21 rendbeli feljelentés a szemkilövő rendőrcsőcselék ellen

2006.12.06. 00:20:17

Huszonegy, rendőrruhába öltözött bűnözők által végrehajtott október 23-i bűncselekmény gyanúja miatt tett feljelentést a Nemzeti Jogvédő Alapítvány. Alább a terror konkrét esetei, nem marad ki a szemkilövés, a vipera és a többi horrotörténet sem. A politikai foglyokat, hazafiakat ingyen védő NJA ügyvédei briliáns munkát végeztek. Az adófizetői milliárdokból élő Fidesz semmi érdemlegeset nem tesz e téren sem.

A Budapesti Nyomozó Ügyészségnek küldött beadványában a szervezet azt írja, hogy a nemzeti ünnepen példátlan erejű és méretű megfélemlítő rendőri intézkedések sorozata történt.

Az alapítvány tanúkkal, fényképekkel és videófelvételekkel bizonyítja a feljelentésében foglaltakat és kijelenti: az azonosítószám vagy jel nélküli egyenruhások tömegesen, sok helyütt aljas indokból követtek el bűncselekményeket (ezen belül hivatali és katonai bűncselekményeket is) és megvalósították a közösség elleni izgatást is, amikor a békés, tüntető tömeg elleni fellépést elrendelő parancskiadók az alárendeltjeiket, valamint a feladatot végrehajtók egymást a tanúk beszámolói alapján nem egyszer szélsőséges hangnemben, stílusban és kifejezések használatával hergelték, uszították a tüntetők ellen, nem egyszer azok fizikai bántalmazására, megverésére szólítva fel. Ezek alapján – a garázdaság mellett – megvalósították a 269.§-a szerinti közösség elleni izgatást, mivel “a lakosság egyes csoportjai ellen gyűlöletre uszítottak”, ami nemcsak hogy konkrét veszélyhelyzetet eredményezett, hanem a felszított indulatok már tevőleges aktivitásba is átmentek, amint az tapasztalható volt.

(Kuruc.info – MR)


NEMZETI JOGVÉDŐ ALAPÍTVÁNY
Székhely: 3565 Tiszalúc, Kossuth tér 5.

Postacím:1121 Budapest Törökbálinti út 49.
Honlap: www. nemzetijogvedo.hu

Budapesti Nyomozó Ügyészség

Budapest, 2006. december 5.

Budapest,
Belgrád rkp. 5.
1056

Tárgy: büntető feljelentés

Tisztelt Ügyészség!

A Btk. a 170. § (2) (3) (4) (5) és (6) bekezdései, a 171.§ (1) (2) a) és (3) bekezdései, 172.§ (1) és (3) bekezdései, 174.§-a, 225.§-a, 226.§-a, 228.§ (1) és (2) bekezdései, 228/A.§ (1) bekezdése, 229.§ (1) (2) és (3) bekezdései, 230.§-a, 233.§,234.§,,235§-a, 243.§ (1) bekezdése, 244.§ (3) b) pontja, Btk. 269/A. 271.§ (1) és (2) bekezdése, 277.§ (1) bekezdése, 277/A.§ (1) bekezdése, 324.§-a, 360. § (1) bekezdés, 361.§ (1) a), $1) (2) és (3) bekezdései és a 362.§ (1) (2) és (3) bekezdései alapján, ismeretlen tettesek ellen az alábbi

b ü n t e t ő f e l j e l e n t é s t

tesszük.

A magyar rendőrség állományába tartozó rendőrök, illetve rendőrruhát viselő személyek ismét tömegesen követtek el bűncselekményeket és szegték meg a rendőrségre vonatkozó jogszabályi előírásokat Budapesten 2006. október 23-án, egy hónappal a 2006. szeptember 20-21-i, szintén számos rendőri túlkapással jellemezhető akciókat követően.

A Nemzeti Jogvédő Alapítvány 2006. október 24-én kiadott közleményében már rámutatott: október 23-án Budapesten példátlan erejű és méretű, megfélemlítő rendőri intézkedések sorozata történt. Az 1956-os szabadságharc 50. évfordulójára megemlékezni kívánó, gyülekezési jogukat gyakorló, erőszakos cselekményeket nem tanúsító emberekkel szemben gumilövedék, vízágyú, könnygázgránát, gyalogos és lovas rendőri egységek bevetésére került sor számos súlyos sérülést okozva. A bejelentett, békés megemlékezésről távozni kívánó embereket nem védték meg, hanem be nem jelentett tüntetés rendőri intézkedés alatt álló résztvevőinek tekintették őket, majd pedig több esetben előzetes felszólítás nélkül rontott a békés emberekre a közrendért felelős erőszakszervezet. A rendőrség ezúttal sem tartotta be a szükségesség és arányosság elvét, illetve a tömegoszlatás szabályait.

Ismét hangsúlyozzuk: a rendhagyó helyzet nem igazolhatja a törvényes rend megsértését sem az állampolgárok, sem a rendfenntartó erők részéről. A rendőr sem helyezheti magát törvényen kívül, mert akkor az emberek bármikor az önkény áldozataivá válhatnak.

Sajnálatos módon különös bátorítást adhatott erre a rendőrök számára az, hogy egyikük egyenruháján sem volt a rendőrségről szóló 1994. évi XXXIV. törvény (Rtv.) 20. § (1) bekezdése által előírt azonosító jelvény, illetve sokuk maszkot viselt, ezzel utólagos büntetőjogi és fegyelmi felelősségre vonásuk nagymértékben megnehezült.

Hivatkozni kívánunk e körben arra, hogy az Alkotmánybíróság az 54/2000. (XII. 18.) AB határozatában kimondta, hogy: “Intézkedésük alkalmával a hatóság tagjai nyilvánosan, az állam képviselőiként lépnek fel. A hatóság tagjainak intézkedési jogosultságát egyenruhájuk vagy igazolványuk igazolja. Az egyenruhát viselő hivatásos és szerződéses állomány tagjai azonban tevékenységüket nem arctalan tömegként, hanem közhatalom gyakorlására felruházott tisztviselőként végzik, akiknek egyedi azonosíthatósága alapozza meg esetleges személyes felelősségre vonásuk lehetőségét. Az intézkedés alá vont állampolgárnak jogos érdeke az, hogy a hatósági fellépés teljes időtartama alatt tisztában legyen a vele szemben intézkedő személyazonosságával, egyediségével. Az állampolgár panaszhoz, jogorvoslathoz való joga ugyanis csak így garantálható….”

Felhívjuk a figyelmet a rendőrségi törvény (Rtv.) és a Rendőrségi Szolgálati Szabályzat néhány olyan – aláhúzással megjelölt – rendelkezésére, amelyeket álláspontunk szerint 2006. október 23-án nem tartottak be az intézkedő rendőrök:

2. § (1) A Rendőrség védelmet nyújt az életet, a testi épséget, a vagyonbiztonságot közvetlenül fenyegető vagy sértő cselekménnyel szemben, felvilágosítást és segítséget ad a rászorulónak. A Rendőrség tiszteletben tartja és védelmezi az emberi méltóságot, óvja az ember jogait.
11. § (2) A Rendőrség belső szervezetét és működésének részletes szabályait, az utasítás kiadás rendjét úgy kell kialakítani, hogy az utasítás kiadójának és végrehajtójának egyéni felelőssége mindenkor megállapítható legyen.
12. § (1) A rendőr a feladata teljesítése során köteles végrehajtani a szolgálati elöljáró utasításait. Meg kell tagadnia az utasítás végrehajtását, ha azzal bűncselekményt követne el.
15. § (1) A rendőri intézkedés nem okozhat olyan hátrányt, amely nyilvánvalóan nem áll arányban az intézkedés törvényes céljával.
(2) Több lehetséges és alkalmas rendőri intézkedés, illetőleg kényszerítő eszköz közül azt kell választani, amely az eredményesség biztosítása mellett az intézkedéssel érintettre a legkisebb korlátozással, sérüléssel vagy károkozással jár.
16. § (1) A rendőr kényszerítő eszközt csak a törvényben meghatározott feltételek fennállása esetén alkalmazhat. Nincs helye a kényszerítő eszköz további alkalmazásának, ha az ellenszegülés megtört és a rendőri intézkedés eredményessége enélkül is biztosítható.
(3) A rendőr nem alkalmazhat kínzást, kényszervallatást, kegyetlen, embertelen vagy megalázó bánásmódot, az erre vonatkozó utasítást köteles megtagadni. A rendőr az ilyen magatartás tanúsítójával szemben, annak megakadályozása érdekében, a szolgálati beosztására, a rendfokozatára, személyére tekintet nélkül köteles intézkedni.
17. § (2) A rendőri intézkedés során a kényszerítő eszköz alkalmazása esetén lehetőleg kerülni kell a sérülés okozását, az emberi élet kioltását. Az intézkedés folytán megsérült személy részére – amint ez lehetséges – segítséget kell nyújtani, szükség esetén a rendőr gondoskodik arról, hogy a sérültet orvos elláthassa, kórházi elhelyezése esetén a hozzátartozó vagy más, a sérülttel kapcsolatban álló személy erről értesüljön.
18. § (1) A fogvatartott részére biztosítani kell azt a lehetőséget, hogy egy hozzátartozóját vagy más személyt értesítsen, feltéve, hogy ez nem veszélyezteti az intézkedés célját. Ha a fogvatartott nincs abban a helyzetben, hogy e jogával élhessen, az értesítési kötelezettség a Rendőrséget terheli. Ha a fogvatartott fiatalkorú vagy gondnokság alá helyezett, haladéktalanul értesíteni kell törvényes képviselőjét vagy gondnokát.
20. § (1) A rendőrt az intézkedés során az egyenruhája és az azonosító jelvénye vagy a szolgálati igazolványa igazolja.
(3) A rendőr az intézkedés befejezése után az intézkedés alá vont személy kérésére köteles az azonosító jelvényének számát közölni vagy szolgálati igazolványát felmutatni, a nevét és a szolgálati helyét megjelölni.
49. § (1) A rendőr a szolgálatban rendszeresített, vegyi vagy elektromos sokkoló eszközt, illetőleg rendőrbotot vagy kardlapot alkalmazhat
a) a mások vagy saját életét, testi épségét, illetőleg a vagyonbiztonságot közvetlenül veszélyeztető támadás elhárítására,
b) a jogszerű rendőri intézkedéssel szembeni ellenszegülés megtörésére.
(2) A rendőr a szolgálatban rendszeresített gumilövedéket, illetve pirotechnikai eszközt, könnygázgránátot, elfogó hálót, ingerlőgázt, továbbá vízágyút alkalmazhat a mások vagy saját élete, testi épsége, illetőleg a vagyonbiztonság közvetlen veszélyeztetésének elhárítására, vagy ha a lőfegyverhasználat feltételei (54. §) fennállnak.
59. § (1) Ha a jogellenesen összegyűlt, illetőleg jogellenes magatartást tanúsító tömeg a szétoszlásra irányuló rendőri felszólításnak nem tesz eleget, a Rendőrség az e fejezetben szabályozott kényszerítő eszközök alkalmazása mellett a tömeggel szemben a következő eszközt, illetőleg intézkedést alkalmazhatja:
a) vízágyút,
b) pirotechnikai eszközt, gumilövedéket,
c) ingerlőgázt,
d) elfogó hálót,
e) lóháton vagy járműkötelékben végzett kényszeroszlatást.
(2) Az (1) bekezdésben említett eszköz alkalmazására a tömeget előzetesen figyelmeztetni kell.
(3) Tilos a tömeget korlátozni a helyszínről történő eltávozásban.

A Rendőrség Szolgálati Szabályzatáról szóló 3/1995. (III. 1.) BM rendeletből:

51. § (2) A rendőr kényszerítő eszköz alkalmazása során a testi épséghez fűződő jogokat köteles tiszteletben tartani, és a testi épséget csak a legszükségesebb mértékben veszélyeztetheti.
52. § (1) A kényszerítő eszközök meghatározásának sorrendje fokozatosságot is jelent, súlyosabb kényszerítő eszköz csak akkor alkalmazható, ha az enyhébb kényszerítő eszköz alkalmazása nem vezetett eredményre, vagy sikere eleve kilátástalan.
(3) A kényszerítő eszköz alkalmazását előzze meg:
a) a jogellenes magatartás abbahagyására való felszólítás, “a törvény nevében” szavak előrebocsátásával;
b) figyelmeztetés, hogy kényszerítő eszköz alkalmazása következik.
(4) Előzetes figyelmeztetés nélkül a kényszerítő eszköz csak akkor alkalmazható, ha a késedelem veszéllyel járna.
54. § (4) Tilos a bilincs olyan módon való használata, amely indokolatlanul fájdalmat, sérülést okoz vagy jellegénél fogva megalázó.
55. § (1) A rendőr vegyi eszközt, elektromos sokkoló eszközt, rendőrbotot, kardlapot, illetőleg más eszközt saját elhatározásából vagy elöljárója parancsára használhat.
(5) Az ütés lehetőleg a támadó végtagot érje, kerülni kell, hogy az ütés a fejre, derékra, gyomorra, hasra irányuljon.
(6) Az (1) bekezdésben meghatározott kényszerítő eszközöket nem szabad a támadás, ellenszegülés megszűnése, megtörése után alkalmazni.
(7) A könnygázgránát tömegoszlatásra vagy zárt térben kialakult ellenállási góc felszámolására alkalmazható azzal, hogy az mindig parancsra, a helyszínen tartózkodó parancsnok által meghatározott módon történik, és gondoskodtak a rendőröknek a könnygáz hatása elleni védelméről.
68. § (1) Tömegoszlatás elrendelésére – jogszabályban meghatározott feltételek megléte esetén – a gyülekezési törvény hatálya alá tartozó olyan rendezvényeken, ahol a rendőrség a rend biztosításában közreműködik, a biztosítás parancsnoka jogosult.
(3) A szétoszlásra irányuló rendőri felszólítást lehetőleg hangosító eszköz alkalmazásával legalább kétszer meg kell ismételni. Az utolsó felszólítás során a kényszerítő eszközök alkalmazását kilátásba kell helyezni.
(5) Tömeggel szemben a csapaterő a következő kényszerítő eszközöket alkalmazhatja:
a) passzív ellenállás esetén testi kényszert;
b) aktív ellenszegülés esetén rendőrbotot, vegyi eszközt, ingerlőgázt, elektromos sokkoló eszközt, bilincset, pórázon vezetett szolgálati kutyát szájkosárral vagy anélkül, valamint vízágyút;
c) felfegyverkezett tömeg ellenszegülésének megtörésére pirotechnikai eszközt, gumilövedéket, lóháton vagy járműkötelékben végzett kényszeroszlatást;

A híradások, hivatalos kórházi tájékoztatások és számos egyéb bizonyíték (tanúk, fényképek, videofelvételek) szerint több személy is közvetlen életveszélyes állapotba került a 2006. október 23-ai brutális rendőri intézkedések következtében, köztük többen szemük világát veszítették el örökre.

2006. október 23-án békés tüntetőkre, éttermi, szórakozóhelyi vendégekre (Magyar Étterem, Blaha Söröző, Don Pepe Pizzéria, Párizsi Kávézó stb.) bejelentett nagygyűlésen résztvevőkre, ártatlan járókelőkre, időskorú emberekre, papra, mentősökre, gyermekekre, külföldiekre, lépcsőházukban tartózkodó emberekre, a sajtó képviselőire, válogatás nélkül támadtak a nekik kiszolgáltatott fegyvertelen civil személyekre de meg a véletlenül ott tartózkodó külföldiekre is – sajnos nem először.

2006. október 23-án Budapesten több szabályszerűen bejelentett, 1989. évi III. törvény (Gytv.) hatálya alatt álló tüntetésen kívántak volna részt venni, oda eljutni, illetve vettek ilyen rendezvényen részt, azonban ezen jogszerű magatartásuk kifejtése közben rendkívül agresszív, brutális, indokolatlan és megmagyarázhatatlan erőszakos fizikai támadás érte őket a rendőrség részéről.

A Kossuth tér “műveleti területté” történő nyilvánítása jogellenes volt, mivel ott bejelentett és meg nem tiltott rendezvény tartása céljából tartózkodtak, illetve kívántak volna tartózkodni emberek, továbbá számosan részt szerettek volna venni az állami megemlékezéseken is. A bejelentett tüntetésen résztvevők, illetve részt venni kívánókkal, továbbá a Kossuth téren megjelenni kívánókkal szembeni rendőri fellépés (kiszorítás, be nem engedés, előállítás, elfogás) is ennek minősül. A rendőrség hajnali ígérete szerint a Kossuth térre 15 órakor a tüntetés folytatása érdekében vissza lehetett térni. Ezért a Kossuth térről kiszorított emberek a Corvin közből el szerettek volna jutni a Kossuth térre. Az Alkotmány utcában azonban ezt csapaterős alakzatban tevékenykedő rendőri egységek megakadályozták, kiszorították a tüntetni kívánókat. Miután őket jogellenesen fosztották meg a bejelentett helyszínen való tüntetés lehetőségétől, így a tüntetés a be nem jelentett helyszínen történő megtartása nem tekinthető jogellenesnek, így feloszlatás okául sem szolgálhatott volna. Ehhez képest a rendőri erők ezeket a tüntetőket a Bajcsy-Zsilinszky útra szorították a Deák tér irányába. Kifejezetten megakadályozták a kiszorított tüntetők Nyugati tér felé történő távozását.

Fontos leszögezni, hogy álláspontunk szerint a spontán, be nem jelentett tüntetésen való részvétel önmagában nem alapoz meg rendőri intézkedést, ha az békés, ez következik az 1993. évi XXXI. törvénnyel kihirdetett, az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló, Rómában, 1950. november 4-én kelt Egyezmény 11. cikk 1. pontjából:

“1. Mindenkinek joga van a békés célú gyülekezés szabadságához és a másokkal való egyesülés szabadságához, beleértve érdekei védelmében a szakszervezetek alapítását és az azokhoz való csatlakozásnak a jogát.”

A fenti egyezmény részlet helyes értelmezése szerint még feloszlatási okot sem jelent a be nem jelentett rendezvény mindaddig, amíg békésnek tekinthető. Lényeges kihangsúlyozni azt is, hogy a szóban forgó napon ünnepelte az ország, a nemzet az 1956. évi forradalom és szabadságharc 50. évfordulóját. Az ország egész területén számtalan ünnepi megemlékezést tartottak bejelentett és be nem jelentett módon. Ezen az emléknapon a magyar polgárok joggal jelentek meg a közterületeken, hogy megemlékezzenek erről a történelmi eseményről.

Ezen a napon tartotta a FIDESZ Magyar Polgári Szövetség az október 23-i ünnepi megemlékezését 16-18 óra között az Astoria környékén, ahol a program kezdésére százezer fős tömeg gyűlt össze, a rendezvény békés volt, a bejelentett program szerint zajlott.

Itt a sértettek magatartása a közbiztonságot, közrendet, köznyugalmat semmilyen formában nem sértette, a rendezvény keretében tartozó és a szólásszabadság keretébe férő beszédek, beszélgetések, illetve jelszavak hangoztak el.

A bejelentett rendezvényre érkező, illetve az arról elvonuló embereket az 1989. évi III. törvény helyes értelmezése szerint éppúgy védelem illeti, mintha magán a rendezvényen vennének részt, a törvény szerinti feloszlatási okokon túl nem lehet az eltávozó tömeget feloszlatni, megtámadni. A jogszerű rendezvény joga magában foglalja a rendezvényről való békés és háborítatlan távozás jogát. Ha nem így lenne, akkor minden bejelentett tüntetésről szükségképpen csoportosan távozó tömeg minden esetben önkényes rendőri fellépés áldozatául eshet, ez pedig az Alkotmány 62. § (1) bekezdése által garantált gyülekezési jog kiüresítését eredményezheti.

Az eltávozást erről a rendezvényről megakadályozta a rendőrség fellépése, sőt a rendőri csapaterős tömegoszlatás még a rendezvény tényleges befejezése előtt már megkezdődött a Károly körút felől: először a programot figyelemmel kísérő tömegbe lőtt könnygázgránátokkal. Ez egyre erősödött a rendezvény végét követően, majd 18.03 perckor lovas rendőri egység által végrehajtott támadás indult a megemlékezésről a Deák tér felé távozni kívánó tömeggel szemben. A rendőrség a környező utcák jelentős részét lezárta, így a helyszínről való szabad eltávozást sokak számára megakadályozta, illetve megnehezítette, ezzel sértve a Gytv, illetve az Rtv. 59. § (3) bekezdésében foglaltakat. A csapaterős tömegoszlatás jogszabályi feltételei ekkor nem álltak fent, továbbá az Rtv. 59. § (2) bekezdése szerinti figyelmeztetések sem hangoztak el.

Ezt követően 2006. október 24. kb. hajnali 3 óráig tartó folyamatos rendőri akciókra került sor tüntetőkkel szemben, amelynek eredményeképp több mint száz személy sérült meg és több mint száz személyt előállítottak.

A fenti tényállás alapján álláspontunk szerint a rendőri szervek, illetve tagjai részéről az alábbi bűncselekmények elkövetésének megalapozott gyanúja merülhet fel:

1.
Számos esetben került sor olyan személyek bántalmazására, megverésére, akikkel szemben ennek jogszabályi feltétele nem állt fent, továbbá számos esetben bántalmaztak intézkedés alá vont személyeket azt követően, hogy már védekezésre, ellenállás tanúsításra képtelen állapotba került, ilyen eset figyelhető meg a Madách téri árkádoknál a HírTV által készített felvételen, amelyen látható, hogy a – nem tudni miért – elfogott személy földre vitelét követően az arra haladó mozgó rendőr sorfal több tagja belerúg. (http://www. youtube.com/watch?v=U5QfzdK6bU8) A jelen feljelentésben 1-6, továbbá 10, 12 és 13 számú esetek ilyen cselekményeket igazolnak, továbbá a világhálón az alábbi helyen elérhető videofelvétel: http://www. youtube.com/watch?v=D0CUZ86YwSA, illetve http://www. youtube.com/watch?v=r7lomdMrlS0&NR világhálós helyen található felvétel 4:40-4:45 közötti része.)

Ezen cselekmények kimerítik a Btk. 226.§ szerinti bántalmazás hivatalos eljárásban vétségét.

2.
Ha a jogsértő rendőri cselekmények kimerítette a Btk. 226. §-a szerinti bántalmazás hivatalos eljárásban vétségét, akkor halmazat valósulhat meg – ha 8 napon belül gyógyuló sérülést okoz és a sértett magánindítványt terjeszt elő – a Btk 170. § (1) bekezdés szerinti könnyű testi sértés vétségével, vagy 8 napon túl gyógyuló sérülések esetén a Btk 170. § (2) bekezdés szerinti súlyos testi sértés bűntettével. Ha a testi sértést aljas indokból vagy célból, továbbá ha védekezésre vagy akaratnyilvánításra képtelen személlyel szemben követik el már a könnyű testi sértés is bűntett, tehát hivatalból üldözendő bűncselekmény, nem szükséges a magánindítvány a feljelentés mellett.

Számos személy szenvedett a rendőrök részéről elkövetett Btk. 170.§ szerinti súlyos testi sértések következtében maradandó fogyatékosságot vagy súlyos egészségromlást – például több ember szemét lőtték ki a rendőrök, illetve okoztak egyéb súlyos sérüléseket. Az elrettentési és megfélemlítési aljas indok vagy cél itt is megállapítható álláspontom szerint.

3.
A fentieken túl köztudott, hogy a rendőrök bántalmaztak egy közismert országgyűlési képviselőt, Révész Máriuszt, ezzel – mivelhogy a Btk. 137.§ 1 a) pontja értelmében a sértett hivatalos személynek minősül – megvalósították a Btk 229.§ szerinti hivatalos személy elleni erőszak bűntettét. Tekintettel arra pedig, hogy a tömeggel szemen fellépő rendőrök több ezren voltak az utcákon, az egyes akciókban, bántalmazásokban mindig egy legalább 3 fős csoport vett részt, emellett az ellenállás leküzdésére a rendőrök élet kioltására alkalmas eszközt tartottak maguknál – bizonyítja ezt az életveszélyes sérültek száma – ezekre tekintettel a tényállás többes minősített esetét követték el

A parancskiadók illetve az akciók irányítói a bűncselekmény 229.§ (3) bekezdése szerinti “csoportvezetői” minősített eset elkövetői.

4.
Kiderült, hogy a rendőrök két papot, köztük Vértesaljai László jezsuita szerzetest is megverték (aki bárki számára felismerhetően papi ruhában volt). Ezekre tekintettel pedig a 137.§ 2. j) pontja és 230.§-a alapján megvalósították a közfeladatot ellátó személy elleni erőszak bűntettét

5.
A rendőrök részéről alkalmazott technikai kényszerítő eszközök, lőfegyver – gumilövedék és könnygáz-gránát – alkalmazása során megszegték a foglalkozásuk szabályait, nevezetesen hogy mindkét eszközzel gyakorta fejmagasságban és közelről lőttek, ezzel mások életét, testi épségét, egészségét közvetlen veszélynek tették ki, megvalósítva a Btk. 171.§-ban foglalt tényállást. A bűnösségük foka legalább tudatos gondatlanság, de inkább eshetőleges szándék. A vipera megnevezésű ólomfejes fémbot rendőri intézkedés keretében történő használata http://www. youtube.com/watch?v=r7lomdMrlS0&NR világhálós helyen található felvétel 3:18-3:22), továbbá kövek rendőrök által a tüntetők felé történő dobálása (http://www. youtube.com/watch?v=r7lomdMrlS0&NR világhálós helyen található felvétel 4:22 résznél; http://www. youtube.com/watch?v=LAScfmyy4HE világhálós helyen található felvétel; http://www. youtube.com/watch?v=QApxu1SoYYU világhálós helyen található felvétel) szintén megvalósította ezt a cselekményt.

6.
Több megsérült ember számolt be arról, hogy mikor fehér zászlóval, vérző fejjel kértek volna a rendőröktől segítséget, akkor azok ehelyett fegyvert fogtak rájuk és kinevették őket. Ezen túlmenően gyakran előfordult, hogy a rendőri intézkedés miatt megsérült személyt az intézkedés helyén hagytak segítségnyújtás nélkül vagy a megsérült személyt előállítást követően nem vagy csak jelentős késedelemmel juttattak orvosi ellátáshoz. Ezek alapján megállapítható alapos gyanúja annak, hogy segítségnyújtás elmulasztásának Btk. 172.§ szerinti, de a (3) bekezdés szerint minősülő bűntettek követtek az ilyen cselekményt tanúsító rendőrök, illetve mivel a rendőrség hivatásos állományú tagjai az Rtv. 17. § (2) bekezdése szerint segítségnyújtásra egyébként is kötelesek, ezért a bűncselekmény bűntetti alakzata állapítható meg. A jelen feljelentésben 1, 4, 5-6 esetek ilyen cselekményeket igazolnak, továbbá a világhálón az alábbi helyen elérhető videofelvétel: http://www. youtube.com/watch?v=D0CUZ86YwSA

7.
A rendőrök számtalan békés polgárt akadályoztak meg abban, hogy a jogszerűen bejelentett rendezvényekre menjenek vagy éppen azokról hazamenjenek, ezáltal – ha az érintett rendőri tettesek más bűncselekmény nem valósítottak meg – a Btk. 174.§ által tilalmazott kényszerítést valósítottak meg.

8.
A rendőrség tagjai több hivatali bűncselekményt is megvalósítottak, minimálisan a legáltalánosabb hivatali bűncselekmény tényállását, a Btk. 225§ szerinti hivatali visszaélést.

9.
A fentiek alapján továbbá feljelentő álláspontja szerint a fenti tényállás kimeríti a Btk. 228/A. § (1) bekezdés szerinti egyesülési és gyülekezési szabadság megsértésének bűntettét, amely szerint aki mást egyesülési vagy gyülekezési jogának gyakorlásában erőszakkal vagy fenyegetéssel jogtalanul akadályoz, bűntettet követ el, és három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő, továbbá:

Alkotmány a 62. § (1) bekezdésben kimondja, hogy: “A Magyar Köztársaság elismeri a békés gyülekezés jogát és biztosítja annak szabad gyakorlását.”
E bűncselekmény elkövetési magatartását megvalósítja az, aki mást egyesülési, vagy gyülekezési jogának gyakorlásában erőszakkal, vagy fenyegetéssel jogtalanul akadályoz.
Megállapítható tehát, hogy az elkövetők a demonstrációra igyekvőket jogellenesen korlátozták, hogy – az egyébként jogszerűen bejelentett és meg nem tiltott – rendezvények keretében éljenek az Alkotmányban és számos nemzetközi egyezményben elismert és biztosított gyülekezési jogukkal .
A rendőrség tehát megállapíthatóan akadályozta a tüntetőket abban, hogy a gyülekezéshez való alkotmányos jogukkal éljek.

Az erőszak jelen esetben a sértettekre gyakorolt fizikai ráhatást jelentett, hiszen tiltó határozatok hiányában a rendőrség nem léphetett volna fel a tüntetőkkel szemben, nem kezdhette volna meg a jelenlévők kiszorítását, majd nem alkalmazhatott volna kényszerítő eszközöket az előállított személyekkel szemben. Az erőszak személy elleni fizikai kényszert jelez.
A rendőrség eljárása így megfelelt az erőszakkal való elkövetés tényállási elemének.

A Btk. 228/A. § (1) bekezdésében megfogalmazott “jogtalanul akadályoz” meghatározás minden olyan tevékenységet magába foglal, amely gátolja, vagy meghiúsítja – akárcsak időlegesen is – más személynek az egyesülési, vagy gyülekezési jog gyakorlását.

A rendőrség eljárása pedig nyilvánvaló, hogy akadályozott, hiszen akik nem tudnak odaérni egy rendezvényre, azon személyek vonatkozásában a rendőrség tulajdonképpen ellehetetlenítette a gyülekezési jog gyakorlását. De ugyanígy minősül az is, hogy a bejelentett és meg nem tiltott rendezvényen részt vevő személyek, illetve az ilyen rendezvényről csoportosan távozó emberekkel szemben alkalmaztak csapaterős tömegoszlatást. Az előbbire a Kossuth téri tüntetés meghiúsítása a példa, utóbbiakra pedig az Astoriánál tartott rendezvény kapcsán került sor.

10.
2006. október 23-án és 24-én több mint száz személy előállítására került sor, közülük sokakat őrizetbe vettek.
Több esetben (pl.: http://www. youtube.com/watch?v=uCPuswctnjU&mode=related&search; http://www. youtube.com/watch?v=0YOwrL69wwM) állapítható meg, hogy az előállítások, őrizetbe vételek minden reális alapot nélkülözve, puszta járókelőkkel, hazafelé igyekvőkkel szemben kerültek alkalmazásra, ezzel megvalósítva a Btk.228.§ szerinti jogellenes fogvatartás bűntettét, sőt annak többes minősített eseteit, nevezetesen itt is hivatkozva az aljas indokra vagy célra, a sértettek sanyargatására valamint súlyos következmény okozására.

11.
Mivel a rendőrök számtalan esetben tökéletesen tisztában voltak vagy kellett volna hogy legyenek vele, hogy semmiféle büntetendő cselekményt nem követtek el, ennek ellenére elfogták és előállították őket hogy eljárást indítsanak ellenük. Ezáltal megvalósult a hamis vádnak legalább a Btk 234.§ szerinti gondatlan alakzata, de nem kizárt a 233.§ szerinti szándékos elkövetés sem. A 233.§ (2) bekezdése szerinti minősítő eredmény megvalósulása is sajnálatos módon valószínűsíthető több ügyben.

12.
Amelyik rendőrök konkrétan adott esetben nem vettek részt ártatlanok előállításában, de látták ezen eseményeket, az ő esetükben megalapozott a gyanú álláspontunk szerint, hogy megvalósították a Btk. 243.§ szerinti mentő körülmény elhallgatásának bűntettét.

13.
Azon rendőrök viszont, akik a televízió felvételeken is láthatóan eltakarják a kamerák és a szemtanúk elől azon kollégáikat, akik éppen bántalmaznak földön fekvő megbilincselt személyeket, ők elkövetői a Btk 244.§ szerinti személyi bűnpártolás bűncselekményének, mivel ezen tevékenységükkel a sértettek vagy állampolgárok által megindítandó büntetőeljárás sikerét meghiúsítani törekedtek.

14.
A békés tüntető lakosság elleni fellépést elrendelő parancskiadók az alárendeltjeiket, valamint a feladatot végrehajtók egymást a tanúk beszámolói alapján nem egyszer szélsőséges hangnemben, stílusban és kifejezések használatával hergelték, uszították a tüntetők ellen, nem egyszer azok fizikai bántalmazására, megverésére szólítva fel. Ezek alapján álláspontunk szerint megvalósították a 269.§-a szerinti közösség elleni izgatást, mivel “a lakosság egyes csoportjai ellen gyűlöletre uszítottak”, ami nemcsak hogy konkrét veszélyhelyzetet eredményezett, hanem a felszított indulatok már tevőleges aktivitásba is átmentek, amint az tapasztalható volt.

15.
Több tanú állítja, hogy a rendőrök zászlóikat kitépték kezükből, földre dobták, megtaposták stb. Ezzel megtörtént a nemzeti jelképet illetően sértő, lealacsonyító cselekmény nagy nyilvánosság előtt, így elkövetők vonatkozásában – ha súlyosabb bűncselekmény nem valósult meg – a nemzeti jelkép megsértésének Btk. 269/A. § szerinti vétsége.

A rendőrök által megvalósított azon cselekmények, hogy nem egyszer ártatlan, békés pusztán éppen jelenlevő járókelőkre, öregekre, nőkre, fiatalokra, gyerekekre támadtak, ez olyan kihívóan közösségellenes erőszakos magatartás volt részükről, mely nemcsak hogy alkalmas volt rá, hanem ténylegesen megbotránkozást és riadalmat keltett másokban, így azon rendőrök esetében, akik súlyosabb bűncselekményt nem is valósítottak meg, a Btk 271.§ szerinti garázdaság vétségét mindenképpen; tekintettel arra azonban, hogy a rendőrök csoportosan jártak el és a rendőrség fellépése a köznyugalmat súlyosan megzavarta, így a cselekmény bűntetti minősített esete is megállapítható.

16.
Mint arról a Magyar Nemzet Online is beszámolt, egy lánynak az igazolványait az őt igazoltató – és bántalmazó – rendőrök a Dunába dobták. Ezzel megvalósították a Btk. 277.§ (1) bekezdésében foglalt visszaélés okirattal vétségét.
(http://www. mno.hu/index. mno?cikk=380784)

17.
A brutális rendőri intézkedéseket végrehajtó rendőrökön nem volt rajta a rendőrségről szóló 1994. évi XXXIV. törvény 20. § (1) bekezdése szerinti azonosító jelvény (“A rendőrt az intézkedés során az egyenruhája és az azonosító jelvénye vagy a szolgálati igazolványa igazolja.”), akkor felmerül a Btk. 277/A. § (1) bekezdés a. illetve b. pontjába ütköző és aszerint minősülő egyedei azonosító jel meghamisítása bűntett elkövetése. A Btké. 25/A. §-a szerint ugyanis “A Btk. 277/A. §-ának alkalmazása szempontjából egyedi azonosító jel: az olyan dolognak, amelynek a birtoklását vagy rendeltetésszerű használatát jogszabály hatósági engedélyhez köti, a gyártónak vagy a hatóságnak a dolgon, illetőleg annak alkotórészén alkalmazott, egyedi azonosításra szolgáló jelölése.” A rendőri egyenruha értelemszerűen az átlagemberek számára nem használható rendeltetésszerűen, azt kizárólag a jogszabállyal erre felhatalmazott és kötelezett rendőr viselheti.

Ezért azon (“a dolgon”) vagy annak alkotórészén a (rendőr) hatóság egyedi azonosításra szolgáló jelölésének eltávolítása (Btk. 277/A. (1) a.) vagy olyan rendőri egyenruha felhasználása, melynek egyedi azonosító jelét eltávolították (277/A.§ (1) b.) bűncselekményt valósít meg.

18.
Sokaknak a rendőrségi fellépés következtében kár keletkezett a gépkocsijukban, többek között. a gumilövedékektől, erre tekintettel ismeretlen rendőri tettesek részéről megvalósult a Btk. 324.§ szerinti rongálás vétsége, sőt a Deák Ferenc téri templomot ért könnygázgránát találatra tekintettel a cselekmény bűntetti alakzata valósult meg, mivel az vallási szertartás végzésére szolgáló épületet rongált meg.

19.
Végül a rendőri elöljárók tekintetében megállapítható alapos gyanúja annak, hogy egyrészt elöljárói kötelességüket megszegve az alárendeltek fent részletezett kötelességszegéseinek és bűncselekményeinek megakadályozására, illetve a felelősségre vonásra, a szolgálati rendet, a fegyelmet és a közbiztonságot fenyegető zavar leküzdésére a szükséges intézkedést elmulasztották, így a Btk. 361.§ szerinti elöljárói intézkedés elmulasztásának katonai bűncselekményét követték el. Mivel tapasztalható volt, hogy a bűncselekmény a szolgálatra, a fegyelemre és a közbiztonságra jelentős hátránnyal járt, a cselekmény bűntetti alakzata valósult meg. Minimálisan gondatlansággal követték el az elöljárók a cselekményt, a törvény értelmében az is büntetendő.

A Btk. 122. § (1) bekezdése szerint a rendőrre is kiterjed a katonai bűncselekményekkel kapcsolatos büntető törvénykönyvi szabályozás.

20.
Másrészt fennáll az alapos gyanúja annak is, hogy a rendőrparancsnokok elöljárói kötelességüket azáltal szegték meg, hogy az alárendeltjeiket szolgálatuk teljesítésében nem ellenőrizték, és ez a szolgálatra és a fegyelemre jelentős, avagy különösen nagy hátránnyal járt, ezáltal a Btk. 362.§-ba ütköző ellenőrzés elmulasztásának vétségét vagy bűntettét valósították meg.

Az elkövetők személyére vonatkozóan előadjuk, hogy a parancsot kiadók felelnek az egyes bűncselekményekért közvetett, illetve önálló tettesként, valamint a szolgálatot teljesítő rendőrök amely részben nem parancsra cselekedtek abban az esetben tettesként felelnek.

Elkövetők azért is ismeretlenek jelenleg még, mert a rendőrök a cselekmények elkövetésekor tömegesen nem viseltek jelvényt, viszont maszkot azt igen. A budapesti rendőrfőkapitány elhangzott azon védekezése, hogy “leeshettek a jelvények” azért nem fogadható el, mert egyetlen filmfelvételen sem láthatók sehol leesett rendőri jelvények az utcákon, illetve ilyen bejelentéssel senki nem élt. Ez a körülmény az elkövetett jogszabálysértések és bűncselekmények előre kiterveltségét látszik alátámasztani.

21.
Felmerül még továbbá a parancsnoki állomány felelőssége a Btk. 360. § (1) bekezdés szerinti elöljárói gondoskodás elmulasztásának vétsége, mivel a híradások szerint az október 23-án megsérült rendőrök többsége a rendőrség által bevetett könnygáztól sérült meg. A Rendőrség Szolgálati Szabályzatáról szóló 3/1995. (III. 1.) BM rendelet 55. § (7) bekezdése szerint könnygázgránát tömegoszlatásra vagy zárt térben kialakult ellenállási góc felszámolására alkalmazható azzal, hogy az mindig parancsra, a helyszínen tartózkodó parancsnok által meghatározott módon történik, és gondoskodtak a rendőröknek a könnygáz hatása elleni védelméről. Ezt a védelmi kötelezettséget a jelek szerint a felelős rendőri vezetők megszegték.

22. A rendőri vezetők speciális felelőssége

Az 1-21 pont alatt felsorolt bűncselekmények – a könnyű testi sértést kivéve – hivatalból üldözendők.

A rendőrség vezetőinek, az utasításokat adó parancsnokoknak, elöljáróknak a felelőssége az egyes büntető eljárások kapcsán vizsgálandó annak felderítésével, hogy az eljárás alá vont rendőrök mikor, mely elöljáróktól milyen utasításokat, parancsokat kaptak. Az aránytalan, szükségtelen sérüléseket okozó intézkedések tényéből, azok rendszerességéből, a gumilövedékek fejmagasságban alkalmazásából, a könnygázgránátok testre irányításából, a személy elleni erőszak-ütlegelés gyakoriságából az a következtetés adódik, hogy a rendőrséget kemény fellépésre utasították vagy ilyen fellépés hallgatólagos tudomásulvételére utaló közléseket tettek rendőri vezetők, s ugyanakkor nem figyelmeztettek a szükségesség és arányosság megtartására.

A nagy tömeggel szemben való eljárás és az addig nem vagy ilyen méretekben nem használt tömegoszlató eszközök és módszerek igénybevétele elengedhetetlenné teszi a pontos szakszerű eligazítást nemcsak a tömegoszlatás sikerére összpontosítva, hanem az emberi élethez, testi épséghez és méltósághoz való jog legkisebb mértékű csorbítására való figyelmeztetéssel, a legkíméletesebb eszközök és eljárások pontos megjelölésével. Amennyiben ilyen eligazítás nem történt, vagy az eligazítás nyitva hagyta az aránytalan sérelemokozás lehetőségét, felvetődik az előbb felsorolt bűncselekményekben való bűnrészesség gyanúja, különös tekintettel a pszichikai bűnsegélyre.

Ugyanebben a fogalmi körben vizsgálandó a Btk. 244. §-ába ütköző bűnpártolás megvalósulása, amelyre az a jellegzetes tény enged következtetést, hogy a Rtv. 20. § (1) bekezdése által előírt azonosító jelvény használatának mellőzése, továbbá a maszk viselése erősítette az eljáró, bűncselekményt elkövető rendőrök büntetlenségben való bizodalmát, az utólagos büntetőjogi és fegyelmi felelősségre vonásuk meghiúsulását ill. jelentős megnehezülését okozta és felkeltette bennük a büntetlenség-büntethetetlenség tudatát. (“Mindenért a helyi parancsnok a felelős”, aki viszont senkit nem bántalmazott.)

Az egyéni büntetőjogi felelősségre vonás ellehetetlenüléséért való felelősség – a tömegoszlatást parancsnoklóktól az irányítást ellátó legfelsőbb rendőri vezetőkig – önállóan vizsgálandó. A felelősség megállapítását lehetetlenné tevő utasítások kiadói pszichikai vagy passzív bűnsegélyért vagy bűnpártolásért is felelőssé tehetők azért is, mert a kemény fellépésre felhívás a törvényes korlátokra való nemcsak formális, hanem tartalmi figyelmeztetés elmulasztásával szándékerősítőleg hat a személy elleni szükségtelen erőszak elkövetésére. Ez a magatartás a bűncselekmény hallgatólagos eltűrése, amikor a tettesben nyilvánvalóvá válik ” a bűncselekmény megakadályozására jog szerint kötelezett személy elhárító beavatkozásától vagy leleplezésétől nem kell tartania.”

A vonatkozó bírói gyakorlatot a Legfelsőbb Bíróság alábbi eseti döntésének részlete mutatja be:
” Amikor tehát a passzív bűnsegéd a tettes előtt kifejezésre juttatja, hogy a szándékolt cselekmény felismerése ellenére tétlen marad: passzivitásával objektíve elősegíti a bűncselekmény elkövetését. Következésképpen a bűnsegédi minőség megállapíthatóságának megítélése szempontjából nincs jelentősége annak, hogy egyrészt a bűnsegélyt képező magatartás ténylegesen milyen mértékben növelte a tettes akaratelhatározását, másrészt hogy a tettes esetleg a bűnsegéd döntésétől függetlenül is megvalósította volna a bűncselekményt. Ezek a tényezők ugyanis csupán a büntetés kiszabása körében értékelhetők (BH 1985. 410.).”

Bizonyítékok

Az egyes fenti bűncselekmények elkövetésével kapcsolatban számos tanút tudunk szükség esetén a T. Nyomozó Hatóság számára megnevezni, valamint számos fénykép- illetve videofelvételt tudunk rendelkezésre bocsátani, ha az országos közszolgálati és kereskedelmi televíziók, valamint a rendőrség által készített felvételek, illetve a T. Nyomozó Hatóságnak már rendelkezésre álló felvételek nem mutatkoznak elegendőnek.

A cselekmények elkövetéséről tájékoztatott számtalan elektronikus és nyomtatott sajtóorgánum és médium, ezek közül a jelentősebb cikkeket, tudósításokat, képi bozonyítékokat az alábbiak szerint jelöljük meg a T. Nyomozó Hatóság felé:

Videofelvétel-gyűjtemények:

http://www. youtube.com/results?search_type=search_videos&search_query=okt%C3%B3ber%2023&search_sort=&search_category=0&page=1
http://www. youtube.com/watch?v=r7lomdMrlS0&NR
http://www. arpadhir.hu
http://www. fidesz.hu/brutalvideo_popup. php

Publikációk:

Október 23-án külföldi zsaruk randalíroztak az Astoriánál? + videó
http://www. kuruc.info/reszletes. asp?MainID=32&HirID=6930

Miért nem volt a rendőrökön azonosító-jelvény? (Gondola.hu, 2006.10.26 14:15:41)
http://www. gondola.hu/cikkek/50996

Gergényi szerint leesett a rendőrökről az azonosítójelvény (MNO, 2006.10.26 10:32:48)
http://www. mno.hu/index. mno?cikk=380381&rvt=2

Négy ember életveszélyes állapotban (Blikk.hu, 2006.10.24 00:05:17)
http://www. blikk.hu/Rovid_hir_index. php?cikk_id=46619&hirkereso=1

Papot is vertek a rendőrök (Nethírlap, 2006.10.25 10:33:17)
http://www. nethirlap.hu/cikk. php?cikkid=23263

Gyermekei szeme láttára vertek meg a rendőrök egy KDNP-képviselőt
http://www. orientpress.hu/portal. php?ReszletesHir=1&HirID=9746&ajanlo=RSS

70-re nőtt a tüntetésen megsérültek száma (HírTV, 2006.10.24 01:22:10)
http://www. HírTV.hu/?tPath=/belfold/&article_hid=121166

Életveszélyes sérültek a tegnapi zavargások után (Stop.hu, 2006.10.24 09:03:48)
http://www. stop.hu/showcikk. php?scid=1052460

Gyerekeket védő nőt is bántalmaztak a rendőrök a Deák térnél (Index.hu, 2006.10.25 16:38:03) http://index.hu/politika/belfold/veresadeakon/

Egy tüntetőt 8 rendőr ütlegelt, majd az orvos is kapott egyet (HírTV, 2006.10.24 12:21:56)
http://www. HírTV.hu/?tPath=/kulfold/&article_hid=121265

Megvakult egy ember a gumilövedék miatt (HírTV, 2006.10.24 14:31:16)
http://www. HírTV.hu/?tPath=/belfold/&article_hid=121304

Van is, meg nincs is vipera, és egyébként sem így hívják (Inforádió, 2006.10.25 14:54:59)
http://inforadio.hu/hir/belfold/hir-81600/rss
Eddig 27 sérültet láttak el mentők (hvg.hu – politika, 2006.10.23 19:11:30)
http://hvg.hu/itthon/20061023mentok. aspx?s=hk

Révész Máriusz Fidesz képviselő is a zavargások sérültjei között (Hírszerző.hu, 2006.10.23 20:48:02)
http://www. hirszerzo.hu/cikk. php?id=21723

40 sérültet láttak el a mentősök (Blikk.hu, 2006.10.23 21:16:33)
http://www. blikk.hu/Rovid_hir_index. php?cikk_id=46605&hirkereso=1

Két súlyos sérültet ápolnak a Honvéd Kórházban (Inforádió, 2006.10.23 21:20:42)
http://inforadio.hu/hir/belfold/hir-80906/rss

Konkrét cselekményeket megvalósító esetek

Végül ismertetünk néhányat a tudomásunkra jutott 2006. október 23-án történt, szemtanúk által leírt, fent hivatkozott büntető törvénykönyvi tényállások közül számosat megvalósító rendőri túlkapásokból, amelyeket ha szükséges magukkal a tanúkkal és egyéb bizonyítékokkal tudjuk igazolni. Egyes tényállásokkal kapcsolatban már sor került tudomásunk szerint feljelentésre, más esetekben ez még nem történt meg.

1.
“2006.10.23-án este kerékpárral kinéztem a tüntetés színhelyére. A tömeget még reggel láttam, elkerültem. Néhány rendőrtől megkérdeztem, merre mehetek. Ők az esetek többségében mosolyogtak és az Astoria, illetve “a tank” felé irányítottak, két esetben átkutatták a kerékpártáskámat, amit az adott helyzetben természetesnek is tartottam. Mindvégig udvariasak voltak, én is “erőt, egészséget” kifejezéssel búcsúztam tőlük, miután megköszöntem útbaigazításukat. A Deák tér, ahol a tank volt, körül volt zárva. Ahogy a teret a mellékutcákon megkerültem, jutottam el a Városház utcába, ahol Kossuth Lajos u. felőli végén már bele tudtam szagolni a könnygázfelhőbe, a földön gumilövedéket is találtam. 4-6 perce időzhetem ott, mikor a rendőrség belőtt a mellékutcába, belőve egy kisbusz hátsó szélvédőjét. A kisbuszt fényképeztem a Városház utcában, egyedül, háttal Kossuth Lajos utcában álló a rendőrségi kordonnak. Ekkor, a hátam mögé lopakodva? futva? minden figyelmeztetés nélkül először fejbe vertek, majd miközben ütlegeltek, rám ordítottak, hogy “Földre! Földre!”. Azonnal a földre hasaltam, kezemet a hátam mögé tettem. Ekkor könnygázzal az arcomba fújtak, miközben az arcomat rugdosták. Egy fogam pereme letörött, szám vérzett, feldagadt. Kidobálták táskámból a sapkám, kerékpároskesztyűm, gumipókjaim és kerékpáros szerszámjaim. A hátsó kereket nem tudom hogy bakanccsal vagy gumibottal, de tönkretették: két küllő elszakadt, a váltó elhajlott, a kerékben akkora nyolcas lett, hogy nem tudott akadálytalanul elfordulni. A rendőrök miközben egyedül a földön feküdtem, elmentek, csak mikor gyanús lett hogy csönd van körülöttem és már nem ütnek, néztem fel és vettem észre hogy egyedül vagyok újra. A rendőrök nem mondták, hogy ne menjek arra, sőt, útba igazítottak. Rengeteg rendőr mellett mentem el, békésen. Rámtámadtak figyelmeztetés nélkül, miközben egyedül voltam Ütöttek, mikor nem jelentettem fenyegetést, földön feküdtem hátratett kézzel. Esélyt se adtak hogy elkérjem az igazolványuk számát. Rendbontásban, kiabálásban, dobálózásban nem vettem részt, rendőröket nem ingereltem.”

2.
“23-án a Kossuth tér Szalay utca felőli sarkánál voltam. 10 óra után néhány perccel az itt ácsorgó embereket a rendőrség felszólította, hogy a Szalay utca – Honvéd utca útvonalon távozzanak a Szent István körút irányába. A nézelődők ennek eleget is tettek, majd találkoztak az onnan – más útvonalon -korábban kiszorított demonstrálók csoportjával.
Mintegy 2-300 ember elindult a Szent István körút felé. Ott a Nyugati felé vezető sávokat elfoglalva vonultunk tovább. A nyugatinál egy szakasz kommandós rendőr szegődött a nyomunkba, és tereltek minket tovább az Oktogon felé. Valaki hallotta, hogy az egyik rendőr a másiknak azt mondja, hogy “enyém a fehér pólós”. Ezután figyelmeztette a köztünk haladó fehér pólós, piros sapkás, kb. 100 kilós, szemlátomást jó erőben lévő fiatalembert, hogy vigyázzon, mert ezt hallotta. Kb 10:50-kor szemtanúja voltam, amint egy alkalmas pillanatban a kiszemelt fiatalembert a rendőrök hátulról elgáncsolták, majd a földön agyba-főbe verték, minden különösebb indok nélkül. A felháborodott tömegből néhányan körülvették a kommandósokat, akik a beavatkozástól tartva könnygázt használtak, többek közt egy másik fiatalemberrel szemben, akit fél méterről fújtak arcba. Ezután a társaságot tovább hajtották, nem tudom a megvert férfival mi lett.”

3.
“Október 23-án délelőtt tizenegy óra körül a Teréz körúton a Radisson Szállodával szemben, miközben az út egyik oldalán a maratonfutás zajlott, a Parlament környékéről elzavart 30-40 fő, jól öltözött polgár haladt nyugodtan. Rohamrendőrök követték őket, akik a csoporttal tartó harminc év körüli férfit felszólítás és bármilyen látható indok nélkül megtámadták és brutálisan bántalmazták. A szemtanúk szerint a férfi ismeretlen volt, az sem biztos, hogy a Kossuth tér felől jött. A férfit a rohamrendőrök először rálökték a korlátra, aki ekkor mindössze annyit tudott csak kiáltani, hogy “Mit csináltok?”, ezután a földre került, ahol négy karhatalmista agyba-főbe verte, fejét rugdosta és bottal ütötte, miközben öt társuk sorfalat állt körülöttük. Egy idősebb embert, aki szót emelt az ütlegelt érdekében és segítségére próbált sietni egyetlen ütéssel leütötték. A két tanút, akik számon kérték a rendőrökön az eljárásukat oszlatással fenyegetve elzavarták, ők az út túloldalán, a maratonfutás mögött találtak menedéket. Onnan látták, ahogy a rendőrök, segítségnyújtás vagy mentő hívása nélkül az eszméletlen áldozatot egy rabomobilba tették és elvitték.”

4.
Október 23-án este, miután a Corvin közben koncertet adott a Kárpátia együttes, dobosa és egy ismerőse egy Rákóczi úti sörözőbe tértek be. Éjjel tizenegy körül arra lettek figyelmesek, hogy az egyébként teljesen üres Rákóczi úton rendőrsorfal indult el a Keleti felé. Amikor a telt házas söröző elé értek a rendőrök, egy hat fős csoport betört a helyiségbe. Már kifelé mentek, mikor egyikük észrevette rajtuk a Kárpátia feliratú pólót, mire az összes benti rendőr odament hozzájuk, és ütötték gumibottal, rúgták őket, ahol érték. A zenész ismerőse közben kérte a rendőröket, hogy ne bántsák, de azok tovább ütötték gumibottal és rugdosták, miközben némelyik közülük haragosan és kérdőn kiabálta gúnyosan, hogy “Kárpátia, Kárpátia”. Az egyik rendőr pedig azt üvöltötte, hogy “miattatok nem voltam otthon három hete, te köcsög”. Mikor a rendőrök észrevették, hogy akciójukat filmre veszik “Kamera, kamera” szavakkal sietősen elhagyták a területet. A zenész ismerőse nyolc napon túl gyógyuló sérüléseket szenvedett, fején szétnyílt a fejbőre, komoly zúzódásokat szenvedett, és begipszelt kezén, amivel védekezni próbált, eltörték a gipszet. A zenész kisebb zúzódásokkal megúszta, mivel védeni tudta a fejét.

5.
Az Erzsébet-hídon október 24-én hajnalban egy kanadai-magyar kettős állampolgár üzletembert bántalmaztak olyan súlyosan a rendőrök, hogy több napos kórházi ellátásra szorult. A sértett nem vett részt a tüntetésben. Az Erzsébet hídon a budai oldal felől sétált visszafelé és ment volna le a lépcsőn a Belgrád rakparti lakásába, amikor meglepetéssel észlelte, hogy hátulról, Buda felől jön több száz rohamrendőr a tüntetők felé a Ferenciek terére. A férfi állítása szerint egyedül állt a hídon a járdán és majdnem az össze rendőr elment mellette, amikor hirtelen megállt az egész sor és a rendőrök, akik ott álltak mellette, rákiabáltak és mielőtt bármit tudott volna tenni ütni kezdték. Amikor már három nyílt seb volt a fején, akkor a földön össze-vissza rúgták úgy, hogy 3 bordája tört el. Ezután a rendőrök megbilincselték a földön úgy, hogy az egyik rá ült a férfira és olyan szorosan, hogy vérzett a karja. Ezután bevitték a Gyorskocsi utcába, ahol miután a rendőrségi orvos megvizsgálta, két rendőr kíséretében kórházba szállították, ahol ellátták sebeit.

6.
“2006. október 23-án késő este nem jártak a tömegközlekedési eszközök, így gyalogosan tartottam hazafelé a Teréz körúton. Körülbelül 23 óra 30 perckor, az Aradi utca és a Szondi utca közötti szakaszon szóban elegyedtem egy székely fiatalemberrel. Polójának felirata a következő volt: “Székely vagyok, nem tápos!” A fiúval még csak néhány mondatot váltottam, amikor észevettük, hogy egy kb. húsztagú rendőrcsapat tart felénk. Nem értettem a helyzetet. Minden egy szempillantás alatt történt. Egy, a csapatból időközben kivált rendőr a felirat szövegét szemrehányó stílusban, kérdő hanglejtéssel elismételte, miután lábát a magasba lendítve szájbarúgta a szerencsétlen fiatalembert. Nekem sikerült elugranom. Székely nemzettársam a rúgás erejétől a földre zuhant, miután a bűnös rendőr csapatával együtt elégedetten a Nyugati pályaudvar irányába továbbmasírozott. Hangsúlyozom: a fiú senkit sem provokált, békésen beszélgettünk egy kapu előtt. Ha nem öt centire állok a fiatalembertől, el sem hiszem, hogy mindez megtörténhet. Megtörtént. Megfogalmazódott bennem a kérdés: Mit ér az ember 2006-ban Magyarországon, ha magyar? Kérem kedves segítségüket abban, hogy a fenti esetet eljuttatják a megfelelő fórumokhoz. Szolgáltassék Igazság!!!”

7.
“Október 23-án részt vettem a Fidesz nagygyűlésén, majd az utána következő, eleinte békésnek tűnő tüntetésen. Éjszaka én is ott voltam a Ferenciek terénél ragadt tömeg között. Amikor megkezdődött az oszlatás, több más emberrel együtt a Dunapart felé menekültünk, a műveleti területet elhagytuk. Egy kis utcában egyedül gyalogoltam a Petőfi híd felé, amikor hátulról rohamrendőrök minden felszólitás nélkül rámtámadtak. 4-5 ember vert folyamatosan a földön gumibottal, majd az utánuk rohanó rendőrök a vesémet rugdosták. Közben folyamatosan kiabáltam, hogy nem csináltam semmit, a válasz az volt, hogy: Kuss legyen. A fejemet nem tudtam felemelni, mert rögtön megrúgtak volna, majd hallottam a rendőrök mögött érkező ember hangját, ő valószinűleg rendőrtiszt lehetett, azt mondta, hogy: “Ha nem csinált semmit, hagyjátok…” Ezek után az akkor már a hátamon térdelő rendőrök otthagytak, kérdésük nem volt, igazoltatás nem történt, kb. fél liter vérben tocsogott a fejem, de ők segitségnyújtás nélkül ott hagytak. Az utcában fotoriporterek is voltak, akik a vérben úszó fejemről több felvételt is készitettek, sajnos nem tudom, melyik médiától voltak, de valószínűleg elő lehet keríteni őket, az esetre biztosan emlékeznek, mert rajtam kivül ott senki sem volt már akkor, és ők hívtak mentőt hozzám. A kórházba szállítottak, ahol összevarrták a fejemet, és a sérüléseimről zárójelentés készült, amikor a kórházat elhagytam. Itt kijelentem, hogy én semmiféle erőszakos cselekményben részt nem vettem, követ, egyéb hasonló tárgyat még csak a kezembe sem vettem, a rendőröket nem provokáltam, csupáncsak békésen vettem részt a demonstrációban, valamint az említett cselekmény műveleti területen kívül történt velem, felszólítás nélkül. Tanúim az illető fotoriporterek lehetnek erre. Mivel úgy érzem, hogy az események velem szemben teljesen jogtalanok voltak, panaszommal bátran fordulhatok bármilyen szervhez, az én lelkiismeretem tiszta, és mint hangsúlyoztam, nem hogy nem tartóztattak le, de még csak nem is igazoltattak, csupáncsak szórakozásból szétverték a fejemet, majd továbbálltak. Én úgy érzem, hogy ma ezt egy jogállamban semmi esetben nem tehetik meg, és ezen esetet joga van a közvéleménynek is megtudni.”

8.
“A Fidesz megemlékezésén vettem részt az Astorián. A rendezvény végeztével a Deák tér irányába indultunk. A Károly körút közepén járhattunk, amikor a Deák tér felől füstöt láttunk felszállni, ettől az emberek kicsit elbizonytalanodtak, de azért folytatták útjukat, sokan nem sejtették honnan származik ez a füst melyet sűrű pukkanások kísértek. A tömeg békés volt, álmunkban sem gondoltunk arra, hogy hamarosan minden csatatérré fog változni. Egyszercsak az előttem állók hirtelen irányt változtatva rohanni kezdtek a házfalak felé. Szemben velem vágtató lovasrendőrök tűntek fel, hihetetlen iramban közeledve. Én is igyekeztem a falhoz menekülni, de ott már sokan szorongtak, így csak reméltem, hogy nem taposnak agyon abban a szent pillanatban. Elrobogtak mellettünk, utánuk néztem, lassítás nélkül rohantak bele az Astoria felé veszettül menekülő tömegbe. Szinte egy másodperccel később, ahogy a fal mellett igyekeztünk visszafelé, a Dohány utca felé (ez tűnt a legjobb menedéknek), gyalogos rendőrök sora jelent meg mellettünk, kezükben könnygázspray. Nem hagytak időt felocsúdni, már fújtak is.

Az idős, szívbeteg, 45 kilós apámnak két lépésről fújta az arcába a gázt a rohamrendőr! Nekik háttal fordulva arcunkat fedezve próbáltunk a fal mellett menekülni. Ekkor jelentek meg a vízágyúk, melyek zöld festékkel lőttek minket…”

9.
“Az alábbiakban szeretnék Önöknek beszámolni az okt.23.-i Fidesz nagygyűlés után velem és feleségemmel megtörténtekről. Ezek egyértelműen cáfolják a kormányzati állításokat, mely szerint a demonstrálók támadták volna a rendőröket, és bizonyítja azt, hogy előre eltervezett rendőri provokáció, bosszú volt, azzal a célzattal, hogy a nemzeti érzületű embereket megfélemlítsék, megverjék. Az események az alábbiak voltak: Miután a Fidesz rendezvény véget ért, 6 óra körül jómagunk is a tömeggel együtt a Deák tér felé indultunk, amikor a Filmmúzeum után kb. 50 méterre vaskordon zárta el az utunkat. A kordon után kb. 100 méterre zárt vonalban felsorakozott rohamrendőrség és vízágyúk voltak. (Tehát nem igaz az az állítás, hogy a Deák téri demonstrálók a Fidesz rendezvény résztvevői közé keveredtek, ezt a rendőrsorfal és kordon miatt nem is tehették volna meg.) Mielőtt a tömeg a kordont elérte volna a Károly körúton a szemben lévő ház tetejéről mesterlövészek kb.10 lövést adtak le gumilövedékkel a tömegre, ami következtében többen megsérültek. Ezt azonnal követően a rendőrsorfalból 50-100 könnygáz gránátot, fej és lábmagasságban lőttek folyamatosan az emberek közé (még a távolabb 100-200 méterre lévők közé is). Az egyik gránát feleségem lábát súrolva esett le, amit sikerült azonnal széttaposni. A felvonulók meg sem közelítették a rendőr sorfalat, a felé semmit el nem dobtak, tehát egyértelmű volt, hogy a békés elvonulást, demonstrációt megakadályozandón arra kaptak utasítást, hogy a Fidesz rendezvényről távozó tömeget megakasszák és provokálják. A járdán kb. 10 méterre megközelítettem a rendőröket, és szóltam, hogy engedjenek utunkra. Erre csak artikulálatlan üvöltés és gumibottal fenyegető hadonászás volt a válasz. Ezt követően feleségemmel a Rákóczi úton a Körút felé próbáltuk meg elhagyni a helyszínt. Azonban néhány száz méter megtétele után láttuk, hogy kb. az Emke magasságában is rendőr sorfal van, akik szintén könnygáz gránátokat lőttek ki, egészen a Rókus kórház utánig. Miután beláttuk, hogy erre sem juthatunk tovább, visszafordultunk, és megvárva, amíg a rendezvénynek a Kossuth Lajos utcát elzáró és a továbbhaladást akadályozó berendezéseit lebontják, este 9 óra körül sikerült eljutni a Ferenciek teréig, ahol akkor még csak a mellékutcákban voltak láthatóak rendőrök…”

10.
“Épp arra jártam kocsival és magam vittem be kórházba egy huszonéves srácot, akinek a feje tetejét meglékelte egy rendőr, olyan kontrasztos volt a lyuk körvonala, hogy azt vélhetően inkább vipera okozhatta mintsem gumibot! A srácot a Baross utca-József körűt sarkán találtam guggolva félig észnél, mivel már 30-40 perce ott várt mentőre… ami nem jött hívásra sem, miközben rendőr magától is termett bárhol! Az ütlegelést nem láttam, csak a sérültet és a sebet.”

11.
“A 2006. október 23-i Fidesz által rendezett megemlékezésen vettem részt. A Deák téren, az Evangélikus templom mellett találtam helyet. A megemlékezés és a beszédek még javában zajlottak a fülsiketítő helikopterek zajában, amikor már az első könnygáz gránátok felrobbantak mellettünk. Mire a beszédeknek vége volt, már a kivetítőt nem láttam a könnygáz hatására, csak sejtettem, hogy merre sodor a tömeg. Amikor aztán véget ért az ünnepség, a Himnusz és a Székely Himnusz alatt sem pihentek a gránátok, addigra már semmi mást nem kerestem, csak hogy hogyan tudnék hazajutni, ezért próbáltam az Erzsébet-híd felé tájolódni, hiszen Budán lakom. Ám fel sem ocsúdhattunk, amikor a könnygáztól ködös légkörben lódobogás zaja tört elő, velem szemben vágtatott egy egész hadseregnyi lovas és ha egy fiatalember tanár nem húz el onnan, lehet, hogy most nem írnám ezeket a sorokat Önöknek. Végül is a Körútra sodort a tömeg, más irányban nem tudtam araszolgatni, és mire közelebb értünk az Astoriához, két könnygáz sortüzet kellett átvészelni, hol kapualjban, hol a tömegben botorkálva-futva. Akkor azonban kiderült, hogy az Astoriánál lezárták a Kossuth Lajos utcát, arra nem tudtunk menni, vissza a Deák térhez szintén nem lehetett, tehát maradt a túlélés könnygázgránát robbanások és vágtató lovak között.

Ahogy így utólag is saccolom, úgy két órán keresztül nem tudtunk semerre sem menni. Szép példáját tapasztaltam az összefogásnak. Ki-ki tehetségéhez mérten segített elestünkből föltápászkodni, vaksin botorkálókat a vágtató lovak elől elhúzni. Végre nagy nehezen el lehetett szivárogni az Erzsébet-híd felé és sikerült hazaérni. Horzsolásokkal, kék foltokkal, véraláfutásokkal, lehet, erre azt mondanák, 8 napon belül gyógyul.”

12.
2006. november 24-én hajnali fél 1 körül elindultunk hazafelé a Ferenciek teréről, mert akkor már többektől hallottuk, hogy az Erzsébet-hídon át hamarosan rendőrök jönnek. Elindultunk a rakparton, úgy terveztük, hogy a Szabadság-hídon keresztül megyünk a Gellért tér irányába.
Hátranézve láttuk, hogy az Erzsébet-hídon nagyon sok rendőr sorakozik és a Ferenciek tér irányába lőnek. Talán már a rakpart felénél lehettünk amikor megláttuk, hogy a rendőrök felénk is megindultak a híd irányából, illetve a kis utcákból. Még ekkor sem kezdtünk el futni csak amikor már pár méterre voltak tőlünk, hisz félelmetes volt a sorbarendeződött, futólépésben közeledő rendőrök látványa. Lefutottunk a Duna-part irányába, ahol lementünk a lépcsőn a Dunához. Egy fiú figyelmeztetett, hogy menjünk föl, mert egy rendőr közeledik lent, amikor felértünk, megálltunk és ekkor körbevettek minket a rendőrök. Előtte nem hallottuk, hogy a közeledő rendőrök figyelmeztettek volna, hogy mindenki hagyja el a területet, ahogy azt kellett volna tenniük. A rendőr ordította: “Mindenki hasra, hátratett kézzel!” majd megbilincseltek. Fél szemmel láttuk, hogy a mellettünk fekvő fiúval ordibálnak, és rúgják a fejét, majd gázsprayt fújtak az arcába, ezután mindannyiunk arcába kb. 5 cm közelségből lefújtak. Kicsit később meghallottam egy ismerős hangot, a barátnőm -aki egyben szemtanúnk- Márton Julianna odarohant hozzánk, mivel látott minket fekve a földön, s próbált segíteni rajtunk, elmondta, hogy nem csináltunk semmit és ártatlan fiatalok vagyunk. Később mesélte, hogy ő egy fiúval ment mögöttünk, megállították őket, megnézték a tenyerüket, mivel a fiúnak piszkos volt, ledöntötték a földre, és elkezdték ütlegelni. Barátnőmet elengedték, mivel állapotosnak nézték (bő pulóvert viselt). Amikor odaért hozzánk, megint megnézték a tenyerét, s elzavarták. Minket felültettek, s amikor meglátták a kokárdámat, az egyik rendőr elkezdett cinikusan ordítani, hogy “most nem március 15-e van, és amióta az a hülye Orbán minden szirszarra kitűzi magára a kokárdát, azóta ti is”. Három rendőr állt velünk szemben, a másik rendőr pedig azzal vádolt minket, hogy meg akartuk ölni a tankjainkkal, hogy soha többé ne láthassa a gyerekét, és több rendőrtársuk miattunk súlyosan megsérült. Kirángatták az irataimat a táskámból, és mikor meglátták hol dolgozom, megfenyegettek, hogy nem lesz itt többet munkám. Az a rendőr, amelyik felvette az adatainkat, s mögöttünk állt, nem hordott maszkot, s ő volt az egyedüli, aki emberi hangon beszélt velünk, s el is akart minket engedni, de maszkos társa nem hagyta. Egyébként egyik rendőrön sem volt azonosító jel, s a többieken mind maszk volt.
Ezután a rabszállítóhoz vittek, kikapcsoltatták a telefonunkat, egy kamerába be kellett mondani az adatainkat és beültettek. Nyolcan ültünk a rabszállítóban, a mellettünk levő két fiúnak annyira megszorították a műanyag drótot, hogy nem érezték az ujjaikat egyáltalán. Bevittek minket a Gyorskocsi utcába, ahol körülbelül fél órát ültünk még a rabszállítóban. Rajtunk kívül mindenkit megvertek, amit részben már ott fekve is láttunk, de a rabszállítóban a többiek ezt meg is erősítették. Ezek a fiatalok egyetemisták voltak, akik rakparton ültek, és a rendőrök lerohanták őket. A lány táskáját bedobták a Dunába, többször lekurvázták, a fejét a korláthoz vágták, a fogából egy darab le is tört, a barátjának levették a cipőjét és megtaposták a lábát, ami addigra teljesen fel is dagadt. A másik fiúnak pedig meglőtték gumilövedékkel az arcát.
Amikor bevittek a cellába, még csak egy hölgy volt benn, akit a Deák téren kaptak el fél 5-kor. A bűne annyi volt, hogy a Deák téri metróval akart menni unokájához. Onnan kizavartak mindenkit, és könnygázt lőttek ki, elkezdte lökdösni a rendőr, és mivel rászólt, hogy ne beszéljen vele így, bilincsbe verték és bevitték, őt ki sem hallgatták, hanem hozták rögtön a jegyzőkönyvet, hogy 72 óra zárkát kap. Később megtelt a cella. Egy 17 éves lányt is behoztak, aki a szüleitől szakadt el. Őt is többször lekurvázták, és egy paprika gázzal befújták arcát és kezét. A cellában a lány több mint egy órán át kérte a rendőröket, hogy segítsenek, mert iszonyatosan ég a keze, ekkor már mozgatni sem tudta az ujjait. Végül egy fájdalomcsillapítót adtak neki. Még egy lányt hoztak, aki az Astoriai ünnepség után barátaival ment el sörözni, és hazafele tartott, amikor a szállodasoron elkapták a rakparton.
A kihallgatásra utolsóként vittek, 24-én, kb. 10 órakor. Kihallgatásom után tudtam csak meg, hogy van ügyvédem, s csak ekkor beszélhettem vele, mivel nem szóltak neki, pedig már hajnali 4 órakor bejelentkezett a rendőrségen, s kérte, hogy a kihallgatásomon részt vehessen. Ezután még több mint 1 órát várattak, mire kiszabadulhattam. Egyikünk hozzátartozóját sem értesítették a rendőrök, pedig a cella ajtajára ki volt írva, hogy behozatalt követően 2 órán belül értesíteni kell a hozzátartozókat. Szabadulásomkor a jegyzőkönyvem egyik példányát kértem, amit kötelességük lett volna átadni, de sem nekem, sem ügyvédemnek nem adták oda. Kettőnket amíg együtt voltunk testileg nem bántalmaztak, bár a bilincs helye még fáj, de lelkileg megviseltek a történtek.”

13.
“2006.10.23.-án 22:45 körül a Blaha Lujza téren, a Blaha Sörözőben indokolatlanul brutális rendőri intézkedést szenvedtem el, annak ellenére, hogy a tüntetésekhez azon a napon semmilyen közöm nem volt. Sőt állítom, hogy a söröző 80%-a is hosszabb ideje tartózkodott a helyiségben.
A rendőri felszólításra a helyiséget feltartott kézzel elhagyva, a bejárati ajtón kilépve személyem mindkét oldalán kb három méteren keresztül rendőri gumibotozás, rendőri lábrugdosás közepette távolodtam el kb öt méterre a helyiségtől. A rendőri eljárás dinamikáját és egyes eljáró rendőri személyek nem emberi retorikáját mélységesen megdöbbenve veszem tudomásul. Már csak azért is, mert az esetem nem egyedi, aki jelen volt mindenkit ütöttek, rúgtak…
A rendőri sorból könnyebb sérülésekkel kiérve egy erősen vérzőfejű magatehetetlen személyt láttam. Odaléptem hozzá, hogy felsegítsem, s elvigyem megítélésem szerint abban a pillanatban életveszélyes helyről. Ekkor egy rendőri személy emberi mivoltából kifordulva, ide nem illő szavakkal világosan tudtomra adta, hogy vigyem el a számomra láthatóan sokkos állapotban lévő erősen vérző fejű, számomra nem ismerős személyt. Továbbá hozzátette, hogy “meg ne merjek szólalni”. Továbbá: 40 körüli asszonyt végigrugdostak azon a folyosón, aminek mindkét oldalán rohamrendőrök biztosították a helyiség elhagyásának egyetlen lehetséges útját… Kiemelném, hogy a helyiségben tartózkodó személyek semmilyen ellenállást nem tanúsítottak a helyiség kiürítése során, vagyis azt mondom, hogy megítélésem szerint a helyiségben tartózkodó személyek nem hátráltatták, s nem álltak ellen a rendőri intézkedésnek. Úgy gondolom, hogy 2006-ban Magyarországon ilyesmi nem történhetett volna meg. Azért írom e visszafogott levet, hogy ilyen eset még egyszer ne történhessen meg velem, s hazánkban senkivel sem, hisz nem diktatúrában élünk… ”
____________________________________

Kérjük, hogy tegyenek meg mindent elkövetők felkutatása, és felelősségre vonása érdekében, mivel álláspontunk szerint megengedhetetlen, a szükségesség és arányosság rendvédelmi szervekre vonatkozó szabályait súlyosan sértő, jogellenes rendőrök által elkövetett bűncselekmény sértettje lett számos magyar állampolgár, de külföldi is.

Mivel tudomásunk szerint a cselekményekkel érintett kerületekben (V., $1I., $1II., $1III.) térfigyelő kamarák működnek, ezért indítványozzuk a térfigyelő kamerák vonatkozó helyszíneket rögzítő felvételeinek beszerzését, 2006. október 23. 00:00 óra és október 24. 3:00 óra közötti időpont vonatkozásában.

A törvényes rend betartása álláspontunk szerint nemcsak az állampolgárok, hanem rendvédelmi szervek tagjainak is a kötelezettsége, és különösen alkalmasak az ilyen rendőri túlkapások arra, hogy a rendvédelmi szervekkel szembeni társadalmi bizalmat aláássa, megrongálja, ezért erre is különös tekintettel kérjük T. Ügyészséget a büntetőeljárás megindítására és lefolytatására.

Tisztelettel:

Dr. Gaudi-Nagy Tamás
kuratóriumi ügyvezető

Dr. Zétényi Zsolt
kuratóriumi elnök sk.

Reklámok
Published in: on 2006 december 6, szerda at 01:14  Hozzászólás  

The URI to TrackBack this entry is: https://ludasmatyi.wordpress.com/2006/12/06/21-rendbeli-feljelentes-a-szemkilovo-rendorcsocselek-ellen/trackback/

RSS feed for comments on this post.

Vélemény, hozzászólás?

Please log in using one of these methods to post your comment:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: