A “Forgatókönyv” szerzői

A lengyelországi születésű, fiatal korától a cionizmus elkötelezettje, David Grűn, illetve David Ben-Gurion (1886-1973) marxista államférfi, Izrael első miniszterelnöke, csak két évet tévedett meg egyebet is, amikor 1962-ben, az 1987-es évre vonatkozóan előadta a világról alkotott elképzeléseit. Vajon honnan tudhatta előre?

“A Hideg Háború már a múlté lesz. Az értelmiségiek állandóan fokozódó belső nyomása több szabadságért Oroszországban, és a tömegek nyomása az életszínvonal emelkedéséért, a Szovjetunió demokratizálódásához vezethet.

Másfelől, a munkásság és a parasztság fokozódó befolyása, és a tudósok egyre nagyobb politikai fontossága az Egyesült Államokat tervgazdaságú közjóléti állammá alakíthatják át. Nyugat- és Kelet-Európa szocialista és demokratikus rendszerű független államok federációja lesz.

A Szovjetunió kivételével a Federális államok minden más kontinensen egyesülnek egyetlen világszövetségben, amelynek nemzetközi rendőri karhatalom áll majd a rendelkezésére. Minden hadsereget felszámolnak, és nem lesz többé háború. Jeruzsálemben, az Egyesült Nemzetek Szövetsége – egy igazi ENSZ – megépíti a Próféták Szentélyét, hogy a kontinensek federációs szövetségét szolgálja. Ez lesz az Emberiség Legfelsőbb Bírósága székhelye, amely a federációs kontinensek között az ellentéteket egyengeti, úgy ahogyan azt Izajás próféta megjósolta. A világon mindenkinek joga lesz a felsőbb iskolázottsághoz. A terhesség-gátló tabletta majd lelassítja Kínában és Indiában a természetes szaporodást. És 1987-re az emberek átlag életkora eléri a 100 évet.” [Forrás: Look folyóirat, 1962.01.16]

A franciaországi Grand Orient szabadkőműves-páholy nagymestere Adolphe Crémieux akkori külügyminiszter a londoni The Morning Post folyóirat 1920. szeptember 6-i számában közölte Manifesto-ját a világ zsidóságához:

“A zsidóság régen várt egyesítése nem francia, angol, ír vagy német, hanem majd zsidó illetve nemzetközi szövetség által valósul meg. Mialatt más népek és fajok nemzetiségekre oszlottak fel, egyedül nekünk hitsorsosoknak nincsenek állampolgártársaink.

A zsidó semmilyen körülmények között nem lehet a keresztény vagy a muzulmán barátja, mielőtt el nem érkezik a végső pillanat, amikor a zsidó vallás fénye, az értelem egyetlen vallása be nem ragyogja a világot!

Szétszóródva a nemzetek között, mi zsidók vitathatatlanul meg akarjuk tartani tiszta zsidóságunkat. A mi nemzetiségünk ősapáink vallása volt, amely semmilyen nemzetiséget nem ismer el. Amikor idegen országokban élünk nem törődhetünk a tőlünk teljesen idegen államok problémáival és érdekeivel.

A zsidó eszme tanításainak el kell terjednie az egész világon! Bárhová is vezessen a sors, szétszórtan a nagyvilágban, tekintsétek magatokat egyetlen választott fajnak. Ha megértitek azt, hogy ősapáitok hite a ti egyetlen hazafiasságotok, – ha ti ezt felfogjátok, figyelmen kívül hagyván azokat a nemzeteket, amelyek benneteket befogadtak, akkor mindenütt megmaradtok az egyetlen választott nemzet tagjainak. Ha hiszitek, hogy a zsidóság az egyetlen hitbuzgalmi és politikai igazság, és erről meggyőződtetek, akkor ti, a világegyetem zsidósága meghalljátok hívó szavunkat. A szent és hatalmas ügyünknek biztosított lesz a sikere.

Az örökké halhatatlan ellenségünk a katolicizmus, most halálosan sebzett fejével már a porban hever. Az a háló, amellyel a zsidóság az egész földet beszövi, egyre jobban szélesedik, és naponta terjed.

Az idő közeleg, amikor majd Jeruzsálem lesz minden nép és nemzet egyetlen imaháza, és zsidó egyistenhitű-zászlónkat a legtávolabbi országokba is kitűzik. Alkalmazkodnunk kell minden adott helyzethez. Óriási a mi hatalmunk, tegyétek magatokévá ezt az erőt a közös cél érdekében. Mitől féltek? Hiszen nincs már messze az a nap, amikor a föld minden gazdagsága és kincse Izrael Gyermekeinek a tulajdona lesz.” [Count-Cherep-Spiridovich: The Secret World Government or Hidden Hand, 1926. New York City. Christian Book Club of America.]

Idézet Ben Hecht: Perfidy c. könyvéből. Kiadó: Julian Messner, Inc. NY. 1961. Ref. Notes, 254. old. The New Judea, XIII. 1937. április. Az angliai Cionista Szövetség hivatalos szervezete közölte:

“Az 1911-es cionista kongresszuson, 22 évvel Hitler hatalomra jutása és három évvel az első világháború kirobbanása előtt, Max Nordau mondta:

‘Hogy merészelik a mellébeszélők és hivatalos fecsegők kinyitni a szájukat, hogy haladásról beszéljenek?! Győzelmes békekonferenciákat tartanak, ahol a háború ellen beszélnek. Ugyanezek a jószándékú igazságos kormányok, amelyek oly nemességgel tevékenykednek az örök béke érdekében, most saját bevallásuk szerint hatmillió ember teljes megsemmisítésére készülnek, és az elítélteken kívül nincs senki, aki tiltakozó hangját felemelné. Ez bármilyen háború legnagyobb bűne.’ ”

Miután 1917-ben a Balfour Nyilatkozatban Anglia otthont ígért a zsidóknak Palesztinában, a német zsidók szinte hisztérikusan távolították el magukat a cionista tevékenységektől, amiket esetleg Németország ellenségével, Angliával hoztak kapcsolatba.

Hitler 1920. április 6-án így magyarázta a cionizmus iránti hajlandóságot:

“Célunk elérése érdekében minden rendelkezésünkre álló eszközt meg kell ragadnunk, még akkor is, ha mindjárt paktumot kötünk magával az ördöggel.”

Ami meg is történt, mert érdekes módon a cionista Vladimir Jabotinsky lényegében ugyanezt mondta, még hónapokkal a XII. Cionista Kongresszus előtt:

“Palesztináért való tevékenységünkben, még az ördöggel is szövetséget kötnék.”

Alfred Rosenberg, Hitler elsőszámú judaizmus-cionizmus elméleti szakembere volt, magáévá tette a cionizmus kihasználásának előnyeit. A Die Spur nevű lapban (1920) Rosenberg azt kérte a németektől, hogy tegyenek félre minden ellenszenves érzést:

“A cionizmust minden eszközzel támogatnunk kell, hogy évente bizonyos számú zsidót küldhessünk Palesztinába, vagy legalábbis a határon túlra.”

De hogyan lehet megoldani ilyen megvalósíthatatlannak látszó célt? Hogyan lehet több millió zsidónak megmondani, hogy szedje a sátorfáját és költözzön a bizonytalanságba? Szép szóval? Nem! Olyan körülményt kell teremteni, hogy szó nélkül akarjanak menekülni! Milyen jogon kényszeríthet bármilyen kisebbségi érdekcsoport egy közösséget arra, hogy hagyjon ott mindenét és távozzon idegenbe? Az alábbiakban rávilágítunk a kérdésre.

Hadüzenet Purimkor

A londoni Daily Express 1933. március 24-én közölt vezércikkében leírja, hogy ‘a zsidóság vezetősége, befolyásos nemzetközi pénzintézményekkel karöltve gazdasági kiközösítést [bojkottot] indított Németország ellen’, hogy még jobban lebénítsa az első világháborúból kifolyólag már úgyis leromlott gazdasági életet. A cél Adolf Hitler megbuktatása volt.

Tehát az igazság az, hogy a második világháborúban a világ zsidóságának vezetősége – és nem pedig a Harmadik Birodalom – sütötte el az első puskagolyót. New Yorkban Samuel Untermeier (külön cikket érdemel!) ügyvéd vezette az uszító hadjáratot Németország ellen, amit “a zsidók szent háborújának” nevezett.

A bojkott-konferenciát Amszterdamban rendezte az önjelölt World Jewish Economic Federation, amelyen a Woodrow Wilson amerikai elnököt zsaroló ügyvéd Samuel Untermeier elnökölt. Miután visszatért New Yorkba, 1933. augusztus 7-én, a helyi WABC rádióállomás hullámain lázító beszédet mondott, amelyben azzal vádolta Németországot, hogy “a zsidók teljes megsemmisítését tervezi.”

Mivel politikailag helyes történészek elhallgatják, ezért kevesen ismerik a második világháború kirobbantásának igazi okát: a nemzetközi zsidóság – gazdasági bojkottal – üzent hadat Németországnak, Hitler hatalomra jutása után két hónappal, s még mielőtt bármilyen ‘intézkedés’ történt volna a zsidók ellen.

A hadüzenet azt eredményezte, hogy előkészítette a mintegy kilencezer tagságú németországi cionista mozgalom és a Hitler-kormányzat közti politikai és gazdasági szövetséget. A cionisták azt remélték, hogy a németek és zsidók közti feszültség majd a zsidók Palesztinába való tömeges kivándorlását segíti elő. Röviden, az eredmény: taktikai szövetség volt ez a mai modern Izrael államalapítói és a nácik között, mely tényt sokan szeretnek szőnyeg alá söpörni.

A “hivatalosan elfogadtatott”, de helytelen álláspont:

“Miután Hitlert 1933. január 30-án kinevezték kancellárnak, a német kormány azonnal elnyomó intézkedéseket hozott a németországi zsidók ellen, sőt koncentrációs táborokba tömörítette őket és terrorhadjáratot indított a zsidó lakosság ellen.”

1925-ben, Németország félmilliónyi zsidó lakossága nagy többségének közömbös vagy egyszerűen ellenséges volt a magatartása a kilencezer tagú cionista mozgalom iránt. A cionisták, akik szintén a fajra alapozták a nemzeti jelleget, és sorsot hitték, hogy a zsidóknak nincs jövőjük Németországban, örömmel fogadták a nácik zsidóellenes politikáját. A németországi cionisták egyáltalán nem tiltakoztak, amikor 1933-ban kétezernyi zsidó tanárt és tudóst menesztettek az egyetemekről. A nácik a “korlátozást” azért hozták, hogy a cionistáknak lehetővé tegyék az akadálymentes munkát.

Minden más fasiszta-ellenes szervezetet bezárattak, és a tagságot bebörtönözték. A nácik megkövetelték, hogy minden zsidó csatlakozzon a cionista-vezetésű “Reich Union”-hoz, amelynek a célja a zsidók kivándoroltatása volt. Minden zsidónak cionistának kellett lennie. A cionisták kiadhattak könyveket, nácikat kritizáló folyóiratokat – a kizárólag zsidó közösség részére.

Adolf Eichmann mezőgazdasági kiképzőtábort állíttatott fel Ausztriában, hogy fiatal zsidókat előkészítsen a kibuc-életre. Ellátogatott Palesztinába és a cionista vezetőkkel még a terjeszkedési politikájukat is átbeszélte, valamint stratégiai szövetségről is szó volt Németország és a zsidó Palesztina között. De az idő sürgetett a cionista állam megvalósításához, – ahová nagyszámú zsidó lakosságra volt szükség!

1933 elején Hitler kancellár, az új koalíciós-kormányzat kiemelkedő egyénisége, még egyáltalán nem volt Németország vitathatatlan és egyeduralmú vezetője, és a katonaság felett sem rendelkezett teljhatalmúlag. Tehát a hivatalos álláspont szerint ‘január 30. és március 24. között Hitler koncentrációs táborokba hurcoltatta a németországi zsidóságot’?

Aztán a sajtó közreműködésével, beindult a propagandagépezet, miszerint “a német zsidók kegyetlenkedéseket és embertelen üldöztetéseket szenvednek az új Németországban.” Az Egyesült Államok és Anglia zsidó vezetői önkényesen úgy határoztak, hogy “a Hitler elleni hadjárat szükségessé vált.”

1933. március 23-án húszezer zsidó vonult fel a new yorki Városháza előtt, és március 27-re az American Jewish Congress hatalmas tömegtüntetést szervezett a Madison Square Gardens-ben, és német áruk amerikai bojkottálására szólított fel.

A sajtó sem maradt néma, a Natscha Retsch zsidó lap ezt írta:

“A zsidókra leselkedő veszély nemcsak az egész német népben rejtőzik, hanem személyenként, minden egyes németben. Ezért ártalmatlanná kell tennünk… Németországnak el kell pusztulnia. Ebben a háborúban nekünk zsidóknak részt kell vennünk, és minden erővel ki kell használnunk a rendelkezésünkre álló eszközöket.”

Ugyanakkor, március 26-án a németországi Cionista Szövetség táviratban kiadott nyilatkozatában cáfolta a rémhíreket, és “szenzáció-hadjárattal, hazugsággal és hangulatkeltéssel,” vádolta a Nemzeti Szocialisták elleni vádaskodásokat.

A cionistáknak minden okuk megvolt, hogy a nemzetiszocialista ideológia tartós maradjon Németországban. Klaus Polkehn német újságíró, a Journal of Palestine Studies (The Secret Contacts: Zionism and Nazi Germany, 1933-1941 JPS v. spring/summer, 1976.) szerint

‘a németországi cionisták mértéktartó és megfontolt magatartása annak tudható be, hogy a nemzetiszocialisták gazdasági fellendülése a saját érdekük volt, a Palesztinába való tömeges kivándoroltatás megvalósításáért.’

Zsidómentők voltak-e a cionisták?

Vlagyimir Jabotinszkij 1936-ban kijelentette:

“Nem a mi feladatunk, hogy néhány kiválasztott személy részére Palesztinában otthont alapítsunk vagy államot, népünk egy kevés rétegének. A mi célunk, megszervezni a zsidók tömeges kitelepítését azokból az országokból, ahol élnek.” [Ben Hecht, Perfidy]

Ben Gurion leveléből:

“Ha a zsidóknak választaniuk kellene: megmentsék-e a zsidókat a menekülttáborokból, vagy hozzájáruljanak-e Palesztinában egy Nemzeti Múzeumhoz, a könyörület érzése diadalmaskodna, és a nép energiáját arra használnák fel, hogy a különböző országokban megmentsék a zsidókat. És akkor a cionizmus letűnne a napirendről, nemcsak az angol és az amerikai, hanem a zsidó közvéleményben is. Ha megengedjük azt, hogy a menekültek kérdését különválasszák Palesztina kérdésétől, a cionizmus puszta létét veszélyeztetjük.” [Ben Gurion 1938. december 17-i levele a Cionista Világszervezet végrehajtó bizottságához. Idézi Éli Lobel: Les Juifs et la Palestine]

Válasz a bojkottra

A külföldről Németország ellen indított, “szent háború”-nak nevezett bojkott után, április 1-én Hitler egynapos zsidó áruk bojkottálásával vágott vissza. Németországban, 1933 tavaszán különös, a mai napig eltitkolt együttműködés jött létre a német kormány és a cionista mozgalom között, németországi zsidók és tőkéjük áttelepíttetésére Palesztinába. A cionisták az antiszemita Hitlerben láttak minden reményt, hogy a cionista-ellenes németországi zsidók egyenesen a cionisták karjaiba hulljanak. A zsidó történész Walter Laqueur írja:

“A zsidók egyáltalán nem voltak meggyőződve arról, hogy problémáik megoldása a Palesztinába való kivándorlás lesz. Továbbá, a zsidók nagy része nem tekintette vezetőinek a cionistákat, de egy dolog világos: Hitler együttműködött a cionistákkal. A Végső Megoldás, a zsidók tömeges áttelepítése volt a cionista Izraelbe.”

Theodor Herzl, az antiszemitizmus, mint hajtóerő:

“Ez a terv reális erőn nyugszik. Ezt az erőt, amire szükségünk van, az antiszemtizmus szolgáltatja nekünk…” [The Zionist Idea New York, 1960]

‘The Transfer Agreement’ (Az Áttelepítési Egyezmény’)

A zsidó történész Edwin Black, The Transfer Agreement (Macmillan, 1984) c. könyvében állítja, hogy bár legtöbb zsidó egyáltalán nem akart Palesztinába menni, a cionista mozgalom befolyása miatt Németországban a zsidók legjobb esélye a Palesztinába való bevándorlás volt. Más szóval, a Transfer Agreement tette lehetővé, hogy a zsidó tőke és vagyon kizárólag Palesztinába kerüljön.

Az egyezménnyel csak az volt a baj, hogy az angolok, mint feltételt, a kivándorlás fejében minden Haifába vagy máshová érkező személy után 1000 font sterlinget követeltek.

“Tagadhatatlan, hogy kezdetben a cél közös volt: a nemzetiszocialisták és a cionista zsidók nemzeti törekvései Németország félmillió zsidó kisebbségének Palesztinába való bevándoroltatása. Nem volt tervezve ott semmiféle tömeges zsidópusztítás. Közben volt egy óriási akadály: a németországi zsidók egyszerűen nem akartak távozni.

Hitler hatalomra jutása után a társadalomban valami láthatatlan, de valódi háromszög alakult ki: a hazájukhoz hűséges, nagyrészt asszimilálódott zsidóság, a nemzeti érzésű német lakosság és a cionizmus. A Harmadik Birodalomban a cionisták hirtelen a zsidók hivatalos gondnokainak és szószólóinak tekintették magukat.

A német társadalomba beolvadt zsidóság ‘nem érezte magát többé zsidónak’, hanem hazájukat szerető németeknek, akik véletlenül zsidóknak születtek. Amikor az emancipáció után a politikai cionizmus előjött, a német ajkú vezetők, a zsidó állam, Izrael megvalósításához Németországot tekintették jótállónak.

Ugyanakkor a németországi zsidók 97 százaléka minden erővel visszautasította a cionizmust, amit “belső ellenségnek” tekintettek. A német cionista Richard Lichtheim szerint ‘az új mozgalom iránt sehol máshol nem volt olyan lázas és vad ellenállás a zsidók részéről, mint Németországban.'”

“A cionisták a nácik németországi hatalomra jutását nem nemzeti katasztrófaként fogadták, hanem mint egyedülálló történelmi lehetőséget a cionista törekvések megvalósítására…” [Der Spiegel, 1966.12 .19.]

Nácik és cionisták együtt dolgoztak a zsidóság kivándoroltatásában. 1933. január 31-én, tehát 24 órával Hitler kinevezése után, a Jüdische Rundschau nevű cionista folyóirat kijelentette, hogy a zsidóság jogaiért kizárólag a cionisták és nem pedig a [beolvadt] német zsidók harcolhatnak. A május 10-i, a nácik által elkövetett nyilvános könyvégetések után a lap és a zsidóság is ugyan gyászolta a nagy veszteséget, de nem tudott ellenállni, hogy nyilvánosan meg ne bélyegezze azokat a hitehagyott zsidó írókat, akik cserbenhagyták a származásukat.

A Jüdische Rundschau, viszonylagos sajtószabadságot élvezett, és szabadon hirdethette a cionizmus különálló politikai eszméit és céljait; valójában Németországban akkor az egyetlen, a Harmadik Birodalomban jóváhagyott vallás-filozófiai világnézet.

1933-ban a héber nyelvtanítást bevezették az iskolákban, és két éven belül a zsidó fiataloknak megengedték a cionista egyenruha viselését. Amikor 1935-ben Németországba bejött a Nürnbergi Törvény, a németországi zsidókat megfosztották az állampolgárságuktól, és törvénysértő volt nekik német zászlót emelni. Ugyanakkor e törvény szerint a zsidók szabadon használhatták a Dávid-csillagos cionista zászlót.” – Eddig a részlet E. Black könyvéből.

Cionizmus: összeesküvés a zsidók ellen?

Dr. Henry Makow – “1935-ben a héber betűkkel jelzett “Tel Aviv” nevű gőzhajó megérkezett Németországból Haifába, amelyen fekete-piros horogkeresztes zászlót lengetett a szél. A cionista tulajdonban lévő hajó kapitánya a Nemzetiszocialista Párt tagja volt.

A hajó, a “Ha’avara-programban” résztvevő németországi zsidókat szállította, akik beválthatták a pénzüket német árukért Palesztinában. Az eredmény: a fejlődő zsidó tartomány 70, 000 jól képzett németországi zsidót és 140 millió Reichsmark [német pénzegység 1924 és 1948 között] értékű német iparcikket, felszerelést kapott. Ez alapozta meg Izrael gazdasági közlétesítmény-hálózatát (infrastructure). A megegyezés a német gazdaságot is fellendítette akkor, amikor a világ zsidósága bojkott-hadjáratot folytatott Németország ellen.” [Klaus Polkhen német újságíró: ‘The Secret Contacts’]

Moshe Shonfeld rabbi “The Holocaust Victims Accuse” c. könyvében írja, hogy “a cionista Zsidó Tanács (Judenrats) együttműködött a nácikkal és becsapta a nem-cionista zsidókat.”

“Tehát – írja dr. Henry Makow kanadai egyetemi tanár – “az európai zsidók holtan értékesebbek voltak a cionistáknak és pénzügyi támogatóiknak. A holocaust politikai és erkölcsi alapot adott a zsidó állam megalapozásához. Tagadhatatlan, hogy a nácizmust és a cionizmust ugyanaz a bankkartell pénzelte, egymást kiegészítő célokkal.”

Hitlert nemzetközi bankár-kiskirályság támogatta és talán észre sem vette, hogy csupán “egyszerű alak a politikai sakktáblán.” Hitler kormánya – főleg kezdetben – milliókat kapott New Yorkból és Londonból. A baj csak akkor ütötte fel a fejét, amikor a Führer elkezdte a német pénz nyomtatását, ami persze hirtelen elidegenítette a pénzügyi támogatókat.

Befejezésül

A Rothschild-Rockefeller bankkartell áll a legtöbb politikai (és kulturális) irányzat mögött és a célja megsemmisíteni a nemzetállamokat, az igazi demokráciát, vallást, kultúrát, a házasság és család szentségét, s az emberiség állati sorsra való lezüllesztésére törekedik az önkényuralom megalapozásához. Ez a Forgatókönyv-tragédia nemcsak a zsidókra nézve, hanem az egész emberiségre is.

———–

Források:
http://www.wintersonnenwende.com
Dr. Henry Makow: twm.co.nz
E. Black: The Transfer Agreement
Ben Hecht: Perfidy

(Hazankert.com)

Reklámok
Published in: on 2006 december 31, vasárnap at 02:46  Hozzászólás  

TV zombik! Záróra!

2006.12.05 21:04

avagy felébredünk-e a rémálomból…?

Hol volt, hol nem volt…

… sok-sok ezer évvel ezelőtt, még az utolsó jégkorszak előtt élt itt egy nép, akiről annyit már tudhatunk, hogy írásbelisége közel állt a mi rovásírásunkhoz, és innen több irányba is terjesztette az élet tiszteletén alapuló hitét. Az idők folyamán többször visszatértek leszármazott népek, akik mindannyiszor úgy tekintettek a Kárpát Medencére, mint létük bölcsőjére. Környezetükhöz képest fejlettebbek voltak, eszközeikben és gondolkodásukban egyaránt utat mutattak. Az utolsó visszajövetel során viszont már ősi hitük, ami az egymáshoz képesti mellérendelésen és nem alárendelésen alapult, az időközben kialakult országok uralkodó rétegében végzetes hatalomféltést szült. A többfrontos támadást még el tudták valahogy hárítani, de hosszútávon válaszút elér érkeztek. Vagy megtagadják hitüket, és erőszakkal szolgákká teszik az ellenségeket, vagy megpróbálnak alkalmazkodni. Jó döntés nem létezett, mivel hitük megtagadása szélsőséges esetben egész népek kiirtását is jelenthette, amivel maguk is véglegesen “lealacsonyodnak” környezetükhöz, az utóbbi esetében pedig fennáll a veszélye a teljes kipusztulásnak. Az alkalmazkodást választották, ezért fel kellett adniuk vallásukat, és megpróbálni túlélni addig, amíg megszűnik egyes népekben a többiek lenézése, és felsőbbrendűségi hitükből adódó pusztításaik. Döntésük következményeként sorban jöttek a csapások, külső ármányok és belső árulások, testvér népek megtagadása és önfeláldozás méltatlanokért. Lassan, de biztosan megfogyott, és jelentős részében fel is oldódott környezetében a nép. De ez még mindig nem volt elég. A korábbi ellenségeik, a hatalmukat továbbra is féltők, egy majdani magyar ébredéstől tartva véglegesen meg akarták szüntetni a problémát. Több aljas eszközt is kitaláltak és tétovázás nélkül be is vetettek ellenük. Kikezdték múltjukat, meghamisítva azt, betelepítették más nemzetek népeit, belülről bomlasztva őket és aláásták ősi erkölcsüket és értékrendjüket. Más szavakkal tépték, cibálták a magyart, ahol érték, kiszakítottak hatalmas darabokat belőle, belemartak a lelkükbe és mérget csepegtettek minden gondolatukba. Végül a maradékot odadobták koncnak a világ legnagyobb népirtását elkövető, egy gonosz és gyűlölködő kisebbség által vezetett babár hordának, aki bevégezte a feladatot. Az egykori büszke, tiszta lelkű, egységes, nemes népből ezer évvel később kicsinyes, önző, az anyagi világon kívül mást nem látó, öngyilkos lakosság lett. Elhanyagolható kisebbségbe kerültek a továbbra is nemzetben, közösségben gondolkodók, a régi hitüket keresők, akik manapság nap, mint nap szenvednek a körülöttük tomboló önpusztítástól.

Napjainkban…

… a földön dúl a harc. Egy, a hatalmat átvenni akaró nép szinte a győzelem küszöbére ért. Senkit és semmit nem kímélve, mindenkin átgázolva, pusztítva és gyűlölködést szítva csak erre törekszik. A nemzetben gondolkodók szerte a világban üldözöttek lettek, örülhetnek, ha felemelt fejüket nem csapják le.
És mi van nálunk? Hazánkban lassan megszilárdul eme gonosz kisebbség által vezetett demokráciának csúfolt diktatúra. Már minden, a világhatalomra törő népet kiszolgáló hazai bábuk kezében van, a klasszikus törvényhozó, bíró és végrehajtó hatalmon kívül a jelenlegi legerősebb fegyver is ellenünk dolgozik. A média pengeként forog a nemzet testében!
Össztűz zúdul azokra, akik még megpróbálnak egy utolsót kiáltani. A törvényeket megkerülik rendeletekkel, a bírókat ők nevezik ki, és tartják szoros pórázon, a közvetlen korbácsolást meg végrehajtják a régi kommunista csöcsön nevelkedett nemzetbiztonsági csapatok és rendőri fogdmegek, vagy utódaik. Ha hibáznak, ha kiderülhetne valami, vagy esetleg egy ellenlábas eljutna addig, hogy többen meghallhatják ébresztő sikolyát, akkor kegyetlenül lecsapnak rá a média pallosával. A bevált, uszító ista-pista jelzőkkel teszik hiteltelenné a hatalmukra veszélyeseket (ista-pista = rasszista, sovinista, antiszemita, nacionalista… stb).
Lökdösnek a szakadék felé…? Mi trappolunk magunktól, üdvözült mosollyal a tévétől bamba képünkön! Nem is látjuk, hogy akiket mi bölcs vezetőinknek gondolunk, egy mocskos játszma részesei. Nem kell ide összeesküvés elméletet szőni, ők már zsigerből tesznek, mondanak olyanokat, amiktől mi hamarosan kipusztulunk. Nem kell központi utasítás, elég pár kacsintás a színfalak mögött, vagy pár dorgáló szó, ha letér valaki az általuk kijelölt pályáról. Megpróbálunk lázadni? Olyan nemzetközi támogatást tudnak szerezni, hogy ők tervezik minden lépésünket előre. Pár példa:
– Az elmúlt 50 év társadalmi mozgásainak alapján készített számítógépes modellek Magyarországra alkalmazása.
– Helyi “szakértők” bevetése, hogy a lázadók szervezettségét minimálisra csökkenthessék, a megfélemlítést pedig leghatékonnyabbá fejlesszék. Ezen szakértők érkezhetnek egy éppen elromló USA katonai gép kényszerleszállása során is (vagy nem is egy ilyen gép volt…?).
– A kommunista diktatúrák során kipróbált módszerek átadása (rendeletek törvények helyett, korán kiprovokált tüntetések a gőz levezetésére, kíméletet nem ismerő idegenszívű végrehajtók alkalmazása, különböző társadalmi rétegek egymással szembefordítása… stb).

A remény…

… utoljára hal meg. Remélem, hogy túlfeszítik a húrt a jelenleg hatalmon lévő vérszívók, magabiztosságukban olyat tesznek, ami már a TV zombik elől sem rejthető el. Reményeim szerint jövő év tavaszán valami nagyon aljas dolog fog kiderülni, ami mindenkit rádöbbent, hogy létünkben vagyunk fenyegetettek. Tartok tőle, hogy ennek ellenére sokan menetelnének tovább a szakadék felé, így sok ártatlan vér fog hullani, de megkapjuk a lehetőséget az ébredésre. És hogy mi kell ehhez? Szükséges egy olyan világhelyzet, amikor a hatalomátvételt háttérből irányító szürke ruhások nem tudnak felénk erőforrásokat átcsoportosítani. Például Izrael újra másnak a farkával veri a csalánt és Iránt megtámadtatja az USA-val. De lehet, hogy valóban szereznek atomot az arabok és belerobbantják a földbe TelAviv-ot.
Hiszem, hogy a magyarok Istene nem fordult el tőlünk, úgy gondolja, hogy már eleget szenvedtünk és megadja számunkra a lehetőséget, hogy kivergődjünk a sötétből. A külső körülményekkel nem kell törődnünk, ha megérdemeljük, azok adódni fognak. Ha másképp nem, hát lesz egy jó nagy napkitörés (J), ami által gerjesztett elektromágneses sugárzást nem állítja meg bolygónk mágneses tere, és még a föld alá telepített számítógépek is elveszítik memóriájukat. Nem lesz kompjúter, de még egy memória chip sem fog működni, így se bankszámla, se autó, se gáz, se villany, se telefon, se hadihajó, se repülőgép… semmilyen technika nem lesz. Naiv gondolat…? Nincs emberi fantázia, ami el tudná képzelni mi minden történhet ahhoz, hogy már semmi ne számítson, ne legyen mit veszítenünk, és akár az életünk árán is megvédjük a közösségünket.
Most még van időnk arra, hogy felkészüljünk, hogy testünket de főleg a lelkünket megeddzük, hogy újra megtanuljunk imádkozni és hinni. Hinni abban, hogy létünk nem születésünkkel kezdődik, és nem halálunkkal végződik be. Továbbá igenis felelősök vagyunk azokért, akik utánunk jönnek és hálával tartozunk azoknak, akik vérüket, ha kellett életüket adták azért, hogy itt lehessünk. Ha nemzetedért harcolsz, akkor saját magadért is küzdesz, mert egyedül könnyen eltaposnak, de együtt legyőzhetetlenek vagyunk. Hiszem, hogy lesz lehetőségünk ezt felismerni és élni is fogunk vele.

Üzenet a piócáknak

Nem hiszem, hogy a politikából jelenleg élőknek színektől és oldalaktól függetlenül lenne jövője, és nem hiszem, hogy gyűlöletből és uszításból a végtelenségig büntetlenül lehet élni. Még azoknak sem sikerülhet, akik évszázadokon keresztül erre hegyezték népüket. És nem hiszek a “kővel megdobsz, akkor visszadoblak kenyérrel” elvben, mert még ha nem is lihegek a bosszúvágytól, vagy nem mérek rád megelőző csapást, de ha megdobsz, odamegyek hozzád, és megkérdezem: “Melyik kezeddel csináltad…?” – és jó nagyot rácsapok, hogy fájjon.! És ha tovább feszíted a húrt, ha újra megtámadsz, hát az Isten legyen irgalmas hozzád, mert mindenáron megvédem magamat, a családomat és a nemzetemet egyaránt tőled. Ha kell, az életem árán is! Vigyázz vérszívó, a magyart azért üldözték, taposták elődeid, mert tudták, hogy ha egyszer felébred, leráz téged magáról, és nyüszítve húzódhatsz vissza az árnyékba!

Uborka a centrifugában

Engem még soha nem hívtak komcsinak, vagy szélsőjobbnak (még fociban sem:-), de bértollnoknak végképp nem.
Most már harmadik alkalommal gondoltam úgy, hogy a bennem kavargó (vagy inkább az engem felkavaró…?) gondolatokat megpróbálom rendezni és megmérettetni: Vannak-e egyáltalán hasonlóan gondolkodók, mint Én…?
Első alkalommal az elkeseredettség váltotta ki ezt, hogy nem értem a magyar emberek széthúzását és nem akarom elhinni, hogy igaz a ránk erőszakolt verzió, vagyis “ilyenek a magyarok, törődj bele…”. Mintha egy örvény szippantott volna magába, húzna lefelé és onnan nem lenne menekvés:
Megszoksz, vagy megszöksz!
Le is út, fel is út!
Ha nem tetszik, kívül tágasabb!
Megpróbáltam kívülről tekinteni az eseményekre, objektíven, lerázva a saját kis világomból eredő korlátaimat, és látnom kellett, hogy minden mögött valamilyen önző érdek húzódik meg. A világban zajló alattomos pusztítás közül sok közvetlen hatással van ránk, ami rossz esetben minket véglegesen kiradíroz a világból. Így született a “Magunk sodródunk, vagy lökdösnek a szakadék felé?”. Majd bekövetkeztek az októberi események, amiket túl korainak tartottam és beleillettek azon elképzelésembe, hogy a háttérből profik rángatják a szálakat, többek között időben levezetik a feszültségeket. Ennek ellenére a lelkesedés engem is magával ragadott, de november közepére sajnos újra ki kellett józanodnom. Látva az újból fellángoló széthúzásokat, a végletesen szétszakadó társadalmat és az egyre nyíltabb diktatúrát írtam meg a “Vadmagyar valóság”-ot. Különös gonddal ügyeltem arra, hogy saját véleményem, vagy vágyam ne legyen benne, hiszen csak így tudom elérni, hogy a “másik oldal” ne dobja félre mielőtt a végére ér. Célom csupán annyi volt, hogy aki olvassa, az jusson el az utolsó sorig, és gondolkozzon el elsősorban saját magán. Hogy melyik a “másik oldal”? Aki beállt valamelyik párt bólogatói közé, akár a narancs, akár a piros rövidlátó híve, annak létezik az a bizonyos másik oldal. Olvasva soraimat persze, hogy az ellen oldalra gondol és saját magát tekinti téveszthetetlennek. És hogy ki a birka? Mindenki, aki nem óhajt tevőlegesen foglalkozni az anyagi boldogulásán kívül egyebekkel. Akinek nem inge, ne vegye magára…!
A háttérből uszító gonosz ellenség hatalma ellenére, akinek szinte már a lelkünkön kívül minden a birtokában van, így az általa a médiából áramló megannyi szenny, az ösztön szintre való süllyedés, az egymás iránti érdektelenség ellenére úgy gondolom, hogy még mindig van remény, még ott a parázs a magyar lelkek mélyén. A következő esztendőben eldől, hogy kihunyunk, vagy fellángolunk. Nagyon hosszú és rögös út vezetett idáig és sajnos még nem látható, hogy a végén szakadékba hullunk, vagy újra magunkra találunk. És, hogy miért pont jövőre…? Mert szerintem ez lesz az az év, amikor végre a világban lévő forrongás és az országunkban kialakuló robbanás közeli helyzet együttesen teszi lehetővé, hogy ne tudjanak minket eltaposni. Kívülről nem lesz segítsége vérszívóinknak, és belül pedig túlfeszítik a húrt.
Most viszont készüljünk a harcra, tanuljunk meg újra imádkozni és szólni őseinkhez. Mert a segítség az el kell.

Uborka

Published in: on 2006 december 31, vasárnap at 02:37  Hozzászólás  

Ahogy egy hír változik

A médiamanipuláció egyik tipikus esete

A hír

A manipulált hírek mindegy miről szólnak, értelemszerűen sosem az objektív valóságot takarják. Attól függően változik a szerkesztés, hogy mi a hír tartalma, és mi a célja vele a szerkesztőknek. Egyes esetekben pletykával, máskor meg épp a pletykaszindróma fordítottjával állunk szemben, mert míg a pletyka kiszínezi a történetet, hozzátesz valamit, és eltúloz, addig a “politikailag korrekt” közlésmód az eredeti történetből mindig elvesz. Annyit amennyit csak kell. Akár az egész hírt is elhallgathatják. A politikailag korrekt manipulációt kísérhetjük végig ebben az esetben is.

Történt valami a napokban Seattle-i reptéren. A valósághoz legközelelebb talán a Gondola híradása áll. Egy szélsőséges zsidó szekta rabbija először azzal a követeléssel állt elő, hogy a Seattle-i reptér nemzetközi érkezési oldalának fogadócsarnokában egy hatalmas 9 ágú gyertyatartót, egy menórát állítsanak fel az ünnepi dekoráció részeként. Ezt még talán le is nyelték volna az illetékesek. Később azonban miután a repülőtér ünnepi díszítési terve elkészült, a rabbi küldötte már azonos számú és méretű gyertyatartókat követelt mindenhova, ahol karácsonyfa áll. Bogomilsky rabbi a nyomaték kedvéért levelet íratott Harvey Grad ügyvéddel, aki nem teljesítés esetén azonnali bírósági perrel fenyegette meg az egész Port of Seattle Commission-t. Ezek után a reptér vezetője leszedette az összes karácsonyi dekorációt. A széleskörű felháborodás miatt a rabbi és szektája visszakozott, a karácsonyfák pedig a helyükre kerültek.

Reuters

A Reuters a történésről már a saját politikailag korrekt szájíze szerint, azaz “finomított” formában adott hírt. Az első cikkben, melyben a karácsonyfák eltávolításáról ír, a Reuters a rabbi ugyanazon szektához tartozó ügyvédjét szólaltatta meg, és a cikkben sajnálatra méltónak állítja be a rabbit, aki csak egy menórát akart állíttatni, és most gyűlölködő leveleket kap szegény. Azt viszont “elfelejti” megírni, hogy eredetileg csak egyetlen darab menóráról volt szó, később pedig már perrel fenyegetőzve a karácsonyfákkal megegyező számban követelték a menórákat a zsidók a reptér illetékeseitől. A perrel fenyegetésről említést tesz a híradás, de olyan formában, hogy “amennyiben a reptér nem vesz bele egy menórát a dekorációi közé”. A fák visszahelyezésekor a Reuters szinte az előző, manipulált tudósítását ismétli meg újra, azzal a kiegészítéssel, hogy a szekta megígérte, hogy nem fog perelni, viszont a cikkből kiderül, hogy jövőre a reptér vezetői egyeztetnek majd velük az ünnepi dekorációt illetően.

Index.hu

Az Index aztán átveszi a Reuterstől a megmanipulált első hírt, és még tovább “korrigálja”. A hír elejéből egyszerűen kihagyja azt a részt, ami a perrel való fenyegetésről szól, és csupán a reptér illetékeseihez intézett “panasz”-ról tesz említést. (Ennél már csak akkor lehetett volna “korrektebb” az Index, ha a Reuters cikkében szereplő angol “request” szót “kérés”-nek vagy “kívánságnak” fordítják.) Az Index hírének utolsó harmadában egy mondatból lehet csak következtetni arra, hogy volt ennek valami peres vonatkozása is:
“… abban az esetben sem tesznek jogi lépéseket, ha a dekorációnak a menóra nem lesz része.”
És persze “a menóráról” értelemszerűen tehát egy menóráról írnak, minthogy a 14 menóra állítási követelést a Reuters már elhazudta előlük. Az összes többi Reuters-es bekezdést egyenes fordításban közli le, melyeknek a perrel fenyegetőző arrogáns zsidók megsajnáltatása a célja:

“Elazar Bogomilsky rabbi […] csak azt kérte, hogy a keresztény jelképnek számító karácsonyfák mellé állítsanak fel egy menórát is, hiszen karácsony táján a zsidók a hanukát ünneplik.”
“… a rabbi sajnálkozott a reptér vezetőinek döntése miatt”
“… nem a karácsonyi hangulat elrontása volt a célja, most mégis ő kapja a gyűlölködő leveleket.”

Ez egy szemléltetése volt a média önkéntes hírmanipulációjának. Ennyit ér a “szabad sajtó” világszerte. Politikai korrektséggel, szubjektív értékítéletekkel és szándékos félrevezetéssel találkozunk szinte minden médiában. Minden hírt manipulálnak. A taglalt eset pedig még csak nem is a legdurvábbak közé tartozik. Csodálkozunk, ha olyan sokan nem értik a világot, vagy ostobaságokhoz ragaszkodnak, mert úgy gondolják, hogy amiről ők nem tudnak, az nem is igaz? Pedig objektív sajtó nélkül nincsen sem demokrácia, sem pedig szabadság. Aki nem érti, hogy mi azzal a probléma, ha egy Reuters híreket manipulál, az maga sem szabad ember, csak a hírgyártó gépezet fogyasztója. Ilyen fogyasztó típusú emberek azok akik bevették, hogy Gyurcsány nem hazudott, hanem végre volt bátorsága kiállni és megmondani az igazat. Ezek a fogyasztók azok, akik szerint a Kossuth tériek = csőcselék, és október 23-án a bátor rendőrök védték a demokráciát. Ők azok, akik szerint a több biztosítós rendszer hozza majd el az egészségügyi kánaánt Magyarországon, és akik 23 millió romántól féltek a kettős állampolgárságról szóló népszavazáskor, és nem utolsó sorban ők azok, akiknek arcizmuk sem rándult, amikor Horn Gábor egy évvel ezelőtt zsidóknak való viccet kreált a Karácsonyból.

Nem is kérdéses, hogy az elkövetkezendő igazi rendszerváltás legelső törvényei között a médiaviszonyokat kell majd rendezni. Antall József paktumainak, és az abból eredően elmaradt nagytakarításnak hatása, hogy ma Magyarországon semmi esély a változásra, amennyiben a média körül nem teszünk rendet. A harc nem a Műveleti téren, vagy a blokádokon, hanem a média által dől el. A jobboldal pedig nem képes még a hozzá közel álló médiát sem kihasználni. Talán nem is akarja. Szirénaként jelzi ezt a problémát az a tény, hogy ismét csökken a Fidesz népszerűsége, mégpedig úgy, hogy az MSZP-jé változatlan marad. Hogy mit hisz, vagy mit akar a Fidesz, én már nem tudom. Az biztos, hogy a “korrektség” nem kifizetődő, főleg amikor a miniszterelnöknek van pofája Bibót idézgetni a Parlamentben.

Hát persze hogy kiállt a hazai média többsége Gyurcsány mellett. Hisz’ a média is folyamatosan hazudott és ma is hazudik. Úgy ahogy Gyurcsány is. Ha Gyurcsány közakaratból (pl. forradalom útján) eltűnne a színről, akkor megkérdőjeleződne, hogy lehet-e törvényesen és felelősségre vonás nélkül hazudni a választóknak vagy az olvasóknak/hallgatóknak. Így viszont similis simili gaudet, nem kell visszafogniuk magukat. Nagyobbat már úgysem hazudhatnak, mint Gyurcsány és az MSZP frakció. Ez számukra az új mérce. Így vigyázzunk tehát ma a hírekkel, és tartsuk szárazon a puskaport.

Nibiru 2006.12.15

Published in: on 2006 december 31, vasárnap at 02:36  Hozzászólás  

Telefoninterjú Rácz Kálmán volt munkásőr szakaszvezetővel

2006.12.30. 02:20:24

– Jó napot, Rácz Kálmán urat keresem.
– Rácz Kálmán vagyok kérem, hagyjuk az urazást, az urakkal mindig baj van.
– Nos, úgy tudom, hogy Ön ismerte Belénessy Csabát…
– Ó, Belénessy elvtárs, hát hogyne. Igazi jó bajtársunk volt, nagyon fájt neki a munkásőrség feloszlatása, de fontos őrhelyet kapott, be kellett épülnie az akkori politikai ellenzékbe, a néphatalom ellenségei közé.
– Mennyi idős lehetett akkoriban?
– Jaj, hát fiatal volt, lelkes, ragyogott a szeme, amikor azt mondta: “Igenis… értettem… a dolgozó népet szolgálom!”.
– Mennyire érezte, hogy szívből van önök közt?
– Azt feltétlenül. Neki még gyakorlaton is ragyogott a bakancsa, sőt ha ő jelen volt, akkor az őrmesterünké is. Tudom, hogy később újságíró lett, de akkoriban igaz, ami igaz, nem nagyon lehetett kiigazodni a jelentésein, mert minden bekezdésbe négy öt Leninnel meg három-négy Szibériával többet beleszőtt, hát kérem, ahogy az ifjú szíve diktálta.
– Most főszerkesztőként négy papot távolított el a Vasárnapi Újságból.
– Na jó, hát ahogy hallom, az egyik klerikális volt, a másik meg tőkés. Egy ilyen kiforrott elvtársnak két ellensége van, a klerikális meg a tőkés.
– Most viszont egy állítólag jobboldali médiacég igazgatója lesz. Hogy fér ez össze a régi múlttal?
– Jól, kérem. Ez az ő mostani őrhelye.
– Vállalja a nyilvánosság előtt az interjúban elmondottakat?
– Hát persze kérem, a proletáriátusnak mindig szüksége van példaképekre.

Peischl Alfréd

Published in: on 2006 december 31, vasárnap at 02:33  Hozzászólás  

Maszahiko professzor: Az amerikaiak rabszolgái vagyunk

2006.12.29. 10:52:57

THE CHRISTIAN SCIENCE MONITOR

300 japán vállalatvezető fejenként 150 dollárt fizetett, hogy Fudzsivara Maszahikó professzor előadását meghallgassa. Mondanivalója lényege az volt, hogy Japán elvesztette dicsőséges tisztaságát, szamuráj szellemét és hagyományos szépérzetét azon szokások miatt, amelyeket az Egyesült Államok plántált belé a II. világháborút követően. Hozzátette: “Az amerikaiak rabszolgái vagyunk”.

Az aggódó amerikai lap szerint Maszahikó az újjáébredő japán nacionalizmus szelíd oldalát képviseli. A professzor új könyve, amely A nemzet méltósága címen jelent meg, két millió példányban kelt el. Ebben azt elemzi, hogy az olyan nyugati fogalmak, mint a szabadság és egyenlőség alkalmatlanok Japán számára és Amerikában sem igen működnek.

Új, népszerű magazinok látnak napvilágot, amelyek provokatív nyelven egy militarisztikusabb Japánért szállnak síkra és megkérdőjelezik a tokiói háborús bűnösök tárgyalását. Az egyik ilyen folyóirat azonosítja az amerikai kongresszus azon tagjait, akik szeretik, és akik gyűlölik Japánt, valamint azon politológusok nevét, akik segítik az amerikai vállalatokat abban, hogy olcsón vásároljanak meg japán bankokat. Az iskolákban megkezdődött a gyerekek hazaszeretetének és annak kiértékelése, hogy mennyire hajlamosak a japán hagyományok megtanulására. A radikális média virágzik. Az Akarat magazin a professzor és Isihara Sintaro, Tokio ultranacionalista főpolgármestere közötti párbeszédet közöl. Isihara nemrégiben azon tűnődött, hogy Japán miért nem áll a sarkára Amerikával szemben. Isihara a II. világháborút “fantasztikus háborúnak” nevezi és az említett folyóirat Misima Jukió fasiszta szerzőt katonai egyenruhában ábrázolja percekkel azelőtt, hogy 1970-ben leugrott egy szikláról a mélybe (valójában szeppukut, rituális japán öngyilkosságot követett el, az amerikai lap tehát rosszul tudja – a szerk.). A miniszterelnök új könyve pedig a haza szeretetét hangsúlyozza.

Lovas István – Magyar Nemzet

Published in: on 2006 december 31, vasárnap at 02:31  Hozzászólás  

Háromszor annyit gyilkoltak a zsidók, mint tavaly

2006.12.29. 10:04:47

Idén 660 palesztint ölt meg az izraeli hadsereg egy izraeli emberi jogi szervezet szerint. Ez a szám háromszorosa a tavalyinak.

A szervezet összesítése szerint az áldozatok fele nem is vett részt fegyveres harcokban, több mint százan pedig gyerekek voltak.

Palesztin fegyveresek 17 izraeli civilt és 6 katonát öltek meg 2006-ban – áll az izraeli csoport összesítésében.

(MN)

Published in: on 2006 december 31, vasárnap at 02:31  Hozzászólás  

Elhallgatott kérdések

2006.12.29. 09:17:09

Nagy Attila nemrégiben rövid, de velős összeállítást készített közelmúltunk és jelenünk legfontosabb – és természetesen agyonhallgatott kérdéseiről.

Kinek kellett a Szovjetunió?

A háttérhatalomnak. A zsidó, liberális, szabadkőműves és illuminátus érdekszövetségnek.

A szovjet rendszer (és a kommunizmus) végtelen hazugságait tükrözi a milliókkal énekeltetett szovjet himnusz: “Szövetségbe forrt szabad köztársaságok, a nagy Oroszország kovácsolta frigy, hogy éljen a szovjet egysége, hatalma, a népek akarták, s alkották meg így…” A cáfolat lehet akár egy mondatos is: biztosan nem a népakarat hozta létre a Szovjetuniót. A nemzetközi zsidóság ültette Lenint Oroszországra, majd Oroszországot késztette az immár szovjet nevet viselő unió kialakítására. A gyarmatosítás nyelve az unióban és a csatlós államokban is az orosz lett, pedig maga az orosz nép vétlen volt a folyamatban. Bár senki nem születhetett “szovjetnek” (csak orosznak, ukránnak stb.), a kor a szovjet emberről szólt, aki bármelyik nemzethez tartozik is, elsősorban arra büszke, hogy Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetségének tagja, és a nagy Szovjetuniónak az állampolgára.

A világ két politikai rendszerre szakadt, melyről a szovjet kordokumentumok így szóltak: “A kapitalizmus táborában: nemzeti ellenségeskedé s és egyenlőtlenség, gyarmati rabszolgaság és sovinizmus, nemzeti elnyomás és pogromok, imperialista kegyetlenkedé sek és háborúk. A szocializmus táborában: kölcsönös bizalom és béke, nemzeti szabadság és egyenlőség, a népek békés együttélése és testvéri együttműködése.”

“A burzsoázia képtelen volt megszervezni a népek együttműködését. Csak a szovjetek táborában, a lakosság többségét maga köré tömörítő proletárdiktatúra feltételei közt vált lehetővé, hogy gyökerestül kiirtsuk a nemzeti elnyomást, megteremtsük a kölcsönös bizalom légkörét és lerakjuk a népek testvéri együttműködésének alapjait.”

E gondolatok cáfolatát maga a rendszer adta meg. A KGB 45 pontjában (a leigázás alapelvei, avagy hogyan bánjunk a bennszülöttekkel), ez áll a nemzeti egységről: A bennszülött vezetés nyilvános fellépései lehetnek nemzeti és történelmi színezetűek, de azok nem vezethetnek a nemzet egységéhez. Ha létrejön egy olyan jellegű szervezet, amelyik… szorgalmazná a hivatalos vezetés gazdasági tevékenységének ellenőrzését, azonnal be kell indítani ellene nacionalizmus és sovinizmus vádjával egy rágalomhadjáratot. ” Bár a kommunista világrendszer mára kimúlt, de emlékművei állnak, kádeeri túlélnek, bizonyságul a háttérhatalom megmaradásának.

Miért demagóg a demokrácia?

Mert a többség uralmát hamisan szajkózza.

Gyökerei a bolsevizmusba nyúlnak, ami a magyar történelemben előbb szocialista (népi) demokrácia, majd 1989 után eurokommunista demokrácia formájában jelent meg. Tehát 1989-ben nem a (soha nem volt) demokrácia, hanem csupán ennek jelzője változott meg. A Rákosi-kor történelemhamisítását nem követte a fogalmak tisztázása. Ha ugyanis 1956-ban forradalom volt, az ezt követő időszakot Kádártól Gyurcsányig következetesen át kellett volna nevezni ellenforradalommá . Így öröklődtek Rákositól napjainkig a legendás hazugságok és megtérések, melyeket időnként be lehetett vallani, hogy utána látványos reformok és újrakezdések ideje jöhessen. Az előbbi korát tükrözi egy felhívás:
“Mit jelent a Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány?
– Szakítás a Rákosi-klikk uralmával
– Béke és függetlenség
– Rend és demokratikus munkáshatalom
– A dolgozók jogos követeléseinek megvalósítása
Ezt akarjátok, akkor támogassátok a Rákosi börtönéből kiszabadult Kádár János vezetése alatt álló munkás-paraszt kormányt a rend helyreállításában, az élet megindításában, a fegyveres ellenállók lefegyverzésében, a félrevezetettek felvilágosításában. ”

1990-ben az Országgyűlés megalkotta a XXVIII. Törvényt az 1956 októberi forradalom és szabadságharc jelentőségéről, ami “megalapozta a reményt, hogy létrehozható a demokratikus társadalmi rend”, “az Országgyűlés mindent megtesz a többpártrendszerű demokrácia, az emberi jogok és a nemzet függetlenségének védelme érdekében”.

2006-ban Budapesten az eurodemokrácia hangján szólt José Manuel Barroso, az Európai Bizottság vezetője: “1956 forradalma nyitott utat és alapozta meg az Európai Unió létrejöttét. (?) Magyarország és a magyarok a szabadságra szavaztak… A forradalom a tettek és a gondolatok forradalma volt, hősei egy jobb sorsért küzdöttek, felkelésükkel kinyilatkoztattá k: szabadság nélkül az élet elviselhetetlen. Erre a bátor lépésre a kommunista válasz elnyomás, gyilkosság és hazugság volt.” Szili Katalin házelnök szerint ’56 üzenete az volt, hogy a kommunizmus megdönthető.” És a Parlament kupolája még ekkor sem szakadt le.

Ki volt Antall József?

Egy történelem-hamisító történész, orvosi diploma nélküli orvos-történész, akit a sors kormány nélküli kormányfővé emelt.

Magyarázatra csak az utóbbi szorul, ha valaki nem tudná, hogy 1989-ben a háttérhatalom változatlan maradt. Tehát Antall nem az országirányitás, a kormányzás lehetőségét kapta, hanem egy olyan pilótafülkébe ült, ahol a háta mögött más kezeli a botkormányt. A kormánynélküli megnevezésben párja Horthy Miklósnak, aki egy tenger nélküli országban lehetett ellentengernagy. Az Antallra vonatkozó tények ismerete csak annak okoz csalódást, aki a bebetonozott szocialista gazdaság, marxista gondolkodás és ateista diktatúra után keresztény szellemű, emberi szabadságra épülő ország-irányításban reménykedett.

1990-93 között Antall kormányának tagja volt Mádl Ferenc, ekkor még csaknem szürke eminenciás, tárca nélküli privatizációs miniszter. Ugyanő 1990-91-ben az Állami Vagyonügynökség igazgató tanácsának elnöke, majd 1993-94-ben művelődési és közoktatási miniszter. (A közép-keletre belopakodó “Európa” ekkor alapozta meg azokat az átalakításokat, melyek a magyar iparban, tudományban és oktatásban máig ható végzetes következményekkel jártak. Tehát Antall és Mádl idejében, megbocsáthatatlan felelőtlenségükkel vagy tudatlanságukkal kezdődtek azok a folyamatok, melyek 2006 szeptemberében az elhíresült gyurcsányi hazugság-bevallá sig duzzadtak. Gyurcsány és köre tehát csak a jéghegy csúcsa. Mádl pedig bevált kommunista felfelé buktatás módszerével időközben köztársasági elnökké is előléphetett.

Az antalli politika másik támasza Surján László, aki előbb patológus orvos volt, majd a népjóléti miniszter, jelenleg pedig Magyarország 24 európai parlamenti képviselőinek egyike. Látszólag hibátlan karrier, elgondolható fizetése nagyságrendjének változása is. Ezt azért kell kiemelni, mert a hazai orvosokat fokozódó terhek nyomják, az egészségügyet megcsúfoló adminisztratí v megszorítások terhelik, amire ő európai bársonyszékből néz. Megérteni ezt csak úgy lehet, hogy Surján nem a magyar orvosok képviselője az Európa Parlamentben, hanem Brüsszel képviselője az itthoni folyamatokban.

Antall mellett a korszak további kulcsemberei, akik az 1989-es rózsadombi paktumban érintettek: Göncz Árpád, Boross Péter, Horn Gyula, Pető Iván, Paskai László, Zoltai Gusztáv (MaZsiHiSz). Mert mindenki szem az eurocionizmus láncolatában.

A zsidó nem szent, csak sérthetetlen

A címbeli állítás is feltehető kérdés formájában, ami így kezdődne: Miért van az úgy, hogy zsidók (és bérencei) kibújhatnak a polgári és keresztény erkölcsi igazságtétel alól? A (zsidó) világmédia botránykrónikájá nak vannak szélsőséges esetei: ilyen volt Clinton amerikai elnök viszonya L. Monicaval, Kósa Lajos debreceni polgármester esete egy útszéli örömlánnyal, vagy éppen Medgyessy volt miniszterelnök ügynökmúltja. Az utóbbi a 209-es sorszám ismeretében igazán nem nevezhető ritka esetnek. A botrányhősök azonban a forgatókönyvek szerint megerősödve kerülhetnek ki a takargatni való helyzetekből. A Medgyessyt megelőző első kétszáz titkos ügynök teljes, hivatalos listája (egyéb bűnökkel együtt) hivatalosan napvilágra sem került, nemhogy felelősségre vonás történt volna.

Ezek után nem rázta meg a világot Mose Kecav izraeli elnök esete. Pedig a 2006 szeptemberi hírek szerint háromtól tizenhat évig terjedő szigorított börtönre is ítélhetnék, ha a bíróság bűnösnek találja az ellene felhozott vádakban. A vádemelési javaslat nemi erőszakra, szexuális zaklatásra, szemérem elleni vétségre, illegális lehallgatásokra, az igazságszolgáltatá s akadályozására és hivatali hatalommal való visszaélésre is vonatkozik. A felsorolt vádlehetőségeken túl azonban Mose Kecav ügyének is vannak fontosabb, láthatatlan és ismeretlen szálai. 2004 áprilisában ugyanis Magyarországon járt az izraeli államfő. Látogatását a Dohány utcai zsinagóga kerítésén (Herzl Tivadarral, a cionizmus megalapozójával együtt) egy márványtábla örökíti meg. Az ok látszólag egy szokványos, baráti (?) látogatás volt. Ehhez képest zárt körben olyan államközi megállapodás köttetett, melynek egyes pontjai (magyar részről) külön-külön is hazaárulással érnek fel. Ezen nemcsak a balliberális pártelit képviseltette magát, de jelen voltak az akkori (magyarországi) parlamenti pártok, a magyar kormány tagjai és az akkori magyar államfő, Mádl Ferenc is. Ezen alkalomból Izrael magyarországi nagykövete fogadást adott a a megállapodást aláírók részére. Az egyezmény részben az Európai Unió-Izraeli akcióterv alapján került megfogalmazásra, és hamarosan, 2004 május 1-én, Magyarország uniós csatlakozásával életbe is lépett. A magyar felek ezzel az aláírással tulajdonképpen ratifikáltak egy, az európai uniós országokban sem kellően ismertetett kerettervet.
A dokumentum aláírásán részt vettek:
Mose Kacav – Izrael államfője, Mádl Ferenc – a Magyarország Köztársaság elnöke,
Medgyessy Péter miniszterelnök,
Kovács László és Hiller István (MSZP), Dávid Ibolya és Herényi Károly (MDF), Orbán Viktor, Áder János és Pokorni Zoltán (Fidesz MPP) valamint a
Magyarországi Zsidó Hitközségek vezetői.

A dokumentum az alábbiakról szólt:

1, Magyarország befogadó célország. Abban az esetben, ha Izraelt külső agresszió érné, mely veszélyezteti az ott élő zsidók életét, Magyarország 500.000 zsidó befogadását vállalja, állampolgári jogokat adva a befogadottaknak. Hasonló megállapodások értelmében Németország további félmillió, Lengyelország pedig 100.000 Izraeli állampolgár befogadására tett ígéretet az ott elhangzottak szerint. (Megjegyzés: ezzel szemben Németország a zsidók bevándorlásának korlátozásáról döntött 2006-ban)

2, Az izraeli áruk európai terjesztése.

3, Az izraeli vállalkozások (magyar) állami pénzen való támogatása.

4, A zsidó kultúra hangsúlyos megjelenítése és propagálása a médián keresztül.

5, A gyűlölettörvény minden áron való elfogadtatása az országgyűlésben és annak szigorú alkalmazása.

6, A nemzeti irányultságú kisebb pártok, valamint civil szervezetek működésének ellenőrzése, korlátozása és megszüntetése.
(Értsd: a megalkuvást nem ismerő, valódi nemzeti erők, az ún. “szélsőjobb” eltaposására tett törekvés szentesítése.)

7. Az izraeli politika feltétlen támogatása a magyar külpolitikában és a nemzetközi fórumokon.

8, Harc az antiszemitizmus minden formája ellen a Berlini Deklaráció értelmében.

A fenti pontokat 2006-ban nyilvánosságra hozó internetes hírportál közlése szerint az információ nem feltétlenül teljes. Az anyagot hivatalosan megkapta a Magyar Távirati Iroda elnöke, aki a pontokat nem cáfolta, illetve kitért a válaszadás és a nyilvánosságra hozatal elől. Az ügy azért kiemelten fontos, mert megerősíti azt a tényt hogy a demokráciát hirdető társadalom tagjait olyan politika készteti vallomástételre (pl. az utóbbi 16 év népszavazásaival), ami mellőzi a demokrácia alapértékeit – a tájékozódáshoz és tájékoztatáshoz való jogot és kötelességet. A fenti adatok ismerete vagy annak hiánya pedig közvetlenül befolyásolja nemzetünk jövőbeli politikai mozgásterét.

A zsidó nem szent, csak sérthetetlen. A XXI. század világszerte a zsidó prüdéria kora. Ennek fokozatai országonként változóak, és fordítottan arányosak a zsidó érdekérvényesítés fokával. Ahol leginkább tolakodó a zsidóság, ott illik legkevésbé nevén nevezni. Magyarországon égbekiáltó ellentmondás: 2004 áprilisában (eltitkolt) háttérmegállapodás köttetett 500 000 zsidó magyarországi befogadásáról, és (nyilvános) népszavazás során megtörtént több millió határon túli magyar nemzettestvér kettős állampolgárságának megtagadása. Rövidebben: Zsidó befogadás és magyar kitelepítés zajlik. Az előbbit a kormány eltitkolta, az utóbbit propagandájával segíti. A tények igazolják: MAGYARORSZÁGON TERVSZERU ZSIDÓ BETELEPÜLÉS ÉS MAGYAR NÉPIRTÁS FOLYIK!

Az anyagi és pénzvilágot behálózó kőművesek pusztítják élő bolygónk földműveseit. Ennek alapján lehet beszélni a város és falu sorsáról, a napjainkban gyakorta idézett gyűlölet és szeretet forrásáról. Az élő és élettelen világ azonban egymás mellett létezik, és minden harc ellenére továbbra is megmaradnak a nemzeközi és a nemzeti törekvések is. Ezek létünk végpontjai. Amikor egyik a másik kárára túlteng, lásd proletár internacionalizmus vagy mai kozmopolitizmus képében, akkor felerősödik a nemzeti létért való küzdelem. Nem volt ez másképp Arany János korában sem: “Támadni kell, mindig nagyobb körökben, /Életnek ott, hol a mártir-tetem/ magát kiforrja csendes földi rögben:/ Légy hű, s bízzál jövődbe, nemzetem.” A történelem csak akkor lehet történelemformá ló is, ha dokumentumait megismerjük. A krónikának számunkra három elhallgatott vagy félremagyarázott nagy korszaka van. I. Elhallgatott magyar őstörténet II. A magyarság utóbbi kétezer évének diadalmas csúcspontjai mintegy 500 évvel vannak áthelyezve (a hivatalos történetírás az ezeréves Magyarországot Szent Istvántól számítja az Európai Unióig – legutóbb már az 1956-os szabadságharcot is az unió felé előremutatónak nevezve). A magyar dicsőségek csúcspontjai valójában Attila és ezer év múlva az XV. század második felében Mátyás nevével jelölhetők meg. III. Az utóbbi 50 év története pedig négy titkos forgatókönyv ismerete alapján lenne érthető. Ezek sorrendben:

1. A KGB 45 pontja –

2. az 1956-os követelések

3. A rózsadombi paktum, 1989-ből.

4. A magyar-izraeli megállapodás 2004-ből.

Ezek hiányában hamis minden történelemkönyv és hamisító minden történész. Négy elhallgatott, egybehangzó forgatókönyv, melynek alapindítékai megfogalmazódtak már az 1848-as követelésekben is (szabadság, felelős minisztérium, nemzeti őrsereg, magyar katonáinkat ne vigyék külföldre…- mindezek 2006-ban új értelemmel bírnak). Az 1956-os követelésekből: “Vizsgálják felül az eddigi államközi szerződéseket: feltételeiket hozzák nyilvánosságra!!! Ugyanebben: Közöljék az eddigi jóvátétel összegeit és ennek megoszlását. A homályos hátterű háborús jóvátétel után az 1989-es rózsadombi paktumban a fizetési kötelezettség alapja is átfogalmazódott: “Magyarország teljesen kártalanítja a magyar zsidóságot a második világháború alatt elszenvedett veszteségekért. ” A történetírásban ekkoriban született meg a holokauszt és a holokauszt-kárpótlás.

Mire kötelez Nándorfehérvár?

A magyarság tiszteletére és európai megbecsülésére.

2006-ban éppen 550. évfordulója volt a nándorfehérvári diadalnak. A magyar nemzeti dicsőségek sorában 1956 volt a másik, amit mérföldkőnek említ az európai történetírás is. A napjainkig terjedő időben több elgondolkoztató dátum is utal a magyarság évszázados szabadságharcának rövidülésére. Rákóczi szabadságharca még 8 évig folyt, az 1848-ban kezdődő bő egy éven át, az 1956-os megmozdulás alig két hétig és 2006. október 23-án a szabadság érzése egy napig sem tartott. E tények ismerete azért fontos, hogy tudjuk, milyen erőkkel állunk szemben. De amikor egész Európát fenyegette egy világbirodalom, akkor Nándorfehérvárnál a magyarok sikerrel szálltak szembe a túlerővel. 2006-ban ismét Európa van veszélyben, s ha itt a keleti végen az idegenek a gazdasági, szellemi leigázásban Magyarországnak szánják a legsanyarúbb sorsot, ennek ismerete adjon erőt a feltámadáshoz.
Napjainkban a provokációval kezdődött Gyurcsány-botrány csak a figyelem félreterelésére szolgál. Az idegen ügynökök máig tartó jelenléte a Medgyessy-botrány óta közismert. A harsogó IGEN-propaganda hátterében a Parlament nemet mondott az ügynökmúlt felszámolására, és a nemzetközivé dagadt újabb miniszterelnöki botrány kivizsgálására. A legfőbb népképviselet folyamatosan többszörös bizonyítékát adta a nemzetárulásnak, a legfőbb belső veszély azonban az álnemzeti félrevezetés. A MAGYAR NÉPNEK JOGA VAN SZÁMONKÉRNI A HAZAÁRULÓ POLITIKÁT! Ehhez kell a herderi hazugságot (nemzethalál) feledtetni, Cion bölcseit leleplezni és a KGB tevékenységét megismerni. Az ország mai bajainak forrása a háttérhatalomnak az a diktátuma, mely az Európai Unió álarcában fogalmazódik meg. Ezért időszerű a jelszó: Habsburg, kommunista, cionista unió – büszke, szabad magyarnak nem való! A tollal, fegyverrel való harc nem érhet véget, erre szólít az 1956-ban elhunyt Gérecz Attila sírverse:

“Hívd egybe, ki hív és magyar,
Hívd ki sebbel ékes!
Győzni fog, ki hinni akar,
S áldozatra képes!”

Naqy Attila

Published in: on 2006 december 31, vasárnap at 02:30  Hozzászólás  

Judassic Park: ötletes zsinagóga-díszítés Egerszegen

2006.12.29. 00:25:41

judassicpark2.jpg
Kitűnő munka. Ezért nem gyanakszunk az ötlettelen, sótlan, ostoba NBH akciójára, sem a zsidók szokott önmerényleteire (lásd Zoltaiék temetőrongálásait, legemlékezetesebb a 2005-ös, amikor fény derült a sírkő-bizniszben érdekeltek akciójára). És persze miért volna törvénybe ütköző ez a kedves kis matrica? A pécsi ügy, alább, már gyanúsabb.

Kuruc.info megjegyzés: A kajmánok egyébként szeretik az önmerényleteket, pláne a szocbib rezsim, amelynek létérdeke műbalhékat generálni (az MTI máris “náci támadásról” beszél). Ha esetleg mégis hazafiak éltek alkotmányos véleményszabadságukkal, tiltakozva a cionista diktatúra ellen, assebaj. Érdekes: a magyarokat, keresztényeket sértő feliratok sokaságából, templomok kirablásából vagy felgyújtásából (lásd: miskolci Deszkatemplom), délvidéki és csonkaországi temetőgyalázásokból soha nincs ekkora méretű balhé, országos hisztéria. 2005-ben egy első blikkre is almás “zsidó temetőrongálás” után a teljes parlamenti bagázs, – Lendvaitól Gyurcsányon át Orbánig – fogott ajvékolásba, elhatárolósdiba és hazudozásba, sokadszor fizették ki a magyarok zsebéből a Mazsihisz-maffiát, majd pár héten belül kiderült, a sírkőben utazók leszámolásos akciójáról van szó. Politikusaink azóta sem kértek bocsánatot a magyar néptől, hiszen a “koszos gójok” nem számítanak, a munkásőr Zoltai pedig 56-os kitüntetést kapott – a kollaboráns ellenzék néma maradt. Nyilván akkor is hallgatnának, ha egy SS-tag kapna valamilyen érdemérmet.

onmerenylet

Kapcsolódó: no ez már inkább önmerénylet

Horogkereszteket és a zsidóságot sértő feliratokat festettek a pécsi zsinagóga és a hitközség épületének három kapujára. György Péter esztéta korábban kifejtette: a graffiti művészi önkifejezés.

Krausz István, a helyi hitközség elnökének az elmondása szerint a Pécs belvárosában álló zsinagóga és a vele szomszédos hitközség székházának udvarára nyíló kocsibejáró fémkapuira festettek ismeretlenek uszító feliratokat még szerdán délelőtt.

Fekete színű festékszóróval horogkereszteket, “Éljen Szálasi”, “Heil Hitler”, “Üssétek a zsidót” feliratokat festettek a polgármesteri hivatalhoz közeli hitközségi épület kapuira.

Krausz István közölte: az ismeretlenek feltehetőleg szerda reggel fél hét és fél nyolc között fújták le a kapukat. Hozzátette: feljelentést tettek, és úgy tudja, a rendőrség eljárást indított az ügyben. Kitért arra is, hogy a rendőrök szerint feltehetőleg “nem profik” lehettek az elkövetők, mert a kapukon “megfolyt” a festék. Ilyet egy profi graffitis nem csinál – tette hozzá.

Emlékeztetett, az elmúlt években már több hasonló eset történt Pécsett, de mint mondta, akkor nem ilyen nagy felületen gyalázkodtak.

Kuruc.info

Published in: on 2006 december 31, vasárnap at 02:15  Hozzászólás  

Újabb magyart zaklatnak a judeonácik

2006.12.25. 14:43:27

Megvan az új áldozat, akit hamisan vádolhatnak, lejárathatnak és zaklathatnak. Képíró Sándor volt csendőr százados, aki részt vett az 1942 januárjában lezajlott délvidéki partizánellenes akcióban. A magyar honvédség ekkor szerb terroristákkal és kommunistákkal csapott össze, mután utóbbiak merényleteket hajtottak végre a visszatért magyar területen. A terroristák közt volt néhány zsidó is, amiből a “nácivadász” judeonácik szerint az következik, hogy ma börtönbe kell zárni egy egykor ellenük harcoló magyar tisztet, Képíró Sándort.

“Felháborító, hogy 40 évnyi kommunista terror után egyetlen egy vörös gyilkost sem ítéltek el, azok ma is itt élnek közöttünk – magyarok vérével a kezükön -, ugyanakkor 90 éves aggastyánokat zaklatnak 60 évvel ezelőtti eseményekért, amikor is kötelességüket teljesítették és hazájukat szolgálták.”

EFRAIM ZUROFF, “GYŰLÖLET-PRÓFÉTA” TÉNYKEDÉSE: Mint ismeretes, a Wisenthal-központ 10 ezer eurót ajánlott fel az “Utolsó esély” nevezetű akciója keretében annak aki “háborús bűnöst tud produkálni”. Megvan az új áldozat, akit hamisan vádolhatnak, lejárathatnak és zaklathatnak. Képíró Sándor volt csendőr százados, aki részt vett az 1942 januárjában lezajlott délvidéki partizánellenes akcióban. A Wiesenthal-központ jeruzsálemi irodáját vezető Efraim Zuroff október 5-én sajtótájékoztatón jelentette be, hogy rátaláltak Képíró Sándor “háborús bűnösre”. Egyúttal a már említett délvidéki eseményeket is – anélkül, hogy a plafon a fejére szakadt volna a hazugságtól – zsidóellenes razziának állította be. Zuroff indítványt nyújtott be a budapesti Katonai Főügyészséghez, kérve: intézkedjenek a 62 évvel ezelőtt kirótt, de le nem töltött, tízévi szabadságvesztés végrehajtásáról. Képíró Sándort ugyanis “hűtlenségért” tíz év szabadságvesztésre ítélték 1944-ben, de ezt nem töltötte le. Zuroff összemosta a háborús bűncselekmény fogalmát a hűtlenséggel. Nyilvánvaló hazugság, alaptalan vádaskodás, hisz Szombathelyi Ferenc vezérezredest is, aki 1942-ben elrendelte a razziát, 1994-ben felmentette a Legfelsőbb Bíróság. Képíró Sándor lakcímét nyilvánosságra hozták, zaklatják, holott semmiféle bűncselekményt nem követett el. Felháborító, hogy 40 évnyi kommunista terror után egyetlen egy vörös gyilkost sem ítéltek el, azok ma is itt élnek közöttünk – magyarok vérével a kezükön -, ugyanakkor 90 éves aggastyánokat zaklatnak 60 évvel ezelőtti eseményekért, amikor is kötelességüket teljesítették és hazájukat szolgálták.

Keszthelyi József – l88.hu

Published in: on 2006 december 31, vasárnap at 01:59  Hozzászólás  

Cigányok üldöztek egy tévéstábot Pirtón

2006.12.23. 03:25:21

Amint dagad a szemétbotrány, úgy lobbannak fel körötte kisebb nagyobb balhék. Példának okáért a Kiskunhalas melletti pirtói tanyán volt egy enyhébb fokú sérülésekkel nem végződő szemét ügy, de ami késik, az nem múlik. Lesz itt még egy-két nagyobb durranás szemét ügyben, miközben a kunbajai polgármester és felesége bevonult karácsonyi pihenésre – előzetesbe. Most a halasi tévések próbáltak egy csipetnyit bemutatni az interszemétből… ami az alábbiak szerint kevésbé sikeredett, minthogy cigánycsürhe támadt rájuk. Az országos csatornák természetesen hallgatnak a csőcselék hovatartozásáról. A támadó cigányok persze megpróbálták megmagyarázni, de “elkúrták” mert minden rögzítve van a kamerával. Ezért fenyegették meg az operatőrt (a rendőr jelenlétében, büntetlenül!), hogy elvágják a torkát vagy élve elássák.

Az is furcsa, hogy a felvételek szerint a tévések nem találkoztak szembe a segítségükre siető rendőrökkel. A városi cigány vezetők várhatóan sajnálkozva nyilatkoznak majd, hogy ez csak egyedi eset mert a szegény, visszahúzódó cigányok nem ilyenek, és kikérik maguknak a “rasszista” felhangokat. Persze mindenki tudja, hogy ez a mentalitás a jellemző a többségére. Minden eddig hitetlenkedőt köszöntünk a való világban, a saját szemével láthatja, nem kell magyarázkodni.

Pozsgai Ákos újságíró és operatőr kollégája a napokban fellelt pirtói német szemétről szerettek volna felvenni némi képanyagot. Ez a helyszínen, apró könyörgés – kérlelés után sikerült is és a kéttagú stáb örömittasan indult vissza a Halas TV székhelyére, hogy az esti adáshoz vágják a friss felvételeket… nos, anyag az lett, de nem annyira a szemétről szólt – azaz mégis.

Amint elhagyták a pirtói helyszínt pár száz méterre odébb egy másik három tagú “stáb” állta útjukat. Az erre felé nem szokatlan “napbarnította” arcok fenyegetően közeledtek gépkocsijuk, a gépkocsi meg ő feléjük. Ákos jobbnak látta index nélkül enyhén balra kikerülni a nem éppen mosolygós arcú idegeneket, de azok először a kocsit lökdösték majd megállítási szándékuknak nyomatékot adva még fel nem derített szerszámmal bezúzták a gépjármű bal első ablakát. Ákos gázt adott és a jármű adta sebességet kihasználva rövid vágtába kezdett, majd lefékezett -betartva a gépkocsiban történő szabályos telefonálás halasi feltételeit – hívta a rendőrséget… és ezzel végzetes hibát követett el. Mert miközben a zsarukat tájékoztatta a történésekről, a három derék útonálló talált egy mikrobuszt és üldözőbe vette a tévéseket…

Régen volt ilyen jó és izgalmas adás a Halas TV esti híradójában, hiszen az egész üldözést – kollégáink bizonyos zabszemekkel küszködve – felvették és leadták műsoridőben. Innen értesültem jómagam is minderről és szurkoltam a fiúknak, akik telefonon tartották a kapcsolatot a rendőrökkel és kérték, hogy azok nyissák ki a kapitányság kapuját, hogy be tudjanak üldözőik elől menekülni… nem hiszik el, a hajtóvadászatos tévés kocsi kürttel és fényjellel kért elsőbbséget a közlekedő autóktól menekülésre. A mögöttük haladó útonállók egyre szerették volna ha beérik az üldözötteket, mert ha hajsza, akkor legyen hajsza, nos hála a jó fajta üzemanyaguknak – én csak erre tudok gondolni – ez nem sikeredett… közben a kamera persze végig működött!

Éppen csak be tudtak csusszanni a kapitányság kapuján… ez példa nélküli eset! Ha Ákos tőlem kért volna segítséget, hát én mentem volna egy csomó emberrel – mert az ilyen fazonokkal másképp nem lehet… alaposan el kellett volna verni a feneküket, hogy elmenjen a kedvük a szemét íly szemét módon történő őrzésétől! (vagy tudnak valamit, mit rejtegetnek a kincset érő bálák?)

Nos ezek után hívtam fel fiatal és agilis kollégám, aki elmondta, hogy menekülés közben halálfélelmük volt, az esetleges balesettől, ráadásul az útonállók életveszélyesen megfenyegették kollégáinkat… majd amikor a zsaruk kivonultak, azt állították, hogy a tévések el akarták ütni őket… ennek cáfolatához viszont nem kell különösebb tudomány, elég ha végignézik a nyersanyagot, hisz a haramiák legnagyobb sajnálatára a kamera végig működött! – sőt, nem csupán a szeméthegyek felvételénél, hiszen nem amatőrök ezek a fiúk… Ezért fenyegették meg a cigányok az operatőrt (a rendőr jelenlétében büntetlenül), hogy elvágják a torkát vagy élve elássák.

Bízzunk benne, hogy gyors és példás ítélet születik, mert ami itt ezen a környéken a német szemét körül történik lassan uniós röhejjé válik. Polgármester és annak felesége előzetesben, fenyegető romák az utakon, üldözött tévéstáb… hacsak… hacsak nem azért gorombultak be az útonállók, mert azt hitték, hogy jeles kollégáim guberálni jöttek a jó német szeméthez… hiszen az mindenképpen az ő privilégiumuk! Ha alapos tételt kapnak büntetésként, válogathatják egy darabig…

Kis videó (4,2 MB)
Nagy méretű videó (9,7 MB)

Kuruc.info – Halas.net nyomán

Published in: on 2006 december 31, vasárnap at 01:58  Hozzászólás