.

A Filmmúzeum sarkán egy férfi mutatta a combján és az oldalán levő égett sebét (másnap a TV-ben a kórházi ágyon volt). Alig féllépésnyire álltam. Sokan filmezték. Azt hiszem Farkasnak (?) hívták. Tenyérnyi fekete, füstös-szélű, kb 1, 5 cm mély seb volt az oldalán. Azt mondta egy könnygáz-gránát találta el. A TV-ben említett gumilövedék a combját érhette.

Visszamentem a Kiskörúton templom irányába. (Többször megtettem a Filmmúzeum és a Deák tér közti utat.) Ekkor a volt bazársoron levő műanyag (SZABADSÁG) betűket férfiak vitték a Deák téri barikádhoz. Állandó puskaropogás és durrogás hallatszott. Az álló rendőr-sorfal s a felvonulók között csetepaték voltak. A rendőrök bántalmaztak egy srácot, az aszfalton feküdt, s nem mozdult, nem kelt fel. Én is láttam, mondták, meghalt. Eközben már ott volt az 56-os tank is. A tüntetők, úgy vélem, inkább jelképnek hozták oda, semmint azért, hogy valakit is eltapossanak vele.

Két-három férfi a Deák téren elesett srác véres, nemzetiszínű zászlójával megindult az Astória felé, kétségbeesetten kiabálva: Megöltek egy embert! A vére itt van a zászlón. Segítsetek! (Valóban véres volt a zászló.)

A Fidesz-rendezvénynek közben vége lett, és sokan indultak a Deák tér irányába. Néhány fideszes rendező próbálta ezt megakadályozni, mondván, a Fidesz rendezvény engedélye a Gerlóczy utcáig szól; addig mindenki biztonságban van. A saját érdekében senki nem menjen a Deák tér felé!

Szinte ki sem mondták, amikor a Kiskörúton lovas-rendőrök (nők is) vágtattak az úttesten levő tömegbe. Sok idős ember, kisgyerekes család volt köztük, akik hazafelé mentek volna.

Ezzel egyidejűleg elkezdték lőni a könnygáz gránátokat és a gumilövedékeket, megindult a vízágyús kocsi is. Tele lett a járda futó, menekülő emberekkel. Mindenki segített a másiknak, a botladozókat támogatták, a gyerekeket szinte emelték, hogy a tömeg ne taposson el senkit. Beleakadt a táskám egy vasoszlopba. Egy mögöttem futó férfi kiakasztotta, és futás közben a kezembe nyomta a táskámat. Sokan az üzletek bejáratába húzódtak a lövedékek elől, azokat később kizavarták a rendőrök, s összeverték (valaki futás közben mondta).

A Wesselényi utca felé menekültünk. Tömve volt az utca emberekkel. Egyfolytában lőtték a könnygáz-gránátot. A keresztutcákon nem lehetett kijutni a Rákóczi útra, mert több helyen belőttek.

A Nagykörúton sikerült a Rákóczi útra, s onnan a Keleti pu. felé menni. (A Rákóczi út végén, a felüljáró alatt néhány rendőrautó állt keresztben az úttesten. Lezárták az utat, pedig ott akkor még csak jövő-menő embereket lehetett látni.)

Keleti pályaudvar (este 7 körül)

A vonatindulás előtt vettem egy lángost. Az elárusítónő észrevéve a kokárdámat, megkérdezte, a tüntetésről jövök-e: Nemrég volt itt egy rendőrnő, akit úgy hívtak szolgálatba, hogy a Deák téren meglincseltek egy rendőrt. – Onnan jövök, nem lincseltek meg senkit – válaszoltam – Beszélik, három halott van, de egyik sem rendőr, hanem tüntető.

2006. október 26.

Nyugdíjas tanár

PS: A híradásokkal ellentétben az Alkotmány utcai (és másutt) tüntetők nem azért takarták el az arcukat, hogy felismerhetetlenek legyenek, hanem azért, hogy védekezzenek a könnygáz-gránátok hatása ellen.


Pongrátz Andrástól

Most érkeztem New Yorkba Pestről. nem tudom szavakba foglalni ami ott történt tegnap. A Fidesz ünnepség után 10 perccel az ünnepség befejezése után a kocsink felé térve a rettenetes nagy tömegbe, talán sok 10 ezer ember békésen ment haza felé, s egyszer csak a Deák tér felöl sikoltások nagy zaj és rettenetes dübörgés, s az unoka öcsem megfogja a karomat és elránt az útról ahol vagy ötven lovas rendőr vágtába bele rohant a békésen oszló tömegbe kardokkal hadonászva. Családok gyerekekkel gyerekkocsikkal, fiatalok, öregek ott, s ezek átgázolnak, bele gázolnak a tömegbe. Azután jött a könnygáz bomba ugyancsak belelőve a tömegbe és utána a gumi lövedékek ugyancsak a tömegbe. Képzeld mindenki szaladt ahogy tudott amerre tudott. Szerncsém volt, hogy a 30 éves unoka öcsémmel voltam aki kivezetett a konnygáztól elködösített Astoria előtti térről. Ez megint és megint megismétlődött úgy a lovas rendőrök átvágtatása mind a könnygáz bombák és a gumi lövedékek. Máma reggel 7-kor mielőt t a repülőtérre mentem bementem a Parlamentbe és panaszt tettem a Parlament alelnökénél Lezsák Sándornál, mert ma reggel a Parlament tárgyalta a rendőr terror legbrutálisabb megnyilvánulását a Magyar néppel szemben. Nem csak panaszt de feljelentést és személyem és a Magyar nép ellen elkövetett bántalom miatt is valakit felelősségre kell vonni. Kérlek küld szét ezt a helyszíni közlest, hogy a Magyarok világszerte tudják mi történik ma a szent forradalmunk és szabadságharcunk 50.-k évfordulóján Magyarország fővárosában Budapesten.

Üdvözlettel Pongrátz Andris, a Corvin közi 6 Pongrátz legfiatalabbja.
Budapest és New York oktober 24, 2006.

Published in: on 2006 november 10, péntek at 11:13  Vélemény?  

The URI to TrackBack this entry is: https://ludasmatyi.wordpress.com/2006/11/10/observations-of-an-eyewitness-and-of-an-old-freedom-fighter/trackback/

RSS feed for comments on this post.

Vélemény, hozzászólás?

Please log in using one of these methods to post your comment:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )


Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: