Rendőrségi(?) bűnelkövetők – Szolgálunk és verünk

2006.11.23 17:09

Feljelentés

Igen Tisztelt Nyomozó Ügyészség!

Jelen eljárás sértettje katolikus pap, a sértett jogi képviselője keresztény ügyvéd. Ennélfogva sok ima és alapos megfontolás előzte meg jelen beadvány elkészítését. Tőlünk ugyanis mi sem áll távolabb, mint a békétlenség, a gyűlölködés. Mi nem elégedhetünk meg pusztán annyival, hogy nem ártunk embertársainknak.

Mi akkor élünk helyesen, ha még ellenségeinket is szeretjük és imádkozunk üldözőinkért.

A fentiek fényében Hazánk nagy vértanúja, Mindszenty bíboros úr alábbi egyetlen mondata győzött meg bennünket arról, hogy mégis lelkiismereti kötelességünk jelen feljelentés megtétele:

“Minden ellenségemnek megbocsátok, de ez nem azt jelenti, hogy életem utolsó percéig ne harcoljak a nemzetet és a kereszténységet elnyomó zsarnokság ellen.”

Így tehát én, dr. Hock Gyula budapesti ügyvéd (a továbbiakban: “feljelentő”) ezennel feljelentést teszek rendőrruhába öltözött ismeretlen személyek, továbbá rendőrségi elöljárók által elkövetett különféle bűncselekmények alapos gyanúja miatt az alábbiakban részletesen kifejtett tényállás és jogi érvek alapján.

I. AMI A TÉNYEKET ILLETI

A sértett N. K. római katolikus pap (szül., édesanyja neve:, állandó lakcíme:, tartózkodási helye:) (a továbbiakban: “sértett”).

A sértett az október 23-át megelőző időkben rendszeresen részt vett a Kossuth téri tüntetésen. A rendezvény minden egyes szónokával nem, de a rendezvény alapvető céljával egyetértett, és maga is lelkiismereti kötelességének tartotta, hogy az erkölcsileg megbukott Gyurcsány-kormány távozását békés úton, jelenlétével előmozdítsa.

A sértettől függetlenül és róla nem tudva a feljelentő maga is így tett.

A Visegrádi Négyek csúcstalálkozóján a sértett a bejelentett jogszerű tiltakozáson részt vett. Ebben követték őt azon hívei, akiket lelkiismerete ugyancsak békés tiltakozásra indított.

A Gyurcsány-kormány elleni visegrádi tiltakozáson részt vevők semmilyen rendbontást nem követtek el, a helyszínen eljáró rendőrök utasításainak alávetették magukat. Az eseményen sértettet megörökítő filmfelvétel készült.

2006. október 23-án a sértett vezetésével a D-i Egyházközség hivatalos megemlékezést tartott, majd este a sértett néhány hívével együtt a budapesti Kossuth térre ment azzal a céllal, hogy a kommunista rezsim bukásának és a forradalom kitörésének 50. évfordulójáról méltóképpen megemlékezzen. A helyszínre érve csodálkozva látták, hogy a teret kordonok borítják. A történteket nem tudták mire vélni, mivel semmilyen atrocitásnak jelét nem látták, a tér békés volt.

Mivel látták, hogy a Kossuth téren semmilyen népi megemlékezésen részt venni nem tudnak, belvárosi sétára indultak. 19-20 óra tájban a Ferenciek terére érkeztek, ahol csupán békésen álldogáló, ill. sétáló embereket láttak.

Egyszer csak a rendőrség tüzet nyitott a járókelőkre. Minden olyan hirtelen történt, hogy a sértett és hívei föl sem fogták, mi a brutális rendőri fellépés oka.

Sértett a leghatározottabban kijelenti, hogy a rendőrség vele és híveivel szemben úgy alkalmazott erőszakot, hogy azt megelőzően

a) az utcakép békés volt, semmilyen rendkívüli esemény nem történt;
b) nem volt semmiféle rendőrségi tájékoztatás;
c) nem volt semmiféle figyelmeztetés arra nézve, hogy rendőri kényszerintézkedés alkalmazására kerül sor;
d) a rendőrség nem közölte, hogy a helyszínt milyen okból kellene elhagyni;
e) a rendőrség esélyt sem adott a helyszín békés elhagyására;
f) a rendőrség nem tett eleget azon kötelességének sem, hogy tájékoztassa az érintetteket a helyszín elhagyásának lehetséges módjairól.

A sértett és hívei testi épsége közvetlen veszélyben forgott. Testi épségüket csak úgy tudták megóvni, hogy a Kárpátia étterembe menekültek.

A helyszínen átélt személyes tapasztalatok alapján a sértett határozott véleménye az, hogy a rendőri (vagy annak látszó) intézkedés teljességgel indokolatlan önkényes erőszak volt, a fellépésre a polgárok okot nem adtak. Éppen ellenkezőleg, a rendőrség a megfélemlítő terrorral célzatosan éppen maga provokálta ki azt, hogy az amúgy jogos felháborodás egyes polgárok részéről erőszakos válaszcselekményekbe torkolljon.

A sértett és hívei aktívan, tevőlegesen semmilyen cselekményben nem vettek részt, a lehetőségekhez képest félrehúzódtak, ugyanakkor szándékosan a helyszínen maradtak, azzal a kizárólagos céllal, hogy a történtekről később pontos és hiteles tanúságot tehessenek.

A sértett és hívei végül 22 óra tájékán hazaindultak és rendben megérkeztek D-be .

Másnap, október 24-én este mindannyian visszatértek a Kossuth térre, ahová virággal, gyertyával és közös ima szándékával “felfegyverkezve” érkeztek.

Ekkor már tudatában voltak a fővárosszerte alkalmazott brutális rendőri (vagy rendőrinek látszó) önkénynek és erőszaknak. Éppen ezért a Kossuth téren történő együtt imádkozásukat az 1956. október 25-i sortűz áldozatai mellett a 2006. október 23-i rendőri (vagy annak látszó) terror áldozatainak is szentelték volna.

Sértett és hívei a Kossuth térnek a kordonnal el NEM kerített részén álltak meg. Hirtelen lefékezett mellettük egy rendőrautó, valamint egy kommandós kocsi, a benn ülők gyorsan kiugrottak, azzal a jól látható céllal, hogy sértettel és híveivel szemben intézkedjenek.

Agresszív fellépésük egyenesen az 50-es évek ÁVO-s terrorját idézte, sértettben és híveiben ezért komoly félelmet keltett. Sértettet és híveit a szó rossz értelmében annyira lenyűgözték a történtek, hogy az esetleges félreértésektől tartva és azokat megelőzendő, az intézkedést foganatosító személyek láttán szó nélkül felemelték kezeiket.

A sértettet felszólították személyi igazolványa átadására, amelynek sértett félelmében nem mert eleget tenni, mert nem bízott abban, hogy kézmozdulatait nem értik félre. Ezért az intézkedő rendőrnek (vagy annak látszó személynek) annyit mondott. “Én nem teszem, de maga nyugodtan tegye a dolgát.”

Ezért a személyi igazolványt a rendőr (vagy annak látszó személy) vette ki a sértett zsebéből, majd megmotozta a sértettet.

A sértett odaszólt egyik hívének: “Vedd fel videóra” (t. i. telefonja segítségével rögzítse az intézkedők arcát és ténykedését). A fellépő személyek ezt megakadályozták.

A rendőri (vagy annak látszó) intézkedés kb. 15-20 percig tartott. E személyek eltávozása után a sértett és hívei a kordon mellé letették a magukkal hozott virágokat, meggyújtották gyertyáikat és imádkoztak.

Ezt követően rövid sétát tettek a Deák tér és a Ferenciek tere felé, majd autóval hazaindultak D-be.

A Szentendrei úton a sértett által vezetett autó előtt haladt az RB-XX-XX frsz-ú, rendőrségi jelzéseket viselő Suzuki Wagon R+ típusú személygépkocsi. Az út békásmegyeri szakaszán, a Csiki-Bege Autószalon és a HÉV megálló magasságában a rendőrautó vezetője balra indexelt, megállt az út közepén található forgalom elől elzárt területen. Megkülönböztető jelzést nem használt, ezért ekkor a KRESZ alkalmazása szempontjából magánautónak minősült.

A sértett kocsiját ily módon maga elé engedve, a rendőrautó a párhuzamos közlekedésű úton a sértett autója mellé hajtott, annak vezetője a kék villogót bekapcsolva a sértettet megállásra kényszerítette.

A sértett feltartott kézzel szállt ki a kocsiból. Iratait felszólításra átadta a vele szemben intézkedő rendőröknek (vagy annak látszó személyeknek), majd a következő párbeszéd zajlott le:

R. – Hol volt?
S. – Budapesten.
R. – Pontosan hol?
S. – Nem tudom, mert sok helyen jártunk. De kérdezem, hogy felhívhatom-e az ügyvédemet, mert úgy tudom, nem vagyok köteles ilyen kérdésekre válaszolni.

A telefoni kapcsolatfelvételt megakadályozva a rendőrök (vagy annak látszó személyek) a sértettet megmotozták és pólóig levetkőztették. Megmotozták a gépkocsi 4 utasát is.

Ezután a rendőrök (vagy annak látszó személyek) felszólították a sértettet és utasait az autó teljes kiürítésére. Az autóból előtalált ingóságokat egyesével tüzetesen megvizsgálták. Természetesen semmi említésre érdemes dolgot nem találtak.

Az eljáró rendőrök (vagy annak látszó személyek) kifejezett felszólítás ellenére is megtagadták azonosító számuk közlését, igazolványuk felmutatását. Ugyanígy kifejezetten megtagadták nevük és szolgálati helyük közlését is.

A sértettet kb. 10 percig levetkőztetve tartották. A sértett ezalatt erősen átfázott, mert éjszaka és hideg volt, a megfélemlítés miatt azonban a vetkőzésre vonatkozó utasításnak nyíltan ellenszegülni nem mert.

A kényszerintézkedést foganatosító személyek a sértett papi hivatását gúnyolták.

A kényszerintézkedés 2006. október 25-én kb. 0.20-0.40 óra között zajlott le.

A rendőrautóban 4 személy utazott, akik közül kettő a gépkocsiban maradt, és a másik két személy volt az, aki a tettleges kényszert sértettel és utasaival szemben alkalmazta.

Az eljáró rendőrökről (vagy annak látszó személyekről) a sértett pontos személyleírást tud adni. Figyelemmel azonban arra, hogy jelen feljelentést a feljelentés végén megjelölt egyházi, állami és civil szervezeteknek történő megküldéssel széles körben nyilvánosságra hozzuk, ugyanakkor a személyes bosszú legcsekélyebb szándéka sem vezet bennünket, az elkövetők személyleírását a sértett csupán a büntetőeljárás során történő személyes meghallgatása alkalmával fogja a t. nyomozó hatósággal közölni.

Ugyanez vonatkozik a gépkocsi 4 utasainak adataira is, akik készek a feljelentésben foglaltak megalapozottságának alátámasztására tanúvallomást tenni. A tanúk adatait a feljelentő külön okiratban fogja a t. nyomozó hatóság tudomására hozni.

II. AMI A JOGOT ILLETI

Békeidőben alapvetően a rendőrség az egyetlen testület, amely igen széles körben jogosult kényszerintézkedések alkalmazására, legeslegvégső esetben akár fegyver használatára és emberi élet kioltására is. Ez a jogosítvány együtt jár azzal, hogy a kényszerintézkedések köre nemzetközi egyezmények és nemzeti jogszabályok által igen szigorúan körülhatárolt mind annak tartalmában, mind pedig a foganatosítás módjában egyaránt.

Az eljáró rendőrök és szolgálati felettesei fegyelmi és büntetőjogi felelőssége sokkal szigorúbb zsinórmérték szerint ítélendő meg, mint az erőszak alkalmazásától még jogos igény érvényesítése esetén is eltiltott polgár. Csak így biztosítható ugyanis, hogy a törvényi felhatalmazással alkalmazott erőszak ténylegesen csak a feltétlenül szükséges legkisebb mértéket érje el.

A rendőri felelősség körében a következő alapelvek az irányadók:

a) a rendőr soha nem helyezheti magát a törvényen kívül, azaz csak olyan cselekményeket foganatosíthat, amelyre törvény kifejezetten feljogosítja;
b) a rendőri elöljáró soha nem helyezheti magát a törvényen kívül, azaz csak olyan parancsot, utasítást stb. adhat ki, amely összhangban van a törvénnyel;
c) amennyiben a rendőri elöljáró bűncselekmény elkövetésére ad ki utasítást, parancsot stb., az eljáró rendőr köteles a parancsnak ellenszegülni;
d) a nyilvánvalóan jogellenes rendőri intézkedéssel szemben a törvény a polgárt védi, és a polgárt feljogosítja a rendőri intézkedésnek való ellenszegülésre.

Köztudomású tény, hogy a kivezényelt rendőri erők azonosításra alkalmatlan módon léptek fel, és a feljelentésben foglalt esetben az utólagos azonosítást is kifejezetten megtagadták.

A sajtóból értesültünk arról, hogy az azonosíthatatlanság biztosítása központi utasításra történt. A sajtóból vett információk szerint az intézkedést Bene László országos rendőrfőkapitány hozta.

A rendőrségi törvény semmilyen esetben nem engedi meg a rendőri azonosíthatóság szabályaitól való eltérést. Akár gondatlan, akár szándékos magatartás áll az azonosíthatatlanság elrendelése mögött, az intézkedést foganatosító rendőri elöljáró mindenképpen hivatali és katonai bűncselekményt követett el.

Az Alkotmánybíróság a 2006. szeptember-októberi rendőri fellépésekre is irányadó 54/2000. (XII. 18.) AB határozatában kimondta: “Intézkedésük alkalmával a hatóság tagjai nyilvánosan, az állam képviselőiként lépnek fel. A hatóság tagjainak intézkedési jogosultságát egyenruhájuk vagy igazolványuk igazolja. Az egyenruhát viselő hivatásos és szerződéses állomány tagjai azonban tevékenységüket nem arctalan tömegként, hanem közhatalom gyakorlására felruházott tisztviselőként végzik, akiknek egyedi azonosíthatósága alapozza meg esetleges személyes felelősségre vonásuk lehetőségét. Az intézkedés alá vont állampolgárnak jogos érdeke az, hogy a hatósági fellépés teljes időtartama alatt tisztában legyen a vele szemben intézkedő személyazonosságával, egyediségével. Az állampolgár panaszhoz, jogorvoslathoz való joga ugyanis csak így garantálható….”

A rendőrségi törvény (Rtv.) és a Rendőrségi Szolgálati Szabályzat (Rsz.) aláhúzással megjelölt rendelkezését álláspontom szerint 2006. október 23-án ill. azt követően nem tartottak be az intézkedő rendőrök:

2. § (1) A Rendőrség védelmet nyújt az életet, a testi épséget, a vagyonbiztonságot közvetlenül fenyegető vagy sértő cselekménnyel szemben, felvilágosítást és segítséget ad a rászorulónak. A Rendőrség tiszteletben tartja és védelmezi az emberi méltóságot, óvja az ember jogait.
11. § (2) A Rendőrség belső szervezetét és működésének részletes szabályait, az utasítás kiadás rendjét úgy kell kialakítani, hogy az utasítás kiadójának és végrehajtójának egyéni felelőssége mindenkor megállapítható legyen.
12. § (1) A rendőr a feladata teljesítése során köteles végrehajtani a szolgálati elöljáró utasításait. Meg kell tagadnia az utasítás végrehajtását, ha azzal bűncselekményt követne el.
15. § (1) A rendőri intézkedés nem okozhat olyan hátrányt, amely nyilvánvalóan nem áll arányban az intézkedés törvényes céljával.
(2) Több lehetséges és alkalmas rendőri intézkedés, illetőleg kényszerítő eszköz közül azt kell választani, amely az eredményesség biztosítása mellett az intézkedéssel érintettre a legkisebb korlátozással, sérüléssel vagy károkozással jár.
16. § (1) A rendőr kényszerítő eszközt csak a törvényben meghatározott feltételek fennállása esetén alkalmazhat. Nincs helye a kényszerítő eszköz további alkalmazásának, ha az ellenszegülés megtört és a rendőri intézkedés eredményessége enélkül is biztosítható.
(3) A rendőr nem alkalmazhat kínzást, kényszervallatást, kegyetlen, embertelen vagy megalázó bánásmódot, az erre vonatkozó utasítást köteles megtagadni. A rendőr az ilyen magatartás tanúsítójával szemben, annak megakadályozása érdekében, a szolgálati beosztására, a rendfokozatára, személyére tekintet nélkül köteles intézkedni.
20. § (1) A rendőrt az intézkedés során az egyenruhája és az azonosító jelvénye vagy a szolgálati igazolványa igazolja.
(3) A rendőr az intézkedés befejezése után az intézkedés alá vont személy kérésére köteles az azonosító jelvényének számát közölni vagy szolgálati igazolványát felmutatni, a nevét és a szolgálati helyét megjelölni.
49. § (1) A rendőr a szolgálatban rendszeresített, vegyi vagy elektromos sokkoló eszközt, illetőleg rendőrbotot vagy kardlapot alkalmazhat
a) a mások vagy saját életét, testi épségét, illetőleg a vagyonbiztonságot közvetlenül veszélyeztető támadás elhárítására,
b) a jogszerű rendőri intézkedéssel szembeni ellenszegülés megtörésére.
(2) A rendőr a szolgálatban rendszeresített gumilövedéket, illetve pirotechnikai eszközt, könnygázgránátot, elfogó hálót, ingerlőgázt, továbbá vízágyút alkalmazhat a mások vagy saját élete, testi épsége, illetőleg a vagyonbiztonság közvetlen veszélyeztetésének elhárítására, vagy ha a lőfegyverhasználat feltételei (54. §) fennállnak.
59. § (1) Ha a jogellenesen összegyűlt, illetőleg jogellenes magatartást tanúsító tömeg a szétoszlásra irányuló rendőri felszólításnak nem tesz eleget, a Rendőrség az e fejezetben szabályozott kényszerítő eszközök alkalmazása mellett a tömeggel szemben a következő eszközt, illetőleg intézkedést alkalmazhatja:
a) vízágyút,
b) pirotechnikai eszközt, gumilövedéket,
c) ingerlőgázt,
d) elfogó hálót,
e) lóháton vagy járműkötelékben végzett kényszeroszlatást.
(2) Az (1) bekezdésben említett eszköz alkalmazására a tömeget előzetesen figyelmeztetni kell.
(3) Tilos a tömeget korlátozni a helyszínről történő eltávozásban.

A Rendőrség Szolgálati Szabályzatáról szóló 3/1995. (III. 1.) BM rendeletből:

51. § (2) A rendőr kényszerítő eszköz alkalmazása során a testi épséghez fűződő jogokat köteles tiszteletben tartani, és a testi épséget csak a legszükségesebb mértékben veszélyeztetheti.
52. § (1) A kényszerítő eszközök meghatározásának sorrendje fokozatosságot is jelent, súlyosabb kényszerítő eszköz csak akkor alkalmazható, ha az enyhébb kényszerítő eszköz alkalmazása nem vezetett eredményre, vagy sikere eleve kilátástalan.
(3) A kényszerítő eszköz alkalmazását előzze meg:
a) a jogellenes magatartás abbahagyására való felszólítás, “a törvény nevében” szavak előrebocsátásával;
b) figyelmeztetés, hogy kényszerítő eszköz alkalmazása következik.
(4) Előzetes figyelmeztetés nélkül a kényszerítő eszköz csak akkor alkalmazható, ha a késedelem veszéllyel járna.
68. § (1) Tömegoszlatás elrendelésére – jogszabályban meghatározott feltételek megléte esetén – a gyülekezési törvény hatálya alá tartozó olyan rendezvényeken, ahol a rendőrség a rend biztosításában közreműködik, a biztosítás parancsnoka jogosult.
(3) A szétoszlásra irányuló rendőri felszólítást lehetőleg hangosító eszköz alkalmazásával legalább kétszer meg kell ismételni. Az utolsó felszólítás során a kényszerítő eszközök alkalmazását kilátásba kell helyezni.
(5) Tömeggel szemben a csapaterő a következő kényszerítő eszközöket alkalmazhatja:
a) passzív ellenállás esetén testi kényszert;
b) aktív ellenszegülés esetén rendőrbotot, vegyi eszközt, ingerlőgázt, elektromos sokkoló eszközt, bilincset, pórázon vezetett szolgálati kutyát szájkosárral vagy anélkül, valamint vízágyút;
c) felfegyverkezett tömeg ellenszegülésének megtörésére pirotechnikai eszközt, gumilövedéket, lóháton vagy járműkötelékben végzett kényszeroszlatást;

Köztudomású tény, hogy a Kossuth tér “műveleti területté” történő nyilvánítására a rendőrségnek nincs törvényes lehetősége. A sértettet és társait jogellenesen akadályozta tehát a rendőrség abban, hogy kegyeletét az 1956-os sortűz áldozatainak emlékművénél lerója. Jogellenes volt továbbá minden olyan rendőri intézkedés, amely sértettet pusztán azért érte, mert a Kossuth tér nyilvános részén meg mert jelenni.

A lelkiismereti és vallásszabadság olyan súlyú alkotmányos alapjog, amelynek gyakorlását még a büntetésvégrehajtás során is biztosítani kell. A vallás szabad gyakorlása nem függ össze a gyülekezési szabadsággal, a vallás szabad gyakorlása nem köthető semmiféle bejelentéshez, jóváhagyáshoz.

A lelkiismereti és vallásszabadsáról, valamint a egyházakról szóló 1990. évi IV. tv. kimondja:

2. § (1) A lelkiismereti és vallásszabadság joga magában foglalja a vallás vagy más lelkiismereti meggyőződés szabad megválasztását vagy elfogadását, és azt a szabadságot, hogy vallását és meggyőződését mindenki vallásos cselekmények, szertartások végzése útján vagy egyéb módon – akár egyénileg, akár másokkal együttesen – NYILVÁNOSAN vagy magánkörben kinyilváníthassa vagy kinyilvánítását mellőzze, gyakorolhassa vagy taníthassa. [Alkotmány 60. § (2) bek.]
3. § (1) Vallása, meggyőződése és azok kinyilvánítása, illetőleg gyakorlása miatt senkit semmilyen hátrány nem érhet és semmiféle előny nem illet meg.
4. § A lelkiismereti és vallásszabadság gyakorlásában senkit sem szabad akadályozni, a jog gyakorlása azonban – ha törvény másként nem rendelkezik – nem mentesít az állampolgári kötelezettség teljesítése alól.

Fentiek értelmében a Kossuth téren eljáró rendőrök (vagy annak látszó személyek) alaposan gyanúsíthatók azzal, hogy elkövették a Btk. 174/A § szerint minősülő lelkiismereti és vallásszabadság megsértése bűntettét.

A sértett magatartása közbiztonságot, közrendet, köznyugalmat semmilyen formában nem sértett, rendőri intézkedésre okot nem adott.

A karhatalom birtoklásával való visszaélés, az erőszakos fellépéssel való elrettentés és megfélemlítés aljas indokként és jelentős érdeksérelmet okozó magatartásként értékelendő.

A rendőrök részéről alkalmazott technikai kényszerítő eszközök, lőfegyver – gumilövedék és könnygáz-gránát – alkalmazása során megszegték a foglalkozásuk szabályait, nevezetesen hogy mindkét eszközzel fejmagasságban céloztak és lőttek, ezzel mások életét, testi épségét, egészségét közvetlen veszélynek tették ki, megvalósítva a Btk. 171. §-ban foglalt tényállást. A bűnösségük foka legalábbis tudatos gondatlanság, de inkább eshetőleges szándék.

A rendőrség tagjai több hivatali bűncselekményt is megvalósítottak, minimálisan a legáltalánosabb hivatali bűncselekmény tényállását, a Btk. 225. § szerinti hivatali visszaélést.

A sértett a Római Katolikus Anyaszentegyház felszentelt papja. Erre tekintettel az elkövetők megvalósították a Btk. 137.§ 2. j) pontja és 230. §-a szerint minősülő közfeladatot ellátó személy elleni erőszak bűntettét.

A rendőrök által megvalósított azon cselekmények, hogy békés, pusztán jelenlevő és intézkedésre okot nem adó járókelőkre támadtak, ez olyan kihívóan közösségellenes erőszakos magatartás volt részükről, mely nemcsak hogy alkalmas volt rá, hanem ténylegesen is megbotránkozást és riadalmat keltett másokban. Így azon rendőrök esetében, akik súlyosabb bűncselekményt nem valósítottak meg, a Btk 271. § szerinti garázdaság vétsége valósult meg. Tekintettel arra azonban, hogy a rendőrök csoportosan jártak el, és a rendőrség jogellenes fellépése a köznyugalmat súlyosan megzavarta, így a cselekmény bűntetti alakzata is megállapíthatónak látszik.

A brutális rendőri intézkedéseket végrehajtó rendőrökön nem volt rajta a Rtv. 20. § (1) bek. szerinti azonosító jelvény. Ezért felmerül a Btk. 277/A. § (1) bekezdés a) illetve b) pontjába ütköző és aszerint minősülő egyedi azonosító jel meghamisítása bűntett elkövetése. A Btké. 25/A. §-a szerint ugyanis “A Btk. 277/A. §-ának alkalmazása szempontjából egyedi azonosító jel: az olyan dolognak, amelynek a birtoklását vagy rendeltetésszerű használatát jogszabály hatósági engedélyhez köti, a gyártónak vagy a hatóságnak a dolgon, illetőleg annak alkotórészén alkalmazott, egyedi azonosításra szolgáló jelölése.” A rendőri egyenruha értelemszerűen az átlagemberek számára nem használható rendeltetésszerűen, azt kizárólag a jogszabállyal erre felhatalmazott és kötelezett rendőr viselheti. Ezért azon (“a dolgon”) vagy annak alkotórészén a (rendőr) hatóság egyedi azonosításra szolgáló jelölésének eltávolítása [Btk. 277/A. (1) a.)] vagy olyan rendőri egyenruha felhasználása, melynek egyedi azonosító jelét eltávolították [(277/A.§ (1) b.)] bűncselekményt valósít meg.

A rendőri elöljárók tekintetében megállapítható alapos gyanúja annak, hogy egyrészt elöljárói kötelességüket megszegve az alárendeltek fent részletezett kötelességszegéseinek és bűncselekményeinek megakadályozására, illetve a felelősségre vonásra, a szolgálati rendet, a fegyelmet és a közbiztonságot fenyegető zavar leküzdésére a szükséges intézkedést elmulasztották, így a Btk 361. § szerinti elöljárói intézkedés elmulasztásának katonai bűncselekményét követték el. Mivel tapasztalható volt, hogy a bűncselekmény a szolgálatra, a fegyelemre és a közbiztonságra jelentős hátránnyal járt, a cselekmény bűntetti alakzata valósult meg.

Minimálisan gondatlansággal követték el az elöljárók a cselekményt, a törvény értelmében az is büntetendő. A rendőri erők parancsnokait elsődleges felelősség terheli azonban azért, hogy alárendeltjeikkel a törvényes rendelkezéseket ne csak betartassák, hanem maguk élen járjanak azok megtartásában.

Ésszerűen nem feltehető, hogy egy rendőri elöljáró ne lenne tisztában a rendőrségi törvénynek a rendőri azonosíthatóságra vonatkozó kötelező rendelkezéseivel. (Mint ahogyan egyetlen ügyvéd sem védekezhet alappal úgy, hogy nem volt tisztában az ügyvédi ellenjegyzés mibenlétével.)

Alaposan feltehető ezért, hogy az elöljárói intézkedés azzal a jogellenes célzattal született, hogy a későbbi eljárások sértettjei elől elzárja a jogsérelem orvoslásának tényleges lehetőségét. Növeli a cselekmény társadalomra veszélyességét, hogy az ilyen elöljárói intézkedés azt sugallja az eljáró rendőröknek, hogy számonkérhetőség híján “szabad kezet” kapnak, ami még a Kádár-rezsimben is abszurdum lett volna.

A rendőri elöljárói intézkedés tehát a Btk. 225. § szerint minősülő hivatali visszaélés, a 244. § (3) bek. B) pontja szerinti bűnpártolás, avagy 351. § szerinti szolgálati visszaélés bűntettének alapos gyanúját veti fel.

A nürnbergi per óta köztudomású, hogy a “parancsra tettem” senkit sem ment fel a felelősség alól, mert a bűncselekmény elkövetésére vonatkozó parancsot meg kell tagadni.

Sajátos árnyalatot ad a történteknek, hogy sértett egyetlen esetben sem tudott meggyőződni arról, hogy a vele szemben eljáró személyek valóban rendőrök-e. Tény, hogy a Békásmegyeren egyedi akcióban, nem csapaterőben intézkedő személyek kifejezetten megtagadták azonosításukat. Jogszerű intézkedés esetén a rendőrnek nincs takargatnivalója. Ráadásul a sértett pap és hívei esetében az is nyilvánvaló volt, hogy a rendőröknek nem kellett tartaniuk egy bűnszervezet későbbi esetleges bosszújától.

Ennélfogva a sértett terhére elkövetett bűncselekmények, amennyiben azokat nem hivatásos rendőrök követték el, kimeríti az aljas indokból, hivatalos eljárás színlelésével elkövetett személyi szabadság megsértése bűntettét.

Amennyiben Békásmegyeren az eljáró személyek valóban rendőrök voltak, abban az esetben is indokolatlanul és minden alap nélkül jártak el a sértettel szemben, jogellenes eljárásuk kárfelelősséggel jár, illetve megvalósította a személyi szabadság megsértése és a becsületsértés törvényi tényállását.

A jelen beadványban foglaltak alapján tisztelettel kérem a nyomozás elrendelését és az elkövetők büntetőjogi felelősségének megállapítását.

A sértettet ért nem vagyoni kár miatti polgári jogi igény tekintetében jogfenntartó nyilatkozatot teszek.

A sértett jogi képviseletére vonatkozó meghatalmazásomat csatolom.

Tisztelettel

Dr. Hock Gyula
ügyvéd
Másolatban kapja:

– a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia
– a Magyarországi Evangélikus Egyház Országos Egyházi Iroda
– a Magyarországi Református Egyház Zsinata
– Állampolgári Jogok Országgyűlési Biztosa
– Nemzeti Jogvédő Alapítvány
– Magyar Katolikus Jogászok Egyesülete
– Magyar Helsinki Bizottság
– Társaság a Szabadságjogokért

ZÁRADÉK

Alulírott N. K. kijelentem, hogy a jelen feljelentésben foglaltakat átolvastam, annak tartalmát tudomásul vettem. Kijelentem továbbá, hogy a feljelentés I. részében foglaltak a történtekkel kapcsolatos saját személyes előadásomat megfelelően, helyesen rögzítik, ezért azt kérem ügyvédi tényvázlatnak is tekinteni.

Budapest, 2006. november 16.

N K
sértett

(Jobbik.net)

Reklámok
Published in: on 2006 november 24, péntek at 03:20  Hozzászólás  

The URI to TrackBack this entry is: https://ludasmatyi.wordpress.com/2006/11/24/rendorsegi-bunelkovetok-szolgalunk-es-verunk/trackback/

RSS feed for comments on this post.

Vélemény, hozzászólás?

Please log in using one of these methods to post your comment:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: