Ki legyen a vezér? (vélemény)

2006.11.17. 11:15:21

Mostanság megkerülhetetlen ez a kardinális kérdés. Bizonyos körökben valóságos “messiás-várás” uralkodik (nevek röppennek föl, majd tűnnek a semmibe), ami arra hajlamosíthatja a tüntetők zömét, hogy félmegoldásokkal is beérjék – a jobb ma egy veréb, mint holnap egy túzok “igazsága” alapján. Számos egymással feleselő írást olvastam e témában különböző internetes portálokon, s néhány hozzám címzett levélben is érdeklődtek a véleményemről. A polémia egyrészt az elvi tisztázás szándékával folyik, másrészt egyes piedesztálra (szégyenpadra?) állított személyiségek alkalmassága (avagy alkalmatlansága) körül forog.

Jómagam is ebben a sorrendben próbálok válaszolni, csupán a legszükségesebbekre szorítkozva. Nem titkolom, az eddig megismert fejtegetések közül hozzám a legközelebb Dobszay Károly és Kálmán Gyöngyi álláspontja áll. (Nem ismételném meg gondolataikat, valószínűleg még fellelhetők itt-ott.) Tehát lássuk a medvét!
Történelmi időket élünk. Mindnyájan érezzük a nagy lehetőséget. Tudjuk, hogy elég volt a hazugságból, a gumibotos-vízágyús rendőrállami “demokráciából”, a kevesek dőzsölését s a többség megnyomorítását eredményező posztkommunista (?) terrorból, a rasszista (kirekesztő) magyargyűlölet romboló “reformjaiból”. Itt minden rohad és bűzlik, itt minden változásokért kiált! A végrehajtáshoz, az 1956-os forradalom folytatásához és befejezéséhez persze jó lenne egy (esetleg több) rátermett vezér is, de az sem tragédia, ha nincs. Ennél csak az a rosszabb, ha egy arra méltatlan személyt tüntetnek ki vezéri koszorúval (lásd Viktor Viktor!), aki aprópénzért elad bennünket, és minden nemes ügyünket megtorpedózza. A vezér hiányánál sokkal nagyobb baj, hogy tulajdonképpen nemzeti oldal sincs (hogy is lenne, ha már nemzet sincsen?!); legföljebb hazafias szemléletű, ám egymással marakodó, kicsinyes, fafejű akarnokok; vagy éppenséggel szóvirágokat puffogtató, cselekvésre képtelen, impotens “békeharcosok”. Eddigi kudarcunk egyik fő oka valószínűleg éppen ez – megfejelve a “polgári lakosság” s az agymosott prolik közönyével és fásultságával, ill. a hatalmi apparátus vérfagyasztóan törvénytelen rémtetteivel.
Csupán megjegyzem, hogy 56-ban sem volt “fölkent” vezér, akadt viszont néhány kiváló vezérnek való; és főleg sok-sok, mindenre elszánt hős, vagyis egyszerű közkatona, akik nem törődtek a saját sorsukkal, hanem csak az ország üdvével.
A vezérséget nem lehet jobb híján “elvállalni”, sem valakit “kinevezni” mégoly remek emberek közül sem (hiába tetszenek a bármire kapható tömegeknek!). Erre a szerepre méltóvá kell válni, a fölmutatott eredmények szerint; s rendelkezni kell valami Isten kegyelméből nyert karizmával és küldetéstudattal. Pártelnök, miniszter, koronázott király akármilyen hülyéből lehet, de kimagasló egyéniség nem terem minden bokorban. Nagy kérdés az is, hogy egy lezüllesztett, elbirkásított népből kiválhat-e egy sokra hivatott, győzelemre képes vezető? A magyarság valamikor (amikor még méltó volt e névre!) számtalan fényes csillagot vajúdott ki magából, most azonban se közel, se távol nyoma sincs a hozzájuk mérhető váteszeknek. A vezért nekünk is meg kell(ene) érdemelnünk!
Ami pedig a nemrég konkrétan fölvetődött neveket illeti, hadd idézzem ide velük kapcsolatban egy ismerősömnek írt soraimat:
“A galamblelkű Papp Lajossal s a búsképű Makovecz Imrével (a kevésbé ismerteket nem sorolom!) stb. súlyos problémák vannak. Nem értem az őket magasztalókat, bálványozókat (pl. Gróf Mihály, Bujk Béla), ugyanakkor nem osztom Balla Gábor kákán is csomót kereső durva kirohanását sem (noha van benne igazság!), Varga Csaba megjegyzéseit pedig helyesnek, de egysíkúnak tartom (mivel csupán a Papp által emlegetett 1000 évnél valóban sokkal ősibb históriánk kérdéseit boncolgatja). Kétségtelenül mindkét ún. ‘szakrális vezetőt’ (hajaj!) hibás történelemszemlélet és torz politikai nézetek jellemzik. (Utalnék pl. Makovecz fixa ideájára, aki Orbánt a 20. század legnagyobb európai – nem is csak magyar! – államférfijának tartja, s ezen agyrémét még mások aláírásával is megerősítteti! De Papp doktor Kossuth téri “bocsánatkéréses beugrása” sem egy végvári vitéz benyomását kelti.) Lehetnek ők fölülmúlhatatlan szívsebészek, világhíres építészek (fogadják ezért elismerésünket!), sőt jóságtól túlcsorduló humanisták is, azonban Isten mentsen bennünket attól, hogy valaha is politikai-stratégiai elöljáróink legyenek. Mert nekünk most igazán bátor harcosok kellenek, akiknél csak egy különb van (lásd Ady!), aki bátrabb! (Hogy a napnál világosabb legyek: Papp doktorra bármikor rábíznám az életemet, de egy percig sem a lelkem, pláne a hazám irányítását.)
Aki zsidókhoz vagy egyéb ellenségeinkhez, árulóinkhoz törleszkedik (a megbékélés, összefogás jegyében!), tőlük vár együttműködést, segítséget, az végzetesen naiv, netán hiányzik egy kereke. Ezekkel a pokolbéli férgekkel még tárgyalnunk sem szabad, nemhogy megegyeznünk. Előbb köthetünk alkut a tigrisekkel, cápákkal, mint az efféle élősködő haramiákkal. Az ilyen önpusztító magatartás nem bölcsességet, szilárd erkölcsiséget, példaadó nemzetszeretetet tükröz, hanem rövidlátást, gyávaságot, kisebbrendűséget sugároz, s legkitartóbb bajnokainkat is elbizonytalanítja. Semmi dolgunk efféle szadista barbárokkal, akik nyíltan meg akarnak ölni bennünket! Vegyük tudomásul, hogy a lövészárkok közt nincs többé átjárás. Vagy megnyerjük a háborút, vagy végleg elveszünk Még egy esélyünk nem lesz! Most, vagy soha! Ezt véssük mindnyájan az agyunkba, majd ennek szellemében cselekedjünk, mert enélkül hiábavaló az összes áldozatunk. Ellenkező esetben az egyik balliberális bandát megint fölváltja majd a másik (gyurcsányék helyett jönnek orbánék), s a halálos mókuskerék forog tovább a végtelenségig. Ha ezzel megelégszünk, s utódainknak is ugyanilyen sivár szolgalétet szánunk, úgy rögvest hagyjuk abba az egész küzdelmet. Ám ha nem, akkor előre a végső győzelemig!”
Mit tehetnék még hozzá? Az üres szalmát talán csépelje más.

Siklósi András

(Kuruc.info)

Lúdas Matyi kommentár: Mi nagyjából ugyanezt írtuk – tömörebben – bő egy hete, katt ide.

Reklámok
Published in: on 2006 november 18, szombat at 06:20  Hozzászólás  

The URI to TrackBack this entry is: https://ludasmatyi.wordpress.com/2006/11/18/ki-legyen-a-vezer-velemeny/trackback/

RSS feed for comments on this post.

Vélemény, hozzászólás?

Please log in using one of these methods to post your comment:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: