Ehhez képest langyos dagonya a Kádár-diktatúra

2006. november 07. 18:32

Soha nem gondoltam volna, hogy egyszer az kell kimondanom: a Kádár-diktatúrában nem volt ilyen rendőri fellépés, mint amilyent az elmúlt hetekben tapasztalhattunk. Ütöttek bennünket rövid gumibotokkal 72-ben, 73-ban a Március 15. tér környékén, be is vittek, de nem volt gumilövedék, sokkoló és nem voltak ennyire elrettentő, direkt ítéletek. Még a megfélemlítés sem volt ilyen mértékű – mondom én, aki azért szívtam ott eleget, de erre a mostani rendőrállamra legvadabb álmaimban sem gondoltam.

Nem voltam szélsőbalos maoista liberális értelmiségi, nem voltam Harasztin meg Konrád Györgyön szocializálódott francia újbaloldal-rajongó. Egy Nyugat-imádó hippinövendék voltam, aki otthonról útravalót hozott. A második világháborút a hazáért végigharcoló, a Don-kanyart megjáró apa magyarságszeretetét, a soproni 18-as magyar királyi gyalogezred hadnagya nagypapa 1918 óta lángoló antikommunizmusát, és a patkányköztársaság prominensei, valamint a vörös terroristákkal szembeni kibékíthetetlen ellenszenvét.

Persze, hogy akartam a magyar zászlót, a Kossuth nótát 1972-73-ban. Persze, hogy üvöltöttem: Le a rendőrállammal! Persze, hogy nem álltam be a sorba, nem lettem KISZ-es vagy ifjúgárdista. Akkor félig hittem, hogy elmondhatom a véleményemet a rendszerről a kocsmákban való beszélgetésekkor, így aztán nagyon nem is csodálkoztam, hogy bevarrtak, munkahelyemről kirúgtak, megfigyeltek és megtagadták a szabad utazás lehetőségét. Jó, de erre az egészre 1990-ben nemet mondtunk KISZ-estől, kommunistástól, Kádárostól, rendőröstől, mindenestől, és most 16 év után mi van? Sokkal nagyobb diktatúra, sokkal erőteljesebb rendőrterror, mint akkoriban. Egy KISZ-esből lett milliárdos utasítására, aki demokráciáról papol és a totalitárius rendszert képviseli.

72-ben felrúgott a rendőr, mikor a debreceni dzsessz napokkor a parkban aludtam, s akkor is kaptunk két pofont, meg felírtak bennünket, amikor Egerben 78-ban a rendőr szeme láttára átmentünk a kocsik között a járda helyett az úttesten, és visszaszóltunk neki. Olyat azonban, hogy tömegbe lőjenek, békés járókelőket verjenek véresre csak azért, mert rosszkor voltak rossz helyen, bármennyire is szomorú bevallanom, direktben a Kádárék alatt nem tapasztaltam. Persze, egy-egy nagyobb koncert után, lásd 80-as Edda és Korál, beborult a rendezvényt biztosító fakorlát sor, persze, hogy cigaretta csikkeket kaptak a rendőrlovak 72-ben a Free-koncertkor, de ilyen, hogy állig felfegyverzett, hosszú gumibotokkal és kardlapokkal vagdalkozó rendőrosztagok támadjanak meg embereket, üssenek szét mindenkit és a bíróságokon a legkeményebb diktatúrákat idéző ítéletek születhessenek, ilyet a 60-as évek óta ez idáig egyetlen utcán járó sem tapasztalhatott.

Mi azt mondtuk 90-ben, hogy de jó, itt a szabadság, hittük és reméltük, s megbocsátottunk a kommunista rendőrségnek is – gondolván, hogy ezentúl ők majd nem pártpolitikai elveket követnek, és a munkásosztály súlyos ökleként sújtanak le, hanem a bűnözők ellen harcolnak, s ezt hittük is többé-kevésbé az idei őszig.

Igen, sokunkat bosszantott, hogy adott esetben a rendőrnek kell elköltöznie, ha lakat alá tett egy kisebbségi bűnözőt, mert félt a rokonság bosszújától. Igen, felhördültünk, amikor elítélte a média azt a rendőrt, aki el akart fogni egy bűnöző cigányt, és az vele született betegsége miatt a helyszínen elhalálozott. Igen, akkor szorítottunk a rendőrért, hogy nem lehet kettős mérce, s nem lehet olyan, hogy politikai megfontolásból az emberek nem egyenlőek, s a kisebbségnek még a bűnelkövetéshez is van joga. Szorítottunk a meghurcolt rendőrökért, akiket leköpnek, megtámadnak, és nem csaphatnak oda, mert akkor mindenféle bélyegeket kapnak. Aztán gyökeresen megváltozott a helyzet.

Éles lőszerekkel teli speciális fegyverekkel ellátott kommandósok ütötték-verték, lőtték az embereket csak azért, mert más a politikai hozzáállásuk, mint a hatalmon lévő egykor már elűzött KISZ-eseknek, kommunistáknak, III/3-as patrónusoknak, és mindazoknak a letűnt rendszerből újjáéledt egykori nemzetrontóknak, akik semmit nem változtak. Ha diktatúra van, s ez a fellépés, még azt mondom, elfogadom. De itt azt mondják, demokrácia van, egy szétszakított országban, ahol egymásnak feszül két erőteljes oldal.

A közömbösöknek, az otthon ülőknek, a tévé előtt sörözőknek addig mindegy, hogy kit ütnek-vernek, amíg nem találkozik az eseményekkel, s csak az a fontos számára, hogy legyen show, műsor, buzizsúr meg deviancia, a változásban bízók, a régiek visszatértét nem akarók, a hazugságot elvetők pedig jó lesz, ha csendben maradnak, mert megint jön az eljárás, a gumibot, a házkutatás, s a megfélemlítés. A rendőr most nem azt jelképezi, amit 15 éven át nagyon sok embernek jelentett, hogy szeretjük, mert szolgál és véd. A rendőr most éppen olyan utált figurája legalább az ország felének, mint akkor volt, amikor az uniformist csak párttagkönyvvel lehetett felvenni. Ez megint kinek jó? Az árokásóknak, a kiárusítóknak, akik a maradékot is oda akarják prédára dobni. Gondoljuk csak el, hol ér többet ugyanaz a ház? A csodás Rózsadombon, vagy a budapesti dzsumbujban? Ők egy dzsumbujt akarnak, hogy a maradékot üsse rendőr, rabolja ki cigány, s a társadalom egyik felén szűnjön meg a rendőrrel szembeni rokonszenv, a tolerancia.

Kinek jó az, ha sokan úgy gondolják, mint egykoron, amikor Sósék, vagy Ricter Richárd hazavágott egy pár fakabátot, hogy jó-jó, ez mind rendben van, csak az a létszám, az egy kicsit kevés, több kellett volna. Erre is oda kellett volna figyelni azoknak, akik kiparancsolták a rendőröket az utcára, akik azt sugallták, hogy ütni kell és brutálisan, noha éreztek valamit, mert ezért takartatták a rendőrök arcát az álarcokkal. Jó lesz az, ha majd ütnek valahol egy rendőrt és akkor az emberek elfordulnak? Sokkal nagyobb a felelősség annál, mint amit a hatalom szolgálatába szegődött vezércsicskák gondolnak. Nem csak a jog, a gyülekezés és szólás szabadsága, hanem a demokráciába és a demokrácia egyik tartópillérébe, a rendőrbe vetett hit is meggyengült. S ha nézzük a jelenlegi tízmilliós csonka magyarságot, ha csak pár millióan gondolják is így, már akkor is borzasztó nagy baj van.

Hunhir.hu

Advertisements
Published in: on 2006 november 13, hétfő at 00:50  Hozzászólás  

The URI to TrackBack this entry is: https://ludasmatyi.wordpress.com/2006/11/13/ehhez-kepest-langyos-dagonya-a-kadar-diktatura/trackback/

RSS feed for comments on this post.

Vélemény, hozzászólás?

Please log in using one of these methods to post your comment:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: