A röhencsek dáridója

Az RTL KLUB csatornatöltelékeként – hétvégén – megjelenő, jobb sorsra érdemes “művészek”, egymást szórakoztatva, permanens röhécselés közben, trágár kifejezésekkel és kétértelmű viccekkel fűszerezett mondókáikban gúnyolják a nemzeti és/vagy polgári oldalt. A röhögéstől fuldokolva és egymást túllicitálva, igyekeznek a “padlóra küldeni” kiszemelt (soros) áldozatukat.

Ez a kompánia, a drogfogyasztókhoz hasonlóan, kvázi-mámoros állapotban kéjelgi végig a műsoridőt, szítja az emberek közti ellentéteket, ingerli és bátorítja a szélsőséges elemeket (csoportokat) az “adok-kapok” folytatására.

Joggal vetődik fel a kérdés, hogy kinek áll érdekében, profi módon: időt, pénzt, energiát és szakértelmet nem sajnálva, megosztani az embereket (?), a nagyszámú (tévé és rádió) csatornák (ügyes) felhasználásával, hiszen a Heti hetes mellett, a Nap-kelte, a Nap-nyugta, valamint a különféle “fedőnevek” alatt sugárzott Hofi, Sas, Bochkor, R. Székely, Heller, Markos, Nagy Bandó, Selmeczi és mások “produktumai” aligha szolgálják a társadalmi konszenzus ügyét.
Mindezek alapján, még barkochbázás nélkül is megállapítható, hogy ennek a jelentős szervezési, írói, rendezői, műszaki-technikai, személyi, adatgyűjtési-feldolgozási-értékelési és más (járulékos) feltételek meglétét igénylő feladat megoldására csak azok képesek, akik kellő kapcsolatokkal és pénzforrásokkal rendelkeznek, továbbá érdekeltek abban, hogy ezek a feltételek a jövőben is rendelkezésükre álljanak.

AZ ALAPÍTÓK ÉS A HANGADÓK
Kétségtelen, hogy a Heti-hetes csapat minden egyes tagja figyelemre méltó, tehetséges – de ebben a műsorban mérhetetlenül ellenszenves és közönséges – egyéniség, mégis kitűnik közülük: méretével, nagyképűségével, visszafogott böfögésével és ellentmondást nem tűrő (veretes) kijelentéseivel (téziseivel) Gálvölgyi János, aki belpolitikai témában “érzi otthon magát”, bár bizonyíthatóan annyit ért hozzá, mint Kóka a “dübörgő” gazdaság megítéléséhez.
Gálvölgyi János mély-marxista meggyőződésből gúnyolja a konzervatívokat és a jobboldaliakat, érdemes megfigyelni arcszínének és ábrázatának változását, ha úgy érzi, hogy “beolvasott nekik”, és igazolta, hogy nem csak a viccben, de a gúnyolódásban sem ismer tréfát, miközben nem veszi észre, hogy egykori tehetsége lassan de biztosan feloldódik a szép lassan, de biztosan kifejlődött ripacsságában.
A hajdani (alapító) bandavezér (Verebes István) helyét most Kern András igyekszik betölteni, középiskolás szintet alig-alig megütő “írásműveinek” felolvasásával szórakoztatva önmagát, kollégáit és a tapsikáló kórust, ocsmány kifejezésekkel, valamint visszataszító arcfintorokkal segítve a primitív poénok elfogadási indexének növelését.

A MITFÁREREK
Az “előolvasó” Jáksó László, a trágárkodásban felzárkózott Gálvölgyi, Bajor, Kern vagy Hajós mellé, de az sem kizárt, hogy társai viselkedése miatt egy külteleki lebujban érezi magát. Ebben a műfajban még sokra viheti! Mentségére szolgáljon, hogy mérhetetlenül rosszul artikulált mondókájának 80-85 %-a nem érthető, mert a mondatok végét úgy “elharapja”, mint pörölycápa az áldozata lábát.

A kezdetben “szemérmetes Erzsóknak” tűnő Hernádi díva, csak szemei szapora forgatásával és az ajka biggyesztgetésével segítette társait, de ma már felzárkózott férfipartnerei szintjére, és igazolta, hogy tőle sem idegenek az obszcén szavak vagy kifejezések.

Már-már megszokott jelenségnek számít, hogy olyan nemes egyszerűséggel “potyogtatja” ki a szájából az emésztés végtermékét képező képlékeny anyag akusztikai azonosítóját – hangképző szerveivel – az extázisban lévő tapsikolók felé, mintha prémiumot kapna érte.
Mentségére szolgáljon, hogy ezekben az esetekben némi (enyhe) szégyenkezést mímel, és csak “lopva” figyeli az “aranyköpéseire” érkező tapsok intenzitását.
Farkasházy a későn érők kategóriájába tartozik, sem a humor, sem a trágárkodás területén nem nagyon erősíti a falkát, de fontoskodó és bárgyú történetei alkalmasak arra, hogy a többiek kifigurázzák és a röhencsek bohócaként szerepeltessék.
Bajor Imre egyre jobban és többet aktivizálja magát, egy-egy poén kedvéért átbillen a ripacsságba és a trágárkodásba, csakhogy megfeleljen rajongói “ízlésének”.
Alföldi Róbert született gúnyolódó, nyafogó, fontoskodó, de magabiztos,- és olyan különleges szelektív szemellenzővel rendelkezik, hogy a jobboldalt akkor sem látja, ha tízezer fordulat per perces sebességgel forgatják a saját tengelye körül. A röhögést viszont művészi tökéllyé fejlesztette: a száját képes olyan szélesre kitárni, hogy a nyelőcsöve is láthatóvá válik.
Az esetenként “beugró” pótröhencseket meg sem kell említeni, ügyesen alkalmazkodnak a “kórushoz”, még csak véletlenül sem lógnak ki a sorból, az elfogultság, a gúnyolódás és a röhögés fénysebességgel terjed a hetesek körében.
Talán Hajós András rendelkezik némi igen csekély mértékű immunitással, de a Gyurcsánnyal szembeni gondolatait csak egy másik csatornán merte elmondani, mert tisztában volt azzal, hogy a Heti-hetesben az őszinte beszéd kiátkozással vagy lincseléssel járhat…

ÖSSZEGZÉS
A röhencsek “dáridója” tovább folytatódik.

Csatorna van, pénz van, stúdió van, és bőr is van minden közreműködő arcán… VASTAG!

MEGJEGYZÉS
*RÖHENCS: Magyar Értelmező Kéziszótár 1183. oldal, röhencs: minduntalan röhécselő

Prof. Dr. Bokor Imre

lendvai.jpg

Advertisements
Published in: on 2006 november 23, csütörtök at 01:47  Hozzászólás  

The URI to TrackBack this entry is: https://ludasmatyi.wordpress.com/2006/11/23/a-rohencsek-daridoja/trackback/

RSS feed for comments on this post.

Vélemény, hozzászólás?

Please log in using one of these methods to post your comment:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: