A cigány mindenhol egyforma

2006.11.10. 19:27:22

A romák és Finnország. Ami a kisebbségek jogait illeti, Finnország mintaország. Gondoljunk itt a lakosság 6%-át kitevő svédek nyelvének államnyelvi voltára (Finnország kétnyelvű), a svéd nyelvű iskolahálózatra, a szinte teljes függetlenséget élvező Åland-szigetek státuszára.

Történelmük során a kisebbségeikkel is kesztyűs kézzel bántak. Finnországban, pl. szinte meg sem történt a zsidó Holocaust.

Hogy álltak a romákkal, ahogy már tisztáztuk, a kisebbségeket finoman szólva soha nem üldöző finnek?

Nézzünk körül, például a népdalok környékén- végül is, azok nagyon árulkodók tudnak lenni a néplélek, az emberek adott népcsoporthoz való viszonyulása kapcsán. Nézzük, mondjuk, jellemző példaként, a Palpankilli (még “Palapan Killi”-ként is ismert) c., közismert, kb. száz-százhúsz éves népdalt, amely egy, a falujukban fel-feltűnő hajósfiúk közül férjet vadászó, végül szerencsétlen sorsú lányról szól.

“Palapan Killi kehui olevansa komeanlainen nainen / ei tuota ressukat riianeet vaan ryssä ja mustalainen” azaz “Palapa Killi mondta, ő tisztességes nő szegényeket (hajósfiúkat) nem ő, hanem az orosz meg a cigány próbálta becserkészni.” Látható, hogy 100-120 éve az állandóan közellenség orosz mellett a cigány volt a másik nép, amiért a finnek finoman szólva nem lelkesedtek.

Ugorjunk pár tucat évet; nézzük, mi a helyzet a 60-as, 70-es, 80-as években. Nézzük, mit ír a cigánykérdésről a Világjárók sorozatban a 80-as évek végén (azaz még a “liberalizmus” térhódítása előtt, és, bár az “átkosban”, még mindig sokkal igazságosabb, mint egy ma megjelenő, kötelezően romabarát könyv) megjelent Finnország útikönyv (33.-34. o.):

“Nem ilyen egyszerű a kérdés a cigányok esetében, hiszen a kisebbségi kérdés a kölcsönösségen is múlik. Amennyire nehezen küzdik le a finnek a bizalmatlanságukat, olyan nehezen alkalmazkodnak a cigányok a puritán, munkás életet kívánó anyaországhoz. Ennek következménye, hogy a hatvanas években mintegy kétezer cigány átvándorolt Svédországba, engedékenyebb és nagyvonalúbb szociális támogatást remélve. Pedig 1976 óta a finnországiak helyzete lényegesen könnyebbedett azzal, hogy a törvény letelepedési, lakásépítési segélyekkel, kölcsönökkel biztosítja állandó lakhelyüket, ezzel is könnyebbítve a munkához jutás, az iskolázottság és a civilizálódás esélyeit. Mégsem változott sokat a helyzet. Az 1950-ig teljes elzárkózásban élő cigányság, mely 1550 táján tűnt fel először a finnek között, és mind viseletében, mind nyelvében különbözik más cigánycsoportoktól, ma sem szívesen hagyja el erdei szabadságát. Lakókocsijuk kényelmet biztosít, a Mercedesek, Volvók könnyen beröpítik őket a városba, s az avíttságuk miatt elhagyott, nem is rossz vagy elhanyagolt állapotban levő házak pedig minden nagyobb ellenszolgáltatás nélkül fedelet is adnak számukra, amíg tovább nem költöznek. Ezek a városi kis telepek sajnos nem mindig szolgálják eredeti céljukat, az otthontalanságot felváltó otthont, s a veszedelmes pálinkafőzés és orgazdaság tanyái lesznek. A finnek ezért barátkoznak nehezen a liberális megoldásokkal, jóllehet én például soha a cigánykérdést felemlegetni nem hallottam. Láttam viszont könyvolvasó cigánylányt autóbuszon. Láttam ki-be szállni sokszoknyás, terjedelmes cigányasszonyt a Mercedesébe. Látványnak is érdekes a viseletük. Fekete nejlonbársony húzott szoknyáik, fehér slingelt vagy csipkével terhes blúz, fehér csipkés kötény és arany ékszerek rogyásig. Egyik áruház közelében csipkestólát kínál egy cigányasszony a feleségemnek. Fényképezem, de nem törődik vele. Rövid beszélgetés után legyint az asszony, odapillant rám, és nagy léptekkel továbbmegy. – Miért legyintett? – Mondtam, hogy magyar vagyok. “Akkor nincs dollárod”, válaszolta. Reménytelen esetnek tekintett bennünket. Az asszony beült a sarkon várakozó Volvóba, de előbb felkapta ragyogó fekete garnitúráját, és az alsószoknyában megtörölte az orrát. A fekete bársony és a fehér csipke ragyogott a tisztaságtól. De hát ezt a különös kettős életet meg kell érteni. Házalás, pálinkafőzés, csiszárkodás autóval, Mercedes, Volvo, utánfutó lakókocsi az erdő sűrűjében, ragyogóan tiszta viselet, arany ékszerek, könyv a lány kezében – így együtt jelentik az egyik legősibb cigánycsoport mai életét.”

Hogy is állnak manapság a cigánykérdéssel? Nézzük a Helsingin Sanomat 2006 jún. 25-i számában megjelent cikket, mely a “Romanit tuntevat syrjintää työnhaussa ja koulutuksessa; Sanna Heinonen “azaz “A romák a munkakeresésnél, illetve az oktatásban kirekesztettségre panaszkodnak ” címmel jelent meg.

Mertsi Valentin és Tenho Blomerus arra buzdít, hogy az előítéletektől szabaduljunk meg. A romák európai munkaerő-piaci helyzete rossz. Az új EU-tagországokban a romák munkanélküliségi aránya 80%. A régi tagországokban ez 30-50%. A Finnországban élő 10 000 romának kb. fele munkanélküli.

“A romák még mindig Európa legkirekesztettebb népe” – mondja az európai tanácsban a romákra specializált Miranda Vuolasranta. A magas munkanélküliségnek sok oka van. Egyike ezeknek a romák sokszor hiányos iskolázottsága. Például Kelet-Európában a romák 70%-a járt elkülönített iskolába. Ez sokszor a fejlődési rendellenességgel küszködők iskolája volt. “A gyerekeknek nem volt lehetősége előre haladni, és olyan tudást szerezni, amivel munkát kaphatott volna”, mondja Vuolasranta.

Finnországban még az 1990-es évek közepén is a romák 40%-a járt elkülönített iskolába. Sok roma hallott munkaerő-felvételnél negatív, kirekesztő megjegyzéseket. “A munkaadók sokszor azt kérdezték a romáktól, hogy az egész családja jön-e dolgozni”, mondja Malla Laiti, a dél-finnországi romatanácsadó intézet titkára. Az is gondot okoz, hogy a romák tradicionális munkáiból, mint például a kézimunkából, már nem lehet megélni.

Mertsi Valentin és Tenho Blomerus fiatal dolgozóként a Jyväskylä-i Cafe Center-ben dolgoznak. Tudják, hogy a romák elleni előítéletek befolyásolják a munkaadókat. “Nehéz és körülményes munkát találni, még akkor is, ha a papírok megvannak. Az etnikai háttér bizony befolyásol”, mondja Valentin. A kirekesztés elkedvetleníti a fiatalokat. “Sokan ezt megtapasztalták fiatalkoruktól fogva. Könnyen jön a gondolat, hogy nem kaphat az ember munkát. Sokszor a fiatal nem tanul vagy nem megy el munkát keresni a rossz tapasztalatok miatt.”

Mertsi Valentin saját kezdeményezésére tanulmányi ösztöndíjat szerzett, amelynek jóvoltából az év végén fiatal-támogatóként végez. Tenho Blomerus a maga részéről egy jyväskylä-i irodában van, ahol a romák iskolázását és munkakeresését támogatják. Blomerus most munkagyakorlaton van. “Jó, hogy a fiatalokat támogatják. Ez segített az én munkakeresésem kapcsán is”, mondja Blomerus. Mertsi Valentin arra kéri a fiatalokat, hogy felejtsék el a többség előítéleteit, és arra kéri a munkaadókat, hogy fizessék meg a romákat, mert: “A roma serény és becsületes munkás.”

Mindehhez nem kell kommentár, azt hiszem. Már csak egy kérdés marad: tessék mondani, akkor most a finn egy büdös rasszista cigányüldöző nép, akik szegény romákat hátrányosan megkülönböztetik, és nem átallják őket kisegítő koncentrációstáborba, bocsánat, iskolába küldeni, vagy az ellenkezője, kisebbségi kérdésben mintaország? Feltehetnénk úgy is a kérdést: miért UGYANAZOK a finnországi romák problémái, mint más országban élő testvéreiké?

Kuruc.info

Reklámok
Published in: on 2006 november 12, vasárnap at 00:56  Hozzászólás  

The URI to TrackBack this entry is: https://ludasmatyi.wordpress.com/2006/11/12/a-cigany-mindenhol-egyforma/trackback/

RSS feed for comments on this post.

Vélemény, hozzászólás?

Please log in using one of these methods to post your comment:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: