Újabb fejlemények Litvinyenko meggyilkolása ügyében

2006. november 27. 08:23

Litvinyenko halála előtti utolsó interjújában elárulta annak a KGB ügynöknek a nevét, aki Nagy Britanniában az ő megfigyelésével volt megbízva. Megmérgezése előtt halállistába pillanthatott bele. Mit rejtenek a világ nagykövetségei?

A betegágyán a Sunday Timesnak adott, videóra felvett interjúban Litvinyenko azt mondta, hogy a KGB (újabban FSB néven fut ez a cég) megbízásából “Viktor Kirov” nevű ember volt az ő megfigyelő tisztje. A londoni orosz nagykövetségen valóban dolgozott egy “Anatolij V. Kirov” nevű “diplomata”, aki 2005 októberében váratlanul visszautazott Moszkvába, és azóta sem tűnt fel Angliában. Litvinyeko a halála előtt nyolc nappal adott interjúban azt állította, hogy Moszkvában és Angliában ez az ember volt megbízva a megfigyelésével egészen a megmérgezése napjáig.

A New Scotland Yard és a SO15 (az angol terroristaellenes szolgálat) ma reggel bekérte az újságtól az interjút tartalmazó videófilmet. Az újabb fejlemény felől érdeklődő újságíróknak a rendőrségi szóvivő azt nyilatkozta, hogy Tony McNulty, a SO15 vezetője még nem döntött, de elképzelhető, hogy a nyomozók a jövő héten Moszkvába utaznak.

Ha igaznak bizonyul a meggyilkolt volt orosz kém állítása, akkor ezzel még jobban megerősödik az a gyanú, hogy Putyin orosz elnök tudtával került sor a kényelmetlenné – orosz vélemény szerint árulóvá – vált Litvinyenko likvidálására. Köztudott, hogy nemcsak az amerikai, francia vagy a kínai, de az orosz nagykövetségek is a diplomácia álarca mögé bújva az adott országban kémközpontként működnek.

A londoni orosz nagykövetség a világ egyik legnagyobb szovjet-orosz kémközpontja. Polonium 210 nevű radioaktív méreghez pedig csak és kizárólag orosz állami, pontosabban titkosszolgálati forrásból lehet hozzájutni, a benzinkutaknál sehol a világon nem árulják. Azért használták ezt Litvinyenko meggyilkolására, mert kis mennyiségben, spray-ként fújva az ételre is halálos hatású, a szervezetben nehéz kimutatni és csak nagyon jól felszerelt, speciális laboratóriumban lehet bizonyítani a jelenlétét, így talán abban reménykedtek a Kremlben, hogy még az angol-amerikai szakértőket is nehezen megoldható feladat elé tudják állítani.

A követségi dolgozók több mint kétharmada (!) ilyen-olyan szépnevű diplomáciai feladat mögé bújtatott KGB ügynök. Putyin orosz elnökké való kinevezése előtt a FSB vezetője volt, és előtte többek között a 90-es évek elején drezdai székhellyel ő volt a kelet-berlini szovjet nagykövetségen a Nyugat-Németországban és Franciaországban dolgozó hírszerzők parancsnoka. Elnökké való kinevezése/választása után átvette nemcsak az SVR (az orosz külföldi titkosszolgálat) hanem az összes orosz titkosszolgálat veztését, így gyakorlatilag az államfői munkakört csak másodállásban tölti be.

A budapesti orosz nagykövetség sem kivétel a fentiek alól, és geopolitikai okokból a kelet-közép-európai térség technikailag legjobban felszerelt és legnagyobb létszámú “diplomácia képviselete” a Bajza utcai épületben található.

Vasárnap este arra is fény derült, hogy Aleksander Litvinyenkónak bizonyítékai voltak arra vonatkozóan, hogy a Jukosz ügyben Putyin utasítására a KGB ügynökei és az orosz hatóságok kit, mikor és milyen módszerekkel tettek el láb alól. Litvinyenkó pár héttel a halála előtt Izraelben járt, ahol személyesen átadta Leonyid Nyevzlinnek (a Jukosz volt alelnöke, a második ember volt az ismeretlen okból életben hagyott Hodorkovszkij mögött) az elhallgattatott, meggyilkolt, eltűnt vagy különböző okokkal megfélemlített volt Jukosz tisztségviselők, bírák, ügyészek és nyomozók neveit. “Kötelességemnek éreztem, hogy átvegyem a dossziékat és már tovább is adtam az iratokat az ügyvédeimnek….. jelenleg annyit mondhatok, hogy a Jukosz üggyel kapcsolatban megdöbbentő és kiemelkedő fontosságú anyagokról van szó, amelyek döntően bizonyítják az orosz kormány közvetlen érintettségét” – idézte az angol lap a Tel Avivba menekült szerencsés milliárdost. A New Scotland Yard szóvivője kérdésre sem nyilatkozott arról, hogy ők milyen másolatokat kértek és kaptak az izraeli belügyminisztériumtól.

Az interjúban Litvinyenko felhívta a figyelmet arra, hogy a nyáron a Duma (az orosz törvényhozás) a lehető legkisebb nyilvánosság mellett hozott egy olyan törvényt, amely felhatalmazza az orosz elnököt, hogy bármikor elrendelje az orosz állam ellenségeinek tartott “terroristák” felkutatását és megsemmisítését.

Litvinyenko azt is közölte az újságírókkal, hogy az Itsu nevű szusi étteremben (ott, ahol végül is november elsején megmérgezték) tartott tallákozóján a kissé sápadt olasz Mario Scaramella megmutatta neki a Kreml által összeállított legfrissebb halállistát.

A halállista egyébként egy nagyon régi találmány. Már az I. világháború utáni orosz polgárháborúban használták a előszocialista bolsevik fiúk, majd utána a magyar testvérszervezetük is átvette a licenszet és 1919 véres nyarán Szamuely Tibivel az élen a listát böngészve, pontról pontra haladva irtották a magyar népet. A lista újkori reneszánszát I. Putyin cár uralkodása alatt érte el, mikor Anna Politovszkaja agyonlövése után az orosz újságok nyíltan kezdtek cikkezni (néhány napig) a Kreml által kijelölt likvidálandó ellenforradalmi elemekről. Egyébként elkerülte a magyar közvélemény figyelmét, hogy Politovszkaja 2004 szeptemberében már túlélt egy mérgezett teás KGB támadást, mikor a beszláni iskola elleni csecsen terrortámadás és a gyanús túszszabadítás körülményeit vizsgálta a helyszínen.

Olasz lapok szerint Scaramella, a hadügyminisztérium volt alkalmazottja, a nápolyi egyetem jelenlegi professzora nem más, mint egy piti kettős ügynök, aki jó pénzért mások mellett a KGB-nek is dolgozik. Egy jó memóriájú olasz újságíró arra is visszaemlékezett egy olasz lap hasábjain, hogy Scaramella elmesélte neki azt a történetet, amit régebben Litvinyenkótól hallott: eszerint mikor az ellene folytatott moszkvai vizsgálat lezárult, egy bizalmas beszélgetés során Litvinyenko megmondta a barátjának tartott Anatolij Trofimov KGB tábornoknak, hogy Olaszországba akar költözni, mert félti a családját Putyin bosszújától. Trofimov erre azt felelte, hogy “nem menj Olaszországba, a politikusok ott is tele vannak orosz kémekkel, például Romano Prodi is a mi emberünk.”

Gerard Batten, az európai parlament angol tagja 2006 április 6.-i nyilatkozatában személyesen erősítette meg, hogy Romano Prodi volt EU elnök, jelenlegi szocialista miniszterelnök a mai napig a KGB csúcsembere Olaszországban. Pár nappal később, 2006 április 26.-án Batten ismét felvetette ezt a kérdést, és akkor azt mondta, hogy “a megfelelő biztonsági körülmények között a KGB volt ügynökei hajlandók egy EU vizsgálóbizottság előtt is tanúskodni.” Litvinenyko akkoriban Gerard Batton képviselőnek azt is állította, hogy iratokkal tudja bizonyítani, hogy a szocialista párti Prodi a II. János Pál pápa elleni 1981-es gyilkossági kísérlet előtt és után a török merénylőt felkészítő bolgár és KGB-s szovjet ügynököknek Olaszországban védőhálót biztosított.

Trofimov tábornok később a leszerelése után egy Putyinhoz közel álló őrző-védő biztonsági cég vezetője volt. és a feleségével együtt 2005 áprilisában egy simaszkos, álarcos ismeretlen agyonlőtte.

Alátámasztja a történetet az a tény, hogy Litvinyenko Mario Scaramellával az oldalán ezt a beszélgetést Trofimov tábornokkal 2006 februárjában eskü alatt is megerősítette a Paolo Guzzanti szenátor vezette római parlamenti vizsgálócsoport előtt. Annak idején a Guzzanti bizottságnak jutott az a hálátlan és kibogózhatatlan feladat, hogy a Vaszilij Mitrohin üggyel (Mitrohin egy csomó titkos aktával 1992-ben lépett le Angliába) kezdődött, soha véget nem érő nyomozásával együtt fényt derítsen az Olaszországba beszivárgott orosz kémek számára, feladataira és tevékenységére is. Ettől függetlenül évek óta keringtek pletykák az olasz csizmában arról, hogy Prodi szocialista vezér – hogy úgy mondjuk – túl jó viszonyban van a római orosz nagykövetséggel.

Mindenestre figyelemre méltó, hogy Mario Scaramella az üzlettársa és jó barátja Putyin kedvenc KGB tisztjének, Viktor Komogorov tábornoknak, és az is bizonyított tény, hogy Scaramella professzor többször járt Moszkvában a hírhedt KGB székházban. Scaramella volt az a személy, aki 2005 márciusában arra hívta fel Berlusconi miniszterelnöknek és Guido Bertolasonak, az olasz polgári védelem parancsnokának a figyelmét, hogy 1970-ben, a hidegháború kellős közepén a KGB 20 atomtöltettel felszerelt, távirányítással indítható torpedót hagyott emlékbe a nápolyi öböl fenekén.

Ezen a legújabb halállistán a likvidálandó személyek között Litvinyenkón kívül Scaramella, Borisz Berezovszkij, a Berlusconi volt olasz miniszterelnök jó barátjának ismert Paolo Guzzanti és Vlagyimir Bukovszkij neve szerepel. Scaramella állitólag egy Oroszországból közelmúltban disszidált volt KGB tiszttől kapta a halállistát, aki jelenleg a francia titkosszolgálat védelme alatt egy meg nem nevezett országban él.

Jack Corn

Advertisements
Published in: on 2006 november 30, csütörtök at 21:24  Hozzászólás  

The URI to TrackBack this entry is: https://ludasmatyi.wordpress.com/2006/11/30/ujabb-fejlemenyek-litvinyenko-meggyilkolasa-ugyeben/trackback/

RSS feed for comments on this post.

Vélemény, hozzászólás?

Please log in using one of these methods to post your comment:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: