Szabadlábon a holokauszt-hazugságot cáfoló Irving

2006.12.21. 01:29:25

Szabadlábra helyezték azt a holokausztcáfoló brit történészt, akit szeptemberben ítélt három év börtönre egy osztrák bíróság. Irving próbaidőn tölti büntetésének fennmaradt részét – írja a BBC. Irvinget azért ítélték el, mert egy 1989-es előadásában tagadta a holokauszt-hazugság gázkamrás részét.

Irving perében tévedésnek nevezte a gázkamrák létének tagadását. Később rosszallóan azt nyilatkozta: “nevetséges”, hogy véleményének kinyilvánítása miatt elítélik, főleg úgy, hogy azóta megváltoztatta álláspontját.

A 67 éves Irvinget tavaly novemberben tartóztatták le Ausztriában. Február óta volt előzetes letartóztatásban, hároméves büntetésből fennmaradt részt próbaidőn tölti.

(origo helyesbítve)

Published in: on 2006 december 21, csütörtök at 05:20  Hozzászólás  

Rendőrsorfal az örökmécsesnél, kísérlet a Kossuth-tér visszafoglalására

2006.12.20. 23:56:33

Rendőrsorfal és rendőrautók zárták le az utat, nehogy a Batthyány-örökmécseshez érkezett tüntetők átvonuljanak a Kossuth térre demonstrálni szerda este.

A kormány távozását, nemzeti kormányt követelő Árpád-sávos és nemzetiszínű zászlókat lobogtató tüntetők a Corvin közből az Aulich utcához vonultak, majd a rendőrsorfal ellenére megpróbáltak a kordonokkal körbezárt Parlament előtti területhez vonulni.

A rendőrök nagy létszámfölényét látva a demonstrálók letettek szándékukról, így az időközben mintegy 300 emberre duzzadt tömeg kétharmada szétszéledt. Közel 30-40 tüntetőnek kerülő utakon sikerült eljutnia a Parlament elé, ahol csoportokba verődve álltak a kordon előtt. Az ávósok megkezdték igazoltatásukat.

A Báthory utcában felvonult a tömegoszlatáshoz használt, hangszórókkal felszerelt rendőrségi autó, több járőrautó is cirkált a környéken, néhány útkereszteződést is lezártak a rendőrök a forgalom elől.

(MR – Hunhir)

Published in: on 2006 december 21, csütörtök at 05:19  Hozzászólás  

Bírósági ítélkezés a tüntetők felett: kihagyják a megfigyelőket

2006. december 20. 14:24

A Fővárosi Bíróság nem tett eleget vizsgálóbizottságunk kérésének, nem közölte velünk a szeptemberi és októberi budapesti eseményekkel összefüggésben sorra kerülő nyilvános büntetőbírósági tárgyalások időpontjait – áll a Civil Jogász Bizottság közleményében.
Erre figyelemmel a sajtó útján kérjük az eljárás alá vont személyeket, illetve védőikként eljáró kollégáinkat, hogy közvetlenül jelezzék felénk, ha igénylik Bizottságunk megfigyelőként való részvételét e tárgyalásokon – olvasható a Morvai Krisztina és Völgyesi Miklós társelnökök által közölt dokumentumban.

Az október 23-i budapesti erőszakos események kivizsgálására alakult civil jogász bizottságunkhoz nagyszámú panasz érkezett arról, hogy a szeptemberi és októberi budapesti eseményekkel kapcsolatos eljárásokban egyes bírák és bíróságok nem az alkotmány és az irányadó törvények rendelkezéseinek megfelelően járnak el – emékzetet a Civil Jogász Bizottság szerkesztőségünkhöz is eljuttatott nyilatkozata.

A panaszok arra mutatnak rá, hogy sokakat ártatlanul vettek őrizetbe azt követően, hogy rendőri bántalmazás érte őket. E bejelentések szerint az eljárás alá vont személyek jelentős csoportja tehát nem bűnelkövető, hanem maga is áldozat volt. Több független forrás is megerősítette, hogy a fogvatartottakat kínzásban, kegyetlen és embertelen bánásmódban részesítették. Előfordult, hogy – az ötvenes éveket idézően – előre megírt beismerő vallomást írattak alá a megfélemlített gyanúsítottakkal, például egy sovány testalkatú nagymamával, akit négy rendőr állítólagos bántalmazása, megverése miatt vetettek fogságba.

A panaszok szerint a bíróságok egy része, ahelyett, hogy az emberi jogok védelmében lépett volna fel, maga is részesévé vált a jogsértéseknek. Közel kétszáz előzetes letartóztatást rendeltek el a bíróságok, a törvényben megszabott feltételek fennállása nélkül, önkényes és jogsértő indokokkal. Mind az előzetes letartóztatások elrendelésekor, mind a már megszületett elsőfokú ítéletekben – a rendelkezésünkre álló ismeretek szerint – kizárólag a símaszkos, azonosító jel nélküli rendőrök, illetve a tömegbe “beépített” civil ruhás rendőrök terhelő vallomásait vették figyelembe.

Jogászi hivatásunk normái és emberi lelkiismeretünk alapján személyesen szeretnénk meggyőződni a panaszok valóságtartalmáról, élve a tárgyalások nyilvánosságának alkotmányos garanciájával – írják a bizottság társelnökei.

(MNO)

Published in: on 2006 december 21, csütörtök at 05:19  Hozzászólás  

Melyik biciklist ütik-verik a rendőrök?

Udvardy Zoltán jegyzete
2006. december 20. 12:55

A két, látszólag teljesen eltérő történet közös szála, hogy mindkét biciklist perceken belül elérik a rendőrök. Hogy miért igazoltatják a börtöntölteléket, az kézenfekvő. Kevésbé lehet egyértelmű magyarázatot adni arra, hogy mi okból kell odaszaladni a fényképező biciklistához.
Ragadjunk ki a szövegkörnyezetéből két biciklist.

Íme az egyikük: egy profi bűnöző, Tamás Imre Zoltán, akit korábbi benzinkútrablása miatt vágtak hűvösre, ám megszökött a katonai ügyészségről. Szökésekor leütötte az őrt. Fegyver van nála; 19 napja körözik. Szökése napján lezárták Budapest kivezető útjait. Történetünk időpontjában, 2006. december 19-én Budakalász és Üröm között biciklizik egy sárga Montainebike kerékpárral, a fején feltűrt símaszk. Még nem sejti, hogy a motorhang mögötte egy rendőrautóé, amely a nyomába ért.

Itt a másik: egy fiatalember, aki 2006. október 23-án a második legerősebb parlamenti párt hivatalosan bejelentett utcai nagygyűlése felé igyekszik. Az ő nevét nem ismerjük. Segítőkész rendőrök igazítják útba: a zavargások miatt körülzárt Deák tér közeléből az Astoria felé irányítják. Itt egy mellékutcában egy kisbuszt kezd fényképezni, amelynek ablakát néhány perccel korábban kilőtték a rendőrök. A fiatalember nem szökött fegyenc, nincs nála fegyver, nem ütött le hivatalos személyt. Budapest kivezető útjait sem miatta zárták le. A férfinak fogalma sincs, hogy a rendőrkordonból, amelynek hátat fordítva fényképezni kezdett, többen kiváltak és elindultak felé.

A két, látszólag teljesen eltérő történet közös szála, hogy mindkét biciklist perceken belül elérik a rendőrök. Hogy miért igazoltatják a börtöntölteléket, az kézenfekvő. Kevésbé lehet egyértelmű magyarázatot adni arra, hogy mi okból kell odaszaladni a fényképező biciklistához.

A két történet nemcsak a szereplők szándéka miatt különbözik. Streleczky József, a Tamás Imre Zoltánt kézre kerítő rendőrcsapat tagja a történteket rekonstruálva elmondta, hogy lakossági bejelentés alapján, egy rendőrautóval vették üldözőbe a gonosztevőt. Igazoltatták, ám a férfi felugrott kerékpárjára és menekülni kezdett. “Utána hajtottam, és próbáltam leszorítani” – így a rendőr. A derék közeg betartotta a szolgálati szabályzatot, s bár a szökött bűnöző az ő – szegről-végről – kollégáját is leütötte, ő nem kívánt személyes bosszút állni: “Teljesen nem húztam rá a kormányt, nehogy elüssem, sérülést ne okozzak neki. Csak úgy óvatosan, hogy érezze”. Később, elfogásakor a bűnöző fegyveréhez kapva “hálálta” volna meg ezt a nagyvonalúságot; ezután sem verték össze őt a rendőrök. A biciklistát először igazoltatták, a nyeregből csak akkor rántották le, amikor az igazoltatást megtagadta és elkerékpározott.

A másik történet folytatását a Nemzeti Jogvédő Iroda honlapján olvashatjuk. A fiatalember így rekonstruálja a váratlan fordulatot: “A kisbuszt fényképeztem a Városház utcában, egyedül, háttal a Kossuth Lajos utcában álló rendőrségi kordonnak. Ekkor, a hátam mögé lopakodva? futva? minden figyelmeztetés nélkül először fejbe vertek, majd miközben ütlegeltek, rám ordítottak, hogy »Földre! Földre!«. Azonnal a földre hasaltam, kezemet a hátam mögé tettem. Ekkor könnygázzal az arcomba fújtak, miközben az arcomat rugdosták. Egy fogam pereme letörött, szám vérzett, feldagadt. Kidobálták táskámból a sapkám, kerékpároskesztyűm, gumipókjaim és kerékpáros szerszámjaim. A hátsó kereket nem tudom, hogy bakanccsal vagy gumibottal, de tönkretették: két küllő elszakadt, a váltó elhajlott, a kerékben akkora nyolcas lett, hogy nem tudott akadálytalanul elfordulni. A rendőrök miközben egyedül a földön feküdtem, elmentek, csak amikor gyanús lett, hogy csönd van körülöttem és már nem ütnek, néztem fel és vettem észre, hogy egyedül vagyok újra.”

Hogy is mondta Kádár János azokban az időkben, amikor belügyminiszterként (1948. augusztus 5-től 1950. június 23-ig töltötte be ezt a posztot) részt vett az ÁVO ÁVH-vá szervezésében, az állami terrorszervezet működtetésében? “Minden eszközzel tudni kell ütni.”

Elevenítsük csak fel a magyar történelem legsötétebb korszakát idéző, a kormányellenes megmozdulást követően újra bevetett eszközt, a suttogó propagandát. Mit terjesztettek a kormányzat “szimpatizánsai” úton-útfélen? Hogy mennyire érthető a rendőrök brutalitása, hiszen – fontoskodtak a “jól értesültek” – egy rendőr még bele is halt a tüntetők által okozott sérülésekbe.

Nos, ha valahol érthetőnek tartaná az ember a brutalitást, hát az a pillanat volna, amikor végre szemtől szemben áll a közeg a börtönőrt leütő, fővárosnyi területen felbolydulást okozó, a rendőrség presztízsét szökésével aláásó bűnözővel. Ha ott a jónapot helyett elcsattan indításul néhány pofon, betudható lenne annak a fajta “feszültségnek”, amellyel a nyugdíjasokat, papokat is földre tipró-rugdosó rendőrök tetteit próbálták indokolni a kormány önkéntes szócsövei.

Más kérdés, hogy vajon mekkora bátorság kell ahhoz, hogy szemtől szemben, ott a mező közepén, megüssünk egy profi bűnözőt, akinél fegyver van. S hogy mekkora bátorság kell ahhoz, hogy többen, állig felfegyverkezve, símaszkban, azonosítatlan fölszerelésbe rejtőzve, hátulról támadva véresre verjünk egy fiatalembert, majd otthagyjuk a járdán. Olyasmivel, hogy “igazolja magát” – neadj’ Isten napszaknak megfelelő köszönés -, a profi bűnözőket szokták megtisztelni.

Térjünk vissza történetünk kezdőpontjához. Most helyezzük át a bicikliseket egy olyan országba, ahol a kormányzat nem a diktatúra restaurálásával foglalkozik. A bűnözőkkel szembeni kegyetlen bánásmód miatt rendszeresen panaszt tesznek például a jogvédők a francia hatóságok ellen; s ha valóban szabad országokban készült felvételeket nézünk tüntetésekről, feltűnő, hogy a kemény mag egy-egy tagját kiemelő rendőrök az illetőt karjainál fogva viszik a rabomobil felé. Nem ütik, nem üthetik meg. Arról pedig szó sem lehet, hogy tüntetések közelében bóklászó, fényképező és bicikliző fiatalembereket verjenek véresre.

Lehet, hogy a rendőrök mifelénk nem a megfelelő biciklist verik meg. Lehet, hogy csak ennyi az egész.

(MNO)

Published in: on 2006 december 21, csütörtök at 05:17  Hozzászólás  

Még több szerbet és cigányt telepítenek Délvidékre

2006.12.20. 12:51:33

A Vajdasági Magyar Demokratikus Párt elnöksége arra figyelmeztet, hogy a szerb kormány tudatosan változtatja meg a magyar többségű térségek etnikai összetételét. A nyugati országokból kiutasított szerb polgárok többsége a Vajdaságban telepedik le, és Koszovóból is szerb menekültek újabb hulláma indulhat el az északi tartomány felé.

A jelenségre Ágoston András, a Vajdasági Magyar Demokratikus Párt (VMDK) elnöke hívta fel a figyelmet a Gyurcsány Ferenc magyar miniszterelnöknek küldött nyílt levelében. A vajdasági magyar politikus arra figyelmeztet, hogy Szerbiában igyekeznek mesterségesen megváltoztatni egyes régiók nemzetiségi arányait.
A vajdasági képviselőház a napokban döntött arról, hogy mintegy 1,5 millió euróért felvásárolják a vajdasági falvak üresen hagyott házait, és a betelepülők rendelkezésére bocsátják – a házak többsége a (most még) magyar többségű falvakban van. Ezekbe az épületekbe máris nagy számban települnek be Németországból kiutasított szerb polgárok, többségükben romák.

A VMDK arra is figyelmeztet, hogy a közeljövőben – a tartomány státuszáról szóló döntés miatt – egy Koszovóból érkező szerb menekülthullámra lehet számítani, amelyet a jelek szerint a Vajdaságba akarnak irányítani, noha Szerbia más részein is rengeteg ház áll üresen.

(InfoRádió)

Published in: on 2006 december 21, csütörtök at 05:16  Hozzászólás  

Kápolna épül a Pilis kapujában

2006.12.20. 12:03:26

A pilisszántói volt kőbánya fölött december 21-én reggel hétkor szentelik fel az adományokból és önkéntes munkával felépített festői Nagyboldogasszony kápolnát.

Makovecz Imre a FigyelőNetnek elmondta: a volt szántói polgármester kereste meg, azt kérve tőle, hogy a hegyen, a bánya fölé, a fakereszt szomszédságába “rajzoljon” egy kápolnát, amely méltó emléket állítana a Nagyboldogasszonynak. Szőgyi József, aki októberben már nem kapta meg újra a bizalmat Pilisszántón, hozzátette: nincs pénze, de tud szerezni jó minőségű mészkövet a helyi vállalkozóktól, és megpróbál gyűjteni felajánlásokat pénzben és munkaerőben a kápolnaépítéshez.

A “rajz” és a terv Makovecz Imre és Őrfi József jóvoltából elkészült, és idén júniusban elkezdődhetett a munka. Ahogy a volt polgármester, korábbi szénégető, a kápolnaépítés fővédnöke fogalmazott: “hitből és szeretetből”. Az építőanyag-kereskedőktől és környékbeli vállalkozóktól kapott anyagok, valamint a helyiek, és a tervezőstúdió gyakornokainak munkája segítségvel készülő templom ma már szerkezetkész, apróbb simítások és belső munkálatok vannak hátra.

Őrfi József már korábban elkezdett dolgozni a kápolna tervein. Két éves munkája eredményével és a szántói polgármester ajánlásával kereste fel Makovecz Imrét, aki támogatásáról biztosította a fiatal építészt, s együtt alakították ki a végleges terveket. Júniusban kezdődött a kivitelezés. Őrfi kérdésünkre megerősítette, senki nem kapott pénzt munkájáért. Mint mondta, együtt építették a kápolnát vállalatigazgatók, takarítónők, építészhallgatók.

A Nagyboldogasszony kápolnát a minden kultúrában, így a kereszténységben is kiemelt jelentőséggel bíró téli napforduló alkalmával szentelik fel. A kápolna tájolását sem bízták a véletlenre: december 21-én reggel hétkor az – “ébredő fény” jelentésű sumér eredetű névvel büszkélkedő – Ziribár-dűlőben felkelő nap éppen a Péterffy László által készített oltáron álló Boldogasszony arcát világítja majd meg.

(FigyelőNet)

Published in: on 2006 december 21, csütörtök at 05:15  Hozzászólás  

A finnugor dogma vége?

2006.12.19. 20:22:57

Komoly tudományos értéke lehet annak a XIX. századi kalmük gyűjtésnek, amelyet egy elfeledett magyar kutató, Bálint Gábor állított össze, s amelyet most az ELTE egyik tanszékvezetője kíván publikálni. Az egyetlen európai buddhista népről éppen a magyar kutatók gyűjtötték össze a legkorábbi adatokat.

A harminc nyelven beszélő Bálint Gábor a hazai tudományos életben sokáig feledésbe merült, jóllehet professzori állásokat töltött be Budapesten és Kolozsváron is. Nemrégiben egy mongolisztikával foglalkozó történész, Obrusánszky Borbála szervezett egy konferenciát a Székelyföldről származó, elfelejtett XIX. századi nyelvész emlékére.

Az elfeledett székely tudós

Tudományos szenzációval is kecsegtethet egy hamarosan megjelenő tanulmány, amelyet egy nemrégiben megrendezett konferencián harangozott be Birtalan Ágnes, az ELTE belső-ázsiai tanszékének vezetője.

Birtalan hamarosan közzéteszi Bálint Gábor, a XIX. századi magyar nyelvész kalmük gyűjtését, egy olyan néprajzi és nyelvészeti összeállítást, amely egyedülálló a világon. A kalmükök nyelvét ugyanis az 1870-es években még nem kutatták, így a magyar kutatóén, Bálint Gáborén kívül más leírások nem maradtak fenn e népcsoport szóhasználatáról, kifejezéseiről, szokásairól, közmondásairól, hagyományairól. (A kalmükökről manapság legfeljebb akkor lehet hallani, ha a nemzetközi sakkszövetség elnöke, aki e népcsoportból származik, valamilyen új ötlettel rukkol elő.)

Bálintnak sikerült – együtt élve e néppel – olyan információkat is összegyűjtenie, amelyek a mongol népek körében szinte kivételesnek mondhatók, hiszen csak nagyon kevés kívülállónak sikerült bepillantania például a XIX. századi kalmükök temetkezési szokásaiba – magyarázta Birtalan Ágnes.

Kevesen tudják, hogy Európában, azaz a mai Oroszország európai részén is élnek mongol népek. A kalmükök viszonylag későn, 300-350 éve vetődtek Európa és Ázsia határvidékére, és a ma a mongolság legnyugatabbi ágát képviselik. Mára mindössze 137 ezer kalmük él, így különösen fontos, hogy ennek a nem túlzottan nagy létszámú népcsoportnak a kultúrája hozzáférhetővé váljon a hozzáértők és az érdeklődők számára. A kalmükök a Volga deltájától nyugatra, a Kaszpi-tengertől északnyugatra élnek. Ők az egyetlen buddhista nép Európában.

Sajnálatos módon Bálint kutatási eredményei évszázadokig csak az MTA, illetve az Akadémia szaktudományi intézetének raktáraiban porosodtak. A Székelyföldön született nyelvész munkásságát ugyanis kevesen ismerték, hiszen keveset publikált eredményeiből, és amit közzétett, azt is igencsak vitatták saját korában. Most Birtalan kiadásában mégis napvilágot láthat egy egész nép számára fontos kutatási eredmény.

A mostani konferencián Csontos Sára, aki szintén az ELTE-ről érkezett, a magyar-mongol nyelv közötti kapcsolatokat vizsgálta előadásában. Ő is Bálint Gábor nyomán elemzett pár olyan szót, amely a magyarban és a belső-ázsiai országban egyaránt használatos.

Ilyen például az anda szó, amely mongolul barátot jelent, nagyon bensőséges barátságra utaló szó, a magyarban pedig a Tisza-vidéken volt használatos Bálint Gábor idején, és szintén barátot, kedvest, kedvencet jelentett. (Az andalog szavunk is pozitív tartalmú, és összefügg a mongol andával Csontos szerint.)

Ír szavunk szintén mongol kapcsolatokkal bír, eredetileg rovátkolást, vágást jelentett, nem véletlen, hogy szinonimaként is használható ró szavunk ugyancsak a rovással függ össze.

Más előadók Bálint Gábornak a kazáni tatárok nyelvtani rendszerének és nyelvének leírásával kapcsolatos munkáit elemezték, de voltak, akik a burjátok, egy szintén mongolokhoz tartozó nép nyelvének Bálint-féle lejegyzését vizsgálták meg alaposabban.

(Index – Hunhir)

Published in: on 2006 december 21, csütörtök at 05:14  Hozzászólás  

Nyelvrendőrséggel a magyarok ellen

2006.12.19. 16:20:46

Szlovákiában megpróbálják visszaállítani az úgynevezett nyelvrendőrséget! A kormányzati oldalon ugyanis vannak olyanok, akik szerint a kisebbségben élő magyarok hátrányosan megkülönböztetik a többségi szlovák nemzetet.

További részletekért katt ide.

Published in: on 2006 december 21, csütörtök at 05:13  Hozzászólás  

Videó: loptak is a rendőrbűnözők október 23-án! Több ávósnak tudjuk a nevét

2006.12.19. 02:41:33

mbtelefon4Megdöbbentő részletre akadtunk az október 23-i rendőrterrort szemléltető felvételek között. Miközben jó tucatnyi, azonosító nélküli fegyveres ávós leüti és lefújja lapunk munkatársát, Molnár Balázst, egyikük ellopja a mobilját. Jogi értelemben egyébként fosztogatás történt az első másodperctől törvénytelen akció alatt, amelynek során M. B. bal alkarját is kificamították, noha nem tanúsított ellenállást és éppen elhagyni készült a helyszínt. A rendőrhuligánok vették el és lophatták el Mercury Cyberpix E 450-es fényképezőgépét is, a rabomobilban ugyanis már az sem volt meg. Az eset nem személyét illetően érdekes, hiszen számosan sokkal súlyosabb sérülést szenvedtek, hanem azért, mert a kegyetlenkedő osztag négy tagja bíróság előtt tanúskodott – nem valósághűen. Vagyis esély van arra, hogy végre ismert gyanúsítottak ellen induljon eljárás. Kuna Péter, Gutsik Ákos, Takács Ferenc és Pataki János rendőrök vettek részt – saját vallomásuk szerint – egy rokkant fiatalember és társa, valamint M. B. (brutális és jogalap nélküli – a szerk.) lefogásában.

Vége lehet az ismeretlen rendőrhuligánok korszakának

mankossrac1.jpgA videó – egy amatőr ismeretlen munkája – azon összeállítás része, amelyet a Nemzeti Jogvédő Alapítvány részvételével is tartott meghallgatáson mutattak be Brüsszelben. A HírTV december 9-én, a Hírvilágban sugárzott belőle részleteket (a teljes eseménysor a HírTV.hu-n itt tekinthető meg, benne a rokkant fiatalemberrel és társával, bár elég rossz képminőségben). Azt azonban nem vették észre, mert igazán csak lassítva észlelhető, hogy az egyik Gyurcsány-pribék szépen elteszi áldozata telefonkészülékét. Mintahogy – tekintettel arra, hogy a könnygázfelhő miatt utóbbi addigra már kapucnit húzott – azt sem tudták a HírTV-ben, hogy kit kapnak el – másként valszeg nem mutatják be. A Kuruc.info viszont most közli a jelenetet lassított formában is, jobb képminőségben. Az ügyészség mintegy 170 rendőri atrocitással kapcsolatos ügyben nyomoz, eddig ismeretlen tettesek ellen – ennek most vége szakadhat.
mankosbantalmazva.jpg

LETÖLTHETŐ VIDEÓK:
A teljes lerohanásos jelenet természetes sebességgel, katt e linkre
A felvételen jól látszik, hogy az áldozat egyik kezében digitális gépét, másikban mobilját tartja, mielőtt elintézik. Molnár már törvénytelen bántalmazása során követelte értékei átadását – erre röhögés és anyázás volt a válasz -, beszállítása után pedig feljelentést tett az atrocitás miatt, többek közt mobilját és fényképezőgépét hiányolva. A helyszínen számos tanú látta őt, kezében a fenti eszközökkel és rajta a felvételeken látható ruhában.

A kifosztás lassítva, kattintson e linkre
Egyértelmű az eltulajdonítás… Molnár már októberben megtette feljelentését a rendőri atrocitás ellen, novemberben ki is hallgatták sértett tanúként a Budapesti Nyomozó Ügyészségen, eddig azonban nemigen állt rendelkezésre több bizonyíték a szavánál, szemben a rohamosztagosok hamis vallomásaival. Eddig…
mbtelefon1.jpg
mbtelefon2.jpg
mbtelefon3.jpg

A rendőri jelentés és feljelentés, valamint a REBISZ VI./2-3. alosztályhoz tartozó négy rendőr tanúvallomása hallgat a mobilról és a fotómasináról, azt hazudták, nem okoztak anyagi kárt, hallgattak arról is, hogy földön lévő áldozataikat tonfával/gumibottal és kézzel is megütötték, hátukra és fejükre léptek. Feljelentésük alapján pedig a Pesti Központi Kerületi Bíróságon Rácz János kormánybíró 3 nap elzárásra ítélte a három, alkotmányos jogával élő állampolgárt. Rácz elvtárs “precizitására” jellemző adalék, hogy szerinte a három férfit az V. kerületi rendőrkapitányságra szállították, noha a valóságban a Gyorskocsi utcába, ezen felül pedig, ugyancsak irat és valóságellenesen keveri a helyszíneket és a szereplőket is.

Fotózott, kiszúrhatták

Molnárt valószínűleg azért szúrták ki az álarcos terroristák, mert a megtámadása előtti percben hazai és külföldi újságírókkal együtt megörökítette, amint az ávósok leütnek egy két mankóval közlekedő, rokkant fiatalembert és társát az Arany János utcai metrómegálló közelében, a Bajcsy-Zsilinszky úton. A róluk készült AP felvételek egyébként bejárták a világsajtót.

Szavahihetlen zsaruk

A felvétel és a jelentés összevetése alapján az nem egyértelmű, hogy név szerint ki tulajdonította el a SonyEricsson K700-as mobilt, de az igen, hogy kik rohanták le a sértettet. Fent említett négy fegyveres, továbbá a rendőri jelentésben ugyancsak szereplő és tevékeny társaik: Kmecz Attila, Zsigó Norbert, Kulin Zsolt és Bálint Zsolt rendőrök tanúként kötelesek erre legjobb tudomásuk szerint nyilatkozni egy esetleges eljárásban. Továbbá a filmfelvétel megtekintőjére – bíróság, ügyészség – lehet bízni annak megítélését, hogy a filmmel összevetve a rendőri jelentés mennyire tekinthető hitelesnek és elfogulatlannak, különös tekintettel a jelentés azon megállapítására, miszerint “a kényszerintézkedés során anyagi kár nem keletkezett” (mellékelve alant), illetve arra, hogy az ávó szerint a kényszerítő eszközök a szükségesség és arányosság követelményének megfeleltek. Milyen szerencse, hogy a Magyar Köztársaságban a jogszabályok szerint senkit nem lehet megalázó bánásmódnak kitenni. A kifosztott sértett egyébként kérte a rendőröket, hogy adják át fényképezőgépét és mobilját, amire röhögés és anyázás volt a válasz.
hamisrendorijelentes.jpg

Hazugságoktól tarkított rendőri jelentés, nyíltan politikai indokok

Hozzáteendő, hogy a valótlanságoktól hemzsegő jelentés (pl.: M. B. járművének átkutatásáról számol be, noha gyalogosan volt, Alkotmány utcai kiszorításról hadovál, majd a Bajcsyról és a Deák térről, noha a sértett közelébe se ment az Alkotmány utcának, “megakadályozta a rendőri egység mozgását” – nonszensz, műveleti területről, nem engedélyezett tüntetésről hazudoznak, holott ilyen fogalom a rendőrségi és a gyülekezési törvényben nincs, “nem hagyta el a területet”, noha éppen pár métert hátrált, annak ellenére, hogy jogában állt volna ott maradni, Gyurcsány-ellenes jelszavak alapján, vagyis nyíltan polititikai okokkal indokolják a törvénytelen oszlatást stb.) és feljelentés alapján indult eljárásban Molnárt (és két másik fiatalembert) többnapi elzárásra ítéltek első fokon. A tárgyalás során a bíróság elutasította azon védői indítványt, hogy szerezzék be az események kapcsán készített tv felvételeket, mert a rendőrtanúk vallomásából bíró elvti szerint a tényállást “aggálytalanul meg lehetett állapítani”. Jelenleg az ügy másodfokon van, a filmfelvétel-bizonyíték becsatolásra került.

Jogtörténeti jelentőségű ítélet egy másik tüntető ügyében

Az elsőfokon sok esetben jogtipró, embertelen és nyilvánvalóan a Gyurcsány-rezsim megrendelésére készült ítéletekkel szemben másodfokon született már egy jogtörténeti jelentőségű, éppen a szabadságjogokat megvédő ítélet is egy másik, szintén október 23-án terrorizált megemlékező ügyében. Ügyvédje Dr. Gaudi-Nagy Tamás, a Nemzeti Jogvédő ügyvezetője.
A Takács Jolán, Szívós Mária, Szolnoki János alkotta (és a középső által elnökölt) bírói tanács másodfokú, jogerős, két oldalas indokolásában minden benne van, ami nekünk kellhet be nem jelentett tüntetések esetén: az ilyen rendezvények résztvevői – mondja a bíróság – önmagában a demonstrálásért nem büntethetőek, előállításuk pedig jogellenes, amiért kártérítés jár, és a terület elhagyására vonatkozó rendőri felszólításnak való engedetlenség sem büntethető.

Kérjük azokat, akiknek szintén eltűntek ingóságaik a rendőrterror idején, jelezzék a szerk@kuruc.info címen. Szívesen kapcsolatba lépnénk az amatőr videóssal is, hátha vannak még érdekes felvételei.

A leleplező videó az ügyészségnek is rendelkezésére fog állni, itt a lehetőség bevarrni az elkövetőket. Végső fokon persze a főbriganti Gyurcsánynak és Görényinek kell felelnie, de a kishalakat sem sajnáljuk. A “parancsra tettem” érvelés és önfelmentés elfogadhatatlan bármely rendőr részéről, aki a törvényeket megszegve jelenlétével egyáltalán pszichikailag támogatta társai sortüzét, szemek kilövését, idősek, nők, vakok, kiskorúak, mozgássérültek brutális bántalmazását október 23-án.

Héjjas Iván – Kuruc.info

Published in: on 2006 december 21, csütörtök at 04:47  Hozzászólás