További beszámolók október 23-ról, az érintettektől

Jubileumi megemlékezésünk a nemzeti ünnepen – 2006. október 23.

Feleségemmel és két tinédzser lányommal szépen felöltözünk és kiballagunk az ellenzéki párt meghirdetett megemlékezésére. Emelkedetten ünnepeljük szüleink 50 éves forradalmát.
Megtapsoljuk a műsorszámokat és a szónokokat. Örömmel köszöntjük az Astoriánál ismerőseinket, akikkel a hivatalos program után elbeszélgetünk. Sokan hasonlóképpen időznek a környéken.
Nemsokára durranások hangjait halljuk. Azt mondják, a Deák téren gumilövedékkel és könnygázzal lövik az embereket. Egy idő után már a kereszteződésbe zuhannak a csípős füstöt árasztó gránátok.
Így közlik velünk, hogy a nemzeti ünnep véget ért, és lehet hazamenni?

Kénytelenek vagyunk a Nemzeti Múzeum irányába távozni, mint a szétkergetett állatok. Közben riadtan tapasztaljuk, hogy egye közelebb, a beszélgető, ünneplő ruhába öltözött emberek közé hullanak az izzó, irritáló gránátok tucatjai.

Keserűen vesszük tudomásul, hogy ma Budapesten még mindig bolsevik típusú rendfenntartás van gyakorlatban. A rendőrségi hangszóró törvénytelennek nevezi a helyszínen való tartózkodásunkat, ezért kénytelen-kelletlen elbúcsúzunk ismerőseinktől. Gyermekeim és feleségem azt javasolják, hogy hagyjuk el a tömeget, nehogy bajba kerüljünk. Mellékutcán haladunk tovább, csak elvétve van egy-egy járókelő, néhányuknál nemzeti színű zászló. A keskeny járdán elől megyek 15 éves lányommal, utánunk 18 éves lányom és feleségem. Szemből hangokat hallunk, néhányan felénk szaladnak.
Az úton rendőr furgonok száguldanak irányunkba, a nyitott oldalajtókon át 3-4 kinyújtott rendőrkéz rettenetesen irritáló anyagot fecskendez válogatás nélkül minden utcán lévő emberre.
Megfordulunk, így futunk pár lépést. A néhány autó minket megelőzve közben elhalad mellettünk.
Kabátommal takarom el 15 éves lányom arcát és a kirakat felé fordítom. Észlelem, hogy mögöttünk a furgonok lefékeznek. Az egész utcát fojtogató gáz tölti meg. Ezredmásodpercek alatt villan át az agyamon: hol van a feleségem és 18 éves lányom? A szomszéd üzlet kirakata előtt görnyedő két emberi alakra fújja két-három mindenre elszánt egyenruhás a kémiai szert. Rovarirtás.

Egy hang ordít az újnak tetsző járműből:
– Fújjá’ még arra a szemét k… ára!

Istenem, ok az enyéim! Ezredmásodperc alatt felfogom, hogy az autók után NEM jön a rohamosztag.
– Erre gyertek! Futás! Azonnal!

Szinte rögtön megértik, és szemeiket takarva menekülnek felém. Egy sisakos, kék ruhás rovarirtó utánuk szökken. Aztán mintha látná, hogy társai mást vesznek célba, néhány lépés után megfordul és azokhoz csatlakozik. Egy bukdácsoló, magatehetetlen alakra vetik magukat, jöhet a gumibot, a többit már nem látom. A gáz használhatatlanná teszi az ember szemeit. Csak felvillanó állóképek alapján tájékozódom. A futás közben belélegzett szer fullasztó érzést okoz, a hányingertől az ember öklendezni kezd. Két lányomat biztonságban érzem, visszafordulok feleségemhez és átkarolom. A magas sarkú, ünneplő cipőben lemaradt szegény. Lelkiismeretfurdalást érzek. Nem tudtam volna megvédeni.

A kávézó ajtajában emberségesen fogadnak, lekísérnek a mellékhelyiségbe. 15 éves lányom egy órán keresztül sokkos állapotban sírdogál, nem akar hazaindulni, nem mer az utcára lépni. Megvárjuk a zárórát. Nemzeti ünnepünk 2006-ban.

Esendő emberként a Gondviselőnek köszönöm, hogy nem történt nagyobb bajunk. Magyar állampolgárként követelem, hogy a terrorizáló rendőröket, parancsnokaikat, miniszterüket,
felbujtó vezérüket és annak bűnsegédeit a Magyar Köztársaság nevében vonják felelősségre.

[X. X] okl. vill. mérnök

Én minden előítélettől mentesen most csak olyasmit írok, aminek első kézből vagyok tanúja.

A Nemzeti Jogvédő Alapítvány segítőjeként mi is védünk olyanokat, akikkel szemben büntetőeljárást indítottak, vagy akár előzetesbe is tettek.

A LETARTÓZTATOTTAK között van diák, aki szülinapi bulijáról ment haza az utcán. Semmit nem csinált, csak ment haza. Elkapták, lecsukták.

Más esetben egy idős néni félt hazamenni, mert meglátta a rendőröket. Egy férfi segíteni akart neki, odament a rendőrökhöz, hogy megkérdezze, merre mehet haza a néni. A férfinak annyi időt sem hagytak, hogy azt mondja: “Jó napot!” Berántották a falanx mögé, megbilincselték, lecsukták.

Más esetben az Orbán-beszédet hallgató barátomat minden átmenet nélkül elkezdték lőni. A rendőrök nem magyarul beszéltek egymással.

A legnagyobb “csata” a Ferenciek terénél volt. Erre van az irodánk. Semmi nem tört be. Még az ékszerbolt kirakata is ép. Pedig itt még barikádokat is raktak.

Ezek TÉNYEK.

És 10 ügyből 9 ilyen tényekkel “terhes”. 1 olyan, amikor valaki “hőzöngött”. (Bár az sem tilos.)

Én úgy látom, egyszerű és jól megtervezett kommunista manőver ez, amihez mi vagyunk az ágyútöltelék. A hatalom csak mint saját céljainak eszközeként tekint ránk. Nem akar minket szolgálni. Lucifer ujjlenyomata.

Sajnos be kell látnunk, hogy a magyar média robotmédia. Azt a programot játssza, amelyet betáplálnak neki.

Úgyhogy fontoljuk meg az apostol szavát: “Tudom, kinek hittem”.

Üdv:

Hock Gyula

Sziasztok!

Komlósi Péter vagyok, sok embernek elküldöm ezt a levelet, előre is elnézést kérek, ha valaki alkalmatlankodásnak veszi. “Nem szoktam kör-e-maileket írni” (és továbbküldeni sem)… de most mégis erre vetemedem, mert nagyon fel vagyok dúlva a 23-ai tüntetésekkel szembeni rendőri fellépés miatt. (Ha nem érdekel, kérlek ne olvasd tovább!)

Hogy megfelelő erőt alkalmazott-e a rendőrség 23-án, és szükség volt-e rá, arról pontos fogalma van mindazoknak, akik véletlenül az események közelében voltak, vagy tiltakozásul az utcára mentek. Aki nem tapasztalta személyesen, az csak a TV-ből kaphatott tájékoztatást, és az alapján ítéli meg az eseményeket.

Nekem sajnos van személyes érintettségem, ugyanis az egyik legjobb barátom súlyos szemsérüléssel kórházban fekszik, és kérdéses, hogy milyen mértékben nyeri vissza a látását; tökéletesen állítólag már nem fogja (bár én nagyon bízom benne, hogy mégis). 5 gyerek édesapja, a legkisebb hat hónapos csecsemő.

Október 23-án este 7 óra felé lőtték szemen a rohamrendőrök (gumilövedékkel), kb. 10 méterről, úgy, hogy egyedül volt az utcában (Síp utca – Dohány utca sarka), igyekezett hazafelé és semmiféle ellenséges magatartást vagy ellenállást nem tanúsított. Próbálta kikerülni a lezárt területet és hazajutni valahogy. Nem dobált, nem tüntetett, nem provokált.. Egyszer csak befordultak az utcán a rohamrendőrök (a Dohány utcából a Síp utcába), és azonnal elkezdtek könnygázt lőni az üres utcába. ő mindössze 10-15 méterre volt a saroktól, ijedtében a falhoz lapult, közben előszedett egy fehér zsebkendőt, mutatván, hogy nincs támadó szándéka. Amikor a rendőrökkel szembefordult, kb 10 méterről rálőttek, felszólítás nélkül, a fejére célozva. Szemen találták (szerencsére csak félig, kb 2-3 mm híja volt, hogy nem telibe találták el a szemüregét), a földre esett és miközben segítséget kért a rendőröktől, és ömlött szeméből a vér, a rendőrök a plexi-pajzzsal fellökték, hogy takarodjon onnan. Talpra állt, és igyekezett elszaladni, amennyire tudott, eközben hátulról gumilövedékekkel lőtték, 5 lövedék nyoma látszik a testén. Jó néhány utcányira elmenekült, próbálta hívni a mentőket, de közben elájult már csak a Honvéd kórházban tért magához. Tegnap az összes látogatót, aki bement hozzá rendőrök igazoltatták és vizsgálták át.
Ha mindezt olvasnám, nem hinném el, de láttam őt ma délelőtt a kórházban, személyesen mesélte el a történteket és elég volt ránézni, hogy el tudjam képzelni az egészet. Tudom, hogy jobb lenne nem is tudomásul venni, de ez sajnos megtörtént, méghozzá itt Magyarországon.

Ennyi. Ne haragudj, hogy ilyen ocsmány históriával zavartalak, de úgy érzem ennyivel tartozom a… nem is tudom minek vagy kinek. Talán csak annyi, hogy ha hasonló esetekről hallasz, tudd, hogy nem feltétlen kitaláció, és sokkal durvább dolgok történtek, mint amit bevall a rendőrség…

További szép napot!

Üdv:

Péter

(Nibiru.hu)

Advertisements
Published in: on 2006 november 13, hétfő at 04:16  Hozzászólás  

The URI to TrackBack this entry is: https://ludasmatyi.wordpress.com/2006/11/13/tovabbi-beszamolok-oktober-23-rol-az-erintettektol/trackback/

RSS feed for comments on this post.

Vélemény, hozzászólás?

Please log in using one of these methods to post your comment:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: