Október 23-án este 8 óra után végeztem a munkámmal. Előző nap megbeszéltem a feleségemmel, hogy munka után elmegyünk valahová moziba, vagy vacsorázni. Kora délután már lemerülőben volt a telefonom, ezért mikor már tudtam, hogy kb. mikor végzek, mondtam a feleségemnek, hogy 9 óra fél tíz között találkozunk a Blaha Lujza téren a szokott helyen a Burger King előtt.
9 óra körül értem oda a Blahára és megijedtem a káosztól amit tapasztaltam. A könnygáztól majdnem meg lehetett fulladni. Próbáltam telefonálni a nejemnek utcai telefonról, hogy nehogy ide jöjjön, de a pénzemet elnyelte. Gondoltam, hátha odaért már a megbeszélt helyre, ezért elkezdtem keresni, de sehol nem találtam a nagy tömegben. Döbbenten figyeltem az eseményeket, mialatt a feleségemet féltettem, nehogy valami baja legyen. Sehol nem találtam, mikor egyszer iszonyú fájdalmat éreztem a hasam táján. Lenéztem és láttam, hogy a kabátomon egy lyuk tátong, a hasam pedig vérzik. Egy fiatal srác észrevette, hogy meglőttek ezért karon fogott és szólt, hogy a másik utcában vannak mentősök. Ők lekezeltek és utána elengedtek. Visszamentem az aluljáróhoz és egy másik telefonról végre fel tudtam hívni a feleségemet. Miután találkoztunk, elindultunk a villamos megálló felé, mikor a tömeg rohanva megindult a Rákóczi tér és a Nyugati felé. A tömeget lovas és állig felfegyverkezett rendőrök üldözték. Mi nem mertünk lemenni az aluljáróba, mert oda is ledobtak 3 könnygázgránátot. A rendőrök egyik fele a Nyugati másik fele a Rákoczi tér felé a tömeget követte. Mikor már úgy éreztük, hogy bennünket nem bánthatnak elindultunk gyalog, mert a villamos nem járt. Megláttam egy mentőt amit leállított a párom, mert egyre jobban fájt a hasam. Ők bevittek engem a Merényi Gusztáv kórházba, ahol megröntgeneztek és tetanuszt kaptam. Pár nappal utána 3 rendőr ment ki a lakásunkra. Engem kerestek. Csak a kórházból adhatták ki az adatomat.
Véres hétfő
Aljas gonosz férgek hazug mocskolódása
Dr. Feldmájer Péter a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége elnökének a Holokauszt Emlékközpontban elmondott beszéde a Zsidó Ügyvédek és Bírók Nemzetközi Szövetsége budapesti konferenciájának megnyitóján.
Hölgyeim és Uraim! Kedves Kollégák!
-Emlékezzünk Budapestre – mondja a konferencia címe. Igen Önök olyan országba, olyan városba érkeztek, ahol valóban van mire emlékezni. Emlékezni az itt élt közel egymillió zsidó emberre, az itt élt zsidó jogászokra, ügyvédekre.
Önök olyan városba érkeztek, ahol a soah előtt 1920-ban az ügyvéd szó egyben zsidó ügyvédet is jelentett, az ügyvédek majd háromnegyede zsidó volt, az országban több mint fele.
Ez nem kis eredmény, ha tudjuk, hogy a 1861-ben az akkori Legfelsőbb Bíróság még nem engedte, hogy zsidók ügyvédi vizsgát tegyenek és az első zsidó ügyvédek csak külön császári engedéllyel nyithattak Pesten irodát 1861 végén, Goldstein Simonnak és Schönberger Árminnak hívták őket. Még évtizedekig kellett várni, hogy ügyészek és bírók is lehessenek zsidók, mégis 1920-ban már 3, 8 % közülük is zsidó volt.
Olyan városba érkeztek, ahol 1920-tól megfosztották a zsidó jogászokat foglakozásuktól, munkaszolgálatra hurcolták őket, ahol többségüket elérte a biztos halál, akik megmaradtak azokra a koncentrációs tábor, a gázkamra várt.
Kevesen élték túl a soaht és kezdhettek új életet.
Az új világban is érezhették az antiszemitizmust, bár akkor már anticionizmusnak hívták, és az sem vigasztalta őket, hogy a zsidók elleni támadások vezetői maguk is zsidók voltak, nagyobbrészt korábbi kollégáik.
Olyan országba érkeztek, ahol évtizedekig szóba sem kerülhetett a zsidó kárpótlás, majd a kommunizmus összeomlása utáni első kormány megpróbálta kizárni a zsidókat a kárpótlásból és négyszer kellett az Alkotmánybírósághoz fordulnom mire az egyenlő bánásmód érvényesült. Ezzel együtt is a magyar törvények példát mutattak az egész művelt világnak, mert nemcsak az anyagi károkért, hanem a meggyilkoltakért életért is adtak kárpótlást a rokonoknak.
Megkezdték a közösségi kárpótlást is, de még messze nem fejezték be. A magyar kormány még csak az első lépeseket tette meg a Párizsi békeszerződés végrehajtásra, és még mindig elzárkózik az örökös nélkül maradt vagyonok átadásától a zsidó közösség részére. Ahol a múzeumok gyűjteményének egyrésze még mindig a zsidótörvények alapján elkobzott képekből, szobrokból tevődik össze.
Olyan országba érkeztek, ahol a százezer fős zsidóság – legtöbbjük Budapesten- nyugodtan él és megpróbálja újjáépíteni közösségi életét. Több mint negyven zsinagóga működik az országban, óvodákat, iskolákat egyetemet tartunk fenn, öreg otthonainkban, kórházunkban gondozzuk a holo-caust túlélőit, a szociálisan rászorultakat.
Olyan országba érkeztek, ahol a szólásszabadságot többféle módon korlátozzák, de a zsidók ellen kor-látlanul használhatja bárki, a zsidók elleni szóbeli támadásokat sem a büntető, – sem a polgári bíró-ságok nem szankcionálják.
Van miről beszélniük, eszmét cserélniük.
Remélem lesz idejük megismerkedniük ezzel a cso-dálatos várossal, amelyhez a világon csak Párizs mérhető, és ami nem lenne ilyen gyönyörű, ha nem együtt építették volna katolikusok, evangéli-kusok és zsidók, magyarok, szlovákok, németek, akiket összekötött a város szeretete.
Magyarországnak és a magyarországi zsidóságnak nem csak múltja van, hanem ragyogó jövő vár rá, és mindannyiunk érdeke, hogy ez így is legyen. Hiszek abban, hogy ez a tanácskozás is elősegíti ennek a jövőnek a mielőbbi megvalósítását.
Köszönöm, hogy meghallgattak!
Mazsihisz news
Megjegyzéseim:
Aljas csúsztatás és rágalom!
1944-ig, a német megszállásig, (ill. később, hatványozottan) a nemzetvesztő és hazaáruló [??? ez meg egy hülyeség, mindent hamarabb mondhatna rá, mint ezt – a szerk] nyilas hatalom átvételéig, “zsidótörvények” ide vagy oda, bántódása nem igen esett, deportálás sem történt a magyarországi zsidóság kárára, nem véletlenül az “utálatos” Magyarországon talált menedékre, illetve tranzit állomásnak használták hazánkat a náci Németországból, ill. a megszállt Ausztriából és Lengyelországból menekülő izraelita vallásúak… Szeretném tudni, hogy Feldmájer úr, melyik bolygón született, esetleg honnan veszi ezeket a Magyar Köztársaság becsületét súlyosan sértő és hazug kijelentésekhez az információit.
Rózsa-Flores Eduardo
—
Egy kis adalék az előbbiekhez:
Izraeli diákok Budapesten: félelemben élünk
Aggodalommal töltenek el bennünket a világon, de leginkább Kelet-Európában egyre erősödő antiszemita megnyilvánulások
A Zsidó Ügynökség jelentése szerint a világon, de leginkább Kelet-Európában ugrásszerűen megnövekedett az antiszemita incidensek száma. A múlt hét végén a budapesti metrón három izraeli fiatalt támadott meg egy ellenőr csupán azért, mert egymás között héberül beszéltek.
Szomorú mérleg, hogy az elmúlt időszakban Kelet-Európában jelentősen megnövekedett az antiszemita jellegű incidensek száma. A Budapesten tanuló izraeli orvostanhallgatók szerint a szélsőjobboldal által két hónappal ezelőtt elkezdett kormányellenes tüntetések következtében kialakult belpolitikai bizonytalanság miatt legutóbb igen fölerősödött az idegengyűlölet Magyarországon.
A múlt hét végén a budapesti földalattin egy ellenőr megtámadta Éti Lávi izraeli orvostanhallgatót. “Mentem hazafelé a kondícióteremből a barátnőmmel és a barátommal a földalattin”, nyilatkozza a YNET-nek a 28 esztendős Lávi. “Amikor a metróellenőr meghallotta a héber nyelvű beszédünket, megkérdezte tőlünk, hogy miért beszélünk héberül és nem magyarul. S azt is tudakolta, hogy izraeliek vagyunk-e. Az utóbbi kérdésre igennel válaszoltunk, mire az ellenőr elkezdett kiabálni: Takarodjatok innen, itt senki nem kíváncsi rátok! Persze mi sem hagytuk annyiban, s a szavakat rövidesen lökdösődés váltotta föl.”
Éti Lávit az ellenőr agresszivitásánál is jobban elkeserítette a járókelők közönye. “Mindenki megállt és figyelt, de nem tettek semmit, senki nem segített. Nem kérdezték, hogy mi történt, s arra nem is gondoltak, hogy esetleg nincs valami rendjén. Valójában ez a közöny az aggasztó.”
Slomo Mola, a Zsidó Ügynökség igazgatósági tagja, s az antiszemitizmus elleni küzdelem irányításával megbízott munkatársa a múlt héten tért haza Magyarországról, ahol nemzetközi kongresszust rendeztek az antiszemitizmusról. “Aggodalommal töltenek el bennünket a világon, de leginkább Kelet-Európában egyre erősödő antiszemita megnyilvánulások. Szerintem Izraelben nincsenek eléggé tudatában annak, hogy a világon milyen erőteljesen terjed az antiszemitizmus rákfenéje. Nem csak Iránban, hanem Európában is gyűlölnek bennünket. Félelmetes dolgok, így például az antiszemita karikatúrák, a vandalizmus és a kipát hordó vagy héberül beszélő zsidók elleni támadások tanúi lehetünk”, mondja Slomo Mola, aki hozzáfűzi, hogy ezekben a napokban a Zsidó Ügynökségen a világ zsidó hitközségei vezetőségének támogatására irányuló programon dolgoznak.
Már kikészítettük az útlevelet
Magyarországon mintegy 100 ezer zsidó él, s közülük 80 ezren Budapesten. Éti Láví szerint az elmúlt hetek belpolitikai eseményei miatt Magyarországon fokozódott az idegengyűlölet, amely leginkább a helyi és az izraeli zsidók ellen irányul. “Már öt esztendeje élek Magyarországon, de amióta a szélsőjobboldali pártok elkezdték a kormányellenes zavargásokat, a zsidók szörnyen félnek. Helyi zsidó barátaink egyenesen azt ajánlották, hogy ne hagyjuk el a lakásunkat, mert már nem lehet olyan biztonságban járkálni az utcákon, mint korábban. Az utóbbi időben valóban egyre több erőszakos cselekményről hallunk. Nagy itt a hajlandóság a nacionalizmusra. Szerintem ettől a jelenségtől nem csak mi, hanem minden itt élő idegen szenved. Néhány héttel ezelőtt, a zavargások idején félelem töltött el sok zsidót és már elő is készítették az útlevelüket, hogy elhagyják Magyarországot”, mondja Éti Lávi.
Magyarországon mintegy ezer izraeli fiatal tanul. Lávi és barátai a tanulmányaik befejezése után semmiképpen nem kívánnak Magyarországon maradni. “Ha most kezdeném a tanulmányaimat, akkor nem ide iratkoznék be, de nekem már ez az utolsó évem. Magyarországon régebben szinte élvezet volt tanulni, de mostanra az egyre erősödő magyar rasszizmus miatt minden megváltozott”, vélekedik Éti Lávi.
Tamír Glázer izraeli orvostanhallgató osztja Lávi véleményét. “Egy hónappal ezelőtt horogkeresztet és az SS jelét mázolták rá valamire a lakásom közelében, de senki nem távolította el onnan. A velünk együtt tanuló helybeli zsidó fiatalok mesélik, hogy Magyarországon mindig volt antiszemitizmus, de mostanában egyértelműen fokozódik a gyűlölet. Bennünk, izraeliekben csak az tartja a lelket, hogy nemsokára hazamegyünk Izraelbe”, mondja Tamír Glázer.
“Az egyik, velem egyidős magyarországi zsidó fiatal barátom most fejezte be a tanulmányait és azt mondja, egyre kevesebb értelmét látja annak, hogy továbbra is Magyarországon éljen. Semmilyen kötődést nem érez Magyarországhoz, s ez az érzés csak erősödik benne”, mondja Tamír Glázer, aki szerint a magyarországi zsidó közösség idősebb tagjai nem ennyire szkeptikusok, s azt sem gondolják, hogy Izraelben sokkal jobb a helyzet.
(A fenti cikk megjelent a Jediot Áháronot című izraeli héber nyelvű napilap Y-NET nevű világhálós változatában 2006. november 14-én)
Az olvasói véleményekből:
1. Az itt élő zsidók ritka kivételektől eltekintve nem tapasztalnak semmiféle antiszemitizmust. Másrészt viszont a magyarok mindig is antiszemiták voltak, de azért lassan ők is fejlődnek, primitív emberekből felvilágosultakká válnak.
(Magyarországon tanuló diák)
2. A magyarok 62 esztendővel ezelőtt mindössze hét hét leforgása alatt 450 ezer zsidót küldtek a halálba. Az auschwitzi krematóriumok nem győzték befogadni a magyarok által deportált zsidókat, ezért a németek utasítására gödrökbe hajították és ott égették el a holttesteket. Vannak még illúzióitok Magyarországgal kapcsolatban? Azt hiszitek, hogy mindez véget ért, a múlté?
(Én, Izrael)
3. Lieberman Magyarországra is megérkezett? A hétszázát, ezt nem tudtam.
(Jehodijá)
4. Ötödik éve tanulok zenét Budapesten, s az utóbbi időben egyértelműen megromlott itt a helyzet. Leginkább az itt élő zsidók jövője aggaszt. Talán ők észre sem veszik, hogy még az utcán járni-kelni is veszélyes. Már én sem teszem a nyakamba a Dávid csillagos nyakláncomat, mert nem akarom, hogy megverjenek…
(Sáj Berman, Budapest, Magyarország)
5. A politikai fejlemények következtében Magyarországon, de főleg Budapesten nagyon megromlott a helyzet. A veszély minden eddiginél nagyobb, s nem tévedek, ha azt állítom, hogy a közeljövőben súlyos támadás érheti az itteni zsidókat vagy az izraelieket. Éppen ezért ne gyertek erre a szörnyű helyre.
(Magyarországon tanuló diák)
6. Mit keresnek ott a zsidók? Vándoroljanak ki Izraelbe. Magyarország a magyaroké, s nem szeretik ott az idegeneket, mint ahogyan Izraelben mi sem szeretjük az arabokat, mert ez itt egy zsidó állam. Más szóval, minden nép éljen a saját hazájában, s akkor nem lesznek rasszista megnyilvánulások, idegengyűlölet, hanem béke lesz a világon.
(Ávi)
7. A magyarok a második világháború idején is a német nácik leghűségesebb kiszolgálói voltak. Ezért senki ne várjon tőlük túl sokat.
(Magyarországon tanuló diák)
A magyarok antiszemiták, s eredetileg Oroszország ázsiai területeiről érkezett barbárok. A második világháborúban a magyarok végezték el a piszkos munkát a német nácik helyett, amiért az oroszok keményen megbüntették őket, s úgy látszik, megérdemelték.
(Jehudá, Haifa)
8. Az antiszemitizmus Magyarországon elsősorban a rossz belpolitikai helyzet következménye, s mint mindig, ezúttal is a zsidók a bűnbakok. Az ELTE liftjeinek ablakára horogkereszteket mázoltak, s a dékán többszöri kérésem ellenére sem hajlandó eltávolíttatni azokat. Mostanában mindennaposak a neonáci tüntetések, s a levegőben lóg a gyilkosság. Szerény véleményem szerint az áldozat a miniszterelnök lesz. Anyuka, ha olvasod ezt az újságcikket, ne aggódj. Gázában túléltük a terroristákat, s ezért ezt a magyarnak nevezett emberi trágyát is túléljük.
(Omer Dár, Budapesten tanuló diák)
9. Beszélek magyarul, de többet nem utazom Magyarországra. Fulladjanak csak bele a gulyáslevesükbe!
(Zoltán)
10. Gyertek át ide, mert itt nincs antiszemitizmus.
(Diák Romániából)
11. Ha manapság is lennének gázkamrák, akkor a magyarok ismét örömest oda küldenének bennünket. Persze nem mindenki, csak azok, akik megtehetnék. A magyarok sokban hasonlítanak az arabokra, akik ahelyett, hogy saját maguk oldanák meg a problémáikat – lásd a palesztin menekültek ügyét -, mindig másban keresik a bűnöst. S teszik ezt azért, hogy saját magukról elhárítsák a felelősséget a szegénység, a műveletlenség és a fejetlenség miatt. A magyarok lényege a gyűlölet és a gyilkolási vágy, s ezért számukra a kultúra sem jelent elrettentő erőt.
(Alexa, Magyarországon tevékenykedő üzletasszony)
12. Várható volt, hogy ez történik. A zsidók Magyarországon felvásárolták a lakásokat, sok üzletágon eluralkodtak, (bevásárlóközpontokat építettek stb.), s ezzel felverték az árakat. Nem csoda, hogy ez az ott amúgy is létező antiszemitizmus növekedését eredményezi.
(Sosi)
13. Családommal együtt Magyarországra akartam utazni, de miután olvastam az újságcikket, útirányt változtattunk. Nem félek, csak egyetlen eurót sem akarok betenni ezeknek a szaroknak a kasszájába.
(Juvál)
14. A magyarok a nácikkal lelkesen együttműködő undorító nép.
(Magyarországról származó, Tel-Aviv)
15. Úgy látszik, hogy a magyarok akkor szeretik a Dunát igazán, ha az vérvörös.
(Micsinász)
16. Hagyjátok a magyar nácikat, hadd rohadjanak meg a saját levükben az arab bevándorlókkal együtt. Ti pedig gyertek haza, mert kelletek itthon, hogy föl tudjuk venni a küzdelmet az elválasztó falon túl élő kedves szomszédainkkal.
(Jotám)
17. Budapesten tanulok, s ezért tanúsíthatom, hogy a legtöbb magyar enyhén szólva nem rokonszenves, vagy erősebb megfogalmazásban úgy is mondhatnám, hogy a magyarok trágyaemberek.
(Diák)
Flores Eduardo
—
Kommentárok:
A művelt metróellenőr…
2006.11.19 23:08
“Amikor a metróellenőr meghallotta a héber nyelvű beszédünket, megkérdezte tőlünk, hogy miért beszélünk héberül és nem magyarul. S azt is tudakolta, hogy izraeliek vagyunk-e. Az utóbbi kérdésre igennel válaszoltunk, mire az ellenőr elkezdett kiabálni: Takarodjatok innen, itt senki nem kíváncsi rátok! Persze mi sem hagytuk annyiban, s a szavakat rövidesen lökdösődés váltotta föl.”
Ja persze… a metróellenőr egyből felfedezi, hogy héberül beszélnek, nem valami más nyelven. Ez olyan kurvára életszerű… Hazugság hazugság hátán!!!
—
Ja, mert alaptanfolyamon tanítják a hébert
2006.11.20 12:51
A metróőrőknek a vizsgán héberből kell különbözetet tenniük….
hogy ezt még senki nem hallotta?… nos, nem lep meg, mert én sem!
Üdv a pokolban ashkenáziak, akik szarnak (sic) neveztek minket!
Nem kötelező itt élni, tanulni és főleg nem kötelező nyerészkedni rajtunk!
Hát, persze Jancsó mocskos szájából ismerős, “szar egy hely ez, nagyon kell ám vigyáznunk…” – neki is ajánlom vegye a sábeszét és ahogy nagyorr Fletó mondá… “el lehet innen menni”!
Az emberi hülyeség és szemétség határtalan!
—
Lúdas Matyi kommentár: Aljas sunyi hazugok. Elég groteszk, hogy a szadista, népírtó, legszélsőségesebb, gyűlölködő banda, a gonoszság etalonjai mondanak a vendégszerető, toleráns magyarokra ilyeneket. De még sok ilyen megnyilatkozás, és akkor lesz alapja, mert kiprovokálják hazugságaikkal és hátbatámadásaikkal az ilyen szarházik, de akkor már késő nekik, ha észreveszik, hogy elszakadt a cérna a gój népeknél. Igen, azt is tudjuk, hogy a szemét gójgyűlölő cionistáknak az érdeke az antiszemitizmus növelése. Egyébként mivel magyar fül számára a héber (ivrit-nek hívják a jelenleg beszéltet, mert a hébert már nem beszélik!) pont olyan, mint az arab nyelv, ezért végképp egyértelműek a hazudozásaik…
Teljesen mindegy, hogy a fenti izraeli fiatalok beböfögései valódiak-e, vagy csak mesterséges provokációnak gyártottak. A nemlétező ellenségről ellenségkép gyártás nagyon megy a cionistáknak, saját idegengyűlöletüket vetítik ki másra.
Ellenben minden tiszteletünk azoknak a zsidóknak (mint pl. Israel Shamir, Otto Weininger), akik felszólalnak a betegesen mocskos cionista hazudozás és emberiség-gyűlölet ellen.
“Ez a cirkusz azt bizonyítja, hogy a Nyugat filoszemita neurózisban szenved.” Israel Shamir
Gyilkossággal gyanúsított rendőrök Szlovákiában
Gyilkossággal gyanúsított rendőröket fogtak el Szlovákiában. Három símaszkos férfi még kedden, vélhetőleg alvilági megbízásból ölt meg egy vállalkozót, családtagjai szeme láttára Garamszécsen.
A szomszéd riasztására a rendőrök perceken belül a tetthelyen voltak, és ott találták a gyilkosokat, akik a gyorsbevetésű kommandó tagjainak adták ki magukat. Miután hét embert megkötöztek, elmenekültek. Kézre kerítésükben hatszáz rendőr és száz katona vett részt. A több napos erdei menekülésben kimerült gyanúsítottakat egy privigyei lakótelepen fogták el hajnalban.
Ketten közülük korábban a szlovák rendőrség különleges alakulatához tartoztak, harmadik társuk pedig most is ott szolgál.
Inkasszós végrehajtás a Gergényi-horda ellen
2006.11.19. 02:02:41
Ilyen még nem volt Magyarországon: inkasszót rendelt el a Lelkiismeret’88 a BRFK ellen!
A Lelkiismeret’88 csoport közleménye:
A Budapesti Rendőr-főkapitányság több hetes félrebeszélés és sumákolás után ma egyértelművé tette, hogy nem kívánja önként megfizetni Kocsis Imre és társai részére a Főváros Ítélőtábla, 2006. szeptember 12-én hozott jogerős ítélete szerint járó 2.500.000,-Ft és kamatai összegű kártérítést, továbbá 333.000,-Ft perköltséget.
Mint emlékezetes a Fővárosi Ítélőtábla ítéletével teljes egészében helyben hagyta a Fővárosi Bíróság 2006. február 27-i nem jogerős ítéletét, amely megállapította a jogsértést, továbbá Kocsis Imre és társai javára jelentős összegű kártérítés megfizetésére kötelezte a Budapesti Rendőr-főkapitányságot (BRFK) a 2004. május 23-i Erzsébet téri, jogellenes rendőri intézkedések miatt. A pernyertes felperesek az ítélet alapján egy országos napilapban és egy elektronikus médiumban a BRFK költségén közzétehetnek egy-egy elégtételt adó közleményt.
A jogerős ítélet pénzügyi jogkövetkezménye az, hogy a pervesztes BRFK köteles az előírt fizetési kötelezettségének az ítélet kézbesítésétől számított 15 napon belül eleget tenni. Ez a határidő 2006. november 8-án végképp lejárt.
A pernyertes károsultak jogi képviselője dr. Gaudi-Nagy Tamás ügyvéd írásban szólította fel a kártérítés és perköltség megfizetésére a BRFK-t, amelyre több mint egy hónap után kapott csak választ a mai napon. Ennek lényege az, hogy a BRFK felülvizsgálati kérelem benyújtása mellett döntött, és ennek okán a jogerős ítéletben foglaltak végrehajtásának felfüggesztését fogja kérni a Legfelsőbb Bíróságtól.
A BRFK ismét tanújelét adta annak, hogy a hatályos jogszabályok betartása nem tartozik legnagyobb erényei közé. Nyilvánvaló ugyanis, hogy a Polgári perrendtartás 273. § (3) bekezdése szerinti végrehajtás felfüggesztési kérelem jelen ügyben alappal nem terjeszthető elő azért, mivel ez egy kivételes jogi intézmény, és csak akkor alkalmazható, ha a végrehajtás az eredeti állapot helyreállíthatóságát veszélyezteti, illetve az is megállapítható, hogy a végrehajtás elmaradása nyilvánvalóan súlyosabb károsodást okoz, mint amilyennel a végrehajtás felfüggesztésének az elmaradása járna.
A pernyertes károsultak mindannyian szerény jövedelmi viszonyokkal rendelkező személyek, akik az őket már több mint két és fél éve ért rendőrségi atrocitás okán elszenvedett kár ellenértékéhez szeretnének hozzájutni, mivel a per jelentős költségekbe is került számukra, és ezért nyilvánvaló, hogy egy több milliárdos költségvetésből, az adófizetők, többek közt a Lelkiismeret’88 tatgjainak befizetéseiből élő(skodő) rendőrség általi kifizetés nem járhat nagyobb kárral rendőrség számára, mint ezen kifizetés elmaradása ezen szerény jövedelmű károsultak számára.
Ebben a helyzetben a károsultak azonnali beszedési megbízással (ismertebb nevén: incasso) végrehajtási eljárás keretében fogják a követelésüket érvényesíteni, így a felülvizsgálati kérelmet még elő sem terjesztett BRFK végrehajtás felfüggesztési kérelme oka fogyottá fog válni a Legfelsőbb Bíróság előtt. Nyilvánvaló, hogy ez a lépés a BRFK részéről rendeltetésellenes joggyakorlásnak minősül, és mint ilyen mélységesen elítélendő. Egy jogállamban a jogerős ítéletek tiszteletben tartása mindenkinek a kötelessége, ez alól a BRFK sem kivétel, sajnálatos, hogy mégsem ennek megfelelően jár el.
Vélemény: Széthúzás miatt ült le a forradalom
2006.11.19. 01:50:19
A hazai nyilvánosság legnagyobb hatású eszközein (tévék) kellene megvitatni az olyan fontos kérdéseket, mint amilyenekre csak a kevesek számára elérhető internet ad lehetőséget. Abból is látszik, hogy Magyarországon nincs sajtószabadság, hogy a legfontosabb magyar érdekű kérdésekre soha nincs műsoridő és lehetőség. A soron következő feladatokról és helyzetről két építő jellegű hozzászólást olvastam, ezekre reagálnék röviden, majd javaslattal állnék elő.
Zádori Mónika pár hete – többek között – kifejtette, hogy ” senki sem képes engedni véleményéből ” annak érdekében, hogy szabaduljunk meg végre a hazug, vérszívó hatalombitorlóktól. Majd azt tanácsolta, hogy legyen összefogás azok között, akik fölismerték már, hogy mi folyik nálunk. Együtt mindenre képesek vagyunk – zárta sorait. Ezzel tökéletesen egyet értünk, csak arról a lényegi kérdésről hallgatott, hogy a politikai küzdelmekben résztvevő értelmiségiek és szervezetek miért megosztottak ennyire? Miben megosztottak? Milyen érdekellentétek feszülnek köztük, amikor a haza sorsáról van szó?
Ha nem tudjuk az okokat, akkor a megoldást nehezen találjuk meg. Márpedig – láthattuk – a Kossuth-téri tüntetők önjelölt és kikiáltott vezetői között is igen nagy széthúzás volt. Akkor, amikor a legnagyobb szükség lett volna egy irányító személyiségre, akinek legalább tekintélye lehetett volna, a szanaszéjjel húzó szándékok között. Több hét sem volt elegendő nekik arra, hogy maguk közül válasszanak egy rangos valakit, aki képviselhette volna őket és akit a többi szereplő és szervezet is elfogadott volna. Lehet, hogy a célok sem voltak már közösek? Ez pedig nagy baj, ha nincs egyetlen, egységes nagy cél. A vezetési hierarchia szabályait nem lehet kikerülni, még spontán népmozgalom esetében sem. Tehát ezekre a fölvetésekre csak azt tudom válaszolni, ráolvasással nem lehet összefogást megvalósítani.
Pár napra rá, ebben az ügyben megszólalt Siklósi András is, aki azt írja, hogy megkerülhetetlen fontos kérdés a vezér kérdése. Helyesen állapítja meg, hogy ma nincs nemzeti oldal (politikai értelemben), legfeljebb egymással is marakodó kicsinyes csoportocskák. Még egyszer megjegyzem – ha valaki
korábbi soraimból esetleg mást olvasott ki -, hogy Papp doktornál senki sem vitatta szakmai, emberi nagyságát, képességeit, csupán békegalambos, szenteskedő üzenetein ütköztünk meg és a megalkuvásra, árulásra hajlamos szerepének lehetséges veszélyét jeleztük. Ez pedig kötelességünk volt. Fontos volt erről szólni, hiszen van olyan nemzeti honlap, amely még mindig Papp doktorban látja a nemzet megmentőjét. Érdekes módon Papp doktort egyáltalán nem zavarta az a tény, hogy olyan lapoknak és hírforrásoknak is nyilatkozott az utóbbi években, amelyek a magyarság esküdt ellenségei.
Amikor jelentős tömegek többhónapos áldozatot hoztak a magyar ügy érdekében, kint a hideg utcákon, tereken, akkor szinte tüntetően távol marad az a hatalomkiszolgáló értelmiség, amelyik nemzeti elkötelezettségűnek hazudja magát.
Azok neveit is megjegyeztük, akik semmiben sem segítették a Kossuth-téri tüntetőket, hanem a fejlemények kivárásában érdekeltek. Nem tudunk arról, hogy Papp doktor, Makovecz Imre és békegalambos társaik valaha is együtt meneteltek volna a tüntetőkkel, vagy ott aludtak volna a jeges
sátrakban, éhezve és fázva. Azt viszont láttuk, hogy alig kezdődött el a Kossuth-téri tüntetés és már Makovecz Imre rohant Szili Katalinhoz egyezkedni…… Papp doktor és békegalamb egyesülete csinált egy olyan képmutató Imanapot, amelynek semmi értelme nem volt, hiszen ezzel is az emberek cselekvőképességét akarták leszerelni. Akkor, amikor a harcot kéne fölvállalni és folytatni, belső ellenségeinkkel szemben.
Mert már régen nem politikai ellenfelekről van szó nálunk, hanem fizikai létünkre törő belső ellenségről, akik évtizedes alattomos népirtást folytattak a magyarság ellen. Ám október 23-án megmutatták azt is, hogy hatalomban való maradásuk érdekében ölni és gyilkolni is képesek, idegen zsoldosok fölhasználásával. Tömegméretű vérengzést hajtottak végre szent nemzeti ünnepünkön. Vegyük tudomásul, hogy bár teljesen más a történelmi helyzet, de a történelmi párhuzam abban azért érvényes, hogy ma Magyarországon csak egy oldal van. Ahogy 1956-ban is csak egy oldal volt, a magyar nemzet oldala. A magyar igazság oldala. Akkor az oroszokat leszámítva csak az ávósok voltak az ellenségeink, akikkel könnyen elbántunk volna.
Most is csak a magyar oldal van, a magyar nemzeti érdek oldala, a magyar többség oldala. S, akik ez
ellen vannak, ők egy törpe vérszomjas kisebbséget alkotnak, de sajnos a sajtóhatalmon keresztül a tényleges hatalmat is ők bitorolják. Ma nem egy jól látható, egységes ÁVO-s szervezettel állunk szemben, hanem azokkal, akik az intézményekben, cégeknél, szervezeteknél vannak, különböző – hatalomközeli – posztokon. Ez a magyarellenes kisebbség hozta meg a magyar többség számára a magyarellenes törvényeket is. A demokrácia intézményei önkényesen, részrehajlóan – s ez sem túlzás – maffiaszerűen működnek. Hiszen valódi nyilvánosságról nem beszélhetünk, mert a hírcsatornák és a tájékoztató eszközök a bűnös hatalom érdekeit szolgálják. Jóideje a nyílt diktatúra néz farkasszemet velünk, de mi nem félünk. Az idegen érdekeket ők szolgálják. Miközben a magyar közvéleményt és társadalmat félretájékoztatják és folyamatos megfélemlítésben tartják. Ellenvéleményeknek, nemzeti érdekű
mondanivalóknak sehol sem adnak helyet. Tömegakaratot ma már csak az utcán lehet kifejezni és megvívni. Ők – a bűnös hatalom – kényszerítettek bennünket ebbe a helyzetbe, s ehhez a helyzethez kell alkalmazkodnunk és tartósan berendezkednünk.
Egy szó mint száz. A már meglévő honmentő személyeknek, tekintélyeknek, ilyen-olyan szervezeteknek egy asztalhoz kell leülniük és kidolgozniuk a soronkövetkező lépéseket, a hatalom megtörésére. De csak a néppel együtt menetelve! Aki nem képes a magyar néppel együtt menetelni, az jobb ha már most kiáll a sorból! Nincs szükségünk szobaforradalmárokra, akik meleg fotelekből üzengetnek, hogy mit kéne
tenni…. Ha a megszólítottak nem képesek egy asztalhoz leülni és nem képesek közös döntést hozni, akkor a magyar népet még könnnyebben fogják a vágóhídra küldeni. Ez pedig már azok felelőssége is lesz, akik nem voltak képesek összefogni. Azt se felejtsük még el, hogy a legnemesebb célok is kudarcot vallanak, ha rossz a szervezés. Jó szervezés nélkül semmi sem megy….
2006.11.18
Balla Gábor
(Magyar Oldal)
Részletek az október 23-i gyilkosságról
A DEPORT-’56 tudomása szerint az október 23-i rendőrterrornak halálos áldozata is van: egy fiatal diáklány, aki a közelről, nagy dózisban kapott gázmérgezés következtében vesztette életét a kórházban. Nem vitás, hogy vannak, akik igencsak rosszul lesznek a könnygáztól, és több hír szerint könnygáznál durvább vegyületet is bevetett az ávó. Várjuk a további részleteket.
—
Dr. Bujdosó Lászó
országos tisztifőorvos
Országos Tisztifőorvosi Hivatal
1138 Budapest, Váci út 174.
Tisztelt Országos Tisztifőorvos Úr!
Az ’56-os Deportálások Tényfeltáró Bizottsága (DEPORT-’56) képviseletében kérem, rendeljen el vizsgálatot annak tisztázása érdekében, hogy a tömegoszlatásoknál alkalmazott könnygáz használatát közegészségügyi szempontból rendben lévőnek tarja-e.
A vizsgálat szomorú aktualitását az adja, hogy – a DEPORT-’56-hoz érkezett bejelentés szerint – az október 23-i tömegoszlatásnak halálos áldozata is volt, egy fiatal diáklány. A tragédiának természetesen létezik egy büntetőügyi vonatkozása, és a DEPORT-’56 meg is tette feljelentését, amit mellékelünk, és amelyben a vizsgálathoz szükséges adatok fellelhetők. A büntetőeljárás tehát folyamatban van, de létezik egy közegészségügyi szempont is. Mégpedig az, hogy amíg a gyógyszerek hazai alkalmazhatóságát rendkívül aprólékos előírások szabályozzák, – egyébként nagyon helyesen – addig a harci gázoknak minősülő vegyületek bevetése igen nagyvonalúan szabályozott. Éppen ezért nem csak az felelős a tragédiáért, aki úgymond nem rendeltetésszerűen használja a veszélyes szert, hanem az is aki a kezébe adja.
Mint az köztudomású, a rendőrség nem volt megelégedve a szeptember 18-i, a televíziós ostromnál használt könnygáz hatásfokával, és a mellékelt dokumentumok szerint a két nappal későbbi tömegoszlatásoknál már új, sokkal drasztikusabb szereket vetett be, nagy titkolózás közepette.
Nyilvánvaló, hogy minél drasztikusabb egy szer, annál kevésbé alkalmazható zárt vagy félig zárt térben, illetve közvetlen közelről. Márpedig. a televíziós felvételek tanúsága szerint, ez nem volt ritkaság. Információink szerint a szerencsétlenül járt áldozat is egy kapualjba beszorítva szenvedte el a gáztámadást, majd hazatérve rosszul lett. Ezt követően kórházba került, ahol már az intenzív osztályon sem tudták az életét megmenteni. Feltehetően az idő múlására hivatkozva állítja azt a rendőrség, hogy a tömegoszlatások alkalmával nem történt haláleset, holott a háborús tapasztalatokból is tudható, hogy a gáztámadásnak vannak elhúzódó, ám végül mégis csak halállal végződő szövődményei.
A DEPORT-’56 szerint azért okvetlenül szükséges a történtek kivizsgálása közegészségügyi szempontból is, mert a jelenlegi, elhúzódó politikai válságban további tüntetésekre és így tömegoszlatásokra is lehet számítani. A rendőri vezetők pedig – mint az köztudomású – minden beavatkozást utólag is szakszerűnek és jogszerűnek minősítettek, amit a kormányzat vezető politikusai, a miniszterelnökkel bezárólag megerősítettek. Ennek következteében a leendő tüntetők életveszélyben vannak.
Éppen ezért a DEPORT-’56 azt is indokoltnak tartaná, ha a tisztiorvosi vizsgálat befejeztéig az eddig használt, tragédiát okozó szer használata felfüggesztésre kerülne. Intézkedéséről, kérem szíveskedjék értesíteni.
Budapest, 2006. november 19.
Tisztelettel:
dr. Szerdahelyi Szabolcs
a DEPORT-’56 elnöke
—
A DEPORT-’56 tudomása szerint az október 23-i brutális rendőri beavatkozásnak halálos áldozata is van. Bár a rendőrhuligánok kegyetlen fellépése magában hordozta a gyilkolás lehetőségét, s bár hetek óta keringenek ilyen és hasonló tartalmú levelek az interneten, bizonyíték egyelőre nulla. Egy e-mail szerint 11 éves kislány volna az áldozat, akinek halálát úgymond eltitkolták. Emberhalál nyomtalan elsimítása azonban még a Gyurcsány-rezsim idején is nehéz feladat. Mindenesetre várjuk a konkrétumokat, talán a DEPORT többet tud.
DEPORT-’56
’56-os Deportálások Tényfeltáró Bizottsága
1329 Budapest, Pf.: 8.
Nyílt levél
Gyurcsány Ferenc
miniszterelnök részére
Miniszterelnök Úr!
Az ’56-os Deportálások Tényfeltáró Bizottsága (DEPORT-’56) a mai napon feljelentést tett ismeretlen rendőri személyek ellen foglalkozás körében elkövetett, halált okozó veszélyeztetés vétségének gyanúja miatt. A DEPORT-’56 tudomására jutott ugyanis, hogy az október 23-i brutális rendőri beavatkozásnak halálos áldozata is van.
A DEPORT-’56 azért vállalta a feljelentést, mert a hozzátartozókat annyira megrázta az esemény, hogy még a feljelentés megtételére sem voltak képesek.
A DEPORT-’56-nak már a 2006. október 26-i közleménye is a következőket tartalmazta:
“A csalárd módon megszerzett parlamenti többség birtokában lehet persze úgy dönteni, hogy márpedig a miniszterelnök bármi áron marad. Ez esetben viszont a DEPORT-’56 azt javasolja, hogy az egyelőre ismeretlen áldozatokat az MSZP, az SZDSZ, és személy szerint Gyurcsány Ferenc szíveskedjék már jó előre saját halottjának tekinteni.”
Sajnos, úgy tűnik, hogy az élet igazolta ezt az aggodalmat.
Miniszterelnök Úr!
Mivel a híradások korábban nem csak egy halálesetről számoltak be, szíveskedjék tájékoztatni bennünket, és a közvéleményt is arról, hogy hány halálesetről van tudomása.
Budapest, 2006. november 18.
dr. Szerdahelyi Szabolcs
a DEPORT-’56 elnöke
Megjegyzés:
1. A DEPORT-’56 közleményei nem jelenhetnek meg az Országos Sajtószolgálat (OS) honlapján, mert a társadalmi szervezet nem írta alá az MTI elnöke által megkövetelt szerződést, mivel azt diktátumnak tekintette.
2. A DEPORT-’56 emlékeztet arra, hogy az európai parlamenti választások előtt az MTI elnöke titokban egyeztetett az MSZP elhíresült kampányfőnökével, Ron Werberrel, majd amikor ez nyilvánosságra került, akkor nem talált abban semmi kivetnivalót.
Újabb október 23-i esetleírás a rendőri brutalitásról
A rakodópart alsó kövén ült S. Viktor és a barátnője, majd sétálni indultak. Aztán a Fővám tér közelében jártak, amikor lecsapott rájuk a rendőrkommandó!
Viktor nagyszüleinél voltak és onnan indultak haza, és néhány perc múlva már a Ferenciek terén voltak. Kíváncsiságból nézték meg az eseményeket és később a vádat is úgy fogalmazták meg, hogy barikádot építettek és kövekkel dobálóztak. Viktor azonban ezt határozottan tagadta, mert mint mondta, nemhogy barikádot nem építettek, de még egy árva kőhöz sem értek.
Miután már a könnygáz beterítette a Ferenciek terét, éjfél felé hazaindultak a lánnyal, de hozzájuk csapódott egy srác. Persze többen igyekeztek a bámészkodók közül elhagyni a terepet. A Mahart állomásnál járhattak a rakparton amikor gumilövedékek süvítettek el a fülük mellett.
Ezt semmiféle felszólítás nem előzte meg – emlékezett vissza Viktor. Átugrottunk a korláton és futottunk le a Duna-partra, a vízhez. Megnyugodva sétáltunk tovább, amikor hirtelen előttünk álltak a kommandós rendőrök, elzárva az utat. Ordítozva, kiáltozva közeledtek felénk: rohadt orbánisták, feküdjetek a földre! Mi minden ellenállás nélkül követtük a parancsot, hiszen nem tettünk semmit. Nem is értettük az egészet: miért történik ez velünk? Mozdulatlanul feküdtünk a földön, amikor elkezdtek rugdosni bennünket. Barátnőm táskáját minden iratával együtt bedobták a Dunába!
Fél szemmel azt láttam, hogy az egyik rohamruhás videón veszi fel, amit velünk tesznek a rendőrök. Nem volt sok időm tűnődni, mert hátrakötözött kezemmel, a ruhámnál fogva, ráncigálva húztak fel a korláthoz. A lánynak Zs.-nak afrofrizurájába kapaszkodott egy rendőr aki így vonszolta felfelé, majd a fejét beleverte a vaskorlátba, ettől a fogából letört egy darab. A másik srác sem úszta meg, őt tonfával verték, az orra elrepedt. Megszólalni sem tudtam, nem is mertem, mert két rendőr csak velem foglalkozott, a halántékomhoz nyomták a könnygázgránátot és azt üvöltözték: Te geci értelmiségi, kell ez, kell ez neked!? A cipőimet lerángatták, a meztelen lábamat megtaposták bakanccsal, majd az egyik cipőmet szintén behajították a Dunába. Közben köpdöstek bennünket megállás nélkül! Gusztustalan volt, a nyálat nem tudtam magamról letörölni. Az ütést még elviseltem, de ezt nem felejtem el!!
Rabszállítóval vittek minket a Gyorskocsi utcába.
A vád: rendzavarás. S. Viktor és társai nem hagyják annyiban, feljelentést tesznek. Viktor úgy érzi, hogy jogtalanul, brutálisan és durván bántak és jártak el velük szemben. A lábujjai duplájukra dagadtak, tele van kék-zöld foltokkal. Százhatvanöt centi magas, nincs hatvan kiló, nem érti miért féltek tőle a rendőrök!? Egy idős néni ellen aki alacsonyabb és sokkal vékonyabb Viktornál és akivel együtt tették be a rabkocsiba, az a vád, hogy négy rendőrt megvert és megtaposott!! ŐRÜLET!! – kiáltott fel Viktor – és ezt még valaki elhiszi?
Megjegyzés: Milyen furcsa, óhatatlanul is az ember eszébe jut, hogy békés tekintetű, cingár fiúkat vittek be a rendőrök október 23-án, csak azoktól féltek. Ezeknek az állítólag szerencsétlen, rendkívüli szolgálatra behívott rendőröknek szinte csupa olyan fiatalt sikerült elkapniuk, akiknek eszébe sem jutott garázdálkodni, nemhogy rendőrnek ellenállni!! Persze még ott van a sok ártatlan idős néni és bácsi esetei is, akik négy-öt rendőrt vertek és tapostak meg! Tényleg őrület!! Vajon ha így történt, óhatatlanul arra kell gondolni, hogy mit, kik és mire tanítják fiainkat, lányainkat, akik rendőrnek készülnek? Mire képezik ki őket? Mitől van kokárda, árpádsávos, magyar zászló iszonyuk? Kitől hallották, hogy szemét, mocskos, geci forradalmár stb.? Miért mondanak (mondhatnak) ilyeneket: Ezeket mind a Dunába kéne lőni! Hadd kérdezzem meg: mi folyik itt hazánkban rendőrképzés címén?
Lúdas Matyi háromszor veri vissza 